Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-02-05 / 6. szám
1921 fobruár 5. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Dr. Leopold Kornél jubileuma. A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztikara dr. Leopold Kornélnak, aki huszonhét év óta tagja az intézetnek, (1894-ben lett ügyé* sze, 1904 ben igazgatója és 1911 január 28 óta vezérigazgatója a Hitelbanknak) vezérigazgatóvá történt megválasztásának tiz éves évfordulóját ünnepelte meg igen bensőséges ragaszkodással és szeretettel a múlt hó 30-án. Az ünnepséghez örömmel csatlakoztak a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankkal szorosabb kapcsolatban álló pénzintézetek, ipari •s kereskedelmi vállalatok, úgy hogy a családias jellegűnek szánt ünnep- ég igen impozánssá nőtte ki magát. Divatos ma a pénzintézeteket, azok vállalatait és vezetőit még haláluk után is, a keresztény erényeket nem igen gyakorló fővárosi és vidékfsajtó egy részében támadni és úgy tüntetni fel, mintha a pénzintézetekre és azek vezetőire nem volna szükség a nemzeti ujraépités nagy munkájában. Mi, akik semmi téren sem az elfogultság szemszögletéből nézzük az Eseményeket, jól eső örömmel adunk hirt lapunk hasábjain dr. Leopold Kornélnak, a vezérigazgatónak ünnepléséről és tudjuk, hogy a divatos, frázisos áramlat dacára, a társadalom minden rétegéből igen sokan értenek és éreznek vélünk együtt. Dr. Leopold Kornél évtizedeken keresztül, mint szerkesztő, sok ember kisebb-nagyobb érdemeit örökítette meg hírlapíró tollával, hogy tehát vélt kollegánk jubileumáról most bővebben írunk és némileg viszonozzuk neki a kéznek ezen téren is kifejtett szolgálatát, az csak természetes. Az egész ünnepségből, az üdvözlő szónoklatokból, nem a konvencionális jubileumi hang üti ki magát, hanem az érdemeknek komoly, hízelgéstől távol álló, elismerése és a jólelkü embert megillető szeretet. Dr. Leopold Kornél tizenhét évi igazgatósága, de főként az ezt követő 10 évi vezér igazgatósága alatt a megyei és városi közgazdasági életünkben szívós, kitartó munkájával, kiváló reátermettsé- gével és képességével olyan eredményeket mutatott fel, amelyeket me gyénk határán túl is, a legilletékesebb tényezők már méltattak. Hogy több előkelő fővárosi intézet is beválasztotta, mindennél inkább igazolják, kiváló szakember voltát. Városunk, vármegyénk gazdasági vérkeringésébe nem egy eszmét vitt, amelyek egészséges, életerős voltát a legfényesebben bizonyítják azoknak az alapításoknak virágzása, amelyek képviselői egymás után kértek szót az ünnepségen, hogy a hála és elismerés hangján emlékezzenek meg az ünnepekről. Egy szerencsés kezű alapitó, eredményeket ejérő bankigazgató azonban csak bizonyos érdekkörök előtt szerezhet érdemeket, ha tudását, ha összeköttetéseit és a pénzben rejlő bizonyos hatalmát nem állítja a közszolgálatába is. Dr. Leopold Kornél több évtizedes munkásságában megtaláltuk, hogy ő a bankár üzletkötéseibe is bele tudta vinni a köznek mindenek előtti szolgálatát, hazafias kultur- érzékével mindenkor felismerte a célokat, amelyekért áldozni kötelesség és meglátta szemével, megérezte nagy szivével, ahol a szenvedés könnyét kell felszántani, a néma nyomor szenvedéseit csillapítani. Amikor intézete és tisztelői serege ót, a bankigazgatót ünnepli, akkor mielőttünk úgy áll, mint