Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-30 / 26. szám
1923. június 30. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 dalmi ügyész, Szántó István arad. főerdőmérnök, Kraner Gy., Jablánczy csendőrparancsnok, Jaracsics S. dr. kir. közjegyző, a tűzoltóság és még igen sokan. Az ünnepély a tamásii nők és férfiak alkalmi dalárdájának meglepően szép énekével vette kezdetét. Az énekszámokat Mayer József r. kath. tanitó tanította be és ő is vezette kiváló precizitással. Herceg Esterházy Pál nevében Schneider Gábor nyug. kúriai biró a következő kerekdeden szép beszéddel köszöntötte az ünneplőket: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Midőn a Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület Vas Gereben születése százéves emlékének áldoz s önök ide is elfáradtak — ahol az iró szintén ihletet szerzett — e föld ősi íu'ajdonosait az Esterházy hercegi, nemzetséget képviselő főméltóságu Esterházy Pál herceg ur nevében tisztelettel üdvözlöm önöket, ő hercegsége az egylet szives meghívására nem akart elmaradni az ünnepségről s engem ért az a kitüntető megbízás, hogy személyét képviseljem. Midőn ezt teszem — ismerve lelkes magyarságát, a művelődés, a kultúra iránt fogékony, s azt tettekkel támogató ifjú lelkét, — biztosan tudom, hogy érzésben velünk van, midőn fáklyát gyújtunk az emlékezésnek, hogy a múltba bevilágítva, annak dicsőségéből, fénypontjaiból erőt merítsünk a jövő küzdelmére. Vas Gereben izig-vérig nemzeti érzése, tőrül metszett magyarsága ennek a helynek, környéknek viszonyaiból, talajából nőtt ki, hogy azután egész életén keresztül, összes munkáiban a mindenkor nemes magyar lelkűiéinek megfelelőig, a tekintélytisztelettel párosult haladásnak, az erkölcsnek, az emberiességnek s a fajszeretetnek legyen apostola. Az ő magyar hazafias érzése,Airánya ihlesse meg a jelen és jövő Íróit, olvasóit egyaránt, hogy az ő lelke vágya szerint haladjon és boldogul jón megtépázott hazánk. Úgy legyen! Ezután dr. Kramolin Gyula mondotta el hatalmas ünnepi beszédét, amelyet sajnálatunkra egész terjedelmében nem közölhetünk. A nagy hatást keltő beszédben összevontan a következőket mondotta: A hely és alkalomhoz mért beve- zotés után, Rákosi Jenőnek egy régebbi, hazánkat terebélyes fához ha sonlitó költői képéből kiindulva, rámutat először, hogy alattomos ellenségünk, egy tolvajlelkü favágó — az Idő — a történelem nehéz csizmáiban odasompolyogva, a trianoni fej- szével ledöntötte és széthasogatta az ezeréves törzset, alig hagyva abból annyi fát nekünk, ami elég a nyomorúság mankója és csonka falábai számára és e talán nem is ide illő kitérést azzal menti, hogy amint a beteg ember is szinte önkénytelenül vegyíti bele minden megnyilat kozásába szenvedő közérzetének keserű panaszait: mai szomorú helyzetünkben ami közéletünk minden meg rezdüléséből is, akaratlanul tör ki a hazafias fájdalom. Majd az emlékfa jelentőségét vázolva, azért tartja azt szentnek, mert élő symboluma a varázslatos magyar földnek, mely Vas Gerebennek hangulatokat adott és teremtő lelkét mégihíette. Vas Gereben-ne\ részletesebben foglalkozni nem feladata; őt Vas Gereben -ben is főleg annak tiszta, tőzsgyökeres magyarsága ragadja meg, ami mű veiből kiárad. Ez természetesnek látszhatik, de még sem magától értetődő, ha meggondoljuk, mily sokan Írnak magyar nyelven, de még sem magyar szívvel. És el lehet gondolkodni ezen főleg napjainkban, midőn divattá lett, az emberek vére és faji származása után kutat- gatni! Radákovits József apai ősei sem Árpáddal jöttek az országba