Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-05-14 / 20. szám
2 1921 május 14. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG osztályba összesen 80 tanuló iratkozik be 100 kor. beiratási és 1000 korona tandij címén a költségeknek több mint a fele megtérülne, különösen akkor, ha a tandijat a nem szekszárdi tanulókra né/ ve jelentékenyen emelni is fogják. A bevéteNemcsak Tolnavármegye közönségét érinti, hanem az egész ország közvéleményét is élénken foglalkoztatja az itteni főispánválság, amelyről a budapesti lapokban szenzációs mezbe öltöztetett hazug hirek jelen tek meg. Ez az első pillanatra személyesnek tetsző ügy ma már nem dr. Klein Antalnak magánügye többé, hanem presztízskérdésévé lett az egész országos Kisgazdapártnak. — Érthető izgalommal tárgyalják ezt a politikai konfliktust úgy a vármegyében, mint odafönn Budapesten, ahol hamarosan véglegesen el kell dőlnie annak, hogy szabad e ezekben a nehéz időkben az ország helyzetét a becsületes szándékú értékes emberek lehetetlenné tételével súlyosbítani a és a személyeskedést politikai rendszerré tenni. A konfliktus jóleső epizódja, hogy akkor, amikor a politikai mesterkedések igén erős hullámokat vernek fel: megmozdul a vármegye kisgazdatársadalma és a benne rejlő hatal más erő nyugodt öntudatával impozáns tüntetést rendez a mélyen megbántott és alaptalanul meghurcolt főispán mellett. A kisgazdák tisztelgése Amint köztudomású lett a dr. Klein Antal ellen inditott akció, a szekszárdi kisgazdák egyesülete azonnal elhatározta, hogy a főispánnak legközelebbi Szekszárdiba érkeztekor a legimpozánsabb formában fogja utnyuj- tani az egyesületnek azt a köszönő iratát, amelynek átadását már régeb ben elhatározták. Erre a diszes aktusra meghívták a közeli Öcsény, Decs, Sáfpilis, Várdomb és AlBÓnána kisgazda egyesületeit is és vasárnap, hogy a főispán Szakszárdra érkezett, meg is történt a lelkes tüntetés. Kevéssel 12 óra előtt szorongásig megtelt a vármegyeháza nagyterme, ahol nemsokára megjelent a főispán is. Zugó éljenzés fogadta, amikor belépett a terembe és megállott a zöld asztal közepénél. A főispán üdvözlése. Az éljenzés lecsillapultával a kisgazdák soraiból a főispán elé lépett Taksonyi János, aki a következő beszédet mondotta: Mélyen tisztelt Főispán Ur! Méltőságos Urunk 1 Hogy Méltóságod vármegyénk vezető állásáról lemondott, ezt a legnagyobb sajnálattal hallottuk, mert ezáltal elvesztettük egyik legerősebb támaszunkat, mely bennünket és vár megyénk gazdatársadalmát a legszebb reményekre feljogosította. — Most azonban, hogy Méltóságod lemondása elfogadva még mindig nincs, ismét bizalommal tekintünk a jövőbe és reméljük, ' hogy jogos és igaz ügyünk előbbre fog jutni s hogy az eddig annyira háttérbe szorított és lekicsinyelt osztályunk emberhez méltó helyre fog találni a nagy társadalomban. Nem könyökkel akarunk mi előre törni ezen az utón, de Méltóságodra számítva ap- pedálunk a magyar nemzet törvény- alkotó testületéhez s hivatkozunk az egyenlőségre, hivatkozunk a testvéri együttérzésre s arra a haza zeratetre, amelynek úgy a világháború, mint a forradalmak idején fényes tanú- jelét adtuk. Eljöttünk Méltóságodhoz Szekszárd város, valamint őcsény, Decs, Sár- pilis* Várdomb és Alsónána község kisgazdái nevében, akik küldöttség:« lekbe a tanulók 30% ának a tandíjmentessége már számításba vétetett. Tekintettel arra, hogy körülbelül csupán évi 50,000 korona lenne a város kiadása, reméljük, hogy a város részéről mi akadálya sem lesz a kereskedelmi iskola megnyitásának. leg jelen is vannak Méltóságod előtt, hogy igaz szeretelünknek szavakban adjunk kifejezést s hogy legmesszebbmenő bizalmunkról biztosithasssuk Méltóságodat. Méltóságod iránti bizal műnk rendületlen, amit az utóbbi napok eseményei még inkább szilárdabbá tettek. Kérjük Méltóságodat, hogy mint eddig, úgy a jövőben is mél- tóztassék igaz ügyünk érdekében munkálkodni s jóindulatú támogatásában részesíteni. Egyben van szerencsénk múlt hó 24 én tartott rendkívüli közgyűlésünk jegyzőkönyvi kivonatát átnyújtani. