Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-12-24 / 53. szám
111. évfolyam. Szekszárd, 2921 december 24 53. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP SzerfeesztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. E,^7ei/fl áf:JPi** **3 80 K*fé,éTre 42 K negyedévre 24 K. Vidéken. 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 3 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÄNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetS közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrdtlések árai i A ltrtlttób hirdetés dija 30 korona A hirdetés aa átalld oldaton egy 60 Bilimet er széles kasé bon ndüméter soronként 2 karost, e tiBvegoldalon 3 korosé, e hírrovatban elhelyezeti reklémblr valamiéi a nytlttér soronként 30 koronébt kerti. Csalid! hírek ét vétlslafl hirdetések külön árszabás szerint. Hittek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hittek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Nefiylrradott. Irta: Dr. Vértesi Frigyes. Betlehem táján kicsi kunyhó, lakója a sok ezer esztendős Kronos apó*. De sokat és sokan háborgatják! „Kronos apó, Kronos apó, hány az óra, virrad-e már ? .. .“ A kisértetjárás órájában egész bucsujárás! De milyen bucsujárás ez! Se zászlaja se éneke, csak görnyedt raboknak félénk tekintete, szellemi — suhanó lépte. Ádám a vezér, ismeri a járást; keserves évezredek alatt megtanulhatta, hol, merre visz az ut az öreg kunyhóba. „Kronos apó virrad-e már ? Földet túr, vagy testet sebez még a kard, megszeli- dült-e már az oroszlán ? Nem szól még a Fölkent: kövessetek?...“ Várja a választ sok néma árny; jön a rideg válasz: „Nem ütött az óra, elmehettek“. Siri gyermekhang: „Kronos apó virrad-e már? Az apámnak nem kellek, az anyám se’ szeret, kitettek hát, hadd pusztuljak. Jaj, de sokan vagyunk igy! Nem jön még a nagy Testvér, aki veto-t kiált?..." Nyög a sok rabszolga, nehéz a munka, kegyetlen az ur, azt tesz velünk, amit akar. Ha éhes a tó hala, jó táplálék a rabszolga húsa. • Kronos apó a Krisztus születés« előtti idő megszemélyesítője. Szerk. Sári néni. az élő kalendárium. Egy sok gyerekes családapa emlékirataiból. Irta Bodnár István. Sári néni, ha nem is családi ereklye, de mindenesetre — örökség, jobban mondva, leltári tárgy. Valamikor a nagyapám szolgálatában állott, úgy vette át az apám, tőle a testvér- bátyám, mig végié saját jószántából, igy tehát nem az enyémből, hozzám került. Én a kulcsárnői cimet adományoztam neki, igaz, kulcsok nélkül, de majdnem üres spájzzal. S e mellett ő a gyermek szoba teljhatalmú uralkodója, ha aem is pallos, de feltétlen — virgács-joggal. S elképzel- betűi, mennyi virgács fogy egy ki-f lencgyerekes családban! Könnyelmű erdőirtás miatt nemrégiben is elmarasztaltak erdei kihágás eimén ... Egyébként áldottlelkti öregasszony. S ® mellett valóságos — élő kalendárium. Tud minden névnapot, nevezetesebb eseményt. Nyilvántartja a születéseket, eljegyzést, házasságot, halálozást, úgyszintén a disznótori késtelókat. Nem is szólva róla, hogy fejében van az összes „vágy-tudomány “. (Nem — regy, de — vágy If lat cukrot, félfoat vajat stb.) E Ha nem tudja az úrnő, hogyan megy a keresztre feszités — van bőven rabszolga, keresztre hát egyet, hadd lássa. Az el taszított nőknek, anyáknak nagy a keserve ; nincs ember, nincs törvény, amely őket védje. Semmijük sincsen, csak fájó sóhajuk: „Kronos apó, mikor üt az óra virradóra?