a köznek mindenkor igazságot kereső, a haladásnak lelkes és nemesen érző munkása és bár feléje a közgazdaság terén elért sikerekért száll az elismerés, mi részt veszünk az ünnepségből, köszöntjük őt, mint minden- ’ kor nobilisán gondolkozó és érző embert. Az intézet tanácstermében délelőtt 11 órakor kezdődött az ünnepély. Megjelentek : dr. Klein Antal főispán, dr. Éri Márton vm. főjegyző, Stein- féld Béla vm. árvaszéki elnök, Kurz Vilmos kir. tanácsos, Kaminszky János kir. pénzügyigazgató, dr. Drágíts Imre vm. fiszti főorvos, dr. Örffy Gyula vm. tiszti főügyész, Bajó Pál főszolgabíró, Wendl István h. polgármester, Mirth László vezető járásbiró, dr. örffy Imre nemzetgyűlési képviselő, dr. Tanfírky -Árpád igazgató főorvos és r/olf Henrik nagybirtokos, az igazgatótanács tagjai, Per laky József máv. főfelügyelő, Kenézy Endre p. ü. tanácsos, Mirth Gyula Munkásbiz- tositó Pénztár igazgatója. A szék szárdi Takarékpénztár képviseletében: Leicht Lajos elnök, Tóth Károly főmérnök, F. Halász Béla igazgatók és Molnár István f. biz. tag; a szekszárdi Népbank részéről : Holub János polg. isk. igazgató, Franek János igazgató, Nagy János Prantner, Frei János birtokosok, Horváth Ignác igazgató-tanitó és Virányi Károly ny. főjegyző; a Mezőgazdasági■ Kereskedelmi r-t. képviseletében.: Schneider János vezérigazgató, dr. Horvát Jenő igazgató, dr. Hercegh Gyula főorvos, f. biz. elnök,' Dicenty László építési, Reichl Sándor nagykereskedő, f. biz tag, Flettner Henrik főkönyvelő, a Molnár féle nyomdai müintézet r.-t. képviseletében: Molnár Mór ügyvezető-igazgató, dr. Kramolin Gyula tb. főorvos, Bajó János árvaszéki elnökhelyettes, dr. Krón Ferenc ügyvéd, Viass Albert főkönyvelő ; a Máza-Szászvári Hengermalom és Téglagyár r.-t. képvi sóletében: Lovászy Nándor igazgatósági tag, a Bonyhádvidéki Takarék és Gazdasági Bank vezérigaz gatója és Kardos Dezső ügyvivő igazgató, a Dunántúli Egyesitetl Hengermalmok és Ipari r.-1. kép viseletóben : dr. Eibach Kornél igaz gató, a Bonyhádi Gazdaszövetségi Bank r.-t. vezérigazgatója, Fischhof Jakab igazgató, Pajor Gyula igyvivő igazgató, Molnár Sándor főmérnök, f. biz. tag, ifj. Tenzlinger Lajos földbirtokos, f. biz. tag, Zala Vilmos főkönyvelő, a Paksi fiók kép viseletóben: Cservény Alajos cégvezető, a Faddi fiók képviseletében: Fehér Mihály, Gutay István és Csehák János földbirtokos, választmányi tagok ; Aczél József, a Mezőgazdasági-Kereskedelmi r.-t. áruosz táljának ügyvezető-igazgatója, azonkívül az igazgatóság tagjai teljes számban, a felügyelőbizottság részé ről Nagy István ny. főszolgabiró, úgyszintén az intézet tisztviselői teljes számban és dr. Pirnitzer Béla intézeti ügyész. Az igazgatóság részéről Szeghy Sándor igazgató üdvözölte a megje lenieket s indítványára : Nagy István, dr. Martin József, Bajó János és ifj. Steinsdörfer József urakból álló küldöttség ment el a jubilánsért, hogy őt az ülésen való megjelenésre felkérje. Alig negyedórái várakozás után a küldöttségtől kísérve megje lent a Hitelbank tanácstermében Leopold Kornél dr. Vezérigazgató, kit az egybegyűltek élénk éljenzéssel fogadtak. Szeghy Sándor igazgató a folytatólagos ülést megnyitván, mélyen megindulva a következő beszédet in- | téztc a jubilánshoz: Szeghy Sándor üdvözlő beszéde. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Mélyen tisztelt Vezérigazgató Ur! Nekem, mint intézetünk szolgálatában legidősebb igazgatósági tagnak, jutott a megtisztelő szerencse, hogy mélyen tisztelt Vezérigazgató Urat intézeti működésének 27, és vezér igazgatóságának 19 éves évfordulója alkalmával igazgatóságunk és fel- *67 «főbizottságunk nevében üdvözölhessem. Gyenge az én hangom és ’kevés az én szónoki képességem ahhoz, hogy ezen alkalommal önt méltó szavakkal üdvözölhessem, mert halvány ecsetvonásokban sem adhatom vissza azt a nagyrabecsülést, tiszteletet és törhetetlen ragaszkodást, melyet ön iránt mindenkor érezünk és gyenge vagyok, hogy intézetünk előmozdítása és felvirágoztatása érdekében kifejtett sikeres és fáradhatatlan nagy munkásságáért hálánkat ecseteljem. Tiz év «gy emberéletben sokszor nem nagy időt jelent, de ez alkalommal, amikor lelki szemeink előtt elvonulni látjuk a megvalósított sikeres munkának azon hossza-hosszu láncolatát, mely ezen jubileumi idő korszakába esik, akkor ez az elmúlt idő nem egy évtizednek, hanem egy sikerekben és alkotásokban gazdag életű ember egész munkateljesítményének felel meg. Ha elgondoljuk, hogy ezen tiz év legnagyobb részét a minden gazdasági fejlődést megbénító világháború, az ennél is pusztító bb hatású forradalom és végül a minden szépet, nemest és tradicionális alkotásokat leromboló vörös rémuralom töltötték be, akkor az intézet naggyátétele érdekében olyan ha tál más eredménnyel kifejtett munkásság valóban fokozottabban váltja ki- elismerésünket és kizárólag az ön nagy tehetségének, kivételes alkotó és szervező képességének és az intézet iránt érzett nagy szeretetének, ragaszkodásának s törhetetlen kötelesség- érzetének tudható be Bármennyire is óhajtanám, nem áll módomban beszédem szűk keretén belül megfelelően méltatni azokat a sikeres transakeiókat és alkotásokat, amelyek Vezérigazgató Ur nevéhez fűződnek. Röviden említem tehát csak fel azok közül a legkimagaslóbbakat: a nekünk kényelmes otthont nyújtó intézeti székház megszerzését, a Báta- szék—Sárközi Takarék és Hitelbank megalapítását, a most már külföldön is előnyösen ismert Molnár-nyomdai müintézet rt. létesítését, a Dunántúli Hitelszövetkezetek Kötelékét, a Mezőgazdasági-Kereskedelmi rt.-i érdek- közösséget, a Máza-Szászvári Hengermalom és Téglagyár rt. megteremtését, a Dunántúli Egyesilett Hengermai mok és Ipari rt., ezen egész megyénkre nagy közgazdasági előnyöket jelentő, társulatnak hatalmas szervezői képességet igénylő megkonstruálását, a Paksi Mezőgazdasági és Kereskedelmi rt., a paksi, majd a faddi fiókintézet léteai tését stb., stb. Ezen alkotások egyébként is önmagukban, -minden kommentár nélkül, a leggyönyörűbb bizonyságai egy széles-Bkáláju, a köz gazdaság minden ágára kiterjedő zseniális gondolat legéletképesebb valóraváltásának. Annak illusztrálá sára, hogy Vezérigazgató Ur az elődei által szilárdan lefektetett alapokon, fent vázolt ritka szervező képességével és energiájával intézetét, amelynek mégis a legközvetlenebbül szentelte egész lényét, milyen magasságra emelte, elégséges csak pár egyszerű számra hivatkoznom. Mikor Vezér igazgató Ur az intézet vezetését átvette, az intézet alaptőkéje 800.000 •K, tartaléktőkéi 387 000 K, betétállománya 4Vs millió K volt, ma pedig az alaptőke 8,000.000 K, a tartaléktőkók 5,000.000 