Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-12-17 / 52. szám

tolnamegyei újság Mindenféle mérlegek és vas-sulyok yeatos kijavítását hitelesitva válltljsk. Szekér- és msriiamérlegek a helyszínén javíttatnak. UJ mérlegek gyártása. fitté Testvérek Szekszárdi Imre utca 6Z4 Telelőn 91. seam, __________________ A polgári leányiskola aaOgOtt. Mí i deeember 17. A vajda fogadtatásán nár árért «am lehetett ott, mert amikar a vajda Baján vált (1919 január" 1), akkor 4 orkánéban betegen feküdt. K'r ántántmisssió volt Baján 1919 őszén. Bkkar Dolinka főispántól megkivót kapott a Nemzeti Szállóban tartott hfoukettre. Az ántántmisszió tagjai voltak egy amerikai ezredes mint aksVk, továbbá olasz, francia, angol svájei tisztek. Bbád után az atne- ezredes kivánságára a banket- ♦sn jelenlevőkről fényképet csináltak. Bajáról ezen a banketten a szerb paranesnok, a főispán, a főispáni titkár, a b. polgármester, Jovanovits ás ő vettek részt. A főispán felhívá­sára ezt a társaságot vaosorán látta magánál. Pohárköszöntőt nem mos d*tt a szerbekkel való együttérzésről, nem is tudott úgy szerbül, hogy fiilköezöntőt mondhatott volna és érzelmei sohasem voltak mások, mint magyarok és soha esze ágában sem volt másokhoz bűzni, mint a magya­rokhoz. Ez a bizottság semmiféle határon ktint nem volt, szó sem volt Ütatármegállspitásrél, oly időben volt különben is ez a bizottság Baján, «mikor erről még szó sem lehetett. Salamon Iván elnök kérdésére ehnoudja Tomanovits, hogy semmi­féle memorandumot alá nem irt, a szerbek ismervén érzelmeit, fel sem szólították arra. Egy Ízben együtt uta­zott egy állítólagos küldöttséggel, mely Belgrádba ment, de ez a küldöttség nem mehetett a bajai háromszög Szerbiához való csatolása érdekében, mert akkor arról még szó sem lehe­tett, mert csak jonmsban kezdettek erről a lapok írni és az emberek beszélni. Úgy tudja, bogy Dolinka főispán a beoesini cementgyár igaz­gatója óhajtott lenni és a többiek is állás ügyében utaztak, ö üzleti ügy­ben utazott véletlenül e társasággal, borait akr a értékesíteni. Az agrár- se&rm bizottságnak nem volt tagja, ea a bizottság tulajdonkép ellene mint annak a vidéknss legnagyobb birtokosa ellen dolgozott, egy zont- bori ügyvéd volt a jogi intézője és Xonyorits nyug. tanító a gazdasági előadó. A takarékpénztárban elhangzott kijelentésre és az ott történtekre elő adja, bogy a takarékpénztári ülések után beszéltek a megszállásról és a magyarországi állapotokról. Az impu- Váltakat nem mondotta, de szó volt, amit a lapok a Tojvodina külön tartományról írtak és a magyar kommunista miniszter nyilatkozatáról, bogy oly adókat fognak Magyaror­szágon kivetni, amilyet az emberek eddig nem ismertek. A szerb zóbzIó kitűzésére vonatkozólag kijelenti, begy az el volt rendelve, a kivilágí­tással együtt, a megszálló csapat parancsnoka óital. 