Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-12-24 / 53. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1921 december 24. Legolcsóbb karácsonyi és újévi ajándékokat vásárolhat a mome Pmm szekszárdi fogyasztási szövetkezetében A legnagyobb választék mindenféle babákban és játékárukban, ruhaselymekben, férfi és női szövetekben, vásznakban és kartonokban, kéztyükben és harisnyákban, csipkékben, fésűkben, hajcsattokban, kefékben, illatszerekben és piperecikkekben. Gyönyörű manikűrkészletek, pénztárcák, zsebkések és tükrök. Cérnák, szöv&pamuiok és gyapjufonalak. Legolcsóbb árak! Kétmilliós amerikai ajándék Szekszárdnak./ zeti akaratnak, aki ma nem akar más lenni, »mint a nemzeti gondolat szerény, de elszánt közvitádé. Azok a férfiak tehát, akik akár jobb^ akár baloldalon állanak, bármily tiszteletreméltó indokból is folyton csak az ellentéteket kutatják, akiknek lelki berendezkedése az örökös harcot kívánja befelé is — katasztrófát jelentenek ma az-országra. Sajnos van nekünk belőlük bőven ! Forduljatok hát el tőlük nemcsak azért, mert a karácsonyi szeretet szelleme is erre tanit, hanem azért is mert becsületes, hazátokat féltő magyarok vagytok. Mindez nem elég. Nem elég a harcot beszüntetni! A szeretet, ha a lélek mélyéből fakad, nem valami nemleges erény hanem cselekvő erő, mely hatalmas emberi tevékenységek rugója. Ne féljen senki — nem fogok beszélni politikáról. Örülök, hogy egy percre megszabadulva érzem magamat tőle! Egy nagyon általános, nagyon emberi érzés fog el: a mélységes szégyenérzet. Mert lehet szégyen nélkül gondolnom az egész magyar társadalom legvégzetesebb bűnére : a részvétlenségre, a szociális nyomor iránt teljesen közön- bős önző elzárkozottságra ? Egészen biztos, hogy ez a nyavalya az amely nemzetünket létében a legkomolyabban támadja. Ez a visszataszítóan undok, önzés több mint gonoszság, ez ostoba rövidlátás, mely épen azokat fogja romlásba vinni, akiknek adniok lehetne és kellene. A mai magyar társadalomnak ezt a- legsúlyosabb baját borzadva bámulják a külföldről hozzánk jött jótékony szervezetek megbízottjai s nem csoda ha; szégyenpir futja el arcunkat. Sokat, nagyon sokat tudnék erről beszélni 1 özvegyek, árvák, rokkantak tízezrei, éhség, ruházatlanság, didergés, nyomor az egyik oldalon és önfeledt duskálkodás, a jóllakottság közömbös, részeg vigyorgása a másikon. Nincs most időnk töprengeni ennek a kétségbeejtő helyzetnek gazdasági, lélektani s egyéb okain! Kíméletlen kézzel, megszégyen it és sei, kipellen gezéssel kell a dolgon a legsürgősebben javítanunk, ha nem akarjuk, hogy idegenek, nagy nemzetközi emberbaráti szervezetek tegyék meg ezt a szégyent velünk 1 Vagy azt várjuk meg, hogy a nyomor a kétségbeesés kezetfogva a söpredékkel megmozduljon ? Harci szóval forduluk saját emberbaráti szervezeteinkhez, de külön- külőn minden melegen érző magyar nőhöz és férfihez, kényszerítsék i a jólétet áldozatkészségre. Ébresszék fel Pedlow kapitány, az Amerikai Vöröskereszt Magyarországi Kirendeltségének vezetője, akinek alkalma volt az itteni tömegnyomort megismerni, elhatározta, hogy Szekszárdon, — az embervédeíem alapját képező anya- és csecsemővédelem fejlesztése érdekében anya- és csecsemőgondozó dispenaairet állít fel, karöltve az Országos Stefánia Szövetséggel, amely szintén ugyanilyen célért dolgozik. Gróf Apponyi Albert, az anyák és csecsemők védelmére alakult Stefánia Szövetség elnöke nemrégiben irt át a polgármesterhez, hogy a város társadalma maga is járjon a kezére ezen emberbaráti szervezkedésnek, amely minden terhes anyát 7 hónapos terhességétől kezdődően és minden Csecsemőt 3 éves kórig gondozásba vesz és védőnői szervezetével, valamint a dispensaire gyermek- és szülészorvosával nemcsak arról gondoskodik, hogy a terhes anya és csecsemő egészsége meg- rédessék és a kellő orvosi tanácsokkal őket ellássák, hanem ezenfelül gondoskodik a dispensaire megfelelő élelmiszersegélyekről, valamint a ván- dercsecsemő kelengyerendszer behozatalával, megfelelő ruhanemüekről