Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-18 / 12. szám
WF“ Egyes szám ára 4 korona. iV. évfolyam. Szekszárdi 1922 március 18. .12. szám.f; TOLNAHEGYCI KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ixtfretztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. 'BULzetéalár: Helyben és vidéken: egész évre 120 K, félévre $5 K, negyedévre 35 K. — Egyes szám ára 4 K. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét * illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dtje 30 koroaa A hirdetés se. ntotni oldalon tgy 60 mllhneter széles hasábon mlllméter soronként t kopoan, ■ stSeegoIdaloa 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklám hír »«lemtől ■ nytlttér toronként. 30 koronába kerül. Családi hírek ét vállalat! Wp detések külön ártiebás martat. -■*< Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. men. / ífÍ 1 Az u) alispán. Ha visszaemlékezünk az utóbbi alispánválasztások alkalmával lezajlott szenvedélyes küzdelmekre., kétszeres örömmel állapítjuk meg, hogy ezúttal a vármegye közönségének bizalma a sok zavart okozó tülekedések és harci zaj helyett egyhangúlag és közlelkesedéssel ültette Éri Márton dr-t a megüresedett .alispáni székbe. A közbizalom spontán megnyilatkozása volt ez és a közelismerésnek készséges lerovása a munka és az . érdem iránt; énnek tulajdonítható és köszönhető, hogy más aspiráns ezen kimagasló állásra nem is jelentkezett.- Az ősi vármegye, — amelynek a magyar alkotmány védelmében és a konstruktív nemzeti munka szolgálatában fontos ál- lamfentartó szerep jutott s amelyet a hozzátapadó s nagy értéket jelentő nemzeti és hazafias tradíciók egész sokasága dacára bizonyos politikai irányzatok régi mivoltából kiforgatni szeretnének, — ezúttal is fényesen dokumentálta, hogy a nemes hagyományok tisztes kultusza nem azonos a maradi elfogultsággal, az ósdisággál, az elavult. eszmék ápolásával. Éri Márton dr-nak alispánná történt megválasztása rést üt azon a fel fogáson, mintha csak az úgynevezett történelmi családok ivadéka kerülhetne be az alispáni székbe és Tolnavármegye közönsége fényes tanujélét adta annak, hogy minden előítélettől tartózkodva, az embert nem annak származása, hanem egyéni értéke és tényleges fajsulya után ítéli meg. Éri Márton dr. közel 30 év óta dolgozik, mint köztisztviselő és áll a vármegye szolgálatában. Nem az üres szavaknak, a hangzatos, de értéktelen szólamoknak, hanem a tetteknek az emberé. Hivatalba lépésének első per- . cétől kezdve szakadatlanul a | eg nagyobb munkateljesítményt | végezte, amire csak tisztviselő j képes; kora reggeltől késő estig 'rilt dolgozóasztala mellett, rótta a betűket és dolgozott, válogatás nélkül, minden munkakörben, amelyet reá ruháztak, türelemmel, iparkodással, vasszorgalommal. És munkájába mindig lelket vitt be és energiát, az ő erős egyéniségének eme jellegzetes tulajdonságait. Az aktatömegek elintézése közben nem a száraz betűket és merev paragrafusokat hajszolta, nem abban lelte örömét, hogy egy rendeletre való rövid utalással elutasítsa azokat, kik jogsegélyért fordulnak a köz- igazgatási hatóságokhoz, hanem megértéssel a mindennapi élet gondjai és bajai iránt, ott, ahol csak lehetett, gyorsan és erély- lyel segítségére sietett azoknak, akik arra jogos igényt*tarthattak. A gyorsaság és erély a jó közigazgatási tisztviselőnek kritériumai. Amellett a közügyeknek erős munkása volt mindig. Akkor volt elemében, amikor közérdekű mozgalmakat indíthatott meg, vagy támogathatott. A harcot nem kereste soha, de nem kerülte. Egyenesen, habozás nélkül\ férfias határozottsággal állott mindig síkra a maga meggyőződése mellett. Szinte átlátszó, annyira nyílt sísakkal lép ki a porondra, amikor a közügy szolgálatában síkra kell száfíania. Nem taktikázó, nem tétovázó, hanem cselekszik úgy, amint arra egyenes és szilárd rtieg- győződése hajtja. Vannak gyengeségei, fogyatékosságai, de mindenkor mint egész ember öntudatosan, bátran és határozottan cselekszik, nem törődve azzal, hogy pillanatnyilag népszerü-e az, amire vállalkozik. Szinte fanatikusa annak, hogy a köznek tegyen szolgálatot és segítő kezet nyújtson azoknak, akik árra szorulnak. És meg van bénne az a fontos tulajdonság, ami a sikeres vezetésnek és kormányzásnak egyik előfeltétele, hogy a legnehezebb helyzetekben is, amikor a gordiusi csomót meg kell oldani, vállalja a felelősséget azért, amit tesz és amit jónak talál. Férfikora delén érte őt a megtisztelő kitüntetés, hogjr Tolnavármegye alispáni székét foglalja el. Nála bizonyára nem