Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-06-18 / 25. szám
\ III. évfolyam. Szekszárd, 1921 junius 18. 25. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épfiletében. Telefon szám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre42K, negyedévre24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés sí utolsó oldalon egy 60 mlllmeter széles hasábon mlllméter soronként 2 korona, a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklámblr valamint a nyilttér soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hirdetések külön érszabás szerint Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A keresztény sajtó. Csodálatos és szinte bosszantó az a közöny, amellyel a keresztény. Magyarországon a faj magyar, keresztény újságoknak küzfeniök kell. Nap-nap után látja az ember, hogy tiszteletreméltó, komoly, értelmes és müveit keresztény emberek megvásárolják és olvassák a destruktiv sajtó termékeit és ha nem is ‘szívják magukba az elnemzetietlendés mérgét: anyagilag mégis segítik és még nagyobbra növelik azokat az ujságo- / kát, amelyeknek olyan nagy a része szegény, megcsonkított hazánk összeomlásában és tönkrenyomoritásában. Érdekes, hogy zsidó sajtóegyesületre, a zsidó sajtót támogató szervezetekre nincsen szükség. Nincs szükség pedig azért, mert minden zsidóban, még a legkisebbikben is, annyira megvan a faja iránt való kötelesség teljesítés tudata, hogy az minden felszólítás, minden agitáció nélkül tudja, hogy .neki kutyaköte- lessége minden nap megvásárolni az ő újságját, amellyel nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatja azokat az orgánumokat, amelyek az ő érdekeit minden téren, tűzön és vizen keresztül egyaránt képviselik. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a keresztény ember érzéktelen a saját fajának az érdekei iránt. Közönyösen veszi az intelmeket, szinte süket a jóakaró felvilágositásokkal szemben és keleti nemtörődömséggel nézi, szemléli, hogyan szalad ki a lába alól a talaj, a keresztény Magyar- országnak a földje és minden gazdagsága. És emellett kérődző jószág módjára tűri, hogyan tollasodik, hogyan gyarapszik, hogyan veti meg itt a lábát egy idegen faj, amelynek minden érzése, minden gondolata és minden erkölcse merőben ellenkezik a mi nemes, egyenes tulajdonságainkkal, a mi krisztusi, keresztényi erkölcseinkkel. Vannak, akik azt mondják, hogy a keresztény sajtó kérdése tulajdonképen papi kérdés, a papok üzlete, mert a papok a keresztény sajtó újságaiból akarnak pénzelni és abból akarnak maguknak jobb módot teremteni. Ézzel a hangzatos és ha- zug gyanúsítással sokakat eltérítettek már a keresztény újságok támo gatásától. Pedig ebben az ügyben az az igazság, hogy például a Központi Sajtóvállalat napilapjainál: a Nemzeti Újságnál, az Uj Nemzedéknél, az Uj Lapnál, a Pestér Zeitungnál és a Magyar Kurír kőnyomatosnál összesen 130 szerkesztő működik éB ezek közül összesen kettő a PaP> & többi pedig katholikus, re- ' formátus, evangélikus és unitárius ▼állású világi egyén. A keresztény újságok támogatása, megerősítése és nagyra növelése ennek ellenében elsőrendű magyar és keresztény érdek : az ország törzslakossága gazdasági boldogulásának az elengedhetetlen előfeltétele. A kiegyezés utáni Magyarország sajtója és ezzel a közvélemény, a közönség gondolkodásának az irányítása lassan lassan a zsidóság kezébe került. Albertre, akinél értékesebb es tiszteletre méltóbb ember alig akad a, világ most élő államférfiai között. A nemzeti érzést, amely minden népnek a legszentebb, a legféltettebb kincse, ez az ujsághad ölte ki a magyarság nagy tömegéből, ez ingatta meg a magunk erejében való bizakodást, ez bontotta meg a frontokat, ez omlasztotta össze az országot, ez dobta oda Erdélyt, Felső-Magyar- országot, a Bánátot és Bácskát ób legutóbb Nyugat-Magyarországot is ellenségeinknek szabad pi'édául, olcsó martalékul. Ennek köszönhetjük a vörös rémséget, a kimondhatatlan szenvedéssel járó kommunizmust. És ennek a mozgalomnak az akasztófa elől