Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-10-15 / 43. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1921 október 15. érdekeit szimatolja. Ma minden gondolat, érzés, közvélemény, igazság, tradíció s minden olyan erő, amely* nek nincs érezhető, kemény ökle, ledobatott a trónusról, ma minden szó,, amelynek nincs érccsengése, el* vesztette jelentőségét. Súlyosan beteg az egész magyar társadalom. Rét* tentő belső tusakodásokban marcan golódott szét. Szörnyű mérgek szívódtak fel ezeréves testébe. Nekünk a nemzeti fejlődés szikla szilárd útjára kell lépnünk a felemelkedve, minden lelki szenytől megtisztulva, magunkra eszmélve egy csodatevő eleven hit erejével, nagy- ratörő elszánással kell hozzálátnunk a magyar jövendő grandiózus palotájának megépítéséhez. Hisz a katasztrófa tengerfenekéről csak a rend, a munka, a jog megszilárdulása s minden intelligens fő által oly hőn Meg élénk emlékezetében van Szék* szárd város közönségének az 1919. évi junius 24 iki ellenforradalom, amely meg akarta szabadítani az országot a reá nehezedő borzalmas vö- lös igától. Tolna felől vonultak be a fehér katonák, akiket az itteni és a környékbeli lakosságnak kellett volna Begiteni. Azok közt, akik a bolseviki diktatúra ellen fegyvert ragadtak, ott volt Majsai József szekszárdi polgár is és magyar hévvel, hazafias fellángolással ment a vörösök elűzésére. Golyózáporban ment és elesett a becsület mezején. Szekszárd városa nemes vértanú jának emlékét halála évfordulójának napján már két ízben is megünnepelte, most pedig márvány emléktáblát illesztetett a szekszárdi Rákóczi- uti Lipovszky-féle ház falába azon a helyen, ahol Majsay a vörösök golyójától halá!ra sebezve, hősi lelkét kilehelte. Az emléktáblát vasárnap délelőtt leplezték le nagy ünnepélyességgel, amelyen résztvett Szekszárd egész társadalma. Az indulás. Délelőtt 10 óra után gyülekezett össze a tömeg a városháza előtti téren, ahová felsorakoztak az elemi, a polgári fiú- és leányiskolák, a városi felsőkereskedelmi iskola és a főgimnázium növendékei, valamint a cserkészek, tanáraikkal. Oda vonultak a tűzoltók, a csendőrök, a rendőrök, a pénzügyőrök és egyéb testületek zászlóik alatt. A hivatalok vezetői és a tisztviselői kar a városháza nagytermébe gyűlt össze és 11 óra után onnan indult el a menet — a bátaszéki tüzoitózenekarral az élén — az újvárosi református temetőbe, ahol Majsay József örök álmát alussza. A temetőben-a Gödé Lajos református lelkészt a menetben a város duzhintaja vitte Majsay István sírjához, ahol a tűz oltó zenekar gyászhimcusza után gyönyörű emlékbeszédet mondott az Isten szolgája a mártírhalált halt bátor magyar felett. Gondolatokban gazdag visszapillantást vetett a gyászbeszéd az elmúlt borzalmakra, amelyek ellen küzdve, Majsay életét áldozta fel a magyar hazáért. A költői szépségű beszéd elhangzása után Vendl István polgármester meleg szavak kíséretében tette le a város közönségének koszorúját a sírra, majd a zenekar a „Tebenned bíztunk Uram“ kezdetű zsoltárt játszotta el, mélyen meghatva az ünneplő közönséget. Az emléktáblánál. A hatalmas menet a temetőből a Rákóczi-úti Lipovszky fele házhoz ment, ahol az emléktábla előtt már óriási közönség gyűlt egybe. A fehér lepellel letakart emléktábla köré a cserkész leányok boros tyán koszorút fontak és borostyánlevelekből