Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-04-15 / 16. szám
9 TOLNAMEGYBI ÚJSÁG 1922 április 15. ... Hogy levegye kezünkről e halálos láncot! ... Ma Nagypéntek: kereszt; harmadnapon Husvét: feltámadás! „Bizony jövel!“ Jánosi György reform, lelkész. Dombóofirl syászünnepeR a Királyért. A múlt vasárnap délutánra volt tervezve a dombóvári kerület képviselőjelöltjének, őrgróf Pallavicini Györgynek programmbeszéde. Az őrgróf már az esti vonattal érkezett meg Milotay István, Homonnay Tivadar és Taszter Béla, volt nemzetgyűlési képviselők társaságában és csak kastélyában értesült a lesújtó esetről. A pártvezetőség úgy határozott, hogy a már egybehívott népgyülést megtartják, de azon nem foglalkoznak pártkérdésekkel, hanem a király emlékezetére gyászünnepséggé avatják. A „Korona“-szálló nagytermében bárom óra után mintegy másfélezer ember jelenlétében nyitotta meg Dobszay János pártelnök a népgyü lést és bejelentette, hogy a programm- beszédet az országot ért súlyos csapásra való tekintettel, később fogják megtartani. Majd őrgróf Pallavicini György képviselőjelölt mély elfogódottsággal, látható megillető- déssel többek közt a következőket mondotta a királyról: Pallavicini beszéde. 0, aki a béke királya volt, trónralép- lének első percétől fogva, belső és külső ellenségeitől üldöztetve, nem tudta Szent István koronájának igazságát és jogait kezében tartani és messze száműzetésben kellett meghalnia. A mai nap legyen az ő em-. lékének napja, legyen Magyarország összefoglaló gondolatának napja, ne rontsuk el ezt politikával. Bennünket azzal vádoltak, hogy személyi kultuszt űzünk, hogy puccsokat csinálunk, hogy karlisták vagyunk, de kijelentem, hogy a legőszintébb tisztelet és szeretet mellett soha Őfelsége személye nem vezetett, hanem tisztára az a gondolat, hogy az ezer éves magyar hazát csak a jogfolytonosság vezetheti vissza oda, ahol volt. Kívánjuk hogy az isten irgalma segítse azokat, akik a királyt halálba üldözték. Ssálljanak ők is magukba és lássák be, hogy Szent István koronája az egyetlen erő, az egyetlen fénypont, az egyetlen igazság, amely bennünket ezekből a borzalmas időkből kivezethet. Az elmúlt három esztendő megmutatta, hogy az ország az elpusztulás felé halad, ha letérünk az ezeréves alkotmány útjáról. Majd a királyi család helyzetéről megemlé kezve arra kérte a választóközönséget, hogy egyesitsék mindannyian imáikat, hogy a jó' Isten könnyítse borzasztó sorsukat, hogy juttassa őket igazukba és jogaikba vissza. Milotay István beszéde. Ezután Milotay István volt nemzetgyűlési képviselő, a „Magyarság* felelős szerkesztője emelkedett szólásra és elmondta, hogy megrendítő a katasztrófa annál a súlyos csapásnál fogva, a kiszámíthatatlan következményeknél fogva, ^kfhelyet ez a szerencsétlenség a magyarság érdekei, a nemzeti függetlenség, a nemzeti szabadság, az integer Magyarország gondolatára nézve jelent. Mert az a csapás, amely a királyi családot érte, nem családi, nem egyéni szerencsétlenség, hanem országos, Poétákhoz. Irta: Bodnár István. A lyra hangja édes; lágy zene, Madár-csicsergés, árnyas lomb felett, Vagy suttogó szél elhaló lehe, Keresztülzsongja lelket, a szivet. S ha mély jájdalom sikong a húron: Szaggatott a hang, mint — csukló sirás . . . Minden dal: gyöngyszem, — mondják, jól tudom, Melyet a költő — tengerből halász . . . Mi volt a lantom ? Elmesélem én: Szerelmet