Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-05-15 / 21. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG — A philharmonikusok hangversenye. Zene­kedvelő közönségünknek a közeli napokban ismét kiváló műélvezetben lesz része. Ugyanis a szek­szárdi pbilbarmonikus zenekar f. évi májas 21-én, pénteken este a Világ-moziban újból hangversenyt tart, amelynek nivós műsora iránt, azt hisszük, az eddigidél is hatalmasabb érdeklődés fog meg­nyilvánulni a komoly zene hivei között, amire a philharmonikus zenekarunk ismert zenei készségé­vel mindenképen rá is szolgál. — A hangversenyre vonatkozó közelebbi adatokat falragaszok fogják a közönséggel tudatni. — Jótékonyság. Takler István budafoki pá lináafőzde tulajdonos egy nyert fogadás alkalmá­ból 2000 koronát utalt át a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank utján a következő jótékony célokra: a szekszárdi szegényeknek 500, a szekszárdi nép­konyhának 500, br. Augusz féle árvaháznak 500, őc8ényi harangok beszerzésére 500 koronát. — A dunaföldvári polgári leányiskola f. hó 4 én tartotta meg a madarak és fák napját. A leányok, szülők az Olgavölgyben rendeztek kedves ünnepséget, amit a batyubálszerü kirándulás s a leánykák sikeres szavalatai, meséi felejthetetlenné tettek az igazán életük nevelő iskola elismert tör­ténetében. — A tolnai Jótékony Nőegylet szinielöadása. Virágos estélyt rendezett Tolnán f. hó 8 án és 9-én a Jótékony Nőegylet, mikor a „Tériké“ c. 3 felvonásos színmüvet adta elő nagy sikerrel, Ujkéry Antalné fáradhatatlan és ügyes rendezése mellett. A szereplők oly kedvesen játszották sze­repüket, hogy a közönség legnagyobb elismerését és tetszését vívták ki maguknak. Különös hatást ért el Ujkéry Antalné a „Klári“, Skalitzer Bözsike a „Tériké“ főszerepében. Az előadás tiszta jöve­delme az orosz fogságban levő hadifoglyaink haza- szállitási költségére fordittatik. — Állatkiállitás, ló-, kocsi- ós sportverseny Kistengelicen. Nagyszabású és impozáns méretű látványosságot rendez pünkösd másnapján a Védő Ligák Szövetségének (Irredenta) gindli családi cső portja. A gindlicsaládi, alsó és középhencsei föld- birtokosok és nagybérlők áldozatkészsége és Bac3ák Pál ezredes fáradhatatlan vezetése, a helyi és környékbeli intelligencia közreműködése mellett nevezett egyesület már hónapok óta buzgó tevé­kenységgel folytatott zajtalan munkával igyekszik példát adni arra, hogyan kell a háború, forradalom, kommunizmus és megszállások által a tönk szélére juttatott országot egy szebb jövő felé irányitani. Ezen eddigi csendes munkálkodásának egyik nagy­szerű külső eredménye lesz a rendkívül érdekes és változatos programúra állatkiállitás, ló-, kocsi- és sportverseny, a tolnai ra. kir. gyalogezred roham­csapatának mintagyakorlatai, a katonazenekaros, tombolával egybekötött táncmulatság, melyrek keretében a medinai ifjúsági egylet műkedvelői monologokkal, többszólamú énekszámokkal és két egyfelvonásos vígjátékkal szórakozlatják a közön­séget. Az egész vagyont képviselő, malac-, bárány-, liázinyul , baromfi- és pénzdíjazással egybekötött állatkiállitás, ló-, kocsi- és sportversenyben csak a gindlicsaládi, alsó- és középhencsei kisgazdák, föld­művesek és uradalmi alkalmazottak versenyezhet­nek ugyan, de érdeklődőket és vendégeket úgy a versenyeken, mint a táncmulatságon szívesen lát a rendezőség, mely nagy apparátussal dolgozik a siker érdekében. A/nagyszabású műsor iránt nem­csak a környéken, hanem a megye távolabbi részein is már most nagy az éreeklődés. Bővebb felvilágo­sítással a szomszédos községekben és városunkban is kifüggesztett falragaszok