Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-08-22 / 35. szám, Rendkívüli kiadás
Rendkívüli kiadás. Árai korona* 111» évfolyam.____________ ________ Szekszárd, 1921 augusztus 22. 35. szám. fz erkeiztSség ós kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai t A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés as utolsó oldalon egy 60 mtllmeier széles hasábon mlltuéter soronként 2 korona, a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklámkír valamin! a nytlttér soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalati bír. detések külön árszabás szerint Bátaszék, Alsónyék és Báta felszabadult. Közel harminckét .hónapi keserves szerb megszállás után ismét magyar^lobogót lenget a szél Bátaszék, Alsónyék és Báta házain és Tolnavármegye e három nemes községének minden lakója örömünnepet ül, hogy a balkáni csőcselék elvonult a területéről. Örömtől repeső szívvel öleljük ismét kebelünkre ott lakó testvéreinket, akiket a telhetetlen és műveletlen rác horda le akart szakítani a nemzet és a vármegye testéről. A já Isten azonban visszaadta nekünk őket és véreink meghatóban, gyermeki áhítattal borultak a régóta nélkülözött szerelő édes anya, a magyar haza keblére. Öröm- könyeket sírtak, hogy Szent István napján ismét visszakerülhettek a szent korona impériuma alá, ahol most százszor erősebben él a nagy király eszméje, a szent Jobb halhatatlan ereje és a szent koronának a magyar szivek mélyén alapuló bűvös hatalma. A szerb uralom. A szerbek az-1919. év decemberében vonultak be Bátaezékre, elzárván töltünk az Alsónyékkel és Bátával való közlekedést is. A megszállás első pár hetében emberségesen viselkedtek, később azonban hamarosan előkerültek a Balkán közigazgatási eszközei. Az impériumot tudatlan szerb, katonatisztek és rendőrök gyakorolták, olyanok, akik a nevüket is alig tudták leírni. A szerb hadseregben ugyanis nagyon sok az olyan tiszt, aki a háború alatt kocsis bél vágy kecskepásztorból lett kapitánnyá. Természetes, hogy ezek a műveletlen emberek hatalmi őrjöngésükben olyan gazságokra vetemedtek a megszállott községek lakosságával szemben, amilyen közigazgatási módról a mi országunkban soha szó sem lehetett és sok embernek,' köztük Alsónyék papjának is menekülnie kellett előlük. A kegyetlenkedések. A gazságok és brutalitások atyamestere a Baján székelő Tomovics Mirkó rendőrbiztos volt, akinek a nevét irtézattal, de egyúttal undorral is emlegetik a balkán iga alól felszabadult polgártársaink. Bz az emberbőrbe bujt vadállat, aki azzal dicsekedett, hogy Ferenc Ferdinánd meggyilkolásához is ő adta a fegyvereket és aki valaha Zentán tanitós- kodott: teljhatalmú ura volt Baja környékének és a mi vármegyénk bárom szerencsétlen községének. Pribékjei, detektivjei besugására számtalan embert elcipeltetett a bajai fogdába és jaj volt annak, aki a kezei közé került. Szerencsétlen áldozatait nemcsak kirabolta, hanem alaposan meg is puhította, úgy, hogy némelyikük hetekig nyomta az ágyat. Egy alkalommal egy egész társasá got cipeltetett el és 77 napon kérész tül tartotta őket fogva, amig végül • a szabadkai ügyészség rendeletére szabadlábra kellett őket helyezni. Gonoszságára jellemző, bogy a pécsi kereskedők, ha Szabadkán volt dolguk, sohasem a Bátaszék—Baján átvezető rövidebb utat választották, hanem kerülővel Zoinboron át mentek a bunyevác metropolisba. A zsarolások. A rettenetes adók kai és rekvirálá- sokkal is állandóan kínozták a lakosságot és ezek ellen az önkényes módon kivetett rettenetes adók ellen nem volt felebbezés. A pénzt záros batáridőn belül le kellett űzetni, különben elárverezték az illetőknek az egész vagyonát: földjét, házát, vagy kereskedését. Gazdálkodás a közvagyonnal. Bitang jószágnak tekintették a közvagyont és ami megmozgatható volt, azt mind elvitték. A magyar királyi államvasutak bátaszéki szertárát és anyagraktárát még az 1919. és 1920 években kifosztották. A vasúti műhely gépeit, a íütőházi kazánt leszerelték, ugyanazt tették a bajai dunaparti szivattyubázban is. Mórágy és Sárpilis—Óberek felől 1—1 kilométer hosszban felszedték a vasúti síneket a talpfákkal együtt és elszállították Szerbiába. Az uj élet. Megkönnyebbülten állapíthatjuk meg, hogy e rémségeknek most már vége szakadt és a szerbek által kiürített területen mindenki nyugodtan hajthatja a fejét pihenőre: nemzeti hadseregünk katonáival bevonult oda a jogrend, a jogtisztelet és a jog- biztonság, amely nélkül tisztességes állami élet el sem képzelhető. Az átadás előkészületei. A trianoni békeszerződés aláírása óta sokszor vártuk már, bogy a jogtalanul megszállva tartott Tolna, Baranya, Somogy és Bácska helységei felszabadulnak. Folyton uj és uj terminusokat közölt a futó hír és mi ''bizony sokszor voltunk kénytelenek nehéz szívvel beismerni, hogy csa- lódtunk. Szinte hitetlenül fogadtuk azt, a hirt. is, hogy az entente bizottságot küldött ki a szerbek által