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Főglein József Steiner olvasta fel a szekszárdi kisgazdák egyesületének jegyzőkönyvi kivonatát, amelynek egyes passzusainál lelkesen éljenezték a főispánt, aki a küldöttségnek eképen válaszolt: A főispán beszéde. Kedves Polgártársaim! Az a tisztelet, szeretet és ragaszkodás, ame'yet Önök — mai megjelenésükkel is a megtámadtatásom és igazságtalan meghurcoltatásom nehéz napjaiban — velem szemben nyilvánítanak, könnyekig meghatott. Most egy esztendeje annak, hogy én ezt a nehéz, felelőséggel teljes állást elfoglaltam. Tudtam és éreztem azt, hogy helyzetem nehéz, küzdelmes lesz. De hittem és bíztam ! Hittem abban, hogy ha erőim gyengék is lesznek, de jóakaratom, pro- grammom meg fogja nyerni ennek a vármegyének a közvéleményét, osztály-, felekezetkülönbség nélkül. Hittem abban, hogy ha majd megismernek, ha látják azt, hogy a legbecsületesebb intenciók vezetnek, még ellenségeim is barátaimmá válnak. De ebben csalódtam! Egy kicsiny érdekcsoport, néhány politikai akar- nők, kinevezésem hírének első percétől kezdve a legbitványobb eszközökkel dolgozott ellenem. Intrika, rágalom, besugások, terror s most már legvégül a „nemes'*- emberhez legke- vésbbé illő nemtelen eszközzel: a hazugság fegyverével is dolgoztak. — Egyszerű polgári származásom, demokratikus gondolkozásom volt-e főbűnöm, vagy pedig részükről a ha talom után epedő vágy, majd még lesz alkalmam kimutatni ! Igenis, én ki mertem mondani egy év előtt és mondom ma is, hogy velem ide e vármegye házába bevonult a keresztény demokrácia. Nekem elvem és programmom, hogy a vármegyében nem születhetnek többé alispánok és főbirók, hanem annak elnyeréséhez az ut : a tehetség, erény, ' szorgalom, becsületes munka. — Ez praedestinál, de nem a születési előjog. Ez már nincs. De viszont a születési előjog, miként nem lehet előny, akként hátrány sem lehet. Sőt, ha az párosul az erénnyel, úgy favorizál. Kedves Polgártársaim ! Tudom azt, hogy több, mint egy évi parlamentáris kormányzatunk alatt, kormányunk és pártunk nem tudta teljesíteni mindazokat az ígéreteket, várakozásokot, miket hozzá fűztek. De vegyék tekintetbe azt, minő körülmények között vettük át az ország vezetését. Kirabolva, kifosztva, megcsonkítva. Dí azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy én mindenkor kis körben itt e helyről s másutt is szószólója, harcosa voltam a kisgazdaosztálynak s annak érdekeinek. A. kisgazdaosztály a nemzet gerince! Ennek a munkája nélkül nincs föltámadás. Ennek az osztálynak a támogatására számítottam én is mindenkor s büszkén mondhatom, hogy bennük nem csalódtam. De ők sem fognak csalódni bennem soha. Kedves Polgártársaim ! Parlamentáris szokás az, hogy a mennyiben kormányváltozás áll be, a főispánok —lévén állásuk bizalmi állás — beadják lemondásukat. Ez történt most is. Beadtam lemondásomat. Lemondásom elfogadását, szóval elejtésemet akarták kiforszirozni azok, kik már sürgősen helyemre akartak ülni. És ezért nemtelenül hazudtak. Becsapták a minisztert is^ Ez az, amit a lapokban olvashattak. Csalódás érte ezeket a jó urakat. Azt remélték, hogy a mai napon már más főispán fog ide bevonulni. Én már majd csak búcsúzni jövök ide. Hát kijelentem Kedves Polgártársaim, hogy nem búcsúzni jöttem ettől a széktől, hanem harcolni ezért a székért. Én, mikor ezt a helyet elfoglaltam, esküt, fogadalmat tettem, hogy én ennek a széknek a becsületét, tiszta, mocsoktalan múltját meg fogom védeni és úgy átadni az utódnak. Hát tudják meg azok, akiket illet, hogy ehhez a székhez az ut Jtiszta, becsületes és szennytelen kell, hogy legyen. Ehhez nem lehet hozzájutni más emberek