külföldre menekült vitézei ren-. dezték hazánk ellen a múlt évben a mi megfojtásunkra a gazdasági bojkottot is. Ez a sajtó homályositotta el a magyarságnak azt a természetes jogát, hogy ez az ország azok utódaié, akik azt vérrel megszerezték és egy évezreden keresztül vérük hullatásával meg védelmezték. Azért van tehát szükség a keresztény sajtóra, hogy ezek a rémségek többé meg ne ismétlődhessenek, hogy a minden vallásu keresztény lakosság szellemi vezetése, irányítása a magyarság kezébe kerülhessen. Mert mégis csak hitvány, utolsó népe volnánk a világnak, ha a nyakunkra ült fajta jármában robotolnánk továbbra is. Minden keresztény embernek kötelessége tehát, hogy a keresztény újságokat olvassa, a keresztény lapokat támogassa, azok fenntartását segítse elő filléreivel, mert ha ennek az országnak a keresztény népe megerősíti a saját hírlapjait, akkor Baját magát erősítette meg, akkor a saját boldogságát és a saját boldogulását készítette elő. Mi nem hirdetünk gyűlöletet a zsidóság ellen, azonban ezeknek a tényeknek a köztudatba való átvitelével fel kell ráznunk a nemzetet eddigi közönyéből. Mert amint küzdött ez a nemzet az ellen, hogy itt a török, vagy az osztrák legyen az ur, Ugyanúgy kell küzdenie azért is, hogy a török és az osztrák utódjaként ne a zsidóság üljön az ország nyakára. Ezt a harcot pedig a keresztény sajtó utján kell megvívnunk. * Igazi keresztény ember tehát nem adhat ki pénzt nem keresztény újságokra, filléreivel nem gazdagítja ellenségeit, akiknek minden gondolata, minden érzése az, hogy lenyűgözhesse ezt az általa kigunyolt, lenézett és alacsonyabb rendűnek, tisztátalannak tartott magyar fajt, a melynek szolgaságba hajtásával korlátlanul akar uralkodni a Duna— Tisza völgyében. Ha minden keresztény ember megteszi kötelességét, szívós munkával, nemes elhatározással ismét elérhetjük azt, hogy a magyar lesz az ur széles e hazában és hogy mindazokat az anyagi előnyöket, amelyek most a zsidóságnak a privilégiumai: ennek az országnak a törzslakossága szerezheti meg magának. Ezeket az igazságokat hangoztatta S P. Bangha Béla a szekszárdi kaszinó- | ban tartott sajtóestélyen. A tolnamegyei jornaverseny. j Csak természetes, ha azt az előnyt, amit ez a szellemi vezetés jelentett, | alaposan ki is használták a maguk javára. A szellemi vezetés ugyanis nemcsak azt jelentette, hogy a sajtó utján egyes kérdéseket és eszméket a tömegbe bele szuggeráltak, bele neveltek, hanem azt is, hogy sok olyan dolgot elhallgattak, amelyekről a felviJágositás a sajtó kötelessége lett volna. Mert tagadhatatlan az, hogy különösen nálunk, a sajtónak óriási a nevelő és az irányitó hatása, minthogy sok millió olyan ember él Magyarországon, akinek egyetlen olvasmánya, egyetlen szellemi tápláléka az újság, amelynek nyomtatott betűjére a kritikai képesség hiányával levő osztályok vakon esküsznek. —- Igaznak, szentigaznak tartanak minden szót, ami az újságban megjelenik. A destruktív eszmék terjesztésén kívül óriási bűne a múlt évtizedek sajtójának az is, hogy mindig újabb és újabb izgató anyagot dobott a közvéleménybe, összeveszejtette egy-, mással a keresztény felekezeteket, hogy amig azok, az ő uszítása nyomán marakodnak, addig az ide bevándorolt faj szabadon űzhesse kis játékait és szabadon rá vethesse magát a lukrativ, a jól jövedelmező pályákra és hogy tele szívhassa magát azokból az erekből, ahol bőven hömpölygött az arany : a vagyon. A régi Magyarország sajtója nem világosította fel a magyar fajt arról, hogy teljes erejével a gazdasági, a szabad pályákra kell vetnie magát. Ez volt az egyik oka annak, hogy a magya r középosztály ma itt á l ie- rongyolódottan, elszegényedetten ebben az országban, mint saját hazájának a Lázárja. És amig a-magyar faj szegényedett, addig az ide folyton nagyobb és nagyobb tömegekben beszivárgott zsidóság mindig gazdagodott és ellepte, elözönlötte, elállotta mindazokat a pályákat, a melyek az anyagi boldogulás eszközeit szolgáltatják. Hogy csak egyet említsünk : a pénz teljesen a