megszállott területek kiütésének és átvételének közvetítésére. Csak akkor • vettük valónak az örvendetes elő- l készületeket, amikor a nemícti had sereg és a hivatalos szervek mozdulatai is megerősítették ezen akció komolyságát. E hó 18-ára volt kitűzve a haderők bevonulása, azonban — mint az köztudomású — az átadás és átvétel ideje 48 érával el tolódott. Angol alezredes Bátaszéken. Bátaszékre az ántánt hatalmak A. Craven alezredest küldték, hogy a kiürítés az ő ellenőrzése mellett baj- tassék végre. Az angol alezredes gjnellé a -honvédelmi minisztérium Kacskovics főhadnagyot rendelte ki tolmácstisztnek és a főhadnagy e hó 17 én Mórágyra érkezve, a Várdombon táborozó csapatokhoz kocsizott, ahová Bátaszékről kijött eléje A. Craven alezredes és bqgitte őt magával a megszállott területre. A köztük és Pavlics szerb százados, (volt 19. honvédgyalogezredbeli tiszt) között lefolyt tárgyalás eredményeké.- pen az angol alezredes az entente nevében elrendelte, bogy a magyar királyi C3endőreégnek 24 főből álló különítménye a visszaadandó területre bevonuljon. Magyar csendőrök Alsónyéken és Bátaszéken. Szent István napján délelőtt 9 óra után Pókay százados parancsnoksága alatt vonult be a csendőrkülönitmény Alsónyékre és Bátaszékre, ahol a rég nem látott daliás és elegáns katonáknak, a jogbiztonság őreinek a megjelenése kimondhatatlan örömet okozott. Egyszerre fellélegzett az egész lakosság és hamarosan előkerültek a szerb uralom alatt eldugott magyar lobogók is. Az emberek most már nem féltek a szerb katonáktól, nem titkolták az érzelmeiket és hamarosan kitűzték a mellükre a magyar kokárdákat és a szent korona jelvényét. A főutcán egy lelkes tömeg verődött össze és a boldogság extázisában énekelte nemzeti imádságunkat: a hymnuszt. A magyar csendőrök pedig ezalatt beköltöztek a régi laktanyájukba, amelyet közel, három évi ott- időzés után szinte szemétdombbá varázsoltak a balkáni hordák tisztaságiszonyban ‘ szenvedő hős fiai. A szerbek készülődése. Mikor Pavlics szerb százados látta, hogy most már csakugyan ki kell takarodniok, még összevásároltatott egyet-raást, bogy a lakosságnak minél kevesebb élelmiszere maradjon. Azonban elszállittatni nem tudta, mert nem volt elegendő igás kocsija. A csomagolás végső perceiben egyébként csak arra volt gondja, hogy magával vihesse a bútorait, amelyeket nemrég rendelt Mayer bátaszéki asztalosmesternél. A rác katonák pedig elszéledtek a községben és le- | szerelték a tűzoltóság tűzjelző telefon- I jait, valamint a távirdabivatal gépjeit, amelyeket becsomagolva, a vasúti állomásra vittek. Lázasan folyt a pakolás, mert az angol alezredes parancsa szerint a szombatról vasárnapra hajló éjfélkor el kellett vonul- niok. Legfőbb gondjuk volt a vasúti mozdonyok és kocsik elrablása. A szép, nagy állomásról, amelyen a régi jó világban beláthatatlan sürü sorokban állottak a waggonok és a mozdonyok, eltűnt minden. Olyan az, mint egy elátkozott várkastély udvara : üresen, szinte ásítva tátong, hogy annál szembeötlőbbek legyenek a szerbek okozta pusztulás nyomai. Mielőtt felszedték volna a sátorfájukat, még eltüntették a rablásaik némely nyomát. Bátaszéken ugyanis szerb vasúti jegyeket adtak ki és a bevétellel Szabadkának számoltak el. H’hető, hogy az elszámolás nem lehetett valami nagyon pontos és bizony valaki a szerb urak közül valószínűleg a saját számlájára dolgozhatott a vasúti pénztárnál, mert a kivonulás alkalmával nem csináltak rovancsolásszerü átadást, hanem a megmaradt utazási jegyeket és a számadásokat egyszerűen beledobálták a mozdony parazsába, átadva bűneiket az enyészetnek. Ez volt a szomorú, időszak utolsó ténykedése és a balkáni hiénák eltűntek az éj sötétjében . . . A magyar vitézek bevonulása. Bátaszék és Alsónyék népe remegő szívvel várta az elnyomók kitakaró- dását és a felszabadítók bevonulását. Még szombat délután fenyőgalyakat szedtek össze és két diadalkaput akartak épiteni a főutcában. A szer- bek azonban megtiltották a diadalkapuk felállítását és gyújtogatással fenyegetődztek. Az előkészületeket tehát abba kellett hagyni és csak éjfélkor a kitakarodás után folytatták a diadalívek feldiszitését. A lakosság a szombatról vasárnapra hajló éjjelen alig aludt valamit. Alig szürkült, kora hajnalban már talpon volt mindenki. Heggel 5 órakor már a község apraja nagyja künn nyüzs- gött az utcákon és hatalmas tömegben hullámzott a nép — a leányok egy része magyar ruhában, pártásan — a bevonuló katonaság elé, akik Herscbmann őrnagy parancsnoksága alatt érkeztek Bátaszékre. A diadalkapunál várta a közönség a magyar vitézeket, akiket a képviselőtestület élén Purth István főjegyző meleg beszédben üdvözölt. A tüzoltózenekar a bymnUBzt intonálta és a több éves lidércnyomás alól felszabadult lakosság boldogan énekelte nemzeti imádságunkat. A katonák a zenekar indulói mellett vonultak azután a községbe, ahol elszállásolták és megvendégelték őket.
