Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-11-26 / 49. szám
111. évfolyam, Sieteárd, 1921 november 26. 49. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP n SKSrkesztSség ét MziMhivatal: Szekszárdi Népbank épftletében. Telefonszám 85 és 102. «Ä $ 42 K, negyedévre 24 K. viaenen. 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 3 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden »yamhmta» Előfizetési dijak,és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetft közlemények a szerkesztőséghez küldendők. HlrMsck árai: A lestlsebb htrdatéa dija 30 korom A hlrdalái ta afoSsó oldalon an (0 aiUtmnar azálea hasábon mllhnáttr soronként 2 korona., a siövseotdaloa 3 korosa, a blrroratbaa albalyaxatt reklámktr ralaottt', a nyUttér sorosként S0 koronába kerti. Családi bírák ás ráülted tőidé tétek kClös árszabás martat. I. Hiszek egy Istenkén, hiszek egy hazába«, Mszek egy isteni őrlik igazságban, Hteaek Hagyarerszág feltámadáséban. Ámen. I selyemtenyésztés és a nagybirtok. Ás ország mai állapotában fokozattan kell törekedni, hogy idehaza termelhessük mindazokat a szükségleteinket, amelyek előállításának a feltételei nálunk biztosítottnak lát sasnak. Az elsőrendű élelmiszerek közül csapán csak a sót kell más honnan behoznánk, a többit mind kiadja az áldott magyar föld olyan mértékben, hegy okszerű gazdálkodás és az összes termelési tényezők egyöntetű, tudományos irányításával jelentékeny mennyiséget szállíthatnánk külföldre is. Elsőrendű életszükségleti cikkeink a fa, valamint a ruhaneműik is. Az előbbit illetően jórészt a szomszédos államokra szorulunk. A ruhaanyagot azonban, amelyért olyan rengeteg összegekkel adózunk a külföldnek: vészben előállíthatnék magunk is. Hiszen hazánk kiválóan alkalmas a kender- és leatermelésre és a ma gyár gyapjú a világpiacon is mindig keresett, jól megfizetett árú ▼ált. Mindezek a cikkek nyersanyag- képtB vándoroltak ki külföldre, ahonnan méregdrágán vásároltuk őket viasza. Gyapjátermésünk jórészét a tőlünk elrabolt felvidék és Erdély szolgál- tatiák, úgy, hogy most ezen a téren is jelentékeny behozatalra szorulunk mindaddig, amíg nagy uradalmaink an ország fizetési mérlegének a kedvezőbbé tételére a megmaradt Magyarországon kellő mennyiségben meg nem tndják honosítani a birka- tenyésztést. Ebhez azonban évtizedes munka és hatalmas befektetés is szükséges. Tan azonban az országban olyan gazdaság, amely a legkedvezőbb kilátásokkal és igen ssép jövedelemmel kecsegtet és ez a nagynevű Bezerédj Fái által hazánkban meghonosított, de az utolsó évtizedben hanyatlásiak indult selyem tenyésztés. Ismeretesek azok az eredmények, amelyeket Nagymagyarórszág ezen a téren is elért. A nép széles rétegei termelték nálunk a selymet és a gubókból, valamint a legombolyított selyemből a béke éveiben jelenté kény kivitelünk is volt. Olyan összegeket kaptunk ezért a cikkért kül- földről, amelyeknek aranyban számitett értékét elhanyagolnunk nem lebet éz nem is szabad. Bár legkitűnőbb sely mtenyésztő vidékeink idegen, román és szerb megszállás alá estek, reményünk van arra, hogy Csonkamagyarorsaág hamarosan ugyanannyi selymet fog tudni produkálni, mint amennyit nemrégiben a szent korona összes országaiban tenyésztettek. A vezetőszerep ezen a téren elsősorban Bezerédj mtgyéjének, Tolnavármegyének jut, mert itt honosodott meg legelőbb ez a külföldről importált gazdasági ág és itt vannak enzek ezidőszerint a legkedvezőbb előfeltételei: az eperfik tízezrei, amelyek levelei szolgáltatják a selyem- hernyó táplálékát. Mint