Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-02-05 / 6. szám

4 T0LNAMEOVEI ÚJSÁG 1921 február i. munkatársaiért, tisztviselőiért aggó­dott. A nemes gondolkozásnak eme tÓBjét igen tisztelt uram, szavakkal méltatni nem lehet, ezt átérezni kell tudni. Azt hiszem igen tisztelt uraim, hogy mindannyian velem egy litt érez­nek, midőn a szeretet és a tisztelet őszinte ragaszkodásával Isten áldását kérem vezérigazgatónkra és ha sze­retett hazánknak sok ilyen önzetlen, fenkölt és puritán gondolkozásu em­bere lesz, akkor bizalommal nézhe­tünk egy jobb kor eljövetele elé. Majd az egyes vállálatok részéről üdvözölték a jubilánst. A Molnár­nyomdai r.-t. nevében Molnár Mór ügyvezető-igazgató a következőket mondotta: Molnár igazgató beszéde. Mélyen tisztelt Vezérigazgató uv! Midőn a Molnár-féle nyomdai műin- tézet rt. igazgatósága, felügyelőbizott- sága és összes alkalmazottai nevében szerencsém lehet Vezérigazgató urat a mai ünnepnap alkalmából üdvö­zölni, legyen szabad ez alkalommal egy ténymegállapításra hivatkoznom. A Tolnamegyei Takarék és Hitel­bank rt. érdekközösségéhez tartozó vállalatok az elmúlt évek rengeteg akadályait szerencsésen leküzdve, ter­meltek, dolgoztak. Dolgoztak két cél eléréséért. Elsősorban azért, hogy megcsonkított és meggyötört szegény hazánk szomorú sorsát megjavítva, alkotó és termelő munkával, kettő­zött szorgalommal előmozdítsák, más részt azért, hogy a részvényesek ál­tal reájuk bizott anyagi javak felett őrködve, eredményes munkát mutat hassanak fel Örömmel állapithatom nftujijp^íogy a Hitelbankkal társult vállalatok mindenkor a helyzet ma­gaslatán állvta, kötelezettségeiknek minden irányban eleget tettek. Úgy a mezőgazdaság, mint az ipar és ke­reskedelem, sőt a kultúra előmozdí­tása terén müintézetünkkel együtt hasznos és hazafias munkásságot fej­tett ki, oly annyira, hogy vállala­taink az országban ma már ténye zőkkéot szerepelnek. És hogy e vál­lalatok egyáltalán létrejöttek, azt elsősorban Vezérigazgató urnák kö­szönhetjük, ki fárasztó munkával, széles látókörű intézkedéseivel és ha zafias intencióval tette lehetővé, hogy I legszebb kilátások mellett nézhe­tünk továbbra is a jövő elé. Ami­dőn ismételten köszönetünket fejez­zük ki a múltban tapasztalt szives jóindulatáért és szereteteért, kérjük • azt részünkre a jövőben is megtar tani. Mi — valamennyien — őszin­tén kívánjuk, hogy úgy k. családja, mint a mi örömünkre is, még igen sokáig fejthesse ki hasznos és áldás­dús tevékenységét. A Mezőgazdasági-Kereskedelmi r.-t. részéről Schneider János ve­zérigazgató ekként üdvözölte a jubilánst: Schneider János beszéde. _ © Mé lyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azért gyűltünk itt ma össze, hogy megnyissuk szivünknek azon reke­szét, amelyben az egyéni kiválóság és képesség elismerése, a jó ember szeretető és a kitartó munka meg­becsülése van. Ezt a mai családias ünnepséget olyannak tekintem, mint a végtelen homoksivatagban küzdő ember azt a zöld oázist, ahol fel- üdítheti magát a friss forrásvízzel és igy erőt szerez a további küzde­lemre, célja elérésére. Mi egy hosz- szas, fárasztó közgazdasági tevékeny­ség után ünnepeltünket egy ilyen kis zöld szigetre óhajtjuk pár szempil­lantásra vinni, hogy érzelmeink tiszta forrása mellett leikét fölüditsük, szi­vét a további küzdelmekhez hittel, bizalommal töltsük el. Midőn a Mezőgazdasági-Keres­kedelmi rt, a Bátaszék-Sárközi Takarék és Hitelbank és a Paksi. Mezőgazdasági és Kereskedelmi rt. igazgatósága, íeiügye'őbizottsága, tisz­tikara és részvényesei