dalolt . . . tűzhely-meleget. Szelíd érzések lágy, fodros vizén, Mint a hattyú-szárny halkan evezett . . . Nagy szenvedélyhez nem volt — ereje: Csendes busongás. .. kis tűz ... fénybogár ... Csak — másokért sirt, — nem sírtak vele — — S te régi lantom, most a szegre már! Szelíd érzésnek nincsen helye ma, Nem csendes dal kell: félrevert harang. Nem epedések selymes, lágy szavai, De sírból is feltörő férfi hang. Nem nyögdécselés, amely csak — sopánt, De temetéshez: hörgő zokogás . . j — Ég és pokol együtt szakadt le ránk, Ide hát mellém, aki — harsonás. Egy hang magában gyenge pára csak, A .sok szó egy ült: oroszlán szava, Erős mennydörgés, mit meghallanak: Még a — sírból is, föld . . . Isten maga! S megreszket tőle a bűnös világ, Gazság ijedve szem-fület takar . . . — Zúgjunk hát együtt költő-harsonák! Legyünk vad harag, csattogó agyar . . . Bosszucsóva, mely láng-ajkkal harap, Világfelgyujtö lávatüz-pokol ... S ha kell,Szelíd fény: szemfedön a — nap! — Tán még felébred, aki — haldokol ? Mi legyünk az — ítélet-trombiták! S „misereréhez” búgó orgona: Ha tán bűnbánón jönne a világ S ravatalunkra oda omlana ?! Legyünk egy nemzet sikoltö jaja: Mely életre sir — eltiport haza! nemzeti katasztrófa, amely oda sorozható a végzetnek rettenetes csapásai közé, amely a magyarságot, amely ezt a sorstól sújtott szerencsétlen országot oly sokszor érte. Mert nincs kétség benne, hogy a koronás királynak azért kellett száműzetésbe menői, mert ellenségeink a magyar szabadság, ' a nemzeti függetlenség, az ország integritásának ugyanazt a megszemélyesítőjét látták benne, mint volt Rákóczi és Kossuth. Homonnay Tivadar beszéde. Milotay beszéde után jutott szóhoz Homonnay Tivadar, volt nemzetgyűlési képviselő és beszéde végén a következőket mondotta : Nagyon szeretném, ha Dunántúl büszke népe, ha Dombóvár volna az első, amely felemelné szavát a kormányhoz, hogy ne féljen már senki a halott királytól, ne féljen senki IV. Károlytól, mert ő már csak volt és kívánja azt, hogy legalább haló porai magyar földön nyugodjanak. Homonnay indítványára a népgyü lés az alábbi határozatot hozta és utasította a pártvezetőséget, hogy azt a kormányhoz haladéktalanul juttassa el: „A dombóvári keresztény ellenzék pártgyülése egyhangú határozattal a nemzet lelkében élő annak annak a kívánságnak ad kifejezést, hogy az idegenben elhunyt IV. Károly apostoli király őfelsége hamvai Magyarországba szállíttassanak s az ország fővárosában, a budai koronázó templomban helyeztessenek el nemzeti gyászpompa kíséretében örök nyugalomra. A gyűlés polgársága felhívja a kormányt, hogy a királyi halott hazaszállítása érdekében haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket.“ Ima a halott királyért. Végül Offenmüller Zsigtnond szent- széki tanácsos, plébános emelkedett szólásra és arra kérte a választókö- j | zönségeí, hogy midőn a koronás kí- I rály ravatalon fekszik, kérjék az Istent, adjon neki örök nyugodalmat s mint ahogy szokás, midőn a család kenyérkereső atyja meghal, imádkozzanak a meghalt király lelkiüdvéért. Es ünnepélyes csendben, meghatott lélekkel kezdte a tömeg utána moh- dani az Ur imádságát . . . Zárszó Dobszay János pártelnök köszönte meg néhány szóban az elhangzott beszédeket, .kihirdette a fentjelzeit határozatot és az ülést bezárta. Gyászistentiszteletek. .4 rőm. kalh. templomban a •püspöki körlevél értelmében 5 