előbb is mondottuk, az alapvető muaka arra törekedett, hegy a nép széles rétegeivel megismertesse és megkedveltesss a selyemtermelést, amelynek nagy hasznot hajtó voltát mi sem jellemzi jobban, mint a francia elnevezés, amely a selyem termelés végső szakát aranyszüretnek, az eperfát pedig arany fának mondja. Itt az arany, csak ki kell nyújtani érte a kezünket. Itt a mód és az alkalom arra, hogy sok száz millió bevétellel gyarapithassuk a nemzeti vagyont és hogy javíthassuk az ország kiviteli mérlegét. Csekély néhány hét az, amelyet a hernyók gondozására kell fordítanunk és básásán fizet a vele járó munka. Hogy azonban ezen a téren jelentős eredményeket tudjunk felmutatni, a selyemtenyésziésbe bele kell kapcsolódni a nagybirtoknak is. Nálunk a nagybirtokos eddig nem sokat törődött e hasznos kis állatkákkal. Ha gondolt is rájuk, akkor is esak bosszankodott azon, bogy a földjei mentén ültetett eperfák lombjainak szedésekor a kis tenyésztők kárt csináltak a mezőgazdasági ültetvényekben. Maga, a nagybirtokos azonban nem állt be selyemtenyésztőnek. Nem követte az olaszországi és a franciaországi földesurak példáját, akik jövedelmük tekintélyes részét az arany szüretnek köszönhetik. Olaszországban és Franciaországban minden birtoknak van epreskertje, amelynek leveleivel vagy maga tenyészt, vagy pedig kiadja bérbe más tenyésztőknek a lombszedést. Apait külföldön meglehet valósítani, az nálunk is könnyen valóra válhat. Hiszen mindenütt a többtermelés elveit és szükségességét hangoztatják. Annak a többtermelésnek a szükségességét, amely nélkül a súlyos gazdasági lethargiában szunnyadó Magyar- ország fel nem támadhat. A föld- mivelásügyi kormány erőteljes propagandát igyekszik indítani arra, hogy a aelyemtenyésztés országos fontosságú munkájába a nagybirtokot is bekapcsolja, meggyőzvén a földbirtokosokat arról, hogy a legpompásabb befektetést eszközük akkor, ha minél több eperfát ültetnek ás gondoznak nemesak a maguk, hanem az ország hasasára is. Valaha, még nem is olyan nagyon régen, úri hóbortnak tartották ebben az országban a lelkes Bezerédj Pál Önzetlen munkálkodását, amely csodákat művelt, szinte semmiből jelenté- tékeny vagyont juttatott a kincstárnak. Nemsokára eljön az idő, amikor látni fogják, hogy milyen nagy koncepció volt a selyemtenyésztés- nek nálunk való meghonosítása. Egyelőre a külföld részére még csak nyersanyagot szállíthatunk. Azonban ba céltudatos munkával, erős akarattal megszervezzük ezt a nagy haszonnal kecsegtető termelést, reményünk van arra, hegy Európa selyempiacán Csonk amagyarország is számottevő tényező leszen. b. Levél (Minkhöz. Bartal Aurél dr. ár a Tolnamegyei Nemzedék legutóbbi számában felelt november hó 12-iki lapunkban közölt „Jegyzetekére ás kétségbe óhajtja vonni munkatársunk állításának valódiságát és az abból levont következtetések helyességét. Bartal árnak eme törekvésére röviden csak az a megjegyzésünk, hogy mi hallottuk és jől hallottuk Bartal úr kijelentéseit, de a gyorsírói jegyzetbe is betekintettünk, hogy kifejezését teljesen szó szerint adhassuk vissza. A gyorsírónak nem állott érdekében mást Írni, mint amit hallott, meg az sem, hogy utólag enyhítse azt, amit leirt. Többizben hallottuk, most végre írásban is olvastuk, hogy Bartal ár különös passzióval szeretné a „zsidó- pártiság“ bélyegét ütni lapunkra. A sakter-kés ezúttal is eredménytelenül siklott le rólunk. Tudnánk levelének ezen részére pikáns adatokkal szolgálni, de csak annak leszögezésére szorítkozunk, hogy a mi kereszténységünk sohasem volt és sohasem