Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-03-25 / 13. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG megható hazafias beszédét hallgatta. Isteni tisztelet után az utcákon nem* zeti lobogó alatt énekszóval rendez­tek körmenetet. Este az ifjúsági egye­sület sikerült műkedvelő előadást rendezett az iskolateremben. Csak­nem 5000 korona volt a bevétel, amelyet a medinai hősök emlékére fordítanak. Az előadást Orosz Endre tanító rendezte. . Pálfa. A pálfai r. k. iskola márc. 15 én az iskolás gyermekek közreműködé­sével iskolai ünnepélyt tartott, me­lyet a szülők közül is számosán hall­gattak végig. Mise után' az iskolában Szánthó Ignác plébános, isksz. elnök mondott ünnepi beszédet és kifejtettte, hogy boldogtalan helyzetünk csak akkor változik boldoggá, ha édes hazánk területileg ismét ép lesz, me­lyet gondolatban, tettben küzdeni mindnyájunknak szent kötelessége. , Az ünnepi beszédet hazafias és írre j denta költemények elszavalása, to­vábbá hazafias dalok éneklése követte. A költemények és énekek betanítását Szamosi Ferenc tanitó végezte. Rácegns. Az ifjúság és az iskolás gyermekek ünnepélye este 7 órakor volt a zsúfo­lásig megtelt iskolateremben. Szántó Ignác pálfai plébános tartotta az ünnepi beszédet. Győrffy Tiborka, Győrffy László, Kerner Annuska, Bácsi András, Markgruber Bözsike, Németh Erzsiké, Kaufmann Lidia és Schule Nándor szavaltak. Majd szinre került „Március 15 ike“ és „Szépek, mint a mezőnek virágai0 cimü két 1 felvonásos szinmü, amelyben Muizer József, Jankovics István, Kerner Ir- muska, Bácsi József, Halbaksz Fe­renc, Halbaksz József, Falka, Fábián és Rátkay Bözsike játszottak. Végül Győrffy János tanitó ób neje Kerner Irmuskával adtak elő egy hármas jelenetet. I Tolnamegyeí Marék és Hitemank közgyűlése. F. hó l9*én, vasárnap d. e. 11 órakor tartotta a Tolnamegyei Ta­karék és Hitelbank Apponyi Géza gróf v. b. t. t. elnöklésével XXXVII. évi rendes közgyűlését, melyen 58 részvényes jelent meg 6345 részvény képviseletében. Elnök üdvözölvén a szép számban megjelenteket s a ha­tározatképességet megállapítván, meg­nyitotta a gyűlést. A napirend tár­gyalása előtt tartott hosszabb meg­nyitó beszédében elismerését fejezte ki az intézet által az elmúlt évben, az általánosan ismert nehéz közgaz dasági viszonyok közepette is elért gyönyörű eredmény felett, hangsú­lyozva, hogy ilyen eredményt csakis az a megértő, harmonikus és hatal­mas munka hozhatott létre, melyet az intézet vezérigazgatója, igazgató­sága és tisztviselőkara vállvetve fej­tettek ki az intézet érdekében. Illusztrálva látja ebben a sikerben Sallu8tius mondását: „Concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur0. Követendő például sze­retné állitani a Hitelbanknál tapasz­talt összetartást és egyetértést nem­csak a gazdasági és pénzügyi világ, hanem a köz és társadalmi élet min­den megnyilatkozása elé is, mert szerinte csakis így volna lehetséges, hogy a megcsonkított, sokat szenve­dett ország sikerrel léphessen a meg­újhodás útjára és haladhasson a bol­dogulás felé. Egyúttal a közgyűlés nevében melegen üdvözölte Forster Zoltán és Éri Márton dr. részvénye­seket, az előbbit főispánná történt kinevezése, utóbbit pedig alispánná való egyhangú megválasztása alkal­mából. A közgyűlés a lelkes hangú megnyitót élénk éljenzéssel fogadta. Elnök indítványára ezután a jegyző­könyv hitelesítésére dr. Pesthy Pál és Bajó Pál részvényesek kérettek fel. Egyhangúlag tudomásul vette a közgyűlés az igazgatósági jelentést, mely az elmúlt év általános gazda­sági helyzetére való rövid visszapil­lantás mellett behatóan tárgyalta mindama pénzügyi és gazdasági moz­zanatokat, melyeknek az eredmény kialakítására befolyásoló szerep jutott. Ezen eredmény a bemutatott mérleg és nyereség veszteség számla adatai­ból a legszebben domborodik ki. Esze­rint a múlt évi tiszta nyereség 1 | millió 587.720 korona volt. Az inté- j