Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-06-18 / 25. szám

2

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1921 junius 18.

felkérik a vármegye közönségét arra, egyéb jelentős terhekkel is számolni hogy a verseny rendezésének költ- J kell, mint amilyenek: a győztesek ségeihez hozzájáruljon. Az élelmezé- j érmei, (kb. 9000 K) valamint a nyom» sen és az elszállásoláson kivül ugyanis ■ tatványok stb. költségei.

P. Bangha Béla Szekszárdim és Tolnán.

Még most is fülembe cseng a hangja, mely zúgott, csattogott, mint az élő lelkiismeret vádló szava . . . Igaz, hangoztatjuk, hogy keresztények va-' gyünk, de a lelkünk pogány. S lehet e Kupa vezér szilaj, sötét pogány hitével elindulni a második ezredév nek, lehet-e célhoz érni, ha szent eszmények helyett hányán, de hányán a rideg önzéstől megkövesedett szívvel pogány isteneknek emelnek oltárt s ha itt a közöny és kishitűség éjszakájába csak köanyen kialvó szalmalángok s nem cserfaégés hoz világot ? S ha a közélet porondja a kereszténység cégére alatt pártok tülekedésétől hangos ? Napjainkra is illik, amit a nagy Széchenyiek mondott : „Szegény Haza, mi minden nem történik nevedben és mennyi megy rovásodra !“ Vigasztalan kép ez.

Ezért néha a korbácsütés is célravezető eszköz, máskép fel nem eszmélünk. így hatottak Bangha igéi. Átjárták egész valónkat, megragadták az értelmet, leszálltak a lelkek mélyére, mint a búvár, hogy súlyos gondolatokat, értékes eszméket, mind megannyi drága igaz gyöngyöt hozzanak felszínre. Felkavarták a megélhetés nehéz küzdelmeitől elfásultan s a teljes közönyben csak maguknak élő pénzimádók egész gondolat- és lelkivilágát,- alkalmat adva a komoly 'magukbaszállásra.

Es ez kell, ez az első lépés ahhoz, hogy megtaláljuk magunkban a Kárpátok ölén ezer esztendős államot alkotott nagy magyar ősök bölcsesé gét, ideálokért önzetlenül lelkesedni tudó elődök hazafias tettrekészsé- gét, tisztult éles látását — a keresztény hit világánál.

Igen, itt újra szükség van a Hu* nyady Jánosok és Rákóczi Ferencek, Bethlen Gáborok és Bocskayak mélységes keresztény hitére, tiszta erkölcseire, enélkül nincs feltámadás s el érhetetlen álomkép marad a hatalmas keresztény Magyarország. Hiába ejtjük ki ajkunkon minduntalan a keresztény szót, ha az csak szó, a melynek tartalmat adni nem tudunk.

Mit ér az, ha az csupán faji megjelölés és híjával van a benső értéket, lelki kincseket rejtő tartalomnak?! „Kereszténységet kell teremtenünk a keresztény kurzus alá!“ Az igazság fénye árad ezekből a szavakból, amelyeket Bangha páter vetett papírra. Ez az a cél, amelynek elérésére egész lélekkel és erős akarattal kell törekednünk,

Valóságos áldás, ha akadnak még tüzesszavu prófétáink, akik útra kelnek, hogy az ő élő hitükkel reflektorként bevilágítsanak a lelkek éjszakájába és Hazafias szent meggyőződéstől égő szavaikkal megtermékenyítsék az elméket, a sziveket. A sok üres, sallangos szónoklás után való 8ágos lelki üdülés volt őt hallani közöttünk, itt az ősi Bartina alján.

Vajha a prófétai lélek egy-egy foszlánya belénk költözne, hogy ben- sőleg lélekben is keresztényekké váltan végezhessük az alkotó, építő munkát. Mennyivel szebb lenne a jelen, többet ígérő a jövő, amelynek távolából a hatalmas, keresztény Magyarország képe csillámlik felénk. Hogy ne csupán csalóka délibáb legyen, hanem mielőbb élő valósággá váljon — rajtunk áll, mennyiben ért jük meg az Időnek az igazi prófétáink ajkairól hangzó intő szózatát.

p. i.