becstelen, hazug, erkölcsi tönkretételével. Az én maradásom, vagy fölmentésem ma már nem az én ügyem, az a belügyminiszter urnák és pártomnak, a Kisgazdapártnak az ügye. Bármi lesz is a vége, én a népből jöttem, a népért dolgoztam és a néppel fogok menni. A néppel a népért! Még egyszer szivből köszönöm, szeretetteljes ragaszkodásukat. A beszéd végeztével, melyet többször szakított félbe az éljenzés és a helyeslés zaja, sokáig melegen ünnepelték a főispánt, majd táviratot küldtek a belügyminiszternek, nagyatádi Szabó miniszternek és Orffy képviselőnek, kérve, hogy dr. Klein Antal főispáni székében továbbra is meghagyassék. Beszélgetés a főispánnal A főispán elleni hajsza ügyében a legilletékesebb helyre, magához a főispánhoz fordultunk és megkértük mondaná el lapunk közönsége számára mindazt, ami ebben a dologban a nyilvánosságot érdekelheti. A főispán érdekes felvilágosításait a következőkben volt szives megadni: Hogy kezdődött az intrika ? „Kinevezésem hírének első percétől kezdve — úgymond a főispán — egy politikai hajsza cé'pontja vagyok. Megtörtént az a csoda, hogy a tolnamegyei főispáni székbe általam egy egyszerű polgári származású főispán került, kinek demokratikus gondolkozása szálka volt egy kicsiny csoport szemében. A történelmi osztályok tiszteletreméltó, komolyabb elemei távol állottak ettől a hajszától, sőt tudomásom szerint azt el is itél'ék. Csak néhány politikai akar- nok dolgozott. Dolgozott minden eszközzel ellenem, mert a cél szentesíti az eszközt. Besugások, följelentések, névtelen levelek napirenden voltak és vannak ellenem. De ezek nem tudtak célt érni. Alkalmul jött nekik úgynevezett lovagias ügyem. A lovagias ügy. Én sértő szándék nélkül egy kijelentést tettem, melynek konzekvenciáit mindig hajlandó voltam viselni. Ismételten kijelentettem, hogy hajlandó vagyok azért elégtételt adni s ha hibák történtek, azokat lehet reparálni, rajtam nem múlik, én haj- landó vagyok minden lehető utón elintézni, elégtételt adni. De ezen jó szándékú akaratom mindenkor meghiúsult. Politikai engedmények á lovagiasságban Most végül kibújt a szög a zsákból. Közvetítő utján arról értesültem, hogy hajlandók a lovagias ügyet elintézni bizonyos politikai engedmények, rekompenzációk ellenében. A politikai engedmény pedig az, hogy én állásomról mondjak le és egy nekik is megfelelő utód kinevezését segítsem elő ! Feltételes becsületesség. ítéljen most már vármegyém pártatlan közönsége. A pírbaj-codex ismer-e ilyen elégtételt. Lehetséges e az, hogy ba átadom a helyemet, akkor becsületes ember vagyok, ellenkező esetben kigolyózandó még a kaszinóból is. Ilyen elégtételt én nem ismertem és nem Í3 fogok megadni soha. A rágalmazók a belügyminiszternél. A most legutóbb beállott kormányváltozással ezek az urak azt hitték, hogy céljuk már könnyebben elérhető. A belügyminisztert még eddig ismeretlen „valaki“ nemtelen eszközzel, a hazugeág eszközével félrevezette. Azt hazudta rólam, hogy engem a szekszárdi kaszinóból kizártak, igy remélve elérni a kívánt célt: elejtésemet. Tehát a hazuság leghitványabb eszköze is megengedett már egy ember becsületének tönkretételénél. A csütörtököt mondott jóslat. Avagy az az „ur“ már előre mert tippelni, már előre vélte ismerni a Kaszinó választmányának döntését! Csalódott. — Hiába volt az intrika. Az ügy pártkérdós lett. A belügyminiszter ur nem mentett tel állásomtól s ma az én ügyem már nem személyes ügy többé, hanem ügye pártomnak, ügye a becsületes demokráciának. ítéljen a vármegye közönsége. A belügyminiszter urat nap nap mellett „számottevő“ tényezők kere sik fel azzal, hogy én Tolnamegyében alkalmatlan, nem kivánatos vagyok s hogy mentsen fel. Biráimul készséggel elfogadom vármegyém pártatlan, elfogulatlan, érdektelen közönségét s annak legilleELIDA pipet?es3appan azoknak, kik a minőségre sokat adnak. A főispánválság.