zsidóság kezeibe jutott és ezzel diktátori helyzete lett Magyarország gazdasági életében. A zsidóságé lett a kereskedelem, a nagyipar és a nagybank. Ha például a nagybankok körében szétnézünk, azt látjuk, hogy ott keresztény a kapus, keresztény az a nénike, aki a lépcsőket súrolja és a padlókat söpri, keresztények az írógépek mellett görnyedő kisasszonyok és keresztény esetleg az ott robotoló pénztáros is : de a vezetés, amely a tulajdonképeni nagy jövedelmethajtja, az zsidó kezekben van. így van ez mindenütt, az egész vonalon. — És mindezt a sajtó, a tőke által alapi-, tott és támogatott sajtó cíinálta. A sajtó, amely az egyedüli nagyhatalom lett, amely kormányokat buktatott, amely existenciákat tett tönkre és existenciákat emelt magasba és amely később szemérmetlenül szólt bele minden • közügybe, hivatlan prókátor gyanánt tolta fel magát a mi legsajátabb, legegyénibb dolgainkban. Ez a sajtó rontotta meg az erkölcsöket, ez tette tönkre az Istenben való hitet, ez kezdte ki a tekintélyeket, ez járatta le legjobb- jainkat és ez dobta a legtöbb szeny- nyet, piszkot, sarat legnagyobb embereinkre, különösen a magyarság szent pátriárkájára: gróf Apponyi Ismeretes, hogy már 1911. év óta szüneteltek az annyira népszerűvé vált ifjúsági tornaversenyek, amelyek hitelét a destruktiv sajtó annak idején rontani éB kikezdeni igyekezett, Ha a fővárosba, vagy a vidéki gócpontokba összegyűlt diákok közül egy egy a felügyelet kijátszásával itt-ott ki is rúgott a hámból: ez semmiesetre sem volt elég indok arra, hogy a minisztérium a Csipkerózsa álmára kárhoztassa a magyar testnevelésnek azt a kiváló fontosságú intézményét. Most, hogy az uj generációnak a jövő nagy feladataira való előkészítése mindennél fontosabb: csak természetesnek találhatjuk, hogy a kultuszminisztérium megváltoztatta eddig követett gyakorlatát és dr. Reach Aurél szekszárdi főgimnáziumi igazgató előterjesztésére megengedte, hogy a Tolnamegyei Testnevelési Bizottság által junius 29-én rendezendő ifjúsági tornaversenyen a vármegye tanulóifjúsága részt vehessen. Ez a verseny tehát, amely tiz év után az első ifjúsági tornaverseny lesz, méltán tekinthető országos eseménynek és kiindulója annak a mozgalomnak, amelyen a szervezés nehéz, de annál értékesebb munkájának ezután haladnia kell. Kedden délután volt e tárgyban a Testnevelési Bizottság értekezlete, amely nagyjában megállapította a versenynyel kapcsolatos teendőket és megalakította mindazokat a bizottságokat, amelyek a városunkba érkező tanulóifjúság és a verseny vendégeinek a fogadtatására, elszállásolására és élelmezésére vonatkoznak. A vármegyei gimnáziumok és polgári iskoláknak körülbelül 150 növendéke jelentkezett eddig a versenyre, amelynek a minisztérium által is jóváhagyott programmját Hay- pál Benő, a szekszárdi főgimnázium tornatanára állította össze. Atí ifjak tanáraik vezetése mellett már az előző napon érkeznek Szekszárdra, ahol a gimnázium épületében lesz a szállásuk. Huszonnyolcadikán a főgimnázium tornatermében műsoros estély lesz a tiszteletükre és húszon- kilencedikén részt fognak venni az évzáró istenitiszteleten is. Délután lesz a verseny, amelyen 79 ezüst, nagy és kis bronzérmet, valamint okleveleket fognak kiadni a győzteseknek. Az élelmezés kérdését úgy kívánja a bizottság megoldani, hogy megvásárolja a húst és egyéb élelmiszereket és felkéri a katonaságot, hogy á~ szakácsai átengedésével főzesse meg a fiuk eledelét. A közönséget, különösen a malmokat felkérik, hogy a kenyérhez és a tésztákhoz szükséges lisztet bocsássák díjmentesen rendelkezésre, egyes családok szívességét pedig olyan irányban szeretnék igénybe venni, hogy a tésztákat süssék meg a rendelkezésre álló lisztből. A versenyzők Ízletes gulyást, túrós metéltet és csuszát, vagy sült tésztákat kapnának, reggelire pedig tejeskávét. A tornaversenyre — annak ez idő I szerint úttörő fontosságára való tekin- I tettel meghívják a közoktatásügyi és I honvédelmi minisztereket, valamint I a katonai körletparancsnokot is és