Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-03-25 / 13. szám

IV. évfolyam. Szekszárdi 1922 március 25. 13. szám. TOLNAMEGYEI UJSÍG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP inivttwz tőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. CtÜlzetéslár: Helyben és vidéken: egész évre 120 K, félévre 65 K, negyedévre 35 K. — Egyes szám ára 4 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés d!]a 30 korona A hirdetés sí otoisé oldalon egy 60 m Iliméi er széles hasábon miltaaéter soronként 2 korona, a ss&vegoldaloa 3 korona, a hírrovatban elhelyezett rekléahlr valamint a nyílt tér soronként 30 körönébe kerül. Családi hírek és véllalatl hír* detések külön érszabás szerint. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. 1 jóvátétel réme hol itt, hol amott bukkan fel, hogy meg mélyebbre nyomja, hogy még jobban megnyirbálja a magyar pénz külföldi vásárlóképességét. Az án- táot, lehetetlen követelései, amelyekkel ezt a tönretett, kirabolt, megcsonkí­tott, nyomorult országot teljesen ki akarják szipolyozni, a közgazdaság minden terén a legnagyobb aggodal­mat keltik. Sok milliárd arany - franknyi állatot követel tőlünk Szer­bia és Románia, amely utóbbinak a mezőgazdasága sohasem állott olyan kuiturfokon, mint most. Az az állam áll elő ily rettenetes méretű követe­lésekkel, amely orvul reánk támadt és néhány millió magyar vérünkön kívül elrabolta sónkat, erdőinket, bányáinkat és a kincses Erdélyt min- ..den drágaságával együtt. Az a nép kívánja újabb érvágásunkat, amely a legaljasabb, módon kifosztotta mező­gazdaságunkat, elvitte világhíres lo­vainkat, tenyészmarháinkat, elhurcolta és Franciaországba szállíttatta pompás mozdonyainkat, magának rabolta és tönkretette vagy százezer darab vasúti kocsinkat és leszerelte budapesti gyárainkat. Ez: a nép és ennek a népnek a cinkosai, a barátai, a pártfogói most prezentálni akarják nekünk a szám­lát, hogy hamarosan fizessünk annyit, amennyit nekik diktálni jól esik. Kí­vánják, hogy adjunk a számukra kő­szenet, amiből nekünk sincs elegendő. Követelik, hogy szállítsunk épületfát. Nekik, akik elrabolták erdőinket. Es épen mi szállítsunk, akik a saját szűk- szed,létünkét is idegenből kell, hogy beszerezzük. Mindent, mindent tőlünk kérnek. Hogy mennyit, azt ők ma- gük sem tudják. De úgy akarják, hogy a végszámla — ha minden egyéb követelést már teljesítettünk —- utoljára még hat milliárd arany ko­rona legyen. Ki akarják facsarni ösz- szes izmainkat, le akarják csapolni a vérünket és hogy a gyermekeink se fejlődhessenek, hát még a tejelőálla­tokat is el akarják vinni ebből az országból, amelynek a népét teljesen halálra akarják ítélni. Az ántánt nagyhatalmai, amelyek ■*Ai inasunkra éhező, vérünkre szom­jazd falánk szomszédainknak a mi zsebünkből mindent megígértek, mé- zes-mázos szavakkal bolonditanak bennünket. Szépen hangzó üres ígé­retekkel kedveskednek nekünk és a házunk táján settenkedve azt nézik, hogy mi van innen elvinni való. Es amíg nekünk jó tanácsokat osztogat­lak* addig a külföldi piacokon mes tere égésén lenyomják a magyar ko­rona értékét és a maguk pénzével potom áron összevásárolják a hajó- ;iási, a gyári éB egyéb ipari vállaía tainkat, hogy itthon is teljesen az ő rabszolgáik legyünk. A franciák Budapestet francia ki­kötővé, az angolok pedig angol ke­reskedelmi központtá akarják tenni, ígérgetnek füt fát. Boldogítani akar­nak és azt állítják, hogy vonagló közgazdaságunkat talpra állítják. Azonban minden tettük az ellenke­zőt