Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-09-16 / 38. szám

!V. évfolyam. Ära 8 korona. Szekszárd, 1922 szeptember 16. 38. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telelőn szám 85 és 102. Előfizetési ár: Helyben és vidéken negyedévre 60 korona. Egyes szám ára: 8 korona. Szerkeszt«: SCHNEIDER JANOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 50 korona A hirdetés at a to: só oldalon eg? 60 mlllméter széles kasébon mlllméter soronként 3 korona- a szöeegoldalon 5 korona. Vállalati hirdetések 8 korona. Alléét keresők, nek 50 szézaléa engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémblr. eljegy­zést hír, valamint a nyllitér soronként 50 koronéba kerül. Gróf Zichy Gyula püspök. Zúgnak a harangok. A szeretet nem mutatós, de annál mélységesebb érzésével várják, fogadják az egyház- községek a pécsi egyházmegye szelid- lelkü főpapját, aki apostoli küldetés ben jár, hogy a bérmálás szentségé­vel megerősítse hitükben a gyermek- ifjakat, hogy azt állhatatosan vallják, azért mindent elszenvedjenek és meg ne tagadják soha. Megható és lélekemelő volt min­denkor a katholikus egyháznak ez a szertartása, de az eltévelyedések és lelki eltompulások napjaiban különös fontossága van annak, amidőn teljes ünnepi ornátnsban megjelenik egy­házaiban a főpap és a hívők egy uj hadseregét avatja fel. Amerre jár a nemes életű főpap, egy nj hadserege támad a katholiciz- irtatnak, akik a hit és szeretet jel­vényével bátran felveszik a harcot azokkal szemben, akik nem értik meg a templomok hivó szavát, akiknek lelkűkből a hit, szivükből a hazafias érzés és az egymás szeretete régen kihalt, akik nem gondolnak sem a földi, sem atulvilági hazára, küzdel­mük minden verejtékcseppje az ön­szeretet hamis oltárára, az arany­borjú bálványáért hull. Ennek a hadseregnek nyomán virágzik fel újra a magyar katholi- cizmns és ezeknek a karjával, a szivével, áldozatkészségével szerez­zük vissza, amit elvesztettünk hazánk területeiből a hitetlenség fe.burjáno- zásában és ezeknek a vállain épül fel az nj, a hatalmas, keresztény Magyarország. * A bábom ördöge felrajozta az em­beriség lelkében az összes gonosz és aljas tulajdonságokat. A mi országunk népének lelke is eldurvult. Imádság hangjai szálltak eleinte a lövészárkok labirintusaiban és az Isten , Király- és Haza Bzeretet hatalmasan lobogó lángja tette tür- hetővé a mérhetetlen szenvedéseket; Itthon tömve voltak a templomok, zengett a szent zsolozsma, szállt a szívből fakadt ima azért, aki ott áll az ágyuk és gépfegyverek rettenetes tüzében, a Kárpátok havában, a doberdói sziklák poklában. És lassan kevesebb lett az ima a frontokon. A rohamra vitt ember­tömeg nem látta Kapisztrán János keresztjét és itthon halkabb lett az ének, kisebb lett a szeretet, kevesebb a fohász a távollevőkért, a harcban állókért... Felgyulladt a lövészárkok vonalaiban az elégedetlenség gyehenna tüze;. .. itthon több volt a kacaj, mint a sóhaj, üresebb a lélek, cifrább a test és felbukkant mindenfelé a sokasodó, a könnyen szerzett pénz­nek lidércfénye. A lövészárkokban összegyülemlett keserűség és elégedetlenség, az itthoni gyűlölködés és szeretetlenség érzésé­vel összefogva, a királyt tisztelő népet forradalomba, a nem rég még hivő, hazafiasán érző és gondolkozó népet az Istent és Hazát megtagadó bolse­visták karjaiba vetette. Kialudtak már ezeknek a nagy égéseknek lángjai, de pislog még a parázs a hamu alatt és maguk után hagytak egy rettenetes kiégést az emberi lelkekben. A különböző felekezetek főpapjai járják egyházközségeiket. Soha olyan^ szükség nem volt erre, mint