nevében dr. Leopold Kornél urnák, emez intéze­tek alapítása és vezetésében kifejtett kiváló eredményes tevékenységéért hálás köszönetét mondok és vezér­igazgatói jubileuma alkalmából tiszte­lettel és meleg szeretettel üdvözlőm, úgy érzem, hogy ennek a mai nap­nak közvetlenségét és melegségét az adja meg, hogy mi nem csak egy sikereket elért vezérigazgatót, sze­rencsés kezű alapitót és a közgaz­daságnak egy akadályt nem ismerő fáradhatatlan munkását ünnepeljük, hanem olyan férfiút is, aki a pénz­világ rideg számításaiba bele tudta vinni a köznek mindenek feletti szolgálatát, a nyomorraj és szen­vedéssel szemben mindig éreztelte a szivét. Megbizóim és a magam nevében azon leghőbb óhajjal fejezem be üd­vözlésemet, engedje az emberek örö­mét és sikerét kormányzó Minden ható, hogy ünnepeltünknek megértő és megérző szivének dobogásából a nyomornak minél több könnye szá­radjon fel és a köznek még igen sok hasznos szolgálata fakadjon. A Máza-Szászvári Hengermalom és Téglagyár r.-t. részéről Lovászy "Nándor vezérigazgató mondott be­szédet : Lovászy Gábor beszéde. Igen tisztelt Vezérigazgató ur! Tisztelt Uraim 1 A szászvári Henger­malom és Téglagyár rt., úgy a Bonyhádvidéki Takarék és Gazda­sági Bank rt. igazgatóságának és tisztikarának megbízásából jelentem meg, hogy e.diszeB ünnepély alkal­mával szívből jövő jókivánalukat és üdvözletüket lerójam. Nehéz a feladatom, mert letarolt mezőre lépek, melyről a szeretet, hála, elismerés és ragaszkodás esz­ményi virágait az előttem szóló urak letarolták, ezt csokorba kötve az ünnepeltnek átadták, letarolt sivár területre lépve alig találtam még egy eszményi virágot, melynek neve „kö­telesség“, mely alapja minden boldog­ságnak. Boldogság! hol van ma boldog­ság? A múlt rombolás után, mely min­den szépet és nemeset, úgy a bol­dogságot is feldúlta, már csak bol­dogulásról lehet szó, melynek terén is tűrhető jólétet, szerető családot, mindent el lehet érni, ha az igazak útját járva teljesítjük kötelességein­ket, ez képezi tehát alapját minden­nek. Ha nyitva tartjuk szemünket, csodálkozva látjuk, hogy a nyüzsgő élet minden megnyilatkozása a kö­telesség nagy parancsának hódol. Áthatja és betölti ez a világot, tehát biztos, hogy Istentől vette eredetét. A parányi féreg, melyet lábunk el­tapos, fut, fárad, dolga után lát, az állatok, növények milliárdjai közt egy sem él cél és kötelezettségek nélkül, a nap, hold, csillagok keriDg nek, futnak egymás körül szédítő sebességgel, mind végzi a parancsa szerinti kötelességét, tehát csak az ember ne teljesítse azt. Sajnos, a múlt ad szomorú bizonyítékot, hogy az emberiség ezerjói a kötelesség útjáról letérve, az isteni rendet és célt lerombolták, feldúlták. Ezen sivár életben jól esik vérző szivünknek egy férfiút látni, ki a kötelesség útjáról még a legválságosabb időben sem tért le, kinek kötelességtudása építette fel mindazt, melyért ma ün­nepük és igy szívből kívánom, hogy mint kötelességtudó az emberiség mintaképeként az Isten az ünnepel­tet soká éltesse és végül köszönetét is kell mondanom, hogy a Szászvár- Mázai vállalatot, melyet haldokló állapotban vett át, az ő zsenialitásá­val és kötelességtudásával virágzó 1 egészséges vállalattá tette. Isten éltesse 1 Végül a Dunántúli Egyesitett Hengermalmok és Ipari r.