K-t tesznek ki i a betétállomány 42 millió K-ra emelkedett. Csak természetes, hogy ez az intézet mérlegeiben évről-évre imponalóbban megnyilatkozó ritka egyéniség a pénzügyi és gazdasági körökben hamarosan széleskörű feltűnést keltett és a fővárosi előkelő pénzintézetek közül számosán igyekeztek országosan ismert nevét és kiváló szakértelmét a maguk részére biztosítani. Mindezek után engedje meg, hogy büszkén hajtsuk meg ön előtt intézetünknek babérkoszorúval körűlövezett lobogóját, a hála, elismerés és nagyrabecsülés zászlaját és kérjük a Mindenhatót, adjon önnek, mélyen tisztelt Vezérigazgató Ur, érit, egészséget és kitartást, hogy még sokáig györyörködhessen sikeres alkotásaiban, hogy intézetünket még tovább fejleszthesse s hogy megérhesse még működésének sok 10 éves évfordulóját. Isten éltesse családjának és a mi örömünkre, vállalatainak naggyátételéra és szegény, megtépett országunk felépítésében való közreműködésére 1 Utána az intézet tisztviselői részéről Matzon Kálmán cégvezető a következő beszéddel üdvözölte dr. ''Leopoldot: Matzon Kálmán beszéde. — Tudom, hogy bár igen de nehéz szerepre vállalkoztak midőn mint az intézet legrégibb tisztviselője, kollegáim megbízásából és a magam hevében a mai ünnepély alkalmából szeretett vezérigazgató urunkat üdvözöljem. Az ő érdemeinek méltatására szavaim — bármennyire őszinték és igaz meggyőződésemből fakadnak — bizony gyengék, de nem is érzem magamat erre hivatottnak. Visszatekintve az elmúlt 27 évre, már az első napokban tapasztaltuk, hogy egy érdemekben gazdag* emberre esett a részvényesek választása, aki az ő mélységes tudásával, széleskörű ismereteivel, lankadatlan buzgalmával és az intézet érdekei előtt akadályt nem ismerő energiájával méitán reászolgáit erre a kitüntető bizalomra. Midőn most 10 éve erre a diszes polcra helyeztetett, mely az ő ambíciójának oly tág teret nyitott, egy csppasra bentakozott ki az a zászló, mely biztos kézben az ő jelszavával lobogott fennen, hogy előre és itt spontán megnyilatkozott az ő bámulatos alkotó és teremti ereje. Alkotásait felesleges bővebben fejtegetni, hÍBZ eléggé eklatánsul bizonyítják a szemünk láttára elért eredmények. De igen tisztelt uraim, mint a humánus ember előtt is meg keir hajtanom a nagyrabecsülés zászlaját. Ha hazafias, ha kulturális, ha emberbaráti célból bárhol ób bármikor kellett segíteni, az ő melegen érző szivéhez mindenki és mindenkor hozzáférkőzött. Első volt az elsők között, ha jótékonyság gyakorlásáról volt szó. Tisztviselőinek ő nem rideg, főnöke, hanem megértő jóbarátja, aki atyai nemes jóindulatával mindenkor tisztviselőinek zivéhez férkőzött. Hogy ezt némikép is illusztráljam, csak egy esetet hozok fel és itt vissza kell nyúlnom szeretett hazánkat oly szomorúan és mélyen megrendítő diktatúrára. Engedje meg a vezér- igazgató ur, hogy itt mar saját szavait idézzem. Nem egyszer, ismételten mondta előttem, hogy mi lesz ebből a szépen fejlődő intézetből, melyen szive egész melegével csüng, mi lesz az ezzel kapcsolatos és oly fényesen bevált intézményekből, de mi lesz önökkel, tisztviselőkkel? Tehát igen tisztelt uraim, egy mé yen érző emberbarátot, akit ez 1 destruktiv irányzat nem tudott megérteni, hanem akit megkinoztak és meg aláztak, akkor* sem önmagáért aggódott , hanem intézményeit féltette*