is. Magától értetődő, hogy a kérdéses intézmény létesítése és fenntartása olyan nagy jelentőséggel bir nemcsak a város egészségügyére, hanem a csecsemőhalálozás csökkentése és megcsonkított hazánk* megesapant népességének fejlesztése szempontjából is, hogy annak a létesítését és további fenntartását magának anráros közönségének is támogatni kell. Pedlow kapitány annak idején kijelentette, hogy a szekszárdi dispen- sairet felszereli, ha annak a céljára a város legalább 4 szobát biztosit és ezen helyiségek fűtéséről, világításáról és telefonnal való felszereléséről gondoskodik. A szükséges helyiségek: 1 várószoba, 1 orvosi rendelőszoba, 1 központi iroda és 1 a dispensaire egész adminisztrációját végző, fő védőnő lakószobája. A helyiségeknek megfelelő raktár- és mellékhelyiségekkel is el kell látva lenniök. Ha ezeket a város rendelkezésre bocsátja, akkor az Amerikai Vöröskereszt nemcsak a felszerelést ajándékozza ingyen, hanem a jövő évi juuins hó végéig gondoskodik a személyzet fizetéséről is és minden anyagi esz közről, amely az intézet vezetéséhez szükséges. Dr. Zeütai Pál, az Amerikai Vöröskereszt szervező főorvosa, valamint dr. Keller Lajos, a Stefánia Szövetség igazgató főorvosa, hónapok óta tárgyalt már ebben az ügyben a Szociális Missió Társulat szekszárdi szervezetével, Forster Zoltán alispánnal, valamint Vend! István h. polgár- mesterrel és e tárgyalások eredménye- képen hétfőn, e hó 19-én, maga Pedlow kapitány is Szekszárdra érkezett, hogy a helyszínen megejtendő szemle és tárgyalások alapján döntsön a dispensaire felállít ás ár ó 1. Pedlow kapitány automobilon jött városunkba és kíséretében volt dr. Keller Lajos is. A vendégeket Fejős Imréoé, a Szociális Mijssió-Társulat szekszárdi elnöke, dr. Éry Márton vm. főjegyző, dr. Drágíts Imre vm. főorvos, Vendí István polgármester, dr. őrffy Lajos, mint a létesítendő intézmény leendő orvosfőnöke, dr. Kelemen József városi orvos és dr. Cs. Papp Jenő városi tanácsos, az Anya és Csecsemővédő Egylet titkára fogadták és megmutatták nekik a dispea- saire céljaira kijelölt Béri Balogh Ádám-utcai óvóda helyiségeit, amelyekben az intézmény működését azonnal megkezdheti. Pedlow kapitány, a helyiséget ideiglenesen alkalmasnak találta és kijelentette, hogy a kétmillió korona értékű felszerelést még kedden útnak indítja Budapestről, hogy a dispensaire még ebben az évben megnyitható legyen. Azonban hangoztatta azt is, hogy ez a megoldás csak ideiglenes, mert a dispensaire céljaira teljesen megfelelő épületet kell a helybeli társadalomnak létesíteni. Olyant, amely méltó a vármegye székhelyéhez. A bizottság utalt arra, hogy a városnak ezidőszerint nincsen annyi anyagi ereje, hogy végleges, modern intézetet létesítsen. Ennek az állításnak ez illusztrálására kivitték Pedlow kapitányt a szekszárdi tömegnyompr legtipikusabb tanyájára, az úgynevezett Benedek szurdikba. A kapitányra az ott látottak mély hatást tettek és akként nyilatkozott, hogy ebhez hasonló borzalmakat még sohasem látott. Egyúttal megkérdezte azt is, hogy a tehetősebb szekszárdi lakosság miért nem segít ezeken a szerencsétleneken. A Benedek-szúrdikban szerzett benyomásai alapján Pedlow kapitány még arra is ígéretet tett, hogy valószínűleg sikerül neki módot találni arra is, hogy Amerika építsen Szekszárdon anya és csecsemő dispensairet Az értekezlet és helyszíni szemlék után Pedlow tiszteletére ebéd volt a kaszinóban. Az ebéden az előbb náv- szerint felsorolt társaság vett részt. Pedlow kapitány és dr. Keiler délután 4 órakor utaztak vissza automobilon Budapestre. Pedlow ittartózkodása alatt, angol tolmácsként Takács tanár, Kontsits igazgató gyermekeinek a nevelője szerepelt. Leányszoba berendezés és consulfukrök eladók Flschhof Jakabnál Szekszárdi Bezerédj-utca állítom a jog, azaz inkább a napló folytonosságát. Behívtam Sári nénit, az élő kalendáriumot: •*— Sári néni lelkem, nem emlékszik rá, hegy mikor, melyik napon is vettük azt a jámbor tehenet? — Lelkem, galambom, már hogy ne emlékezném. Mert mire