Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-08-06 / 32. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1921 augusztus 6. A körlevelek és megkeresések során tudomásul vétetett Győr városának a miniszterelnök üdvözlésére, Csanád- és Komáromvármegyének az 1886. évi XXI. te. 2. §-a c) pontja helyes értelmezésére, Zalavármegyé- nek a nemzetgyűlés működésének bírálatára, Somogy vármegyének a gabona szabad forgalmára, Kecske-- mét városának a mezőgazdasági termények szabaddá tételére, Sopron- vármegyének a villamoserő fejlesztéséről szóló törvénytervezet mielőbbi letárgyalására vonatkozó átirata. A törvényhatósági bizottság csatlakozott Komáromvármegye közönségének ahhoz a határozatához, hogy az 1914- évet megelőzően még magyar állampolgári kötelékben nem állott tisztek a hadsereg kötelékéből elbocsáttassanak. A vármegye ebben az ügyben felír a kormányhoz is. A megyegyülés csatlakozott végül Moson vármegyének a kórházi ápolási dijak egyöntetű megállapítására vonatkozó határozatához. Az alispáni előterjesztések során a vármegyei tiszti főorvos utiátalányát 5000, a járásorvosokét pedig 3000— 3000 koronára emelték fel. Az ut- kaparók saját szakaszukon kivül való foglalkoztatás esetén 20—30 korona pótdijat kapnak, mig a mórágyi vasúti állomás elöljáróját 2000, a raktárnokokat pedig 600—600 kor. I jutalomban részesítette a vármegye a közúti kőanyagok szállítása körül szerzett érdemeikért. A póttárgysorozat folyamán nagy lelkesedéssel vétetett tudomásul gróf Apponyi Albert köszönő válasza a hozzá intézett üdvözlő iratra. Tudomásul vétetett a közigazgatási szakosztály előteijesztése a vm. . nyugdijszabályrendelet módosítására, a pénzügyi szakosztály javaslata a vásári e« piaci helypénzek egységes, szabályozására, Kecskemét thj. város átirata a kormányzót ért támadásokról és NógrácT vm. közönségének a keresztény ünnepek alkalmával általános szesztilalom elrendelésére vonatkozó határozata. Letárgyaltatott végül 268 képviselő- testületi határozat és kihirdettetett dr. Szívós Sándor szekszárdi orvosszázados, dr. Aschwitz Sándor gyönki, dr. Ralovich Ödön tolnai, dr. Treer István szekszárdi orvosok oklevele, továbbá özv. Nagy Andrásné paksi és Huszár Mihályné szakályi lakosok bábaoklevele. Hollandiai levél szerkesztőnkhöz. s az ilyen jellemvonásu osztályok, csoportok többsége az egész nemzetre. Ez ellen kell küzdenünk elsősorban is, amidőn a békés kialakulás utján hatalmas lépésekkel haladunk és haladni akarunk az újból való nemzeti megerősödés felé. így látjuk, hogy mi a teendő a társadalmi alakulatokon belül: meggyőzni a mindenáron érvényesülni akarókat, az önzőket és gyűlöletet szitákat helytelen és veszedelmeket rejtő gondolkozásukról. Az uj, friss, tettekre kész erőket pedig jeles pél daadásokkal, meggyőző érvekkel a békés, egyetértő, komoly és szorgalmas közös munkálkodás útjára ve zetni, árra serkenteni és azon meg is tartani. így ujul meg a haza és nemzet javára minden egyes társadalmi alakulat s az így megújult tár sadalmi tényezők intéző vezetésével maga a nemzet is, az uj és boldogabb életre. Erre az igazi hazaszeretetei tanúsító és rekonstruáló nemzeti munkára tömörülünk tekintetes Törvény- hatósági Bizottság. Dolgozzunk együttes erővel, közös igyekezettel, becsületes munkával, megértéssel, személyeskedő irigykedés, jutalmazást leső önzés nélkül. Győzzük meg a túl merészkedőket, erősítsük a kételkedőket, vezessük a friss erőket az igazi magyar nemzeti gondolkodásnak, a nemzeti megerősödésnek egyedül célra vezető utján. — A nagy Széchenyi szavaival végzem : „Hass, alkos, gyarapits, a haza fényre derül.