én volt az ünnepélyes gyászmise. Reggel 8 órakor az elemi iskolák tanuló ifjúsága számára mondottak gyászmisét, de az ünnepélyes rekviemet 9 órakor tartotta Offenmüller Zsig- mond szentszéki tanácsos, plébános teljes papi segédlettel. A templomot ez alkalommal teljesen megtöltötték Dombóvár hatóságai, testületéi és előkelőségei. Az izr. templomban szintén 5*én délelőtt tartottak ünnepélyes könyörgő istentiszteletet, melyen a vezetőkörökön kívül a nagyközönség és a tanulóifjúság is részt vett. A kir. kath. főgimnázium Vörösmarty Önképző Köre a királyi halott emlékezetére rövid gyászünnepélyt rendezett. Lukovits István VIII. o. t. szép beszédben emlékezett meg a koronás halottról. Cauner Imre VI. o. t. Kállay Miklós „Az Óceán“ című költeményét szavalta el. Végül Varga Ferenc igazgató zárószavai fejezték be a kis ünnepélyt. Az alsóbb osztályok előtt dr. Piu- kovich Sándor tanár méltatta a király halálának jelentőségét. Az iskolában ezen a napon szünetelt a tanítás. D. H. Nagyatádi Szabó levele a kerület! pártelnökihez. A Keresztény Kisgazda, Földmi- ves és Polgári-párt országos elnöksége tudomást szerzett arról, hogy a szekszárdi kerületben az ellenzéki kortesek a bortermelési adóra nézve alaptalan hireket terjesztenek. Épen ezért szükségesnek tartotta, hogy ebben a kérdésben a szekszárdi kerület pártelnökséghez forduljon. A pártelnökség az alábbi levelet kapta, melyét minden megjegyzés nélkül egész terjedelmében közlünk. Ebből mindenki meggyőződést szerezhet, hogy minden ellenkező híresztelés, csak felültető korteseszköz Budapest, 1922 ápr„ 7. A Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári-párt tek. Kerületi Pártelnökségének Szekszílrá,. Értesítjük a t. Cimet, hogy pártunk, valamint annak ottani híva- talos jelöltje, dr. Orffg Imre ellen a bortelmelési adóra nézve hangoztatott állítások minden alapot nélkülöznek, miért is azok erélyesen megeáfolandók. I Pártunk minden tagja, így dr. Orffy Imre is, aki egyébként nem is volt az illető törvény előadója, elejétől lógva azon vdltc. hogy a kérdéses adó mentői méltányosabban, az adómentes házi borszükséglet pedig mentői magaa- sabban állapíttassák meg. Minden ezzel ellenkező állítást valótlannak kell bélyegeznünk, mint közönséges kortesfogást. Mindehhez még annyit füzünk hozzá, hogy véleményünk szerint ezt az adót a gyakorlatban szerzett tapasztalatokhoz mérten újból és pedig a heherviselési képesség szemmel tartása mellett lehető igazságosan kell az összeülő uj nemzetgyűlésnek szabályoznia Hazafias üdvözlettel: nagyatádi Szabó István országos pártelnök. Esterházy Pál hartes és s választás. Esterházy Pál herceg, központi főtitkára utján, összes alkalmazottaihoz köriratot intézett, melyben kijelenti,, hogy a közelgő választások alkalmával semmi irányban sem óhajt befolyásolni senkit választási joga tekintetében, hanem szabadon csatlakqz- hatik minden alkalmazottja olyan póthoz, amelyhez politikai meggy^ffő • dése vonzza. Egyet kér csak: hqgy mindazok, akik az uradalommal össze- függésben vannak, jéllemes és oíyap emberekre adják szavazatukat, akikről feltehető, hogy mint képviselőig mindenekfelett az ország érdekét fogják szem előtt tartani. ítéletük megalkotásakor ne hagyják tehát magokat pártpolitikai jelszavakkal a valóban méltó ember megválasztásául eltántorítani s az uradalmat semmi szín alatt ne keverjék pártpolitikai viszályokba.