-t. ré­széről dr. Éri Márton, a társaság alelnöke a következő beszédet intézte a jubilánshoz: Dr. Éri Márton beszéde. Nagyságos Vezérigazgató Ur 1 Kedves Barátom 1 Amidőn egy család ünnepet ül ■ azon célból, hogy annak keretében a családfőt családja iránt minden alkalommal tanúsított, gondosságáért, figyelme és szeretőiéért hálatelt szív­vel üdvözölje, akkor ez az Ünneplés csak úgy lehet tökéletee, -benső és melegséggel teljes, ha ebben a család minden egyes tagja énje egész oda­adásával, lelke igaz vágyakozásával vesz részt. Abból az alkalomból, hogy a Tol-, navármegyei Takarék és Hitelbank igazgatósága és tisztikara huszonhét éves intézeti és ebből 10 éves vezér- igazgatói működésed évfordulóján meghitt családi körben kívánt a Te bokros érdemeidnek hódolni, ezzel kapcsolatosan bensőségesebb érzel­meinek kifejezést adva, a mai napot felejthetetlenné tenni, ezen ünneplés­ből mi is ki akarjuk venni részün­ket, mert hiszen a Dunántúli Hen­germalmok és Ipari r.-t. életre hívásában, vezetésed alatt álló inté­zet révén Neked oroszlán rész jut­ván, ezen tényed folytán intézetünk igazgatósága és tisztikara a Téged most körülvevő hatalmas családnak szinte természetszerűen tagjává vált. A családi összetartozandóságnak ezen fölemelő érzése adta meg tehát az impulsust, hozott bennünket ide, hogy értékes munkásságban eltöltött életednek a mai nappal elkövetkezett fontos állomásán részvénytársaságunk megalapítása, fejlesztése és felvirá­goztatása körül kifejtett önzetlen, fá­radságot nem ismerő gondosságodért, tisztviselőink és alkalmazottainkkal szemben állandóan tanúsított figyel­medért, érdekeik hathatós támoga­tásáért szivünk mélyéből fakadó őszinte köszönetét mondjunk s egy­ben kérjük a Gondviselést, adjon Néked boldogsággal teli hosszú éle­tet, ei’őt és egészséget, türelmet és kitartást, hogy alkotásra hivatott, hatalmas munkabírással megáldott geniális egyéniséged embertársaink s különösen sokat szenvedett és nehéz helyzetbe jutott édeB hazánk javára minél több értékes és mara­dandó munkaeredményt mutathasson fel. S amidŐD az elismerésnek és hálának az itt megjelent családtagok által font koszorújába mi is bele foglaljuk elismerésünknek és hálánk­nak soha el nem hervadó virágát, kérünk Téged, hogy részvénytársa­ságunkat, annak igazgatóságát és tisztviselőkarát továbbra is tartsd meg jóindulatodban és nekünk érté­kes barátságodban. Az ^éljenzéssel fogadott üdvözlő beszédekre Leopold Kornél dr. ve- zérigazgató a következő beszédben válaszolt: Dr. Leopold Kornél beszéde. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Csordultig tele van a szivem, any nyira meghatja egész valómat a ra­gaszkodásnak és szabad legyen ezt a kifejezést használnom: a szeretet­nek ama megnyilatkozása, amellyel Önök engem a mai napon megtisz­telni és elárasztani kegyesek voltak. Es fokozza meghatottságomat, hogy amikor irántam való ragaszkodásuk­nak, bizalmuknak és szeretőtöknek kifejezést adnak, ezt az ékes szavak egész áradata mellett .annyi nemes érzésre valló gyengédséggel és ked­ves, lebilincselő figyelmességgel te­szik, hogy alig találok szavakat túl­áradó érzéseimnek, hálámnak és kö- szönetemuek méltó tolmácsolására. Mikor ezelőtt 2 évvel őnagymél- tósága intézetünk köztiszteletben álló elnöke 25 éves intézeti szolgálatom évfordulója alkalmával rólam a köz­gyűlésen megemlékezni készült, ké résemre ettől a szándékától volt szi­ves elállani, mert azokban a rettenetes időkben, amikor a csatornákból elő- bujt sötét alakok és paraziták ragad­ták magukhoz a közhatalmat és el­sorvasztották nemzetünk életerejét — bár ez még csak a kommtin be­köszöntő napjaiban történt — az igazi hazafiaknak hallgatni kellett. Hisz alig pár hétre rá éjnek idején mint valami gonosztevőt hurcoltak el ott­honomból. Most azonban, amikor hála az isteni