Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-07-16 / 29. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG • KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP _I1I. évfolyam. ------------------------------ Szekszárd, 1921 jullus 16. _____________29. szám. Szerk esztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és (02. Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre42K, negyedévre24 K Vidéken: 88 K,* 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai s A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés sz utolsó oldalon egy 60 mii lm éter széles hasébon mlllméter soronként 2 korona, a szöveeoldaloa 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklétnhlr valamint a nyllttér soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalat! hirdetések külön árszabás szerint Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A polgári fiúiskola, mint mezőgazdasági középiskola. A Tolnamegyei Újság múlt számában választókerületünk ambiciózus ós a nép érdekeit szivén viselő képviselője, dr. Őrffy Imre, „Iskola- programmunk“ címen igen figyelemre méltó és tartalmas cikkben fejtegeti az iskolának az élethez való közelebb vitele rendkivüU fontosságát s egyben direktívát ad árra nézve, hogy vármegyénkbe^ milyen irányú iskolai akció megindítását tartja szükségesnek. Örömmel üdvözöljük képvise’.őn- ket azért az erős kitartásért, mely- lyel vármegyénk és a köz javára megvalósítani igyekszik mindazon fontos kérdéseket, melyeket pro- grammbeszédében és egyik Szek- szárdon tartott szabad előadásában fejtegetett. Hogy nem végzett meddő munkát, bizonyítja az a tény, hogy eszméivel komolyan foglalkoznak nemcsak a kultúra közvetlen munkásai, hanem a nép széles rétégéi is. Hiszen ezek az eszmék olyanok, hogy azoknak megvalósítása Csonka- Magyarország minden magyar polgárának elevenébe vág, ha azt akarjuk, hogy gazdasági és kulturális inferioritásunkkal biztosítsuk agyontépett hazánk integritását. A múlt hibáin és mulasztásain okulnunk kell. A nemzet gerincét alkotó kisgazdatársadalom kullur- szükségletének kielégítése emelheti földet és hazát szerető egyszerű népünket arra a kulturnivóra, melynél fogva megfelelhet a gazdasági többtermelés követelményeinek, önálló és nem befolyásolható politikai nézeteivel ellent tud állni az országot, nemzeti és erkölcsi érzést rontó destruktív irányzatoknak. Hogy milyen irányban vezessük népünk kulturszükáégletének kielégítését, arra sok vitatkozást ne pazaroljunk, mert az idő kereke gyorsan szalad és minden mulasztott perc nagy veszteség. A háború alatt az élet, gazdasági állapotok megmutatták, hogy hol kell az azonnali cselekvés terére lépnünk. Láttuk, hogy minden társadalmi osztály részére fölös számmal állották rendelkezésre a különböző fokú közép- és szakiskolák, melyeknek működése természetszerűleg a szellemi proletárizmust teremtették meg ; csupán a gazdatársadalom nélkülözte azt a középfokú iskolát, mely a belterjes gazdálkodás elméleti és gyakorlati oldalával megismertette volna s ezen kívül magasabb általános műveltséget nyújtott volna a kisgazdatársadalom köréből kikerülő, de atyja foglalkozásánál megmaradó magyar ifjúságunknak. Erre kell minden gondunkat, figyelmünket fordítanunk, mert csak igy érhetjük el azt a nagy célt, hogy népünket kiemeljük a ma- radiságból és képessé tegyük arra, hogy az intenzivebb gazdálkodás mellett, lerongyolódott országunk talpra- állitásában tevékeny részt vegyen. A polgári iskola eddig is a polgárság iskolája volt. Az, hogy most már nem felel meg a kor kívánalmainak és nem alkalmazkodik a polgárság igényeihez, nem ok arra, hogy meghúzzuk ezen ötven éves intézmény fölött a halálharangot. A hibát ne az iskolában, hanem a régi kormányzat mulasztásaiban kell keresnünk, amely fázott attól, ha a nép megfelelő kulturnivóra emelkedik, mert hiszen akkor nem használhatták volna fel politikai bábként. Az iskola közvetlen mukásai 2ő'év, óta sürgetik ezen iskolának a való életnek megfelelő átszervezését, de éppen a fent említett közép- és