0 is, mint többen, kitűzte a zászlót, de a földszinti la kását ki nem világította és ezért ablakait be is verték. Tilit ő nem jelentette fel és a bérletből sem tetette ki karhatalommal. Ismerteti, hogy a szerbek minden b rietet megszüntet tok, ezért ő Tiitt, bár ő a bérleti birtokot megvette, ki nem tette, a jövedelmet vele megosztotta és végül is egyezség utján és lelépési d j fize­tése ellenében szüntette meg Tillei a közös bérletet. • A vádnak egyik súlyos része az volt, hogy Meskó Zoltánt az ő fel jelentésére tartóztattak le a szerbek, jffirre vonatkozólag előadja, hogy ő Me skót nem bántotta ia soha fel nem jelentette. Meskó haragszik reá, mert aem engedte meg, hogy a „Hangya“ szövetkezet visszaadja azt az ületet Meskóéknak, amelyet egymillió koro­náért vettek akkor, amikor ez az üzlet már jóval többet ért. JÖ ellenezte azt, bogy a Hangya szövetkezet a vá­rosi és állami tisztviselőknek, akiknek fizetését a szerb kormány bessttntettp, 50 000 korona kölcsönt adjon, mert «3 a szövetkezet alapszabályaival összeegyeztethető nem volt, de indít­ványozta, hogy árnhi.öllel segítsék a tisztviselőket, mert ez alapon a sző volk özeibe a szerbek bele zom köt­hettek volna. — Meskóra vonatko- I aólag elmondja, kogy a forradalom kitörése után Meskó, mint a Károlyi kormány kormánybiztosa tért vissza Bajára. Efoglalván állását, megkérte a szerb parancsnokot, bogy engedje meg, hogy installálhassa magát. A azerb parancsnok megengedte. Meskó ülést hivott össze és ott kimondották, kogy 1,300.000 K társadalmi adót vetnek ki. Reá 100.000 K át vetettek ki. 0 a fizetést megtagadta, de felaján­lotta, hogy fizet 120 ezer koronát, ka knkoricáját megszedik. Arról van tudomása, hogy Meskót azért tartóz­tatták le a szerbek, mert a Károlyi kormánnyal titkos jelű táviratokat váltott és esnek kulcsát, Meskó la­kásán meg is találták. Miután a ssazóbirák több kérdést intéztek Tomanovitshoz, a védelem kérdésére előadta még, hogy reá, a bajai háromszögnek Szerbiához való csatolása káros lett volna, gyermekei egy szót sem beszélnek szerbül és igy Szerbiában nem is boldogulhat­tak volna. Elmondja még, hogy ami­kor a szerbek megszállták Baját, akkor ott a kommunizmus igen erős volt ét a szerb hatóságok törték le. Amikor Meskót letartóztatták a távirat miatt, ő is küldöttségbe ment érdekében a főispánhoz, aki kijelentette, hogy nem a Hangya ügyből, hanem a távirat miatt tartóztatták le Meskót. Hogy mennyire nem volt a szerbekkel jó ▼iszonyban, annak legfényesebb bi aonyiteka, hagy azok reá 8 millió korona hadis&rcet. vetettek ki. Kifej­tette még, kogy mint bacsbokodi jegyző, 2» évi munkával a sváb községet teljesen megmagyarositotta. Tanuk vallomása. Bráde volt az első tanú, aki csak azt tudja, hogy Tomauovita a szerb hatóságokkal többször érintkezett, a vád többi részéről csak hallomás ut­ján tud. Weichardt azt bizonyítja, bogy 6 szólt Tománoviosnak, bogy jöjjön vele Belgrádba, ott el lehetne adni borát. Tománovics vele utazott Belgrádba, akkor amikor az áliitóla gos küldöttség is ment. Belgrádi tar­tózkodás alatt másfel órát kivéve Tomanovitsal együtt volt. Tomano- vits nem volt úgy öltözködve, hogy küldöttségbe szokás menni. Jelics elmondja, bogy Dolinka miként mes­terkedett, hogy aláírásokat tudjon összehozni a szerbek mellett. Hal­lotta, hogy Tomanovits is aláírta volna a Pártéba küldött memoran­dumot és hogy a küldöttségben is rásatvett volna. Minthogy érdekelte a dolog, megkérdezte Dalinkat, aki azt mondotta, hogy hagyja őt bé­kében, Tomanovits (az ő szempont­jukból) nem kóser ember. Latta, hogy a szerbek miként hamiaitották a memorandum aláírásait. Damja- novits á szerb pópa által tartott ülésről mondott el lényegtelenebb dolgokat. Ackemann vallott*, hogy beszélt Rádóval és Sehvurciüg**rrel akik