“ Századok múlnak s évezredek, nagyon öreg lett már és türelmetlen a kopott kunyhó éltes lakója. Már nem válaszol senkinek, csak fekszik meredten, várja a halált. Pedig mindig hatalmasabb lesz a türelmetlen fájó kérdés hangja, szi- vetrázó zokogás tarkítja. Mintha az egész föld és minden ami van, megszólalna, zug hatalmasan Betlehem felé: „Kronos apó, még mindig nem virrad, még nem ütött az óra?“ S ahogy zug a kiáltás, hangzik a kérdés, az öreg Kronos jobblétre szendéről. *« ■ .*. Emberek milliói várják a választ. Egyszer csak mennyei fény, angyali ének hangzik; ki éneklék a vén Kronost: „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek“. Ez a gyászdal ő fölötte, örömujjongás a várakozóknak. Hol a dicsőség, hol a várva-várt béke, az a béke, mely ekevasat ver a kardból, megszelídíti az oroszlánt, megvédi a csecsemőt, emberré teszi a rabszolgát, királynővé az anyát? Ott, ahol meghalt a Kronos apó! Emberfia lett az Isten Fia, tehát embermellett tudja az összes krön és más princek születési évét. Az akasztott emberek névsorát. Csak az az egy a nagy baj, hogy például az időpont meghatározásánál az időt mindig az eseményekkel helyettesíti,' jobban mondva, körülírásokkal fejezi ki magát. Ha valaki például azt kérdezi tőle, hogy: Sári néni. lelkem, mikor is született ? Az ő felelete az, hogy: — Hát édös leiköm a nagy világégés előtt huszonhárom esztendőkkel! — És özvegy mikor lett? i — Hát amikor az a Deják elalkudta a hazát! Tehát az egy ^ismeretlenre a másik ismeretlennel felel. De hogyha tudod, hogy nála a nagy világégés: 1848. Deák hazaelalkudása pedig: 1867, már semmi sem kiszámítani, hogy ő kigyelme 1825-ben látott napvilágot s hogy 1867-ben lett özvegy. így van a többi dátummal is. Még jó, ha Szent Mihályra, vagy Szent Györgyre utal. Ezek közismert szent személyek. De az első, második holdfertály már némi csillagászati ismereteket kíván. A tágabbkörü meghatározások pedig, például: cseresz- nyeéréskor, kendernyüvésker, aratáskor, dinnye- vagy krumpli szedéskor, »eg szüretkor, már problematestvér! Testvére a kitett csecsemőnek az agyongyötört rabszolgának. Ki meri azokat még bántani? Testvére lett minden embernek, igy tehát mind testvérek lettünk. Ki öli meg karddal a testvért ? Minek tehát a kard ? Abból ekevas lesz! Hogyne lenne az, hisz a testvérvértől igy tisztul meg. Békepalota lett a betlehemi barlang, békét hirdet a fázó Kisded testvér- könnye. Békepont csak egy van, de ez elég: szeresd testvéredet! Itt a válasz minden kérdésre, melyre Kronos apó nem tudott felelni, ide zarándokoljon az emberiség, itt álljon meg minden sóhaj, ide folyjon minden könny. Ha ez meglesz, testvéri öleléssé változik még a gyilkos kézmozdulat is, Krisztus-szövetség lesz a „Népszövetség“, valóság a világbéke utópiája. * * * „Tranpeamus usque Bethlehem . ■ menjünk Éethlehembe, megvirradott; szól a Fölként: jöjjetek. Karácsonyi szemlélődések. Irta: dr. Örffy Imre nemzetgyűlési képviselő. A kereszténységnek, sőt az egész emberiségnek nincs szebb ünnepe, mint a világot megváltó szeretető. Az a melegség, az a csodálatosan harmonikus s egyben magasztos érzés, amelyet még a kevésbé fogékony emberi lelke is karácsonykor átérezi, egyike a legfenségesebb emberi érzéseknek és én,úgy érzem, hogy ebben a lelkiállapotban, elmélyedésünk sokkal tanulságosabb és megterméketikusabb, vagy inkább elasztikusabb dátumok. Mert ha igy pontos is a jó Sári néni, akár csak az örök,kalendárium, egy kicsikét bizony utána kell számitani. Ez az utánaszámitás lett az én veszedelmem: A régi riska tehenünket kénytelen voltam eladni. Napi két liter teje sehogysem állott arányban a cselédeket is beleszámítva: tizenhárom- tagú családdal. A helyette vett uj tehén disztingváltabb riska, vagy inkább bonyhádi tájfajta volt. A mikor a vásárról hazahoztuk (a szó szoros értelmében, mert egyáltalán nem akart jönni), odakötöttük az udvaron, a nagy eperfához. Kis családom éppen akkor kelt fel az ebédtől s annak a kalandoseszü Pista fiamnak bizonyára máris az uzsonnán járhatott az esze, mert az a bizarr ötlete támadt: hátha megfejnénk az nj tehenet? Minek rontsam el ezt az ártatlan családi örömet ? Odaállítottam tehát Julist, a mindenes-leányt a fejősajtárral. A Jámbor (ez volt a tehén neve) azonban úgy rúgta fel sajtárostul, hogy majd az utcára pöndörödött. — Hocci azt a sajtárt, te ügyetlen ] — törtetett elő Sári néni. De még le se kuporodott a kis fejői nyitőbb, mint a bánat és az öröm egyéb nagy ünnepeinek hangulataiban. Érzéseink karácsonykor annyira általánosan emberiek, annyira közösek, hogy boldog önfeledtségünkben — sajnos rövid időre — eltűnik tudatunkból mindaz, ami embertársainktól elválaszt, mindnyájan egy nagy család tagjainak érezzük magunkat s boldogan feledkezünk meg a köznapi élet ezer harcáról, viszályáról. * Bár ha ez a karácsonyi hangulat tőlünk szegény magyaroktól az ünnepek elmúltával sem szállna el! Bárha megerősödve az egymásra utaltság torkot fojtogató de egyben nagy ható erejű érzésé- vei, egységes irányba terelné, tettre képessé tenné ezt a kis emberszigetet, mely barát és segítség nélkül áll kifosztva, letörve a népek óceánjában ! Ne tekintsétek ezt kedves olvasóim kenetteljes sóhajtozásnak hanem egy katasztrofálisan sürgős szükségességnek, melynek teljesülése nélkül — ez a legszentebb meggyőződésem — elérkeztünk a nemzeti végpusztláshoz 1 Állítom, hogy a magyarság ezeréves története folyamán a maihoz hasonlóan végzetes körülmények közt sohasem volt. Már pedig nein lehet kétséges, hogy a nemzetek világtörténelmi kríziseiket csak úgy élhetik túl, ha szorongatottsígunk pillanataiban az »elvi harcok«, melyeket a jólét, gazdaság és nyugalom idején megengedhetünk magunknak, teljesen elülnek, s alázatos fegyelmezettséggel sietünk saját szerény képességünkhöz mérten oda, ahol a közös, kifelé irányuló erőt gyüjiik, alapozzák. Nincs szükségünk nagyszerű párviadalokra, olyan hősökre, akik érzés vagy gondolatviláguk másfélesége folytán ezer és százezer magyarral mernek szembeszállni, hanem sok-sok olyan közkatonára aki 'alá tudja magát vetni az egységes nem székre, a tehén már őt is szépe» elintézte, ő két, a szék — négy lábbal állt az ég felé. Jött a kocsis, vagy mindenes. Nyo- mósabb argumentummal, a — vas- villával. A villanyéi eltörött, de az ő egyik bordája is betörött.egy célarányos ökleléstől. Erre már én is siettem elő egy kis közvetítő és kérlelő beszéddel: — Mit bántjátok azt a békés, szelíd állatot ? Jámbor . . . bocikám ... A jámbor bocikám azonban eltépte a kötelet. Keresztülgázolt két gyereken, a feleségemen, meg énrajtam. A gyerekek véznák, soványak. Rajtuk egyszerűen keresztüllépett. Nem merem mondani, hogy a feleségem — kövér, de azért a fogának aranykoronája letörött. Viszont meg engem annyira megtisztelt a jámbor állat, hogy eltörött a jobbkezem, úgy hogy egy félévig föl se vehettem a tollat. Ne tessék kajánul nevetni. A.kkor még nem írtam — novellákat. Nincs tehát örömre ok. Viszont azonban szorgalmasan vezetgettem a háztartási naplót, habár értelme alig volt, mert a kiadás minden hónapban kétszer meghaladta a bevételt. Egy jó félévre aztán, amikor újra váf*Ő, akarom mondani: irásképes lettem, elgondoltam, hogy újra helyre-