szakiskolák bálványozói és pártfogói vetettek gáncsot s ezért nem sikerült a polgári iskolai tanárságnak az átszervezése iránti hosszú és szívós agitációja. Politika és féltékenység okozta bűnök akadályozták tehát az 1868 : XXXVIII. törvénycikk korszerű módosítását. Az idő megérlelte a polgári iskolák ügyét; igazolta az átszervezés iránti hosszú küzdelem* jogosságát. A nép feleszmélt s követeli a maga jogait. Ez elől most kitérés nincs. Debreczen, Hódmező.vásárhely, Mis- kolcz és* a többi nagyobb városok gazdálkodó népe megmozdult, hogy gyermekei részére a gazdasági kultúrintézményeket biztosítsa. Nincs kétség aziránt, hogy az élet követelte intézmények létesítése elől ma már semmiféle kormány ki nem térhet, még ha nagyobb áldozatokról is lenne szó, ' Szekszárd r. t. város e tekinfet- ben a legideálisabb helyzetben áll. Rendelkezik egy igen régi polgári fiúiskolával, megfelelő épülettel és a hozzátartozó 76 katasztrális hold I. osztályú szántófölddel. Itt tehát minden alap önként kínálkozik arra, hogy a polgári fiúiskola gazdasági középiskolává átszerveztessék. Ennek az uj iskolatípusnak költségei nem terhelik a várost egy fillérrel sem s az államot is csak annyiban, hogy a szakoktatás ellátására egy képesített gazdasági szaktanárt alkalmaz. A mintagazdaság berendezési költségeit fedezi a birtokában lévő szántóföld évi jövedelme. Ez pedig igen tekintélyes összeget képvisel, ha meggondoljuk, hogy a községi gazdasági ismétlő-iskola művelése alatt álló öt és fél hold városi föld az 1919— 20. tanévben a. városnak 25.000 korona tiszta jövedelmet biztosított. Ilyen kilátások mellett a polgárság érdekeinek, de a város anyagi forrásainak szempontjából is, a város vezetőségének sürgősen és múlhatatlanul sorompóba kell állnia, nehogy a város a többi gazdasági középiskolákat kérő városok háta mögé kerüljön. Városunk és a környező falvak határain virágzó és országszerte igen hires szőlőkulturát találunk. — Nem utolsó dolog tehát, ha ezen szőlő- kultura fenntartására és további okszerű művelésére polgárságunk sorából megfelelő szakképzett erőket nevelünk. A mezőgazdaságnak ezt az igen jelentékeny ós a város gazdasági viszonyait rendkívüli módon be folyásoló ágát is szolgálná a szervezendő gazdasági középiskola. Ezek után, ha a Szekszárdi Kisgazda Egyesület felfogja és megérti, hogy miről van szó s a maga szempontjából értékelni tudja . az adott kedvező helyzetet s belátja, hogy a gazdasági középiskola Szekszárdon j jobban megfelel a nép igényeinek, 1 mint bármely más iskolatípus, álljon erkölcsi súlyának hatalmas erejével a már meglévő polgári fiúiskola átszervezésének akciója mellé. Itt a huszonegyedik óra, gyorsan cselekednünk kell! Sárossy Károly. Megfigyelések. Most, hogy az iskolaévet befejeztük, kell, hogy némely nagyon szomorú tényt konstatáljunk. Elsősorban azt, hogy vármegyénk nem egy német községében a tanítás nyelve német, csupán német. Sokan egyáltalán nem vesznek tudomást arról, hogy Csonka-Magyarországban vannak. Ez azért fáj különösen nekünk, mert vármegyénk németsége sohasem kacérkodott pangerman allűrökkel. Nem is volt szüksége reá, mert hisz, bár magyar iskolába járt, nyelvét senkisem bántotta, miatta senki- sem büntette, senkisem hurcolta meg. És ez volt a rendes, az egészséges helyzet. Az állam nyelvét, a magyar nyelvet mindenki ismerni kívánta s erre büszke volt és főkép a mindennapi életben szüksége is volt reá. És íme: most jön az uj korszak, amidőn magyar emberek járnak körül és kitanitják a még kételkedő íj épet, hogy van itt egy „Schwäbische Türkei“. Legalább 12 sváb községben érdeklődtem, csupa 200 éves telepítések, de senkisom tudott erről az uj névről valami népieset mondani. Idegen volt a testüknek-lelkük- nek 1 Nem regél róla semmiféle tradíció. Megengedem, hogy valamelyik III. Károly korabeli generalissimo e szavakat használta, de erről a kolo- nusok sohasem tudtak, ők soha semmiféle szeparációra, autonómiára nem törekedtek, még 48 ban sem 1 Sőt — difficile est satiram non seribere — amidőn 1919-ben a német nyelv lett