szolgálnak. — „Bejáróné“ takarításhoz és főzéshez déli órákra kerestetik. — Rákóczi-ut 1067. — Adományok. .4 dunaszentgyörgyi lűz- károsultak részére: Szakadát község elöljárósága 500, Dunaföldvári Járási Takarék és Hitelbank 450, Csapó Vilmos tengeliczi nagybirtokos, a je­lentékeny értékű terményküldeményen kívül 2000, Csapó Dániel nagybirtokos 1000, Decs község 5529, Miszla község 733'80, Szakadát község 500, Szekszárdi ref. Olvasókör 350 koronát. — Szibé­riai hadifoglyok részére: Őcsény község 37000, Sárszentlőrinc község 18000, Szekszárdi ref. Olva­sókör 800, Fekete Hugó (Szekszárd) 100, Csapó Vilmos tengeliczi nagybirtokos Éri László felol­vasása alkalmából 200, Hagymássy Károly (Paks) 20 koronát, —Menekültek segélyezésére: Fekete Hugó (Szekszárd) 100, Takács János (Duuafold- vár) 20 koronát. — Népkonyha részére: Fekete Hugó (Szekszárd) 100 koronát. — Az Egyesült Szekszárd-Tolnamegyei Nőegylet részére: Ap- ponyi Gézáoé grófnő 528 koronát, mely adomá­nyért az egylet elnöksége hálás köszönetét mond azon óhajjal, vájjon minél több adakozó akadna, aki az egyletet adományával felkeresné, mert na­gyon sok a segélyre szorult szegény, különösen a munkaképtelen elöregedett nő, kik kéregetni nem mehetnek s legnagyobb nélkülözések között ten­getik életüket. Fejes Bertalan gépgyár Székesfehérvár Szállít raktárról azonnal: teljes gőz-, benzin- és járgányos cséplőkészleteket, fűkaszálókat, azénagyüjtőket. egyetemes lókapákat. 3 szitás, rovátkolt hengerii kézi őrlőmalmokat és egyéb mezőgazdasági gépeket gyári áron. — Qépminta- raklár: Deák Ferenc-u. 17. Halálozás. Néhai dr. Kramolin Emil előkelő szekszárdi ügyvéd özvegye szül. Albanich Emilia, e hó 9-én nemes élete 85. évében meghalt Az elhunyt urinőt, akinek városunk társadalmi életében évtize­dekig jelentős szerepe volt, fiai: dr. Kramolin Gyula szekszárdi törvényszéki orvos és tb. vm. főor­vos, Kramolin Emil berlini m. kir. alkonzul és dr. Kramolin Ernő kir. táblai bíró, a munkásbiz tositó bíróság elnöke és ezek családtagjai gyászolják. — A Nemzeti Hitelintézet Részvénytársaság részvényeinek a jegyzése napról-napra emelkedő irányt mutat, miután ezen intézet volt az első, amely közgazdasági téren a nemzeti és keresztény­kurzus szolgálatába állott, miért is az alapitás sikerét és vele a célt mozdítja elő mindenki, aki ennek a nagy magyar pénzintézetnek részvényei­ből jegyez. Az alapítók által tervezett 40.000,000 korona még március hó végével jóval túl lett jegyezve, miért is elhatároztatott, hogy az alaptőke 80.000 000, esetleg 120 000,000 koronára fog fel­emeltetni 8 igy nevezett intézet közgazdasági éle­tünknek egy hatalmas és számottevő tényezőjévé válik. — Olvasóközönségünk figyelmét felhívjuk lapunk hirdetési rovatában felvett közleményre s mindenkinek saját érdekében áll, ha részvényt jegyez, mely Szekszárdon a Széchenyi utca 1085. szám alatt levő irodában eszközölhető. Irodalom. — Bezerédj István életrajza. Kedves köte­lességünknek teszünk eleget, mikor olvasóközön­ségünkkel tudatjuk, hogy a Magyar Történeti Életrajzok XXXIV. és XXXV. évfolyamában Bodnár István és Gárdonyi Albert tollából Bezerédj István életrajzának második kötete is megjelent. Az első kötet már több mint egy éve napvilágot látott. Hogy még mindez ideig nem történt róla ismertetés és méltatás; annak magya­rázatát abban találjuk, hogy megjelenés után a proletárdiktatúra csakhamar kitört és az háttérbe szorított minden művészi és szép iránt való érdek­lődést, a történeti családok nemes alakjainak mél­tatását meg egyenesen lehetetlenné tette. A Tanács- köztársaság bukását követő lázas