Parisban jártak a deputációval, de ezek sohasem emlitették, hogy Tomanovits is ott lett volna velük. Huber, Fodor, Weisz, Mayer, Szabó a küldöttségnek a hajón való utazásáról tanúskodtak és hogy To- manovitsot is látták a hajón. Lel­bach tudja, hogy Tomanovits gyak rabban érintkezett a szerb hatósá­gokkal, de mint birtokosnak neki is kellett A védelem kérdésére elő adja, kogy Tomanovits mindig mint magyar érzelmű ember beszélt a szerbekről. * Túri arról tud, bogy Tomanovits a törvényhatósági bizottságot helyet­tesitó kiegészítő tanácsnak volt tagja, szerb nemzeti tanácsról nem tud. Hallotta, mikor Szutrélly vezérigaz­gató a takaréktárt ülésen szemre­hányást tett TomanovitBnak, hogy miért irta alá a memorandumot és hogy erre Tomanovits nem válaszolt. Az elnök kérdésére Tomanovits meg­jegyzi, kogy mikor Szutrélly először szólt neki a memorandum aláírásá­ról, azt erősen visszautasította, ami­kor ismét előhozta, annyira dühbe jött, bogy nem válaszolt reá. Később mondta Szutrélly, amikor Baja ismét' magyar imperium alá került, hogy a memorandum dolgot Wuits Mik­sától hallotta. Szutrélly*tud róla, hogy Toma­novits többször érintkezett a szerb hatóságokkal, de azt véli, hegy csak saját ügyeit intézte el ott. Neki Waits Miksa említette a takarék pénztárban,' hogy 1919 júniusiban többen aláírták a memorandumot, többek közt Tomanovits is. Oa ezt egyszer mondta Tomanovitsnak, de erre nem felelt. Tomanovits erre megismétli, amit Tnri vallomásánál «egjegjaett. Jovanovits a szerb tanácsról mondja el, amit tnd. A vajda fogadtatásánál Tomanovitsot nem látta. A vajda a szerb plébánosnál volt ebéden, To manovits ott Bem volt. Az antant misszió bankettjét mondja el úgy, amÍDt azt Tománovics vallotta. Jaszenovils István vallja, hogy mikor kérdezte, kogy azt a memo randmnot aláírja e és küldöttségbe menjen e, Tomanovits azt mondotta, hogy sehova se menjen és hogy ne Írjon alá semmit. Tadja, hogy ami­kor a vajda Baján volt, Tomanovitá betogen feküdt. Deli a takarékpénztári jelenetről és a Petár napi zászló kitűzésről lesz vallomást. Wagenblatt lényegtelen vallomása után Id. Wunderlich József elmondja, hogy Tománovics a takarékpénztár ban mondott olyasvalamit, hogy eset­leg Dekünk talán jobb volna Jngo szláviéhoz tartozni, mert Magyar- országon élet és vagyonbiztonság nincs; itt akkor kommun volt. A Takarék egyszer meg volt szorulva és az igazgatóság adott össze pénzt. Nem bírtak pénzhez jutni. Ekkor követetek Tománovic-<on pénzt, jugoszláv koronát, mert annak idején ők is jó m><gy»r pénzt adtak. prfűcifÁC Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy kará­éi Lrfl ICollvu« csonyra és újévre legalkalmasabb ajándéktárgyak : arany-, ezüst ékszerekben, úrdktian stb. e szakmába vágó tárgyakban a viszo nyokboz mérten nálam olcsón beszerezhetők. Szabó Kálmán órás, ékszerész és látszerész Sztkszárd, Széchenyi utca, Mayor vaskereskedéasel üzemben. Óra-, ékszer Javítás éa ékszer készítés. ✓ ' S Ifj. Wunderlich József, Meskó Koraánybistoa veit titkává, adóügy, segédtiszt tübb isbea beszélt Tossáae- ▼icscsal, aki beszélgetőt során több ízben kijelentette, hogy • jugoszláv alakulattal szimpatizál s hegy Baja sokkal kedvelő bb helyzetbe kerü^ mintha Csoakamagyarorsságbaa ma­radna. Tománoviasnak á lakásán is ▼olt. Tudomása sierint Tcmáaovica