*

P. Bangha Béla kíséretével e hó

10-én este érkezett Szekszárdra, hogy részt vegyen a Központi Sajtóválla7 lat szombati sajtóestélyén és megtartsa konferenciáit a belvárosi tem- • plombán. — Az el^ő konferencián, a melyet szombat délután 6 órakor tar- |

tott a vallásról és az erkölcsről ott láttuk a város keresztény értelmiségének a színét javát, akiket — bármely felekezethez tartoztak is — nemcsak lenyűgözött, hanem a lelkűk mélyéig meghatott a magyar hazafiságtól izzó lelkű tudós papnak az előadása. — Zsúfolásig megtelt a templom a vasárnap délelőtti konferencián is, amelyről igen sokan ki is szorultak és elestek attól a lelki gyönyörűségtől, hogy a lángleikü apostolt hallhassák.

Kiváló eseménye volt Szekszárd- nak a Kaszinó nyári helyiségében szombaton tartott sajtóestély, A pa- villont a cserkészek fáradságot nem kimélő gondossággal gyönyörűen feldíszítették és a díszítések elkészítésében nagy része volt a Vinkovits- nővérek vezetése alatt szorgoskodó missziós hölgygárdának is.

Az estély előtt Wendl István h. polgármester üdvözölte a város nevében P. Bangha Bélát és a vele jött művészeket, akik oly törhetetlen akarattal állították képességeiket az igaz ügy szolgálatába. Az üdvözlés után Toronyi Gyula, az itt már a Területvédő Liga ünnepélyéről is elő nyösen ismert operaénekes énekelt egy áriát a „Tosca“ operából, a Ninon dalműből és néhány hazafias magyar müdalt, amelyekkel zajos tap sokat aratott. Utána Szobihard Mária hangversenyénekesnő lépett a pódiumra és gyönyörű hangjával, nagy művészi tudással énekelte ifj. Toldi „Haj de . . .“, Löwe „Titkon jó a csók“ és Dienzl „Liliomszál“ cimü szerzeményeit. Dalainak olyan nagy volt a hatása a müértő publikum előtt, hogy ráadást is kellett adnia. Mindkét énekest Mikula Dezsőné úrnő kisérte zongorán az ő oly sokszor csodált nagy művészetével.

Az estély fénypontja természetesen P. Bangha előadása volt a sajtókérdésről. A közel két órás beszéd rövid tartalmát vezető cikkünk ismerteti. A szines és mindvégig lebilincselő konferenciát sokszor szakította félbe a taps és a tetszés zaja és kétséget sem szenved, hogy ez a kulturesemény az igazságnak ily vi , lágos módon való felderítésével igen mély nyomokat hagyott Szekszárd keresztény lakosságának a lelkében. Meleg ünnepeltetés közepette végezte P. Bangha a beszédét, amely után Gödé Lajos ref. lelkész felolvasta a szekszárdi társadalmi körök által elfogadott és a destruktiv sajtó meg- rendszabályozására irányuló határozatot, amelyet felterjesztettek a kormányhoz.

A fiatalság az estély után táncra perdült és kedélyesen elmulatott a hajnali órákig.

He

Vasárnap délután kocsikon és automobilon Tolnára meut át a társaság. P. Bangha 5 órakor konferenciát tartott a templomban, majd a szent beszéd után Szendeff Ferenc, a kir. operaház tagja a tolnai vegyeskarral előadta saját szerzeményű Ave Mariáját. Toronyi Gyula, majd Szobihard Mária éneke emelték ezután a közönség áhítatát. Az orgonakisére- tet Kiiegl Lajos tanár látta el.

Este 9 órakor a tolnai Kaszinó ban sajtóestély volt, amelyen Fekete Ágoston prépoBt-plébános mondotta a megnyitó beszédet, melegen üdvözölvén P. Banghát, a keresztény sajtó megalapítóját. A megnyitó után Toronyi Gyula és Szobihard Mária énekeltek Kiiegl tanár zobgora kísérete mellett, majd P. Bangha lépett a pódiumra és Tolna közönsége körében - is elhintette azt a mustármagot, a i melyből nagyra kell nőni a ma- ' gyár sajtónak és a sajtó munkája nyomán a keresztény magyar hazának.