ma, tán soha annyi lélek nem került közelebb ismét az Istenhez, mint e látogatások nyomán. * A katbolikusok fiatal, de a lelki szenvedésektől megőszült, a testi sanyargatáaoktól megtört, de lélek­ben annál erősebb, szelidlelkü, kék- szemű főpapja járja községeit, nem­csak azért, hogy a bérmálás szent­ségével megerősítse hitükben azokat, akik hisznek, de hogy pásztorbotjá­val szétzúzza a hitetlenség bálványát, szelid szavával megnyissa a szivek­hez vezető ajtót, hogy Istenimádatot ób felebaráti-szeretetßt Öntsön a tévelygőkbe és gyülölködőkbe s pél­dát adjon nemes életével, hogy mi­ként kell cselekedni, miként kell élni, hogy Istennek kedves legyen, hogy ez az élet a tulvilági élőt örök gyönyörűségéhez és ennek a szerte­szét tépett országnak a feltámadásá­hoz vezessen. Születése hatalmat, a világi élet minden gyönyörét biztositotta szá­mára. És ö ott hagyta a hatalmas uradalmakat, a Krisztus keresztjét véve kezébe, megindult alázatos, szelíd lélekkel, hogy mint az Ur szol­gája, bőkezűen hintse szét lelkének kincseit, szivének meleg érzéseit. Az isteni gondviselés korán kiemelte őt papi pályáján is és a pécsi püspökség lelkiekben és anyagiakban egyaránt hatalmat nyújtó méltóságába emelte. A háború előtti években a hitélet megerősítésére, az ifjúság nevelésére még a pécsi püspökség anyagi erejét is meghaladó áldozatokat hozott, mintha érezte volna, hogy jön idő, amikor ezekre az intézményekre ha­talmas feladat vár, hogy a katholi- cizmus fegyverével visszahóditnatók legyenek azok, akik eltávolodtak a minden boldogság kutforrásától, az Istentől. A hivő ember azt tartja, hogy nincs ebben a világrendben egyetlen fűszál, amelynek valamely rendelte­tése ne volna. Én az én hivő lelkem- mel azt is vallom, hogy nincs egyetlen nagy vagy kis esemény, amely a közeli vagy távolabbi időre előre ne vetné fényét vagy árnyát. Pécs városában a háborút követő szerb megszállás eseményei meg­mutatták, hogy a főúri világi élet minden előnyéről lemondott fiatal papnak a kiváló egyházi méltóságba való emelésében, az isteni gondviselés hatalmasan nyilatkozott meg. A pécsi egyházmegye főpásztora a megszállás kálváriáját nagy lélekkel járta meg, példája reményt öntött a csüggedők, erőt a küzködők, az ingadozók leikébe. A nélkülözések türelmes viselésével megmutatta, hogy elvehetik az emberek, ami az embe­rektől ered, a fényt, a kényelmet, a nélkülözést távoltartó anyagiakat, de a lélek erejét és nemességét nem törhetik meg, mert az az Istentől ered. Betegeskedő gyenge testtel állta a mindennapi izgalmakat és bár csak püspöki helynökének, ezért a későbbi időkben félholtra vert dr. Mosonyi Dénesnek sikerült őt bátor fellépé­sével az elfogatástól és elbnrcoltatás- tói megmenteni, azért nem hagyta el helyét, nem menekült kényelmet nyújtó semleges területre, ott szen­vedett a szerb gonoszság és a vörös őrület zaklatásában, mert úgy érezte, hogy Tőle a magyarság és a katho- licizmns érdeke azt kívánja, hogy maradjon ott, ahova az isteni gond­viselés ültette. És szelid szava, amelyet mindenkor felemelt, hogy városa és megyéje sorsán enyhítsen, nemcsak pillanatnyi könnyebbségek elérését eredményezte, de az antant misszió tagjai előtt meg­világította a rettenetes igazságtalan­ságokat és megerősítette a magyarság gyönyörűséges ellenállását, amelyet így azután letörni sem a szerb gummi- botoknak, sem a vörös őrületnek nem sikerült. A pécsi egyházmegye fölkent fő­papja járja megyénket, hogy azok­nak, akik átélték, de nem érezték a a megszállás lelki és testi gyötrel­meit és akiket az Isten jósága meg­mentett a megszállástól és igy* ezért nem ismerik annak gyötrelmeit, meg­mutassa megőszült fürtéit, összeros- kadt testét, szelid szemeivel beléjük sugározza törhetetlen lelkét, gyenge hangjával magához intse a közönyö­söket és megáldván a hitvallásban megerősítetteket, oda kiáltsa nekik Krisztns szavait; „Bizony bizony mondom nektek, ha nem lesztek olya­nok mint e kisdedek, nem nyílnak meg előttetek e mennynek kapni.