Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-10-15 / 43. szám

III. évfolyam. Szekszárd, 1921 október 15. 43. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP tzerkesztöséfl és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 80 K,félévre42K,negyedévre24K Vidéken: 88 K, 46 K. 26 K. - Egyes szám ára 2 K Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy 60 altimeter széles hasábon mlllméter soronként 2 korona, • szövegol da Ion 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklémhlr valamint a nytlttér soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hir­detések külOn árszabás szerint. A cserkészel, mint o fajnemesités tényezőié. Irta: dr. Radó Arthur. A kultúra folytonos előrehaladása következtében az emberi idegzet beteges elfinomodása, az emberi elme művelődési tulfinomodása, szellemi és szociális téren, igen érdekes vissza­fej lődési hajlamoknak, jelszavaknak Jett a forrásává. Miként a reneszán­szot megelőző hanyatlási korszakban bomlásnak indult úgy a társadalom, mint a művészet és irodalom terén minden, napjainkban is a nyugtalan, kutató emberi elme, a tudás fegy­verével, s ösztönszerti óhajtással ke­resi az emberi élet egyszerűsítését, s a természetes életmódhoz való közeledését. Ez a bizonyos mérvben tudatos, bizonyos mérvben öntudatlan törek­vés úgy a középkor végén, mint jelenleg is úgyszólván azonos: a lelki­világban visszatérés az evangélium­hoz, társadalmi téren visszatérés az őstermészethez, a művészet terén visszatérés Pán sípjához, s a kő­baltához. Ám a renaissance a kalmár respu blicák helyére a Borgiákat, Machia­velliket hozta, Botticelli és a Fra jelzésű zárdái művészek elejtett véső­jét és ecsetjét Ghiberti, Rubens, Raffael, Michel Angelo és Leonardo da Vinci ragadták fel, s a fabliauk, eansonék szentimentális nyögdécse- léseit Petrarea, Dante és Bocaccio grandiózus orgonabúgása váltotta fel. Nyilvánvaló tehát, hogy az a kor- Ezakonkint fel-felbukkanó hajlam, mely a természethez való közeledést volna hivatva szolgálni, távolról sem kerékkötője, sőt, amint látni fogjuk, egyenesen előbbrevivője a kultúrá­nak, mert a felszabadult erőknek hatalmas megújhodását hozza létre, a fejlődés hullámvonalai szerint. Mintán ezen cikk merőben test- nevelési, fajnemesitési kérdéseket ölel fel, csupán a természetes életmódhoz vaió visszatérést tesszük vizsgálatunk tárgyává. Ennek a hajlamnak a megnyilvá­nulása, a különböző sportok: úszás, evezés, vívás, birkózás, box stb. úzése, de legfőképpen a turisztika, b a legújabb időkben a cserkészet erős térfoglalása. Amint már a modern testfejlesz- lésről irt előző cikkeimben kifej­tettem, a különböző Bportok űzése éppen eugenikai, fajnemesitési vonat­kozásban nyer igen nagy jelentőséget, miután az embereket közelebb viszi a természetes életmódhoz, s így ellen­súlyozza azt a degeneráló hatást, melyet a kultúrának minden előre tett lépése, s főképen a kényelmet szélsőségig növelő, az u. n. elpuhitó művészetek váltanak ki úgy, hogy csökkentik a létért való küzdelem intenzitását. Az öt éves háború szörnyű pusztí­tásai az emberek idegéletében, a modern élet állandó izgalmai, a lét- fentartásért folytatott kétségbeesett küzdelmek, mind egy-egy láncszem abban a láncolatban, amely lassan ugyan, de a halál biztonságával őrli meg az emberi idegzetet s lépésről- lépésre közelebb viszi a teljes fizikai elsatnyuláshoz, az abszolút degene- rálódáshoz. Hogy ez — sajnos — nem agyrém, hanem, komoly valóság, arra szilárd alapot nyújt a statisz­tika. Vegyük Angliát, mely egészségi tekintetben első helyen áll a nem­zetek között. Itt a nagyon szűk értelemben vett degeneráltak (epilep­tikusok, paralitiku8ok, siketnémák, nyomorékok stb.) száma 1874 ben 0 54°/o volt s ez a percent 1896-ig l*16°/o ra emelkedett, tehát 22 év alatt megkétszereződött. Más nemze­teknél, ahol az élet drágább, a munka­bérek alacsonyabbak, a modern test­edző sportokat nem űzik oly inten ziven s a szociálbigiénia nem oly előrehaladott, mint Angliában, nem is beszélve az 1896 ot követő idő­szakról, mely szinte iparszerüleg gyártotta a degenerált emberek ijesztő tömegét: az eredmény hatványozott mérvben kedvezőtlenebb. Igen jelentékeny szerepe van a degenerálódás előbbrevitelében a mai házasságoknak is. A házasságnak — ennek a tisztán biológiai jelenség­nek — létrehozásánál ugyanis leg­többször szigorúan anyagi szempon­tok a döntők és süket fülekre, cinikus meg nem értésre talál Becher ama szigorú eugenikai parancsa, hegy' „az élethossziglan egyesülő párok ne anyagi szempontok szerint válasszák meg egymást, hanem testi, szellemi és jellembeli derekasság szerint.