lesz olyan, amely gyűlölettel harcol. A mi eszményképünk a kereszténység terjesztésében nem a keresztes-háborúk vitéze, aki hullahegyek emelésével akarta erősíteni a kereszténységet, hanem az a pap, aki messze idegenAlig találunk a vidéken társadalmi egyesületet, amely rövid idő alatt hatalmasabb lendületet vett volna, mint a szekszárdi Kath. Kör. Alig van kultúrintézmény, amely rövid idővel a megalapítás után oly pompás eredményeket tudott volna felmutatni, mint a vármegye székhelyének ez az imponáló arányú testületé, amely vasárnap ünnepelte fennállásának huszonötévé* jubileumát. Az istenfélelem és a hazaszeretet jegyében indult meg a mozgalom, amely életre keltette és ez a két szent cél adott erőt ahhoz, hogy naggyá legyen, hegy áldásos, üdvös munkát végezhessen. Az alapítás. Götz Sándor újvárosi plébános és Virág Ferenc káplán vezették azt a mozgalmat, amely a szekszárdi Róza. Kath. Olva ókör alapját megvetette és velük együtt buzgólkodott a világi elem részéről Sági György, Posta István, Steiner József Márk- várt, Vesztergombi Antal, Szuliman György, Takler Ferenc Bóvári, Horben, feszülettel a kezében, szeretettel a scivében szolgálja és terjeszti Krisztus fenséges tanait. És végül még egyet. Bartal úr úgy óhajt bennünket feltüntetni, mint akik helyeseljük, sőt anyagi érdekből támogatjuk is azokat, akik míg- akarják akadályozni a „világrend visszaállítását“ és jogok szerzése nevében mások jogai elvételére törekszenek, akik kihúzzák magukat minden anyagi és erkölcsi szolgáltatás elöl. Bartal úr levelének első része lehet, hogy „memoria“ fogyatékosságból ered, a második résznél „sportszenvedélye“ ragadta a kis kilengésre, de a harmadik résznek vagy nagyfokú tájékozatlanság vagy, — amit mi, akik jól ismerjük Bartal urat, még feltételezni is alig merünk, — rosszmájúság lehet az indítéka. Két év óta fennálló lapunk minden törekvésével és cikkeinkkel éles ellentétben ált az, amit Bartal ur reánk és azokra kíván tolni, akikről azt hiszi, hogy velünk vannak. Galileinek esküvel kellett megtagadnia tanait, de ezért a föld forgott tovább, ba nem is tetszett Rómában. Nemzetünk életében uj eszmék, vajúdnak még akkor -is, ba azok Bartal urnák nincsenek is örömére Lapunk törekvése mindenkor az volt és az is lesz, bármily kis körre terjed is ki hatása, bogy a vajúdás gyümölcse ne a múlt hagyományait ostoba elmével és durva kezekkel felforgató szélsőséges irányzat legyen, hanem minden társadalmi osztályt megbecsülő és a nagy építés munkájában összefogó, együttérző józan magyarságé. váth György, Praimajer József Pol lermann, Nagy János Prantnerf Takács Ferenc és Horváth József is, akik még mindig éietbenlévő aktiv tagjai a körnek. Orbán Imre, Bóvári Lásáló, Vesztergombi János, Nagy György Hangonyi és még néhány lelke« alapitó időközben eltávozott az élők sorából. Nehéz viszonyok között, anyagi nehézséggel küzdve indult meg a fiatal kör, amelynek a létét tulajdonképen Sági György szekszárdi polgár megörökítésre méltó nemes elhatározásának és gavallériájának köszönheti. Az első mecénás. Sági György volt az, aki a saját házának néhány helyiségét díjtalanul felajánlotta a kör céljaira és ezeket a helyiségeket a saját költségén ffi- tette és világíttatta is. A 160 taggal alakult kör helyiségei azonban hamarosan szűköknek bizonyultak, mert az uj egyesülés nemes iránya és szivet, lelket művelő munkája folyton újakkal gyarapította a tagok létszámát. Búcsút mondtak az áldozatA Szekszárdi Katholikus Kor negyedszázados jubileuma. „VILÁG” MOZGÓ | f | SZERSZÁM • ' * • l
