Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-05-20 / 21. szám

Melléklet a „Tolnamegyei Újság“ 1922. évi május 20 iki (21.) számához.

Szózat

a tolnai választókerület polgáraihoz!

A merre a szemünk ellát;

Virág’nyílik s zöld a mező! . , . Most jön ki az anyaföldből A1 szunnyadó ősi erő,

— Lelkűnkben is kél a tavasz, .

Itt vannak a választások! . . .

A sok jelölt egymást hajtja,

A szebbnél-szebb programmbeszéd Sziveinket meg-meg hatja.

Az egyik a földet osztja,

— ígér sokat ős nagyokat —

A másik: iskolát épít S felteszi a toronyba a harangokat!. . .

Kenyeret ad a szegénynek;

Koldusokat felruházza;

Perlekedő házasokat Egymástól is elválasztja;

Kisiparost felsegíti

— Mindenkit itt boldoggá tesz —

És ezután miközöttttnk

Boldogtalan választó az soha- sem lesz 1

Klein Antalt is-meghallgattuk

— Ilyesmiket nem igére —,

Az egyenes igaz útról Mandátumért le nem térne.

Nemzetünknek erősségét Okos nemzetgyűlés adja! . . .

Azt a férfit válasszuk meg,

Kiről tudjuk, hogy au szavát be is> tartja!

Egyik jelölt — amint halljuk —

Sok szegénynek földet osztott;

A másik meg — beszélik, hogy: Osztogatja a bő kosztot.

Sajnos, hogy az adott földet Nem lehet még felszántani,

De a kozmás kortes-kosztot,

Sem lehet ám miközöttiink szétosztani.

Renczes János nagy haraggal

— Hallom — Zombán felém fordult,

Mivel nem őt támogatom,

Haragosan nagyot mordult! . . .

— Bocsássa meg bűneimet,

Ne is essék ezért lázba . . .

Közülünk most okosabbat

Küldünk fel a hegyes tornyu országházba!

Mert ha ezt mi most nem tesszük, Történelmi bűnbe esünk! . . .

Értelemért, okosságért

Most mindnyájan bareba- megyünk-!

A földön a nap sugára Növeszti a virágokat,,

Világosság nagy ereje Érleli am éltet: adó kalászokat!

Jézus Krisztus — Isten fia Megváltotta a világot,

Mikor a nagy sötétségből Hozta a világosságot.

S hogy bennünket boldogítson:

Leszállóit a magas égből S egyeseknek többet osztott A mennyei és a lelki örökségből!

Spolaricsot nem ismerjük,

Róla semmit sem mondhatunk,

De annyit a két szemünkkel Mi mégis csak beláthatunk,

Hogy — mivel; ő nagyipsaros —

Érdeke nem ide- huzza,

Ahol itt a szántóvető Kisgazdának'két ökre az ekét húzza«

Munkásoknak- barátjául Magát csakis az mondhatja,

Ki a szegényt segítette;

Mikor a sorB azt úgy hozta.

—1 Ne: essen hát itt kétségbe*

Ki a> dolgot! nem. utálja;

Mert az itt az anyaföldön Boldogságát előbb-utóbb - megtalálja.

Idegenbe: Génuába Szálljon innét virágillat,

Hogy a békesség szivébe Ne lőjjenek újabb nyilat.

Tanuljon most. a» tavasztól Az ántánt is szeretedet :

Fogjanak a. magyar néppel:

Békejobbot, megértéssel testvérkezet!

* m *

Szebb jövőt hoz fakadása! .'. ,

Adja-Isten; hogy a virág

Többé a mi szenvedésink soh’ae lássa!

A tavaszi üde légből

Szálljon remény a szivekbe! . . .

Egy nemesebb, egy jobb érzés Fakadjon most a telkekbe! . . .

— Nyomort hozé kapzsi érdek Pusztuljon el a világban I Ellenségünk gyűlölete

Égjen el a szép tavaszi nap sugárban!

Szivünknek-is van levele,

, Szivünknek is van virága! . . .

Én az enyém összekötöm Nemzeti; szín-bokrétába! . . .

— Egybeffizve; összekötve Magam teszem az oltárra:

Félkötöm a* magyar nemz t Dicsőséges három szinü zászlajára!

Szabad föld az édes anyánk I . . .

— Szabad madár dalol rajta.

A honleány csecsemőjét Szabad dallal ringatgatja! . . ,

Mégja-könnyek árja zúdúl . . .

Erdély ország bérce sirja 1 . . .

S az. elrabolt vármegyéknek Készül már a koporsója meg a sirja.

Egy Istenünk van minékünk! . . .

Egy föld a mi édes anyánk !

Egy éltető nap küldi a Fényességes sugarát ránk.

Itt születtünk ! . . . s a szent harcban Itt’, legyen a bős halálunk! . . ,

De Erdélyt'mi nem engedjük! . . ,

S az elrabolt vármegyéktől meg nem válunk !

Ezredéves/ alkotmányunk Széjjel, tépve sárban, hever!