s hogy ő is a magyarság azon fényes táborához tartozik, amely az Anjouktól kezdve egész Petőfiig oly sok ezer jelesünk érdemeivel vívta ki a helyét a nemzeti pantheonbaD, az kétségtelen 1 Ha a legszélsőségesebb faj- elmélet harcosainak igaza volna, e fényes neveket mind törölhetnők a történelmi fejlődés ezeréves kohójában kialakult magyarság ragyogó névsorából ! De szerencsére nincs igazuk azoknak, akik ahelyett, hogy a tudomány kiforrott igazságait vinnék bele a politikába, fordítva, a politikát akarják becsempészni a tárgyilagosságra hivatott tudományba is! Nincs igazuk azoknak, akik Pallas Athene ércsisakja mellé kortestollat tűzve, a tudomány istennőjét — se- bezhetetlen vórtezete helyett — a politika bukjelszoknyájába szeretnék öltöztetni ! A magyar föld assi- miláló ereje közismert, biológiailag is bizonyítható, vas törvényszerűséggel működik. Meggyőződése, hogy ha egyszer a tudomány kiderítené, hogy a növények nemcsak éreznek, de talán még beszélnek is: akkor kiderül az is, hogy itt, ezen a földön a növények magyárul is éreznek, sőt magyarul beszélnek! Ha e fá leveleiben olvas és megkérdezi jelentőségéről, a fa — más, sokatmondó tulajdonságán kívül — három sajátosságával, mondhatni három nyelvvel beszól: a vastagságával, a. magasságával és az életképességével} és e három nyelvvel olyan igazságokat mond, amelyek az írói működésnek is jelképei! Vastagságát a fa évgyűrűi felhalmozódásának köszöni, amint az iró is évről-évre termelt müveivel öregbiti munkássága törzsét; s amint a fánál az évgyűrűk adják az értékes tüzelőt, az iró is müveivel adja lelkűnknek az éltető meleget. S ki ne emlékeznék a kedves, sziv- melengető 'órákra, melyekkel Vas Gereben zamatos tolla szivünket eltöltő s magyar öntudatunkat felélesztő? Magasságával kiemelkedik a fa az erdőből, miként a naggyá nőtt iró is kimagaslik a közepes toliforgatók bozótjából. Da a magasság azt is bizonyítja, hogy a fa gyökerei mélyen nyúlnak a talajba. Ez világítja meg, hogy annak az idegen nevű, idegen származású Radakovits Józsefnek, akinek szinte tobzódó, minden magyar szépséget szinte istenítő fajszeretete oly eget verő fává izmosodott, mily mélységesen, őszintén kellett a magyar földbe begyökereznie? Életképességének köszöni a fa vastagságát és magasságát, de ha ezt elérte, ezek visszaadják a kölcsönt és biztosítják a fa további fennmaradását: a gyökere felszívja a földből, levelei a levegőből a táplálékot, törzse ellenáll A MIKLOSVARI VADÁSZAT. — Vas Gereben emlékfájáüál. — Irta: BODNÁR ISTVÁN. Utas megállj! — Itt temetőbe jársz, Itt nyugosznak a »Régi jó Idők!« Egy öreg tölgyfa, mint fejfa vigyáz, Rólatok suttog, rég letűnt dicsők. Minden kis levél mihozzánk beszél. S egész regéket mond az esti szél. Amit elmesél: csodaszép világ — S amit elfelejt, én mondom — tovább. ... A miklósvári szép vadászlakot, Sok vendég járta . Ura fél-király. (— De, akiből, egyszer úgy hallatott: Napóleon »egész királyt« csinál !)* S ő, vagy a — fia, most már nem tudom, Nagy fogadást nyert egy dús.angolon: Hogy juhásza több, mint annak — juha. Persze az ánglust környező guta. S azért sem enged!: »Jó, de szarvasom Több ám! —Háromszáz! — Ugye,hogy—csodás?!« »Én — szólt a herceg — biz nem olvasom... Nem is fogadok, de jöjj s rajta, — láss!« —. Jött is az ánglus s társa vele — négy. Köztük Anderson, Palmerston s ki még — Jó ég tudnál S volt ott gróf, herceg is, Toll se győzi, ha — hétig perceg is!