“ A nagy tetszéssel, fogadott beszéd után, amelynek dr. Klein Antalt aposztrofáló részei alatt zajosan ünnepelték a távozó főispánt, a közgyűlés tudomásul vette az alispáni időszaki jelentést, a belügyminiszternek a ki- neveztetése alkalmából hozzá intézett feliratra vonatkozó válaszát, valamint a dr. Klein Antal főispán felmentéséről szóló leiratát, amelynek kapcsán felolvasták a következő iratöt: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Midőn megválók a főispáni széktől, kötelességemnek tartom, hogy búcsúzóul hálás köszönetét mondjak a tek. Törvényhatósági Bizottságnak azért a bizalomért és támogatáséi, amiben 14 hónapos működésem alatt részesített. Nehéz időkben viseltem nehéz állásomat, de minden nehézségben támaszomként ott állt e vármegye elfogulatlan közönsége és e Törvényhatósági Bizottság ! Ez volt erőm, ez volt bátoritóm, sőt birám is l Hálámul fogadom, hogy e vármegye igaz érdekeiért fogok a jövőben is dolgozni és küzdeni. Biritó, 1921 julius 25. Mély tisztelettel: Dr. Klein Antal. A bucsuirat felolvasása alatt a gyűlésen jelen volt dr. Klein Antalt meleg ovációkban részesítették. Áttértek azután az üresedésben levő vármegyei aljegyzői e's szolga- bírói állások betöltésére. A megválasztott tisztviselők a közgyűlésen az az esküt azonnal le is tették, majd megalakították a vármegyei kórházzá lett szekszárdi Ferencz közkórház bizottságát. A bizottsági előterjesztések során elfogadtatott a közigazgatási bizottságnak a vármegyei közúti alap 1921. évi költségelőirányzatára vonatkozó jelentés, a gróf Lymburg-Styrum alapítványokra felügyelő választmány előterjesztése, valamint a közigazgatási szakosztály javaslata a községjegyzői magánmunkálatokról szóló szabályrendelet módosítására, a kéményseprési dijak újabb szabályozására, a gazdasági cselédek rendes felmondása és költözködést idejének újabb szabályozására vonatkozóan. Végül tudomásul vétetett a tisztviselői és községjegyzői nyugdijválaszt- mány 9 tárgya és a községjegyzői nyugdíjalap 1921. évi költségelőirányzata. Kedves Barátom ! Ma két hete, hogy itt vagyok Hollandiában s ez az első kimentő levél, amelyet küldök. De azt hiszem, ezt természetesnek találod. Nem betűket vártál tőlem csupán, hanem tényeket. Tényeket, amelyek ennek a boldog földnek egy darabját s lakói életének egy megnyilatkozását híven bemutassák. Hogy ezeknek birtokába jussak, ahhoz kellett egy kis idő, különösen itt, hol a nyáron is élénken lüktető egyházi élet figyelemmel kisérése eléggé lefoglalja az időt. Nálunk ez utóbbi iránt, sajnos, nagyon kevés az érdeklődés, tehát erről Írni felesleges. En pedig első sorban természetesen ezért jöttem ide. Most csendes délután van. Epen gondolkozásra és írásra hangoló idő. ígéretemhez híven írok tehát. Neked köldöm ezt az első hollandi levelet. A városka, amelyben lakom, Nij- kerk (olv. Neukerk), Hollandia Geldern nevű tartományának egyik jelentéktelen városa, az Utrecht-Gronin- geni vasútvonal mellett, a Zuider- (olv. Zeuder-) tótól 4 kmnyire. Régi város. Több százéves múltra tekint vissza. Mivel azonban jelentékenyebb gyáripara nem volt, mivel továbbá fekvése nem alkalmas nagyobb vidék kereskedelmének lebonyolítására, nem fejlődött naggyá. Lakóinak száma csak valamivel áll felette a 8,000 nek. Képe azonban teljesen nagyvárosias. Utcái állandóan forgalmasak. Szinte egymást érik a kocsik és