domináns a magyar állami elemi iskolákban, akkor egy régen eltemetett, bár nagyon helyes elv, szokás ujult meg ismét: a „cseregyerek“ rendszer. A „Schwäbische Türkei“ elment magyarul tanulni, mert — úgymond — „a mi iskoláinkban a gyerek nem tanulhat meg magyarul“. Mondják meg, kedves uraim, van ennél nagyobb őrültség ? El tudják önök képzelni, hogy van Francia- országban egy iskola, ahol nem tanítanák a francia nyelvet? Tovább megyek: van Marokkóban, Szíriában, vagy a Filippini szigeteken egy gyarmat, ahol nem tanítanák annak az államnak a nyelvét, amelyik az imperiumot gyakorolja ? De tán a kis ántánt országaiban találunk reá példát ? Pedig ne tessék feledni — ők a wilsoni elveknek köszönhetik születésüket ! Tudom, hogy nyílt kapukat döngetek, mert mindenki a szemembe nevet és azt mondja: ja, a külföld, Versailles, St.-Germain, Trianon 1 Ott őrködnek a kisebbségek felett; aztán könnyen rossz hirbe keveredhetnénk, no meg esetleg terror híreket is költenének. Ugyan, ugyan, uraim! A külföld nem sokat törődik velünk, a külföld csak a belső destruktiv hazugságokhoz igazodik. Igen, nekünk idehaza kell lefogni ellenségeinket. Mert nálunk ma már üzlet, kereseti forrás — az ellenséghez való orientálódás 1 Ha a nagy kulturnépek véleményére kiváncsi valaki, nézze meg Anglia álláspontját e kérdésben. Az írországi tankok és géppuskák majd felelnek rá. Mi ellenben „orientálódunk“ t. i. áruljuk a hazát mindenkinek. Románia 3 év alatt többet románosi- tott Erdélyben, mint Magyarország egy évszázad alatt. És azért nem esett kétségbe a „müveit Nyttgat“. És ezért mégis meg vagyok győződve, hogy ha valaki visszahozza az integra Hungáriát, hát nem mi leszünk azok, hanem az elszakított nemzetiségek. Mert ők nagyon jól ismerik a régi magyar, becsületes álláspontot. Magam is az u. n. „Schwäbische Türkei“ fia vagyok, de szent a meggyőződésem, hogy Tolnavármegyének nincs szüksége német importokra, mindent elvégeznek a magyar hatóságok és iskolai közegek, ahol megértéssel kezelik a német községek vajúdását, hisz annyit el kell ismernünk, hogy a múltban némelyek a helytelen végletbe csaptak. Mert a német nyelvet legalább is, mint komoly, szigorú tantárgyat kellett volna tanítanunk, hisz, mint kisegítő nyelvre szükségünk is volt reá. Mert a mi jó katonáink mégis csak 'németül Írták meg leveleiket, de olyan orthografiával, hogy a cenzúra alkalmával nem egy levelet el- olvashatatlannak minősítettem. — A szenegáli színes francia is jobban irt. A német tisztek ennek hatása alatt undorodva néztek inferioris „balkáni“ szövetségesükre és lemásolták emlékfüzetükbe : file herclihe krüsze ausz tájcslandl Azért kérjük az intéző köröket, értsék meg szeretettel a három éves „Schwäbische Türkei“ németajkú magyarjait. Nem kell nekünk német iskola, ahol a magyar nyelv tilos, nem kell nekünk „német közigazgatás“, „német hadsereg“, „német kommandó“, — visum teneatis, erről is volt szó — hanem magyarok akarunk maradni, akik voltunk : csupán annyit kérünk, hogy a jövőben iskoláinkban a német nyelvet , is Ía-> nitság komolyan, szigorúan — hisz végre is patrimoniujjn a nyelv is — és több jóakarattal és prudenciával kezeljenek bennünket, mint frázissal. Viator. A lakáskérdés. A közel hétesztendei építési tétlenség által okozott lakáshiánynak, mint problémának célirányos megoldása egyike a legégetőbb teendőinknek, már csak azért is, mert ennek reális megoldásával párhuzamosan a már-már végzetessé válható munka- nélküliség automatice csökkenne. A különböző hatósági szervek és testületek eorozatos ankétjei annyit már — hál Isten — megállapítottak, hogy az ugyancsak katasztró- fális mértéket öltő lakásínség csakis uj lakások létesítésével, tehát az építkezések megindításával küzdhető le. Egy köztudomású alapigazság, melynek végrehajtása azonban ' a fizikai akadályok tömegébe ütközik. E pontnál azután külön fejezetek Írhatók a valutaviszonyok, szénhiány, épitőanyaghiány, munkabérek ós sok más egyébről, mintegy illusztrálhatnék a „Csonka-Magyarország nem ország“ fájdalmas igazságait.'