“ A harangok zúgnak, érc nyelvük azt hirdeti: Áldott legyen az Űr kül­dötte, fakadjon utjából minden tájon az Istennek és felebaráti szeretetnek magasztos érzése. S. Horváth Ignác 45 6vestanítói jubileuma. Impozáns ünnepély keretében ülte meg a pécsegyházmegyei tanitóegye-. sülét Horváth Ignác szekszárdi r. k. igazgató tanitó, nekünk az újság­írásban is régi, sok-sok érdemet szer­zett kollégánk 45 éves tanitói mű­ködésének a jubileumát. Az ünne­pélyről, amelyen gróf Zichy Gyula megyés püspök is részt vett, tudó­sítónk a következőket jelenti: Nyolc éve már, bogy a pécsi egy­házmegye katolikus tanítósága utol­jára jött össze Pécs városában. Azóta elmúlott a pnsztitó világháború, el- süvített az őszirózsás forradalom saele a vörös kommün vihara és megszűnt az idegen megszállás sötét, ködös éjszakája. Mikor ismét felvirradt, mikor újra magyar nóta visszhang­ját dobja a völgybe a Mecsek, ak­kor összejöttek a „nemzet napszá­mosai“, hogy megbeszéljék ügyes­bajos dolgaikat, hogy egymás sze­retőiében, az eszmék és gondolatok egységében a közös nagy cél tuda­tában megerősödve, nj erővel indul­janak tovább a magyar népművelő- dés göröngyös, a reményekért csaló­dással fizető utjain. A közgyűlést megelőzőleg, reggel 8 órakor Igaz Béla dr. egyházme­gyei főtanfelügyelő, az egyesület el­nöke misét mondott a székesegyház­ban. A tanítók a mise után a bel­városi r. katb. kör dísztermébe vo­nultak, ahová tiz órakor megérke­zett Zichy Gyula gróf megyéspüB- pök, az egyesület védnöke, aki a Himnnsz eléneklése és a magyar Hiszekegy elmondása ntán Igaz Béla dr. üdvözölt. A megyéspüspök föpásztori áldását adta az egybegyült tanítóságra. A közgyűlést Igaz Béla dr. nyitotta meg lelkes beszéddel, melynek lényege az volt, hogy min­denkinek sokat, de legalább annyit kell dolgoznia, mint amennyit a há­ború előtt dolgozott, mert enélkül nincs egész Magyarország. A napirend előtt a közgyűlés igen kedves és meleg ünneplésben része­sítette Horváth Ignác szekszárdi ig. tanítót, 45 éves tanitói működése és 10 éves elnöksége alkalmával. Az üdvözlő beszédet Somssich Sándor mondotta a testvéri szeretettől átha­tott szavakban. Bodonyi Nándor elszavalta az ünnepelt 40 éveB jubi- x lenmára még 1918-ban irt hatásos, a tanitói hivatást elevenen szemlél tető költeményét. Horváth Ignác meg- hatottan köszönte meg az ünneplést. A tanügy érdemes munkásának ünneplése után a megyéspüspök in­tézett lelkes szózatot a tanítóihoz, mint a szerető, gondos apa a fiaihoz. Szózata szent Pál apostol szavain épült fel. A katholikus tanítóság csak úgy tudja elérni nagy célját, ha maga is az apostol tanítása szerint rendezi be életét. „Rajtatok múlik — ügy­mond — hogy ez az ország vissza­kapja Isten kezével rajzolt határait. Előre hát a kereszt nevében és tietek lesz a győzelem: egy szebb, egy jobb jövő.“ Hatalmas éljenzés kisérte a püspök szavait, aki a beszéd ntán eltávozott, hogy megkezdje a bérma- ntját. A megyéspüspök távozása ntán Eberhardt János tartott nagy ké­szültségre valló előadást a munka­iskoláról. Báter János titkári jelen­tése kapcsán elhatározta a közgyű­lés, bogy a tagdijakat 50 koronára emeli, megindítja a „Katholikus

Next

/
Thumbnails
Contents