gyalogjárók, kerékpárok és autók. Gyönyörű * üzletei vannak. Legnagyobb részben élelmiszer és dohánykereskedések. (A dohány itt nem monopólium.) Házai teljesen más stilúak, mint a mieink. A külsőre a hollandok nem sokat adnak. Legtöbb ház külseje letisztított és kifugázott tégla. Azonban szépen kidolgozott külsejű házakat is lathatunk. Ezek nagyobb részben fehér olajfestékkel vannak bevonva. Es mindig ragyognak a tisztaságtól. A házak többnyire emeletesek. Ablakaik feltűnően nagyok. A városnak három temploma van. Egy kicsiny róm. kath. és két nagy reform. A szeretet-intézmények is képviselve vannak egy ref. árvaháznak és egy elaggott férfiak és nők részére épített ref. menedékháznak alakjában. Az utcák, még a legszűkebb sikátorok is, remekül vannak kövezve. Állandóan tisztán tartva. Ugyanilyen utak vezetnek a határban is mindenfelé, így meg lehet érteni, hogy a lakosok a mezei munkára is mind kerékpáron járnak. Hogy a kis város gázvilági tással, vízvezetékkel és csatornázással teljesen el van látva, az termé- 1 szetes. A város határáról sokat mondani nem lehet. Valamikor homok pusztaság volt az egész. Most is sik, egyhangú. Azonban a homokot gyönyörű szántófölddé és dús legelővé tette a hollandi kitartás és hozzáértés. Különösen sok a legelő. Minden gazda legelőföldje vízzel teli árokkal s egyik-másik még drótsövénDye! van körülvéve. Itt tartózkodnak tavasztól őszig éjjel-nappal azok a naponta 15—25 liter tejet adó feketefoltos tehenek. Ez képezi a városnak egyik legfőbb gazdagságát. A lakosok valamennyien hollandok. Külsejükre nézve nagyon egyszerűek. Arcuk legtöbbnyire teljesen beretvált. De lehet látni szakái nélküli bajuszos és bajusz nélküli szakába arcokat is. A középosztálybeliek ruházata olyan, mint nálunk. A földmivelőké és iparosoké eltér a mienktől. Legtöbbnyire fekete, vagy legalább is sötétszinü. Ezeknek köznapi lábbelije az a min denfelé ismert, egyszerű vagy különböző szinekkel díszített hollandi facipő. — Az egyszerű burok azonban nagyon értékes tartalmat őriz. A város bemutatásánál nem szóltam az iskolákról, öntudatosan hallgattam róluk, mint magától értetődőkről. A népmüveitség előttünk szinte elképzelhetetlen magas fokon áll. Az emberek foglalkoznak önmagukkal. Sokat tudnak. A világ eseményeiről nagyon tájékozódottak. Szeretik a szépet. Még a legszegényebb emberek Bzobái is tapétásak. A napokban házigazdámmal kirándulás tettem a határba. Hazafelé jövet betértünk egy tanyára. Egyszerű földmivelő a gazda, amilyen minálunk lépten-nyomon találkozik. A tiszta szoba mégis olyan, hogy bátran be lehetne állítani egy kas télyba. A falakon régi családi gobelinek. A falak mellett a legfinomabb bútorok. A szoba egyik sarkában fiszharmónium. Azon a hollandi kál vinista családoknál elengedhetetlen hangjegyes zsoltár. Mikor megkérdeztem, ki játszik a hangszeren, a gazda, mint a legtermészetesebb dolgot, úgy mondotta, hogy leánya, aki most azonban legnagyobb sajnálatára nem jöhet be, mert kenyeret dagaszt. Ugyanezt láttam tegnap egy szegény szélmalmosnál, aki nagy családját még egy kis magyar leánnyal is szaporította. A tiszta szoba ott is meglepően szép. Az ottani fiszharmónium kezelőjével kinn találkoztam a'szántóföldön. Rozsot arattak. Akkor éppen ^évét kötött. Mikor napról napra ilyen jelenséget látok, bizonyos sajnálkozás fog el a mi magyar népünk iránt. Az kora reggeltől késő estig megerőltetett fizikai munkát végez. Köz- | ben művészi követelése nem emelkedik feljebb a pincében, vagy a