állott alatta a klasszikus mondás : „Boldog | és dicső dolog meghalni a hazáért.8 j A ház előtt szőnyegekkel borított I óhajtott igazi keresztényi megértés és szeretet emelheti fel az államot. Aggódó szívvel tekintünk körül, hisz mindenünnen csak a reszketve féltett anyagi érdek vigyorog felénk. S a kiszáradt, kiaszott emberi lélek? nek ebben a kongó ürességében, a mikor a föld alól elementáris erővel lobbant ki az ősi magyar átok, a Kain gyűlölete, amely, mint a Vezúv tüze elhamvasztással fenyegette az életet, szinte felüdit, hogy a panamák, kijárások, árdrágítások és táncolásokon felül, ha rövidebb időre is, valami tisztultabb, eszményibb légkörbe emeli az embert a cserkészek kedves, nemes romantikája. ■ u-»-i-umii_nj»rriri>.~>.friiirr'Lr>-inr>rii---■----— Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. emelvény állott és a táblától balra foglaltak helyet a mártír Majsai családtagjai és rokonai. A zenekar himnusza után Taksonyi János a Szekszárdi Kisgazda Egylet titkára állott a pódiumra és szép beszédében többek közötti a következőket mondotta : „A magyar nemzetnek nagyon sokszor voltak már nehéz napjai s mint most is, úgy már máskor is martaié cok módjára szétszaggattak bennünket, de hiába. Húzhattak demarkációs vonalat, szétoszthatnak bennünket csehnek, románnak, szerbnek és osztráknak, egyet azonban nem tudnak szét osztani és ez a mi hazaszeretetünk. Itt nincsenek demarkációs vonalak vagy papíron megrajzolt határok, ebben a szeretőiben Kárpátoktól le az Adriáig, Erdély bérceitől a legszélső nyugoti határig egyek vagyunk. Egyek vagyunk a gondolatban, újjá, naggyá tenni a hazát, egyesíteni és szabaddá tenni a nemzetet. A mai ünnep, amelyen egy testvérünknek, egy egyszerű földmives embernek a vértanuságát ünnepeljük, bizonyítéka ennek. Nemzeti érzékben nálunk nincsenek osztálykülöob- ségek. Nincs széttagozódás, nincs ur vagy paraszt, nincs feieketi különbség, ebben csak hazáját szerető ma gyár van. Ez az emléktábla is fényes bizonyítéka akar lenni ennek, s amellett, hogy barátunknak, egyik testvérünknek hősi önfeláldozását hirdeti az utódoknak, egyszersmint világitó fáklyája is akar lenni a nemzetköziség homolyában botorkálóknak s el akarja őket vezetni oda, ahol a legszebb erény diszlik, a honszeretethez. “ Dr. Őrffy Imre képviselő foglalta el azután a szónoki emelvényt, amelyről a következőképen beszélt: „Páratlanul nehéz közviszonyok mellett tartjuk meg a mai emlékünnepet. Még sohasem vergődött ez a szerencsétlen ország ilyen rettenetes kinok között, mint most! Az ország középpontjában, a panamáktól és politikai botrányoktól fertőzött levegőben a megbomlott politikai erők katasztrofális összecsapásra készülnek. Bár kötelességemnek tartom ennek a végzetes belső harcnak elhárítására mindent elkövetni — s ezért kénytelen-kelletleu odafent résen állni — félbeszakítottam testet, lelket kimerítő munkámat s a mai ünnep hire lehozott ide. Mert keserűségekkel teli, de mégis nagy örömem nekem ezen az ünnepségen résztvenni 1 Otthagytam tehát a bomlás, romlás fészkét, hogy én is emlékednek szenteljem e napot, Majsai Józsefi Te pompás, nagyszerű fia a legőserejübb magyar fajtának, a magyar földmüvességnek 1 Eljöttem sirodhoz és emléktábládhoz, hogy lehajtsam a napi tülekedéstől menekülő nemzeti politika zászlaját