Gondviselésnek, hazánk ég­boltozata kiderült és ha nem is fel­hőtlen, a rekonstrukció utján — üa akadnak is még kilengések is ki­zökkenések — nyugodt mederben haladunk előre, nem térhettem ki az önök óhajtása elől, hogy tegnapelőtt betöltött tizévi vezérigazgatói mű­ködésemről megemlékezzenek, bár nem tudtam, hogy azt ilyen nagyobb- szabásu, úgynevezett jubileumi ünnep­séggé avatják, miután egészen titok­ban, szinte lábujjhegyen történtek az előkészületek. Egy időben valósággal divatszámba ment a pénzintézetek ellen hangula­tot kelteni, a bankok ellen a köz­hangulatot szitani; ezt még Károlyi Mihály és kalandor cinkostársai kez­deményezték, pedig akik ezt cselek­szik, azok egyenesen az ország leg- Oitálisabb érdekei ellen törnek. Le­hetnek a pénzintézetek terén is vissza­élések, fattyúhajtások, azokkal kí­méletlen szigorral kell elbánni, azon­ban általánosítani itt sem szabad, mert az hiba és bűn az ország ellen. A pénzintézetek, mint a gazdasági élet fokusai, közhasznú, hazafias missziót teljesítenek és nemzeti meg­erősödésünk befelé és kifelé, az or­szág fejlődése, felvirágzása, elíentálió- képsssóge, tekintélye és ekszpanziv ereje a legbensőbb viszonylatban áll gazdasági életünk mindenkori hely­zetével. A pénzintézetek működése a leg­szorosabb kapcsolatban áll a köz­érdekkel; mi a köznek vagyunk , munkásai és ha munkánkat jól, ala­posan és lelkiismeretesen végeztük, akkor ezzel a köznek is teszünk szolgálatot. Talán nem lesz érdektelen, ha e tekintetben a mi kiskörünkből né­hány számadatra hivatkozom. Inté­zetem és a vele szorosabb érdek- közösségben álló társaságok — kik­nek képviselőit örömmel van szeren­csém itt üdvözölni — az elmúlt évben csnpán közadókban, illetékekben és más hasonló cimek alatt 1,162.000 koronát fizettek ki. Társaságainknál ugyancsak az elmnlt évben 264 ál­landó alkalmazott talált ekszisztenciát és a lefolyt évben kifizettünk tiszti fizetésekben és munkabérekben 3,881.000 koronát. A Hegedűs-féle vagyotrváitsági tervezet hatályba lép­tével, ami már legközelebb várható, társaságaink közel 4 milliót juttatnak részvénytőkéik alapján az állam­kincstárnak. Tudjuk azt is, hogy mezőgaz­daság, ipar és kereskedelem nem lehetnek meg hitel nélkül és amennyire az uzsora üldözendő, éppen úgy a szolid hitel termékenyítő és áldást- hozó segítő forrása a gazdasági élet­nek. S különösen fontos és közhasznú hivatás vár pénzintézeteinkre a mos­tani időkben, amikor pénzünk el­értéktelenedése következtében az összes gazdasági javak és munka­bérek óriási, ekszorbitáns méreteket öltöttek és az egyéni vállalkozás úgy mezőgazdasági, mint ipari téren is legnagyobb mértékben van idegen tőkére utalva és az állam csak hitelműveletek segélyével bir szociális és egyéb sokoldalú súlyos kötelezett­ségeinek megfelelni. Avagy hivatkozzam azokra a ki­mondottan állami közfunkciókra, amelyeknek ellátása a pénzintéze­tekre van bízva, mint a letétek iga­zolása, a bankjegyek felülbélyegzése, a betétek zárolása, az idegen érték­papírok zárolása, a hadikölcsönök nosztrifikálása, mely terhes és fele­lősségteljes munkálatokat az intéze­tek készségesen és úgyszólván min­den anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik. ­Éppen azért, mert működésünk a legszorosabb kapcsolatban áll a köz­érdekkel, kötelességünk — és ez volt mindenkor az óletelvem — mun­kánkban az abszolút tisztesség és korrektség legszigorúbb mértékét alkalmazni és nem népszerű szóla­mokban, üres jelszavakban, hanem tettekben, cselekedetekben és alko-

Next

/
Thumbnails
Contents