a azerb-bunyevát tanáos tagja volt. Ea a tanáos ckoata, bogy a magyar tisztviselői kart almuzditották a helyé­ről. Ott deaavaálták a tisztviselőket, akiket ai elmozdítottak helyére állí­tott be a szerb közigazgatás. Ab eloök a szerb pap volt.. A Wunder- ltehkez jött kiutasítottak mesélték, bogy Tománovics aláírta a memoran­dumot. Az agrár-bizottságba is be­ment Tománovies. Meskó azt pana­szolta, hogy Tomanoviosnak köszön­heti, hogy 72 napot ült. Tománovics megjegyzi a tanú val­lomására, hogy vele ujzágközlemény- ről beszélt, ő adóügyi dologban vég­zett bizonyos munkát neki a a vé­gén megkérte, kogy szóljon a főis­pánnak, hogy megmaradhasson állá­sában. Szólt is, de nem honorál­tak. Az említett kijelentést nem tet­te. Csak azt említette, hogy mit írtak az eszéki, zágrábi, szabadkai lapok. 1918 végén volt. Wunderlich fentartotta vallomását. Kürthy főgimn. igazgató, ciszter­cita áldozópap ezeket mondotta: Ahogy a szerb megszálló hatalom valamelyest elhelyezkedett, a magyar néptanáca kontrájára bunyeváe nem­zeti tanácsot létesítettek. Hallotta, hogy Tomanovits szintén tagja. Meg­ütközött és megkérdezte, hogy miért és azt a választ kapta, hegy azért, inert Vojntos polgármester javasolta neki, kogy asak álljon közéjük, mert szükség van, hogy a bunyeváeokat ilyen ember vezesse. Megkérdezte Yojnicsot és 6 megerősítette az infoc- máoiót. Később bizonyos események­kel kapcsolatban ériutkeaése volt neki úgy a politikai, mint a katonai tisztviselőkkel, exponensekkel. Egy alkalommal beszállásoltak hozzá va­lami főbb rangú katonatisztet, akit kellő parádéval fogadtak. Megkér­dezte, bogy lehetséges az. Azt vála­szolta, amint Bajáa általában, a szerb bevándorlók részére az ó házában is foglaltak le lakást, dó mert • kevésbé müveit emberektől féltette szép lakását, felment a parancsnok­hoz és azt mondta, hogy mivel elő­kelőbb vendégek is jöhetnek ide, arra kérné, hogy az ő lakását azok részére tartsak fenn. Megszabadul attól, hogy mindenféle emberek hasz­nálják. Lakása rekvirált lakás volt s kötelessége veit rendelkezésre bo- csájtsni. Egy alkalommal tiszti össze- jövetsl volt nála. Mnszikaszó is volt, mert Dolinka főispán egyenesen ri- parancsolt, hogy vacsorát kell adnia. A megszállás első részében soha oly nyilatkozatot nem tett, amiből arra lehetne következtetni, hogy érzületé­nél, politikai szláv tendenciájánál fogva tartott volna velük összekötte­tést, hanem mint egy nagyvagyonu ember, akinek lelke hozza van nőve a vagyonhoz, vagyona megmentésére tartot a fenn ezt a jó viszonyt a szerbekkel'/ A határpont körülbelül az, ameddig nálunk a kommunizmus tartott. Eddig a szerbek voltak fehé­rek Mikor nálunk a normális, ren­des . egészséges állapot kezdődött, akkor tettek a szerbek kommunisták. Ebbe az időbe esik a szerbek részé­ről Tománovics üldözése is. Elkese­redéssel és a legnagyobb gyűlölettel beszélt a szerbekről, akik anyagilag is k »rösitották. Hallotta, hogy a szerbek memorandumot terjesztenek Parisba és azt is mondtak, hogy Tománovics ebben a küldöttségben resst vett volaa. Egy alkalommal, mikor erre megkérdezte, mi igaz ebből, ezt válaszolta: ^8«ó sincs róla, nem voltam.“ Birtokügybea sokszer ment Belgrádba, valamiféle tárgyalása is volt Zomborbaa a gazdák rásásról, mameraadumot akartak a

Next

/
Thumbnails
Contents