emléked előtt, mely nekünk drága és megbecsülhetetlen. Hogy kiáltsam ország világnak e helyről: hazugság, rágalom, hogy a magyar földmives a haza nehéz helyzetében nem tud osztályérdekei fölé emelkedni, hogy nem tudna hazájáért szenvedni áldozni. Majsai József, Te a legdrágábbat adtad a hazádért, az életedet s ezért a mi lealázkodó hálánk jár ki Neked! Te már akkor láttad azt, a mit ma már minden gyermek tud, hogy a J>roletár-diktatura olyan szörny • szülött, mely minden erkölcsi és anyagi értéket kiöl, amely ép úgy pusztulásnak viszi az országot, mint saját nagynevű fajtádat : a magyar földmive8t. Mert nincs nép, amely házát, földjét többre becsülné mint épen a magyar kis agrárius elem — s épen ezért nagy az én bitem, hogy a Te pusztulásod nem volt szomorú véletlen, hanem súlyos összeütközése a Te tisztességes, mérsékelt, komoly telkednek, az akkor végzetesen alakult eseményekkel. Példát adtál nekünk, ragyogót szépet, amelyben ma gyászolva gyönyörködünk. Köszönjük neked, hogy, mindnyájunknak drága emléket adtál s drága kincsként helyezzük el azt lelkűnkbe. Lehetetlen nekünk, mindnyájunknak kivétel nélkül ez alkalomból magunkba nem szállnunk s magunkra nézve mély erkölcsi tanúságot le nem róni. Majsai József egy érzésért, egy osztály és felekezet feletti eszméért halt meg. Ha csoda történnék és lelke köztünk teremne bizonyára elkeserednék azon a mit látna. A hivatalnok szidja a földmivest, ez a hivatalnokot, mindketten az iparost; osztálygyülölség, önzés az egész vonalon — képe egy sülyedő hajónak, melynek hajós népe nem áll össze közös munkára, hanem egymást marcangolja. .. Sivár kép ez s bizony Isten mondom Nektek, ha ez a ragályként jelentkező osztálygyülölség meg nem szüuik, úgy egész bizonyosan belezuhanunk a már úgyis .megásott sírunkba. Atyámfiái, ma nem éljenzésnek, nem ünneplésnek, hanem a .bűnbánó önmagához térésnek napja van s életem legszebb sikerének tartanám, ha erőtlen szavaim a nagy kiengesz- telődésnék, az egymás megértésének legalább itt, szülővárosomban, utat nyitna. Úgy legyen !“ A kerület nemzetgyűlési képviselőjének mély tanulságokban bővelkedő hatalmas beszéde után Vendl István h. polgármester áldozott még néhány szóval a mártírnak és ígérte, hogy Szekszárd városa Majsai márványtábláját minden időkig gondozza és az igazi szabadságért meghalt polgár emlékét legjobbjai közt fogja megőrizni, A h. polgármester beszéde után a tűzoltó-zenekar a Szózatot into- nálta és a szép ünnepély —amelyen úgyszólván egész Szekszárdot ott látjuk — véget ért. Felhívás Tolnavármegye Közönségéhez! Sáppadt arcú gyermekek nevében fordulunk Hozzátok! Gyermekek nevében, kiknek atyjuk elesett a baza védelmében! Gyermekek nevében, kik éheznek és fáznak, kiket a magyar nyomor őröl és a testi pusztulás utján járnak. Gyermekek nevében, kiken, ha nem segítünk, erőt lenek, satnyák maradnak s bennük letörik a magyar jövő egy-egy bim- bója. Etelt akarunk nekik adni. Meleg szobát a tél fagyos hidegében. A pusztulástól akarjuk őket megmenteni, hiszen úgy is oly kevesen maradtunk meg mi magyarok. Meg akarjuk újból nyitni a tavaly oly áldásosán bevált „Napközi Otthont“, hogy ott novembetől májusig 150 gyermekről gondoskodhassunk. Áldásosabb munkát nem tehetünk mint mikor ezeket e szegény gyermekeket karoljuk fel, kik munkánk nélkül