A lakásínségről.

M'nden kétségen felül áll, hogy a közigazgatás legnehezebben megoldandó feladata a lakáskérdés Ható- j ságaink mindent elkövetnek, hogy a hajléktalanok rettenetes helyzetén segítsenek, őket lakáshoz juttassák ! anélkül, hogy az igénybevételt szén védő félre méltánytalanul súlyos helyzet állana elő. Hogy a hatóságok fáradsága sok esetben a kívánt célokat nem éri el, nemcsak az igényelhető lakások hiányán, hanem a felesleges lakrésszel rendelkezők részvétlenségén és ellenállásán is múlik. Sokan még mindig nem akarják látni, hogy árháborút elveszítettük és hogy a reánk mért csapásban' módunk és tehetségünk szerint osztoznunk kell. Sokan vannak még, akik vér és könny nélkül élvén át a háborút, kényelmes lakásuk csendjében nem hallják meg a vasúti kocsikban sínylődő száműzött magyar köztiaztviselők jajpanaszát, gyermekeiknek halálhörgését és asszonyaiknak kétségbeejtő sóhajtásait. Nem vesznek tudomást arról, hogy laknak családok nedves és egészségtelen, penészes és dohos lakásnak csúfolt helyiségekben, ahol elpusztulnak a csecsemők, elsorvad nak a gyermekek és idő előtt elhalnak a szülők. Alig akadt egy, aki önként, hatósági beavatkozás nélkül átengedte volna nélkülözhető lakrészeit, mondván :

— A szenvedők előtt nyitva áll az ajtóm, megosztom velük hajlékomat.

A szekszárdi lakásínség okát főleg abban kell keresnünk, hogy a háborús nyereség folytán számom szegény család kedvező anyagi helyzetbe jutva olyan házakat vásárolha» tott, amely több családnak adott hajlékot. Ennek folytán sok lakásnak szolgált helyiségből istálló, kamra, éléstár és raktár lett.

Az építkezés a háború alatt teljesen megszűnt. — Lakott helyiségek romba dűltek, lakhatatlanná váltak.

A házassági kedv is fellendült, amely uj háztartást, uj lakásszükséget vont maga után. A megoldandó állami és közigazgatási feladatok megszaporodván, a tisztviselői létszám emelését idézték elő, akiknek elhelyezéséről a hatóságok elsősorban kötelesek gondoskodni.

A városi lakáshivatal előtt mindennap a hajléktalanok hatalmas tö mege várakozik. Az egyik igénylő waggonban lakik, a másik a szállodában nyomorog, a harmadik feje felett összeomlik a ház, a negyedik közérdekből helyeztetett ide és hajléka nincsen, az ötödik ellenséges viszonyban van a háztulajdonossal, a hatodiknak ki kellene menni a lakásból, mert arra a háztulajdonosnak már nélkülözhetetlen szüksége van és igy tovább. Aztán jönnek a háztulajdonosok hosszú sorban, szin tén tele panasszal és keserűséggel. Az egyik hatalmas indokokat sora koztat fel azért, hogy a lakásügyi hatóság ne vegyen el tőle lakásrészt, ne helyezzen be a megüresedett la kásba 'lakókat, mert arra neki is szüksége van. A másik elpanaszolja, hogy átkutatta már az egész várost, hogy lakója részére más lakást szerezzen, de hiába ! Nap nap után kilincsel a lakáshivatalban, nem jelentett-e be valaki lakást{ hogy arra igényét előjegyeztesse. — A lakás igénylők száma a városi lakásügyi hatóságnál már meghaladja a kétszázat. * *

A kir. járásbiróságok lakásügyi hatóságaihoz fordulnak a felmondani szándékozó felek és azok, akik a lakbér tekintetében megegyezni nem j tudnak. Panaszok százait kell végighallgatni és azokat orvosolni. Öreg anyókák sirják el, hogy a háziasszony nem akarja elfogadni tőlük a lakbért. Háztulajdonosok kesergik, hogy keveset fizet a lakó, nem bírják a magas adót, tatarozni kellene a házat és nincs miből. Szabad-e emelni a lakbért ? A válasszal aligha vannak megelégedve, mert még a folyósón is mormolják fogaik között:

— Eladom a házat, én is „lakbérbe“ megyek, nem vesződöm-többet a lakókkal.