nem emlékszem én ? Tetszik tudni — nosz- poly a-szűr étkor . . . — Mi a féreg ? Hát ez meg mikor a csudában volt? — Mit ? Nem tetszik emlékezni ? Hát amikor a Karika bugyogója — kirepedt, a miért jól is elnáspágolta. — Hát melyik nap nem reped ki a Karika bugyogója ? És melyik nap nem náspágolom el? — Igaz, — nevetett Sári néni. —• De várjon csak, most már igazán tudom. A rektor urnák aznap hullott el a kisebbik malaca. A Simoga Gábort pedig az előtte való nap földeltük el... Igen, igen, még azt is tudom, hogy ujbold következett, mert egyébként Ciervenka Jánosné ki se merte volna huzatni a Vica lányának jobbik ápfogát, hiszen már egyébként bi se nőne már az, inivei a lány elmúlott tizennégy . . i — A napot, a napot, Sári néjjd!-— A napot ? Hát biz azt néni tudom ... De váljon csak, váljon. Megvan az is. Megy. Hát igen, igen, hogy is mondjam csak: a császár születése után való második napon, vagyis . . . — Rendben vagyunk Sári néni! — bocsátottam el fölényes gesztussal az élő kalendáriumot. Mert annyit csak tudok, hogy Ferenc József augusztus 18 án született. Beírtam tehát a háztartási naplóba két nappal későbbre: 1914 augusztus 20. Egy bonyhádi tehén 200 korona. (Uramfia, hát ennyi is volt valaha egy tehén ? 1) Ezzel elintéződött a dolog. Annál is inkább, mert időközben a tehén — megemberelte magát. Egy darabig sehogysem adta le a tejet. A szomszédasszony azonban kisütötte, hogy — énekelni kell neki. Sorba vettük hát a legújabb nótákat. A cseléd- leány, a mindenes, a gyerekek. Nek kém is szép bariton hangom van. Ez a tehén nem reagált. Gondoltam már jó lenne lehozatni a — budai dalárdát. De Sári néni is rágyújtott egnótára: Ég a kunyhó, ropog a nád ... 8 nini, a jámbor gyönyörűen leadta a tejet. Nekem azonban a ha- jamszála is égnek meredt. Határozottan tudtam, hogy ezt a nótát ! 1848-ban a honvédek énekelték. Szent ég, ha ez a tehén is abban az időben született! No, nem! De nem is sokkal későbben. Egy jó félévre csakugyan kimúlt — végelgyengülésben. Lehet, hogy nem korai végét elősegítette a mindenes részéről való jó táplálás is. (Villanyéitól 1) Éppen kapóra jött az öreg Áron. Ott fütyörészett el a kapu előtt. Ki- üzentem neki, hogy öt pengőért megnyuzhatja a jámbort. Bejött, végignézte a tehenet. (Meg engem is.) S kipottyantak a könnyei. Meleg részvéte igazán meghatott. Már-már kezet akartam neki nyújtani, amikor egész kategoríce kijelentette, hogy nem bolondult meg, hogy a — saját tehenét megnyuzza s fizessen is a bőréért őt forintokat. — Micsoda? A maga tehene? — förmedtem reá. Erre kifejtette, hogy azelőtt jó két esztendővel valami gézengúz (csodálatosképp megint rámsanditott) az ő istállójából kötötte el a kiszenvedett állatot, sőt nagyobb bizonyság okáért elszaladt a községházánál időző állatorvosért is, ki aztán esküvel is erŐBitgette, hogy „neki éveken át szerencséje volt a szegény Jámbor háziorvosának lenni8. — Hát akkor vigye a tehenét! — ripakodtam rá az öreg Áronra. — Az ám, ha háromszázat ráfizet a bürére . . . — Még én fizessek? És vájjon miért? Persze, hogy pör lett a vége a dolognak, mivel én még az adót is csak végrehajtás utján szoktam fizetni, ó fogas fiskálist fogadott. Az én fogaim pedig, sajnos, már kihullottak. Mindenekelőtt a — passzust kérték.' De kisütötték, hogy hamis. — Vau-e még egyéb bizonyítéka ? — kérdezte tőlem a bíró határozott jóakarattal. — Mikor, mely napon vette ? — Tudja az egész falu .. . Különben . . . Eszembe jutott a háztartási napló. Ki is vágtam nagy büszkén: — Tessék, itt van világosan: 1914. aug. 20. Az ügyvéd és bíró sajátságosán összemosolyogtak. ,—- S meg mer rá esküdni erre a napra? — tudakolta a fogas vigyorogva. — Nyomban, akár ezerszer is. A biró azonban közbeszólott: — Milyen vallásu uraságod ? — Kálvinista... De az volt a* ükapám is. — Most már nem csodálom. Fi** az önző emberekben az önundort, hassanak oda, hogy szállja meg ezeket a karácsonyi szeretet ihlete. | Tanítsák apostolokként az embe- * reket a legnagyobb gyönyörűségre: az adakozásra!