“ Súlyosbítja a helyzetet még az a körülmény is, hogy társadalmunkban a versenyfeltételek- nem lévén egyen­lők, ritkán történik meg, hogy az értékesebb, az okosabb marad meg és lesznek nagyobb számú utódai, sőt az ily egyén általában később házasodik s gazdasági okokból inkább óvakodik a nagyszámú családtól. A degenerálódási folyamat egy- egy hatalmasabb hullámának ösztönös megérzése váltja ki időszakonkint az emberiségből a természetes életmód hoz való közeledés hajlamát,* s ad nagyobb lendületet a különböző em bersportoknak. Kétségtelenül ennek a hajlamnak a szülötte a turisztika tejtestvére, a cserkészet is, amelynek Baden Powell angol tábornok a meg­alapítója s amely főleg a magasabb kultúrájú államokban öltött igazán hatalmas arányokat. A cserkészet célja tulajdonképpen ugyanaz, mint a turisztikáé. Ki­szakítani az embert a mindennapos környezetből, kivinni őt a szabad természetbe, ahol a megszokottól tel­jesen különböző miliőben, a napi élet apró-cseprő gondjaitól, súlyos pro­blémáitól teljesen menten töltse el az idejét, hogy azután testileg felüdülve, lelkileg felvértezetten folytassa tovább a „létért való küzdelmet.“ Ök is tehát, épugy, mint a többi sportágak, az emberiség degeneráló- dása ellen viselnek hadat, abban a felemelő tudatban, hogy a művésze­tek, tudományok állandó fejlődése, a kultúra folytonos előrehaladása csupán úgy biztosítható, ha az em­beri összetétel két faktorának, - a test és léleknek harmonikus együttfejlő- déséről gondoskodunk, mert csak igy akadályozhatjuk meg, korunk egyik rákfenéjét, az idegrendszer tulten- gését. Sok ellenérv hangzott el ezen meg­állapítás ellen, melyeket a praxis némileg igazolni is látszik. Minél törékenyebb a test, mennél inkább tulfinomodott az idegzet, az emberi agy annál intenzivebb, annál finomabb teljesítményre képes, hangzik utón, útfélen. Ezek azonban csak formai, csak látszólagos igazságok, amelyek­nek mélyebb alapjuk alig van. Hisz azok a szellemi nagyságok, akiket ők felsorakoztatnak, csak tiszteletre­méltó kivételek. Utalok a k'asszikus kor szédületes kultúrájára, mely éppen az emberi test legintenzívebb kultu­szának idején érte el a tetőfokát. De amint normális vágyaikat a hatalom, a fényűzés, a szerzett nagy vagyon jóllakatta, s a test kultuszát elhanya­golták, beállt az ernyedés, a bomlás folyamata, eltűntek, megsemmisültek, a valamikor hatalmas kultúrájukkal egyetemben. Megtévelyedett érzéki­ségüknek emelt monumentumaik ma is láthatók Herkuláuum és Pompéji feltárt romjai alatt. Egyáltalában, — s ezt vésse min­denki jól az elméjébe — aki a ter­mészettel, a természetes életmóddal szembehelyezkedik, az ebben a pár­harcban mulhatlanul elbukik. Az em­beri ravaszság sikerrel kerüli meg az isteni és emberi törvényeket, ered­ményesen játszhatja ki a társadalom szabványait, de minden agyafúrtság hiábavaló a természet nagy törvé­nyeivel szemben. Hiábavaló tehát a minden fizikai erőkifejtéstől irtózó petyhüdt idegzetű emberek azon tö­rekvése, hogy a természet ama tör­vényét, hogy a szervezet a fel nem használt izom és egyéb erőket kikü­szöbölni kívánja, oly módon töre- kesznek kijátszani, hogy kávéház- ban, korcsmában, kaszinók kártya­szobáiban igyekeznek a szükséges fizikai kifáradást megszerezni. Telje sen hiábavaló fáradozás, mert a ter­mészet mindenkinél bölcsebb s em­beri furfanggal félrevezetni képte­lenség. A cserkészet a testfejlesztés mel­lett igen nagy súlyt helyez a lélek, a jellem képzésére is. A tekintély tiszteletét, a felebbvaló iránti