Vérei nkbőli: oláh; cseh, rác Iskolánkban. fattyut nevel! . . .

— Izmosodott két karunkból

Nem hüllőit ki még a szablya! . . .

Verje meg. az országrablót Ai magyarok Istenének nagy haragja!

Halljátok-e! ? . . . Orosz földöir Millióknak csontja zörög 1 Apát vesztett, árvák sirnak !

Az- éhezők teste hörög I Meg van rontva minden lélek 1 Ledőlt a hit erős vára! . . .

Népámitó apostolok

Várnak félve a nagy Isten haragjára !

Nincs ott'mnnka, Dines ott:kényért

— Kiszáradt a tudás fája!

Kialudt az anyaszivből

A szeretet, minden lángja!

— Egész ország egy temető l . . .

Gyűlölet él a lelkekben! . . .

A kik ilyen romlást hoznak :

Verje meg a bosszúálló örök Isten !

Dicsőséges magyar népem! . . .

— Hü fiai e hazának. —

Németajkú testvéreink! . . .

— Egy fiai egy anyának ! . . .

Halljátok-e mit zug a szól Kárpátoktól—Adriáig?! . . .

Újból nagy lesz Magyarország 1 . . . Tartsunk össze szeretettel mindhalálig!

Királykérdést előhozni ? . . .

Most vétek és örök átok ! . . .

Akik ezt most feszegetik,

Azok egy se’ jóbarátok . . .

Gyógy ítsunk be. előbb itt bent Minden nehéz fájó sebet,

S hogyha újra épek lettünk,

Magyar királyt. választani akkor lehet.

Nézzetek csak mindenfelé! . . «

Magyarország : koldus, árva 1 . . .

Testvéreink elszakítva,

Mind a, szabadulást várja;

Hiszen, ma még a kenyér is Fontosabb, a koronánál! . . .

Rendet;, békét teremtsünk meg ! . . .

S aztán álljunk- meg a királyválasztásnál.

ÉV. a&birtokpolitika ? . . .

Megérett a rendezésre;

Gróf Bethlen és Nagyatádi Juttatják. is már dűlőre.

Ki eddig a dolgot unta,

Az eztán se várjon kineset 1 . . .

Akii harcolt: a hazáért,

Az.fogja meg az uj földön a kilincset! . . .

Aki mindezt másként hiszi,

Vagy aki'ezt másként mondja,

Az a törvényt nem ismeri! . . .

Az a békét köztünk bontja.

Nehéz idők viharában Megtépettünk ! , . . ázva, fázva Sérültünk az országrabiók S jó szomszédok haszonleső csúf karmába!,..

Hégy most onnét kijuthassunk !? . . . Erősítsük önmagunkat! . . .

Értelemmel okossággal Győzzük meg az ántátokat! . . .

Erős hitti férfiakat

Küldjünk most az orBzágházba !

Néma elég ott csak hallgatni! . . .

Tenni is kell I... Beszólni az igazságba I...

Vigye fél a panaszunkat Majd a, megválasztott követ;

Rázza meg az országházát’! . . *,

Mozdítson meg minden' követ ! ...

Tárja fel ott a gyűlésen Mindégyikünk fájó sebét ! . . .

Értelemtől, a tudástól

Na térjüuk el I. .. mert mi isszuk meg a levét.

HiBzen.most is az a bajunk,

Hogy- az. ántánt az* okosabb, ök-dolgoznak ; ... mi: veszekszünk S tehetségünk mindig rosszabb ! . . . Tudjátok-e mi lesz velünk,

Ha nem: építünk- tudásra ? . . .

Koldusokká roDgyosodunk

S* robannnk a megérdemelt ’ pusztulásba! . . .

Nyakunkba nő minden gazság Ha időkén el nem fójtjuk,

Ha’, az" ántánt csapásait

Ki near védjük, fel nem fogjuk! . . .

— Gyermekinket:, taníttatjuk,

Hogy nálunknál) különb) legyen, —

Azt kérem a jó. Istenlől,. . .-— Önöktől isr— hogy: Klein, Antal, követ

[legyen! . . .

Mért ő velünk együtt« érez 1 . . .

— Nem szégyenli származását — Mégismertük vármegyénkben Nemes szivét, munkásságát....

Biztosíthatom önöket:

ö nem alszik el a. Házban

Mikor fontos javaslatot

Helyeznek a nemzetgyűlés asztalára ! . . .

Hanem hozzá is fog szólni . . .

Élesrésszel, nagy tudással;

— Nem alkuszik meg sohasem.:

Pilátussal, vagy: Judássall . . .

Erős vára: az Ur Jézus! . . .

A hiti . . . Amely bennünket tart! . . .

Azt kívánómra jó Istent*

Áldja meg a munkás kezet 1 . . .

Németajkú testvérinket! ...

A választó polgárokat! . . . A jó Magyart !

Dőrypatlan, 1922 május hó.

Itta: Faragó.József.

V/.