-S jó Tolna, már: Hencida — Boncida ... Sok ezer jobbágy sürg, munkára kél: Megjavul az út, falvak rossz hida, Vígan döcög rajt rakott társzekér. Viszi a sok jót, itt fácán, fogoly, Hízott baromfi... Hordó számra — bor: Ménesi, ruszti, Bordó, Malaga, Badacsony, Szekszárd, szóval a — java. S ott drága bútor^szőnyeg, takaró, Harminc kocsi meg vadhálót cepel. S szimatolva fut ötven skót kopó. — Biz a — kényesét': ölbe vinni kell! * Esterházy Miklós hercegről van sző. Más harminc kocsin drága fegyverek, S mellé negyvennyolc gránátos gyerek. És mennyi lányszem,'mely rajtok akadt: Meg nem számolnám jó egy — hó alatt! S folyik a munka, mert nagy munka ez: Talpon húsz falu ... Tamási körül: Vászonfalat ezer kéz húz, szegez, Aztán maga is — lánccá tömörül: Hatezer hajtó űzi a vadat, Teljes két hétig, amig beszalad A nagy hálóba, mely csak — nyeli el: Hisz nyolcszázhold, mit — egyszer átölel. És a gyűrű mindennap szorosabb. Gyújtják, piszkálják már az őrtüzet, Hogy ki ne törjön félsz miatt a vad, Kétszáz vadász jár s lóháton üget: S végre jelentik: minden rendbe’ van! — Bólint a herceg büszkén, boldogan: »Mehetünk!* — igy szól. Aztán — enyeleg: »No, ánglus komám, most nyisd ki — szemed!« Hát ki is nyitá. S nyitva is maradt: Hiszen ez csoda, álom, nem való: A völgy közepén sátorsor szaladt, S egyik-másikban már is dáridó. A cigány húzza, — élén Bihari, S húsz tárogató — túlról vissza rí. Van zsivaj, lárma — angolunk nevet: »Ilyen vadászat?! — Síppal — verebet!« A dombtetőről mustrál, fumigál: »Hát látványnak szép, pompás és remek, Ezeréves fák, bájos csodatáj, S szépecskén vannak, látom, — emberek! De hol a — szarvas?« — Könnyű kocsiján Ágaskodik, néz, kémlel az után S hogy hátrafordul, sóbálvány marad: Kasból a — szénát rágják: dámvadak! Persze hahota... De már kürt rivall, Nyögni, zúgni kezd az ős rengeteg, Sok vad szivébe félelem nyilai S lombon át a fény reszketőn rezeg ... Az erdő mélye csodákat takar: Őz, farkas együtt... S ott vadkan agyar Horzsolja a fát, mint éles — fűrész... De csíz, pintyőke tovább fütyörész. S recsegve roppan most a száraz ág, Mintha villám csapkodna szerteszét, A sűrűn rést vág: nagy — botondi bárd, A vezérszarvas törte át fejét! S a szarvas csorda bőgve fut nyomán. Reszket már a kéz puskák ravaszán, Sok ezer hajtó hurrázva kiált, S aki leghátul, az — hangos kivált! S az óriási háló megszorul: A vezérszarvas hirtelen megáll. Fejét felveti, aztán botorul Újra nekivág, hol rá puska vár . Száz fegyver ropog, akár a csatán. Megtorpan a vad, egyet ránt nyakán, Szivén találta éppen egy lövés, S az egész erdő tompa, bús nyögés... Morajló búgás, kapkodó zavar, A vezér testén sok száz átszökell. Menekülni egymás hátán akar, S a vadász most már bizton lövi el... Öt nap alatt nyolcszáz vad hentereg ... — Sőt egyik angol lőtt egy — gróf fejet,* Aztán — két kopót s mig óbégatott: Ezerszám törtek át a —szarvasok! S van öröm, vigság, gyűl bengáli fény, Bort ont sok bevert nagy hordófenék, Nem volt ily ünnep még föld kerekén, Angol lap, irók, csak ezt hirdetők. Vas Gereben is tollhegyre veszi — Óh, de bárhogy is tapsolok neki, Könnyektől nedves az én két szemem: Most is a — futó, sok szarvast lesem! Te rád gondolok, nemzetem, hazám, Kit a nagy háló épp igy körbe vesz, S fojtogat, szőrit, puskacsőre szán, Ezer ellenség préda vágya les! S versem elakad ... Nézem, figyelem, Hol nyilnék át — r é s: s z á z k o p ó n, eben? S mikor törsz utat, vágod át magad?! Hazám, Te: vérző, bús — szarvas csapat! * Anderson lord eltévedt golyója könnyű sebet ejtett ' a rédei Esterházy grőt fején. MAUTNER GYULA fosmfflerme SZEKSZÁRD, SzcKszőrti-száUá mellett. Telefon: 101