abszo­lút bizalmat és függelmet — amely a eserkészfegyelemnek mondhatni egyetlen, de igen szilárd alapja — átviszi a cserkészek vérébe b ezt igen hatékonyan fokozza az által, hogy gondosan ügyelnek arra, bogy a közcser kész sorból való kiemelke dés kizárólag a rátermettség, a ké­pesség diagnosztikája alapján történ­hessen. Az egész mozgalom gerincét a test­edzés mellett az egyéni becsület glo- nfikációja, az abszolút kötelességtu- dás s az altruisztikus érzések ápo­lása képezi, az altruisztikus tényke­dések — első segély, életmentés, tűz­oltásban való segédkezés, a segít­ségre rászorultak gyámolitása stb. — kapcsán. „A cserkész mozgalom az abszolút egyéni becsület szilárd ta­lajára épült“, mondja a cserkész­káté. S valóban ennek a nemes belső tartalomnak köszönheti óriási elter- jedettségét. Ha valaki nem mond igazat, elegendő ok, hogy kizárják a testületből. „Légy réseD, tehát test­ben és lélekben légy készen arra, hogy jó és tökéletes munkát vé­gezz“, parancsolja a cserkész-törvény. A cserkész minden embert testvéré­nek tekint s épp az embertársaik­kal való lelki szolidaritás folytán mindenkivel szemben elmegy az ön- feláldozás legszélsőbb határáig, hogy azután — „köszönetét nem várva, elismerésre nem számítva“ — tovább menjen. Tolnamegyében Ery Emil tanár, cserkész főparancsnok, a cserkészek közszeretetben és közbecsülésben álló „Mili bácsija“ szervezte a cserkész­mozgalmat s önfeláldozón, példátlan lelkesedéssel dolgozik még ma is ezen szervezet kiépítésén. Meleg te-, kintetü, szőke fiatalember, akinek mély tudásánál, meleg lelkületénél,- nagy emberszereteténél csupán a sze­rénysége nagyobb. Mikor gratulálok a tanár urnák, az országos viszony­latban is elsőrangú intézményhez s rámutatok arra, hogy sem a polgári társadalom, sem a katonai körök — amelyeknek valóságos előiskolája a cserkészet annak folytán, hogy a fe­gyelmet átviszi az emberek vérébe s hogy kiképzi a cserkészeket a ka­tonai szolgálat legnehezebb részére a hírszolgálatra, a hírszerzésre — nem részesítik ezt a kitűnő intéz­ményt a megérdemelt támogatásban és megértésben : rezignáltan int. Majd felcsillan a szeme, amint mondja, hogy ma még ez igy van, de az idők folytán minden másként lesz s én ebben a tudatban dolgozom to­vább. Úgy van tanár ur 1 minden más­ként lesz, mert tán rövid idő kér­dése, hogy az a degenerálódási fo­lyamat, amely főképpen a magasabb kultúrájú népeket fenyegeti, meg­hozza a népeknél a magukra eszmé- lést s nem fognak majd ott meg- állani, hogy mindenki életszükség­letévé tegyék a rendszeres testedzést, hanem sokkal radikálisabb eugenikai intézkedésekhez lesznek kénytelenek nyúlni, hogy megakadályozzák a ci­vilizált társadalom teljes biológiai hajótörését. Úgy van tanár ur! minden más­ként lesz, mert nincs messze az az idő, amikor mindenkinek ideálja: a csodás harmóniával fejlett izomzatú, csiszolt agyú, müveit lelkületű spár­tai ifjú lesz, amikor ismét elemi erő­vel fog felszínre törni az az ősi em­beri vágy, hogy csak szép, erős és egészséges emberek éljenek s amely vágynak barbár megnyilvánulá^arvoft;- , hogy a klasszikus korban ar'jlőj^ehe-* \ rált gyermekeket a Taigetosz orma* ról a mélységbe dobták J $ akkor-1 £ : egyben meg fog szűnni á' magyar, *. J tudomány évtizedes lesújtó pangása, ^v'/ nem fog utána kullogni a világmü-v' veltség fáklyavivő héroszainak, ha­nem lesz bőségesen egy-egy gondo­lat, eszme, kitalálás, mely a magyar cimer alatt fogja gazdagitani a tu­dás, a felvilágosodás megmérhetetlen kincsesházát. És el fog tünui az a lelketlen, önzéssel telített emberbábu is, melynél a melegséget, a lelket kóc és fürészpor pótolja s amely a háború, a forradalom s a kommun óta alakult ki a maga ellenszenves, visszataszító mivoltában Ma az emberi lélek puszta rom, melynek már emlékei sincsenek, csak ösztönei. Az illúziók, mint a füst, el-' szálltak belőle, kulturvágyai csak ér zékei felé gravitálnak, elméjének nin­csenek sóvárgásai, fantáziája nem szárnyal a feílegek felé, hanem szo- I rosan a földön marad, hogy alacsony \ I

Next

/
Thumbnails
Contents