zet betétállománya dacára úgy a be­tét, mint az ingatlanvagyonváltság levonása következtében történt elvo­násoknak, 34 millió koronával emel­kedett és közel 77 ‘millió koronát tesz ki. A kihelyezések ugyancsak lényegesen növekedtek és megköze­lítik a 100 millió koronát, ami az előző évi kihelyezésekkel szemben 37 millió emelkedést jelent. A többi üzletágakban is aránylagosan jelen­tékeny emelkedések mutatkoznak. Elfogadta a közgyűlés az igazga­tóságnak a tiszta nyereség felosztá­sára vonatkozó javaslatát is, melyet Leopold Kornél dr. vezérigazgató terjesztett a gyűlés elé. Eszerint a részvényeseknek osztalékul 32 ko­rona, vagyis 23.000 darab részvény után 736.000 korona kifizetését ha­tározták el; a különféle tartalékala­pok gyarapítására 384.951 koronát fordít az intézet, jótékonycélra 25.000 koronát szavazott meg az évközben már folyósított 30.004 koronán felül s maradványképen 102.737 koronát visz át a jövő évre. A felügyelő-bizottság jelentését, tekintve, hogy a felügyelő-bizottság elnöke: Széchenyi Domonkos gróf hivatalos elfoglaltsága következtében meg nem jelenhetett, Nagy István felügyelőbizottsági tag előterjesztésé­ben vette tudomásul a közgyűlés s annak alapján a fölmentvényt a le­folyt évre úgy az igazgatóságnak, mint pedig a felügyelő-bizottságnak megadta. Az igazgatóságból, megbízatásuk lejárván, id. Bernrieder József nagy- birtokos, Dőry Frigyes nagybirtokos, id. Leopold Lajos birtokos és Hor­váth Elemér főrend, a Magyar Álta­lános Hitelbank igazgatója, kiléptek, kiket a közgyűlés egyhangnlag újból megválasztott, a tartós betegsége következtében ezen tisztéről lemon­dott id. Tenzlinger Lajos helyett pedig Vendl István polgármestert választotta be az igazgatótanácsba, aki ezen bizalomért hálásan mondott köszönetét. Ezután Kurz Vilmos kir. tanácsos, részvényes kért szót. Beszédében az elnöknek mondott köszönetét a köz­gyűlés nevében azért a fáradhatat­lan, meleg érdeklődésért, melyet az intézet ügyei iránt tanúsít s melyet mostani megjelenésével is kimutatott s amellyel ajkötelességteljesités terén az egész intézetnek példát statuál. Elnök meghatva válaszolt, hang­súlyozván, hogy ilyen intézetnek az élén állni, mint a Tolnamegyei Taka­rék és Hitelbank, nem fárasztó fel­adat és nem áldozat, hanem Öröm és ő szívesen ragad meg minden alkal­mat, amellyel az intézethez való ragaszkodásának kifejezést^ adhat. Elnök szavai után dr. Eri Márton 1922 március '2$, alispán a részvényesek nevében kö­szönetét mondott az intézet igazgató­ságának és tisztikarának az efnutU évben kifejtett szakavatott és oda., adó munkásságukért, aminek az elért fényes eredmény elsősorban köszön, hető. Az elismerő szavakat az igaz- gatőság és tisztikar nevében Leo­pold Kornél dr. vezérigazgató kö­szönte meg. Ezzel a közgyűlés vé- get ért. Megöltek egy rendörHsztviselöt. Hétfőn reggel futó tüzként terjedt el a hir Szekszárdon, hogy vasárnap este négy duhaj legény életveszedel­mesen összeszurkálta a Rákóczi-utcá­ban alsó- és felsöcsányi, kiskörös- kényi palásthi Palásthy János magyar király államrendőrségi tiszt- I viselőt, aki borzalmas sérüléseibe bele is halt a kórházban, ahová a rémes tett után beszállították. A gyalázatos és alávaló gyilkosság részletei a kö vetkezők: Az áldozat. Palásthy János a háború kitörése­kor katonai kötelezettségét teljesítette és mint zászlós került az északi harc térre. Ravaruszkánál átlőtték és súlyos sebével az 1914. év őszén az oroszok fogságába került. Bár a lövés folytán a jobb karja megbénult, nem enged­ték haza és csak az 1920. év végén bírt megszökni Ázsiából. A szorgal­mas fiatalember, aki hat évi fogsága alatt rettenetes szenvedéseken ment keresztül, tökéletesen megtanult oro szül és törökül és a nyelvtudása révén tudta magát keresztül vágni a vörösök frontján. Idehaza rokkantán is katonai szolgálatra jelentkezett és mint tartalékos hadnagy a nemzeti hadseregben