bizonyítja. Ahelyett, hogy az igaztalan módon kierőszakolt kötele­zettségeinket elengednék: folyton a jóvátételt hangoztatják. És tenyerü­ket dörzsölve örömmel nézik, hogy a mi száz koronánk ma már csak ötvenhat fillért ér. Aggodalommal tekintünk a jövőbe és várjuk a nemzet erős felkészült­ségű, nagy tudásu, elszánt képvise­letét, amely szembe tud majd szál- lani az éhes fenevadakkal A hiénák­kal és egyéb csordával, amely a ma­gyar népet már-már hullának nézi. Várjuk az uj nemzetgyűlést, amely elhessegeti a Jkönnyű prédára éhes varjakat, amelyek a magyar munka gyümölcsén akarnak lakmározni. Vár­juk az elszántakat,' az erőseket, a bölcseket, az önzetleneket, akik tu­dásukkal és munkájukkal megmentik Árpád népét attól a veszedelemtől, amelynél nagyobb még sohasem fe­nyegette a négy folyó és a hármas halom országát. És bízunk a népben, hogy törté­nelmi hivatásához méltóan, Istenbe vetett hittel olyan férfiakra bízza jö vendő sorsának intézését, akik min­den vésszel és viharral dacolva újjá tudják majd építeni a szétszaggatott Nagymagyarországot. b. A földreform végrehajtása. Az Órszágos*Földbirtokrendező Bí­róság működését1 megkezdvén, vár­megyénkben is székében megmozdult a földnélküliek nagy tömege és részint házhely, kisbérlet és legelő iránti kér­vényével úgyszólván elárasztja a bíróságot, illetve a gazdasági felügye­lőségeket. A kérelmezők túlnyomó része az ingatlanoknak megváltásét és járadéktelekképen leendő kiosztá­sát óhajtja. A felügyelőség minden egyes esetben a tárgyalások folya­mán megkísérelte a földbirtokszük­ségletnek magánegyezség utján való kielégítését és ha ez nem sikerült, csak akkor, ha a közérdek megkí­vánta, hozta javaslatba a megváltást, természetesen csak ott, hol a törvény­ben előirt feltételek ehhez megvan­nak. A felügyelőség eddigi tárgya­lásai során magánúton egyezség sze­rint csnpán kisbérieteket tudott léte­síteni, de örökáron földhöz juttatni senkit sem sikerültömért a birtoko­sok mindannyian a vagyonváltság j végrehajtását várják s csupán annak során hajlandók ingatlanaik bizonyos részét a vázolt célra átengedni. Kijelölt vagy kiosztott házhely 1503, háromszázhuszonhat katasztrá- 1 is hold. Kisbérlet és polgárbérlet 7460 egyén kezén 21256 kát. hold. Legelőbérlet 661 kát. hold. A völgy - ségi járás kivételével a vármegye majdnem minden egyes községe kérte a földbirtokreform végrehajtását. Az eljárás mindenütt folyamatban van. Megváltásra irányuló eljárásra az Országos Földbirtokrendező Bíróság öt esetben hozott végzést és ezenkí­vül a herceg Eszterházg-féle hit- bizomány összes ingatlanaira el­rendelte az eljárás lefolytatását és erre kebeléből egy külön bírót rendelt ki. A herceg saját kezdemé­nyezéséből circa 14000 kát. holet ingat­lanának átadását rendelte el, miből az uradalom területében fekvő községek jogos igényei minden valószínűség szerint kielégíthetők lesznek. Március tizenötödike a vármegyében. Dombóvár. A róm. kath. templomban az egész tanuló ifjúság szent misét hall­gatott, azután volt a hivatalok, ható­ságok, testületek részvételével követ­kező ünnepi mise. Az evangélikus egyházközség a Hunyadi-téri iskolá­ban sikerült kis ünnepélyt rendezett. A többi egyházak szintén a dél­előtt folyamán tartottak templomaik­ban ünnepélyes isteni tiszteleteket. Az elemi iskolák. Az állami nép­iskolában Söllei József tanító mon­dott az ünneplő gyermekseregnek be­szédet. A talpfa-telitőtelepi iskolában Váczi Ferenc beszélt a nap jelentő­ségéről. Hasonlókép ünnepelt a