Tény az, hogy a háztulajdonosra nézve igazán sérelmes panaszok hangzanak el. A ház tulajdonosa nem tud beköltözni saját házába, összezBufol- tan nyomorog bérelt lakásban. Gyakori eset, hogy a lakó visszaél és ezer meg ezer.módját tudja kitalálni annak, hogy a háztulajdonosnak minduntalan borsot törjön az orra alá.

A kir. törvényszék, mint felebb- viteli lakásügyi hatóság hármas tá- nácsban dönt az egész megyéből eléje utalt ügyekben. — A tanács tagjai dr. Pesthy Pál törvsz. elnök, Nagy Imre törvsz. tanácselnök és Wächter Károly törvsz. biró. E hatóság határozatai és Ítéletei ellen már csak felülvizsgálati kérelemnek van helye a lakásügyek miniszteri biztosánál.

E hatóságok vezetői, illetve tagjai, ha teljes munkaidejüket is csupán a lakáskérdésnek szentelnék, akkor sem volnának képesek a mindinkább súlyosbodó lakásínséget gyökeresen megoldani. Egyes esetek orvoslást nyerhetnek, de általánosságban csak az építkezés megoldása helyezhetne vissza minket abba a boldog állapotba, amelyben a háború előtt éltünk.

Dr. P. t

A tolMunesyel állattenyésztés Javítása.

A Tolnamegyei Gazdasági Egyesület mozgalmat indított a szarvasmarhatenyésztés javítása érdekében és ennek szolgálatára külön állat- tenyésztő és törzskönyvelő egyesület alakítását is tervezi. Az ezzel kapcsolatos kérdések megbeszélésére és a jelenlegi helyzet tanulmányozására az Országos Magyar Gazdasági Egyesület leküldötte egyik titkárát' dr? Konkoly- ThegeSándort, aki a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület és a megyei hatóságok támbgatása mellett több község állattenyésztését a helyszínén szemlélte meg.

Az OMGE kiküldöttének útja elsősorban a Sárközbe vezetett. A Tolnamegyei Gazdasági Egyesület részéről br. Fiáth Tibor, br. Jeszenszky Andor, Leopold Lajos, John Sándor, Legény 'Oszkár m. kir. gazdasági főfelügyelő vettek részt ezen a szemlén, amely Decs és Ócsény községek állattenyésztésére terjedt ki.

Mindkét helyen a legelőn szemlélték meg a jószágot. Megállapítást nyert, hogy a legelők elég jók, de rendszeres gondozásban nem részesülnek ; az idén a tavaszi szárazság folytán a szokottnál kevesebb takarmányt nyújtanak. A szarvasmarhaállomány meglehetősen vegyes, sok magyar keresztezés is akad közte, viszonylag sok a silányabb anyag, általában kevés a csont, de elég megfelelő minőségű állat volt látható. A tenyészbikák Bzáma kevés, 100—120 tehénre jut egy-egy bika a csordában. A fő baj azonbao az, hogy a gazdák ezen a vidéken kevés takarmányt termelnek, télen át a tehenek és növendékek jórészt szalmán és kukoricakórón élnek. Ameddig ezen nem történik változtatás, a Sárközben nem lehet jobb és igényesebb marhát tenyészteni.

A lóállomány is elég vegyes -f a hidegvérű már itt is erősen tért hó- ditott. Nagy baj az, hogy ebből nem áll rendelkezésre megfelelő jóminő- ségü mén, pedig innen sem lehet többé a hidegvért kiszorítani. A lótenyésztés emelése érdekében is elkelne a céltudatos munka.

Decs község vezetői és gazdái, fel - ismerve a szemle helyes célját messzemenő előzékenységgel fogadták és támogatták a tanulmányozó társaságot és ennek munkájában is részt- vettek: Kommandinger Kálmán főjegyző, Fekérváry Ferenc plébános, Soós Bálint állatorvos, Dani János a polgári olvasóegylet elnöke, Széli István községi biró, L. Varga István