korcsmában elerőltetett nótánál, a mozinál, vagy egy kevéssé sikerült színdarabnál. Rövid élete elsuhan anélkül, hogy megérezné, milyen élvezetet nyújt az igázi szép, az igazi művészet, amely pedig olyan köny- nyen megközelíthető. A nép magas műveltsége feltétlen becsületességgel párosul. A hollandi ember szereti a pénzt, de azt becsületes utón szerzi meg. Az enyém és tied közötti különbségtételt kevés nemzet fiainál lehet úgy tapasztalni, mint itt. Sokat beszélhetnék erről, de azt hiszem, ^teljesen elég, ha megismétlem, amit már fentebb mondtam. A tehenek tavasztól őszig éjjel-nappal ott vannak a tulajdonosok elkülönített legelőföldjén. S más tehenét meg nem feji senki, el nem hajtja senki. Pedig ezeket a .vagyont érő jószágokat a jó Istenen kivül nem őrzi más, mint a hollandi becsület. Másik jellemző vonásuk az embertársak iránt való kötelesség és jóindulat. Legjobban természetesen a háziakat ismerem, akiknek körében tartózkodom. Nagytiszt. Hoeneveld Ábrahám ref. lelkész urat és feleségét. Náluk jobb embereket még nem láttam. Mindenik maga a megtestesült egyszerűség. Nincs bennük semmi póz. Ha az ember nem látná azt a nagy tiszteletet, amely őket úgy a hívek, mint a kartársak részéről körülveszi, észre sem venné, hogy ők egyike a legbecsültebb hollandi családoknak. Ha majd szeptemberben a szekszárdiak látnak egy mosolygó arcú, kedélyes, a magyar szókat nagyon rosszul mondó, de nagy szeretettel mondó idegen urat és hozzá hasonló asszonyt, biztosan ráismerhetnek a jó hollandiakra. Tudhatják, hogy ezek: Domine Hoeneveld és Mevrouw Hoeneveld. Családjuk nincs. Asztaluk azért soha sincs családtagok nélkül. Mindig ülünk annál öten-hatan. És ott mindenki otthon van. Ma két hete léptem át házuk küszöbét, mint teljesen idegen és ma két hete már otthon voltam náluk. Milyen sok szeretettel beszélnek azok a kis Firtos Sándorról, Meg a kis Józsa Mihályról, a tavaly fél évig náluk volt magyar fiúkról. Ha saját gyermekeik volnának, akkor sem lehetne többel. Magyarországi utjoknak is az az egyik célja, hogy hogy a két kis fiút visszahozzák. „Sandoru, meg „Miáu, jöhettek bátran ! Jobb helyetek nem lesz, de nem ie lehet a világon. De nemcsak ők ilyenek. Ilyen a legtöbb hollandi. Ennek legbeszédesebb bizonysága a már két éves magyar gyermekakció. Otthon azt gondolják, hogy itt mindenki olyan nagyon gazdag és hogy mindenki csak adja annak az idegen kicsiny gyereknek, amit már nem tud hova tenni. Ez nagy tévedés. Bizony itt is vannak szegény emberek. Ezek megérzik, hogy egy idegennel több van a házban és mégis vesznek magukhoz. — Egy darab vajas kenyérrel a család minden tagjának kevesebb jut. Nem baj ! Azért megélünk ! Azt az egyet hadd fogyassza el az az éhező magyar gyerek! — E* itt a felfogás. S igy jöhetnek Magyar- országból egymásután kis gyerekekkel megrakva azok a vöröskeresztes kórházvonatok. Nagy dolog ez, kedves János! Hidd el, ilyen kicsiségek mutatják meg. egy nép igazi nagyságát. Mi ennek a magyarázata ? Otthon szeretünk beszélni divatról, szokásról, vérmérsékletről és még, tudja Isten, miről. Hidd el, ez egyik sem magyarázat! Az egész mfegértésének egyetlen kulcsa van : az a mélységes hit, amely itt az embereket valóban összeköti az Istennel. A muH napokban voltam Ermelóban, egy missziói gyűlésen. Nem felejtem el soha. Milyen lelkesen tudnak ezek a. hollandok beszélni a külmisszióról. S hogy tudnak áldozni 1 Nem láttam senkit, még egy kis gyermeket sem, aki hidegen ment volna el a persely mellett. S