teljesített szolgálatot. A haderő fokozatos leszerelésével ő is kivált a honvédség kötelékéből és az államrendőrség szekszárdi kapitány­ságánál nyert alkalmazást. Kötelesség­tudó, szorgalmas tisztviselő volt, aki csakhamar megszerezte felebbvalói szeretetét. A duhajkodók. Vasárnap este 7 és 8 óra között a Rákóczi-utcában sétált, amikor fel­tűnt neki, hogy négy férfi hangosan duhajkodik az utcán. Egy ideig távol­ról kísérte őket és mikor meggyőző­dött róla, hogy a társaság a belváros felé haladva állandóan veszélyezteti a járókelők épségét, rájuk szólt, hogy hallgassanak. Ezek azonban ahelyett, hogy szót fogadtak volna, kijelentet­ték, hogy nekik nem parancsol és három közülük Palásthynak is ron­tott, úgy, hogy a lakásáig kénytelen volt előlük futva menekülni. A laká­sán magához vette a szolgálati revol­verét és az utcára kijőve, a Polgári Olvasókör előtt felszólította őket, hogy a törvény nevében három lépés távol ságnyira menjenek előtte a rendőr- kapitányságra. A gyilkosság. A kompánia, mintegy összebeszélve körülvette és neki rontott, mire elő­vette a revolverét és ijesztésül. a levegőbe lőtt. A négy ember erre rá­rohant, a kocsiút túlsó oldalára taszi- gálva leteperte és alig egy percnyi dulakodás után, több szúrást ejtett a segítségért kiáltozó szerencsétlen tisztviselőn, akinek még volt annyi j ereje, hogy bevánszorgott a közelben I lakó Hantos Ferenc rendőrfogalmazó | lakásának az udvarára. A támadók pedig elmenekültek. A haldokló útmutatása, Ott elmondta, hogy négy ecmer megtámadta és összeszurkálta ás hegy támadói közül felismerte Szabó Jánost, aki nemrég került haza az oro«« fogságból. A járókelők, akik a szúr- kálásnak szemtanúi voltak, az uteán feltartóztatták az Agárdról hazatérő' és épen arra haladó dr. Lipovszkyt és odavezették a sebesülthöz, akinek a sebeiből vastag sugarakban ömlött a vér. Az orvos a rendelkezésére bocsá­tott kötszerekkel ideiglenesen bekö­tözte a szerencsétlent, akit rögtön a kórházba szállítottak. Útközben talál- koztak dr. Joób Imre vizsgálóbíró­val, akinek szintén kijelentette, hogy Szabó 'János a társaival szurkába, össze. A letartóztatások. A telefonon értesített rendőrség rögtön a tettesek felkutatására indult. Mozolán detektív talált is egy Szabó. János nevű volt orosz foglyot, akit % kórházba kisért. Palásthy az eléje vezetett egyénben nem ismerte fel a támadóját, akit elbocsátottak. Meg- találták azonban a Müller-féle 'korcs­mában Horváth Szabó Jánost,; akit — bár erősen tiltakozott az előállitis ellen — a kórházba vittek. Márké- vits detektivfőnök előbb bement Palástbyhoz és azt a kérdést intézte a láthatólag rettenetesen szenvedő és kimerült tisztviselőhöz: — Meg tudja e mondani Palásthy ur, ki vagyok ón? — Hogyne, felelt Palásthy, Ön Markovics ur. Majd eléje vezették Horváth .Sza­bót, akit meglátva, azonnal így kitil­tott fel: >— Ez az a gazember, aki engem megszurkált. A fettcsoft­Erre azután a rendőrségre kísérték a tettest és hamarosan sikerült Össze­szedni a társaságát is. Horváth Szabó János, Horváth Szabó József, Németh Mátyás István és Simon Ferenc vol­tak együtt és ők végeztek olyan kegyetlen módon a szerencsétlen fiatalemberrel. Horváth Szabó János és Németh Mátyás beismerték a gyilkosságot, a másik kettő azonban még tagad. De ez a tagadás mit séin használ, mert az utcán járt tanuk felismerték őket. Az egész esetet különben végignézte Horváth Szabó Jánosnak a felesége is, aki állandó jajgatásával elárulta az urát, akinek kétségbeesetten kiabálta: — János, János, az Istenért! Kit csinálsz?! A menekfe Á nyomozás során kiderült, hó'gy Horváth Szabó János a szutkáf.is után elvette Palásthy revolverét, amellyel menekülés közben, a leve­GYAPJÚÉRT Telefons Szekszárd 20. ­fÖÄtSnapján latunkat! - Elővételeket érvényes napiárban előlegeket nyújtunk Táviratok: Futura Szekazárd. - FUTURA kirendeltsége, Szekszárd.

Next

/
Thumbnails
Contents