közhely, hogy ezen állás reá nézve nemcsak diszt jelent, hanem súlyos kötelességeket is. Az ő hivő lelkét kisérje Isten áldása, a vármegyéjének és a köznek szentelt munkáját pedig — mely elé barátai és ellenfelei egyaránt jogos várakozással tekintenek — koronázza a megérdemelt siker. Ezt kívánjuk neki igaz szívből és ezt kívánjuk a mi siváy közéletünknek is, amelynek most erőskezü, önzetlen munkásokra és vezetőkre nagyobb a szüksége, mint valaha. Tolnavármegye alispánválasztó közgyűlése. Régen volt olyan népes a vár- megyeháza nagyterme, mmt a kedden tartott tavaszi közgyűlésen, amelyen a legtávolabbi vidékeken lakó törvényhatósági bizottsági tagok íb szép számmal megjelentek. Óriási volt az érdeklődés, mert a vármegye két leg legfontosabb állása, az alispáni és a főjegyzői került betöltésre. Ugyanekkor választották meg a dombóvári főszolgabírót is, továbbá betöltötték egy szolgabirói és négy aljegyzői állást. Már a kora reggeli órákban népes volt a vármegyeháza környéke és tiz órára, mire Forster Zoltán főispán a közgyűlést megnyitotta, megérkeztek azok is, akik az állam- vasiaknak e napra külön bevezetett vonatával utaztak Szekszárdra. A főispán a gyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Forster főispán beszéde. Tek. Törvényhatósági Bizottság! A természet az élet fázisának egy uj küszöbén áll, * a dermesztő hideg szelek melyek az el mait télen át oly sokszor csontot és velőt átjáróan át- fújtak mindannyionkat, elcsendesedtek. A jégpáncél, a magas hó lepel felolvadt s úgy érezzük mindannyian, hogy most enyhébb tavaszi szelek fajnak és a hó réteg alatt uj aratást ígérő élet fejlődött. Midőn latom a természetnek ezen örök törvényét újra érvényesülni, önkénytelenül eszembe jut az, vájjon elült e ae a ridegség, amely magyar lelkeket hideg szélvészként elszakította egymástól, felolvadt-e az önzésnek és meg nem értésnek jégpáncélja, magyar szivek felett ? az én, Hazám sorsáért aggódó lelkem várhat-e, remélhet e bőséges aratást ígérő uj magyar tavaszt?! Régen volt az az idő, mikor a történelmi március, idusán a tavaszi szellő magyar lelkekben uj rügyet fakasztott! Volt idő, talán nem is oly régen, midőn a nemzetnek elnyomatásban sínylődő legjobb, hazája kai rajon- góan szerető önzetlen gyérmékéi egy táborba tömörültek, hogy Önfeláldozásukkal megmentsék á sir szélén álló magyar Hazának függetlenségét és szabadságát. Gyönyörű volt az a magyar tavasz, mely varázsával csodás összhangba forrasztotta a lelkeket, mely ellenségeket barátokká tett s egy táborba tömörített urat és jobbágyot egyaránt. Azon időnek magyarjai átlátták én megérezték azt, bogy a pusztulás széfén álló Hazát, gyermekeinek egymást megértő és mindenek felett átló hazaszeretete mentheti meg. Senki nem volt akkor ebben az országban, ki vonakodott volna a kibontott zászló alá állani, félre tettek az emberek minden mást, ami őket szétválaszthatta volna, a nemzet mint egy ember állott talpra, mert a sziveket, össze forrasztotta, a mindenek felett álló hazaszeretetei. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Ma újra rossz időket élünk, ma ujrá megtépve, megalázva, azt mond hatnám, sárba tiporva fekszik legszebb kincsünk a magyar hasad őseink által reánk hagyott szent örökség ellenségeink zsákmánya lett,, levágott tagjai vérzenek és megujmi nak a nemzetnek vérző sebei. Ma uj tavasz kellene! Tavasz, mely hasonlítana március idusához, tavasz, mely felolvasztaná azt a jég kérget, mely az emberek szivét takarja és újra egy táborba tudna tömöríteni minden önzetlen igaz mágyftrt. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság t Midőn ez a nemzet ae őt átért katasztrófák után felébredt, egy pilla natra azt hittük mindannyian, hegy a sok széthúzás után az a mindany- nyiónkat hazaszeretetben összefor- rasztó magyar tavasz elérkezett! Sajnos, csalódnunk kellett. Két évnek meg nem értése, az egymás között támadt ellentétek csak su lyosbi tolták helyzetünket. Ma, szü- kebb hazájából száműzött» de leiké- j ben hazájának függetlenségéről, rabszolgaságba hajtott testvéretek felszabadításáról, az ország feltámadásé ról soha lemondani nem tudó magyar ember bontott zászlót, megfujtá a régi kurucok tárogatóját és hivott táborba mindenkit, kiknek fáj, hogy a haza vérzik, kiknek szivében ég a szent szereiéi tüze a házé iránt. Talán lehetnek közöttünk olyanok, ! kik nem értenek mindenben egypt gróf Bethlen kormányelnökkel, de tekiktsék esek is szent kötelességük- j nek azt, hogy őtet ezen nemzetmeatő I munkájában támogassák, mert ma-