elpusztulnának. Hozzátok fordulnnk, kiknek szive van. Hozzátok magyar apák és anyák, kik meg tudjátok érteni, mi a nyomor könnye a bágyadt gyermeki szemben. Tőletek kérünk ! Titeket hívunk fel arra, hogy letöröljétek a könnyeket. Nem nekünk tesztek szolgálatot, hanem a jövő magyar hazának. A természetbeni adományokat kérjük, vasárnap kivételével, bármely napon a selyemgyárba, Szekszárdra eljuttatni; készpénzben! adományokat a Szekszárdi Takarékpénztárhoz „Napközi Otthon“ nevére küldeni. Szekszárd, 1921 október 10-én. Ifj. Bernrieder iózsefné, Csapó Vilmos, Báró Fiáth Tiborné, Forster Zoltánná, Gözsy Tiborné, Sass Lászlóné, Sztankovánszky Margit. Hírek. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. — Dr. Őrffy Imre Alsónyéken. A szekszárdi kerület agilis nemzetgyűlési képviselője vasárnap délután le- rándult Alsónyékre, hogy a szerb uralom alól nemrég felszabadult választóit üdvözölje, megismertesse őket az ország helyzetével, tájékoztassa arról a politikai irányról, amelyet képvisel és amelynek szolgálatában eddigi eredményes működését kifejtette. Az országos nevű fiatal képviselőt erre az útjára szekszárdi, ccsényi, decsi, várdombi és sárpilisi választói közül is többen lekisérték. A népgyülés a községházán volt, ahol Őrffyt az elöljáróság élén Mező László főjegyző üdvözölte és felkérte tájékoztató beszéde elmondására. A nagy tetszéssel fogadott beszéd előtt és után az alsónyéki pompás dalárda hazafias dalokat énekelt, majd Fapp János köszönte meg a , képviselő megjelenését és eddigi hazafias műn* kálkodását. A községházáról a képviseld, kíséretével együtt Mező László főjegyző vendégszerető házához vonult uzsonnára. Ott volt a népgyülés lefolyását ellenőrző hivatalos kiküldetésében Bajó Pál főszolgabiró, azonkívül - dr. Szappanos G^ula, az alsónyékiek- tudós papja is, aki a szerbek elő! menekülni volt kénytelen és vele együtt a tiszteletes asszony is, akit a rác rendőrök az ura szökése miatt letartóztattak és akinek egész fogsága alatt a puszta földön kellett aludnia. A hőslelkü magyar asszony, aki csak a külügyminiszter diplomáciai közbe lépése folytán nyerte vissza szabadságát, borzalmas képet festett a balkáni csőcselék durvaságairól. A főjegyzőéktől a társaság az olvasókörbe ment, ahol a képviselő elbeszélgetett ■ a polgársággal. Dr Zsigmond Ferenc szekszárdi ügyvéd az olvasókörben a polgárságra, dr. Őrffy a női választókra ürítette poharát, dr. Szappanos pedig hatalmas beszédben minden magyar embernek azt a kötelességét fejtegette, hogy az országot csak úgy menthetjük meg a mostani szörnyű, helyzetében, ha kellő egyetértéssel, egymást megértve dolgozunk a haza üdvéért. A polgárság üdvözletét Papp János tolmácsolta, amely után dr.. Őrffy kíséretével együtt este 8 órakor visszatért Szekszárdra. — Kinevezések. Breicha Ede pü. számvevőségi tanácsos pénzügyi számvevőségig II. oszt. főtanácsossá, — Csernyanszky Béla pü. számvizsgáló pénzügyi számvevőségi tanácsossá, — Simon Gyula és Fejős Zoltán pü. számellenőrök pénzügyi számvizsgálókká kineveztettek. — Áthelyezések. A kultuszminiszter. dr. Hámosné Dusovszky Mária menekült araDyosmaróti áll. polgári leányiskolái' igazgatót a paksi álj polg. leányiskolához, — Róth Már.^ paksi polg. isk. tanárt a székesig hérvári kö2S. polg. iskolához, Dem Az ellenforradalom szekszárdi vértanúin.