róm. kath. iskola is. Az Orsolya-zárda nagytermét 10 órakor egészen meg­töltötte az ünneplő közönség. Hencz E., Fuchs S., Bidis M., Árvay I., . Scharl Manci, Schmieder Karolin, I Koruzsán Szilvi, Griesz E. és Fischer H. szereplése után az ünnepi beszé­det dr. Piukovich Sándor tartotta. Utána Grün Bözsike, Glaser L., Szabó Erzsébet és Józsa szavaltak és zongoráztak. A Faics-féle magán• iskola növendékei is ünnepély kere­tében hódoltak március idusának. A főgimnázium ünnepélye az Urá nia-mozgóképszínház - termében volt. A műsor főpontja Csonka Imre tanár ünnepi szónoklata volt, majd Fodorné Szijjártó Ilonka, Ihrig Pál VIII. o. t. Cauner Imre yi. o. t. és az ifjúsági dalárda adtak elő énekeket és sza­valatokat. Dombóvár iparossága este a Korona-szállodában társas­vacsora keretében ünnepelt. Ivanich Antal, az Ipartestület elnöke üdvö­zölte a megjelenteket, majd Vér Vencel főgimnáziumi tanár mondott székely-magyar lelkesedéstől áthatott ünnepi beszédet. Majd Illés Gyula községi főjegyző és dr. Piukovich Sándor főgymn. tanár mondtak nagy­hatású felköszöntőket. Hőgyósz. A hőgyészi állami polg. fiúiskola igaz lelkesedéssel ünnepelte meg márc. 15 ét. Az ünnepélyt megelőző nagy misén az ifjúság énekkara régi ma­gyar egyházi dalokat énekelt. D. e. 11 órakor megjelentek: az elöljáró­ság, élén Grelinger József főjegyző­vel, a különböző hivatalok, testüle­tek, egyesületek, a szülők, akik színe elé nívós műsorral lépett a jobbára né­metajkú ifjúság, hogy kifejezést ad­jon igaz, hazafias érzésének. Az ün­nepélyen megjelent gróf Apponyi Géza v. b. t. t. is két fiával, Károly és Rezső grófokkal. Az ünnep jelen­tőségét Hanel Béla áll. polg. iskolai igazgató méltatta. Mözs. A Mözsi rk. Polgári Ifjúsági Egye­sület szép ünnepély keretében áldo­zott a szabadság napja évfordulójá­nak a községi elöljáróság és számos vendég jelenlétében. Legelőbb aHym- nuszt énekelte az egyesület dalárdája. A megnyitó beszédet Balogh József esperes mondta. Szavaltak: Feiertag Magda, Sztupnik József, Sipos L., Schadt György, Rovacsek Mariska, majd a Hiszekegyet énekelte el az egylet dalárdája. A nap jelentőségé­ről Werner Ádám tanító beszélt és ugyancsak ő tartotta a befejező szó­noklatot is. Paks. A paksi iparos olvasókör az összes paksi társadalmi egyesületekkel együtt március hó 15-én délelőtt a nagyvendéglő előtti téren hazafias ünnepélyt rendezett. A pompás ün­nepi beszédet dr. Erdélyi Aladár tartotta, valósággal magával ragadva áz ünneplő közönséget; Este a Va­dászkürt szálloda éttermében társas - vacsora volt, amelyen Tomka Gusz­táv ev. s. lelkész mondott tartalmas beszédet. Utána dr. Klein Antal ny. főispán, dr. Grosch József ügyvéd, Molnár János közs. bíró, Tarisznyás Gerő főjegyző és Haiszer Henrik tanító tartottak “beszédet. Harez Harczon már kora reggel végig- harsogta az utcákat az önkéntes tűz­oltó egylet trombitajele és kevés idő múlva az egylet tagjai teljes díszben várták parancsnokukat, Renczes Já­nost, aki a templomba vezette őket hálaadó isteni tiszteletre. A templom­ban a község elöljárósága és kép­viselőtestülete is teljes számmal jelen volt. A mise végeztével Szolga István plébános mondott gyönyörű beszédet, méltatva a nagy nap jelentőségét. Este a polgári olvasókörben társas­vacsora volt, ahol a falu polgárai teljes számban képviselve voltak. A nagyhatású ünnepi beszédet Renczes János volt nemzetgyűlési képviselő mondotta. Medina. Medina község a ref. templomban Szőnyi József h. lelkész könnyekig

Next

/
Thumbnails
Contents