időszak szintén nem engedett időt arra, bogy a múltba visszate­kintsünk. Most, hogy a második kötet is megje­lent és áttekinthetjük az egész művet, sietni fogunk a részletes ismertetéssel. Most röviden csak any- nyit, hogy a remek munka méltán sorakozik a Magyar Tört. Életrajzok legszebb darabjai mellé. Nem ad szűk korlátok közé szoritott életrajzot, mint a hogy Bezerédj István nevével kapcsolat­ban nem is adhat. Korrajz ez, amely reávilágit a múlt század negyvenes és ötvenes éveinek forrongó, újjászülető magyar világára, ennek a csodálatos világnak politikai-, társadalmi- és magánéletére, gyönyörű példákat mutat fel a fórumon küzdő nagyoknak izzó magyarságáról és kedves intimi­tásokat az akkori neves családoknak, különösen a tolnavármegyei nemes családoknak életéből. A pontos adatgyűjtés, a napvilágot először most látott okmányok és levelek mutatják, hogy a mű hosszú kitartó, lelkiismeretes munka gyümölcse. Hogy az előadás mindenütt simul a tartalomhoz, hogy a nyelvezet pompás, keresetlen és mégis választékos és minden izében magyar, ezen nem csodálkozunk. Hiszen az írók egyike Bodnár István. Egyesü­letek és iskolák, különösen Tolnavármegye törté­neti családjai magukat tisztelik meg, ha a szép művet sietnek megszerezni. gl. — Mária Országa énekes és imádságos könyve. Kiadták Szabó Géza szászvári esperes-plébános és káplánja, Dicenty Gyula. Szekszárd, 380 o., ára: 24 K. — A Molnár-féle nyomdai müintézet legújabb terméke kedves újdonság lesz azok számára, kik az egyházi énekeket szeretik. A kiadók nagy szor­galommal 364 éneket gyűjtöttek egybe és bele­vették könyvükbe a temetési szertartásokat és a nagyheti passiót is. Az imádságos rész is gondosan összeválogatja a lelki élet különböző szükségleteit. A könyv kapható a kiadók megbízása folytán a szekszárdi belvárosi plébánián, a Molnár-féle r.-t. könyv- és papirkereskedéselien és a Move papir- kereskedésében is. Ára egyszerű kötésben 24 K. ÜGYNÖKSÉGET kíván létesíteni Tolnamegye részére „Szeszíinooiitg részvénytársaság“, Nagykanizsa, ahova a megkeresések intézendök. 1920 május 15. A szekszárdi túszfogás perneszénél. Egy hónapos fárasztó, idegölő tárgyalás után, amely­ben e hatalmas méretű bünpernek úgyszólván minden rész­lete tisztázódottnak látszik, elérkeztünk az utolsó felvonásig Hétfőn reggel az utolsó három tanút hallgatta ki a birósá* és a tanuk egyike, özv. Nemesné — előttünk, laikusok előtt — szinte perdöntőén kedvező vallomást tett Dancz Ferenc mellett. A bizonyító eljárás befejezte után az elnök felkérte a királyi ügyészt a vádbeszéd elmondására. Dr. Pathy-Nagy Sándor, aki heteken keresztül lankadatlan energiával végezte a nagy munkát, szinte brilliáns készséggel oldotta meg nehéz feladatát. Elismerésünk az ő kiváló teljesitménye iránt annál nagyobb, mert tudjuk, hogy ezt a pert nem ő készítette elő, a nyomozást nem ő végezte és a rengeteg anyagot súlyos betegsége közepette kellett áttanulmányoznia. Lapunk szűk terjedelme nem engedi, hogy a vádbeszéd méltatásával bő­vebben foglalkozzunk. A beszéd kivonatát adva, meg kell azonban jegyeznünk, hogy az előadás értékes formáján és gazdag jogi' tartalmán kívül meglepetés számba ment az i gyorsan áttekinthető rendszer, amellyel oly világosan csopor­tosította a vád tárgyává tett cselekményeket. A vádbeszéd. Bevezetés. — Az én bibliámra — mondá a királyi ügyész — a Büntető Törvénykönyvre támaszkodva állok a tek. kir. tör­vényszék előtt és állom nyugodt lelkiismerettel, a köteles- ségteljesités átérzett öntudatával, 109 vádlottnak rám meredő tekintetét. Legyen ez a sok tekintet a megértés, méltánylás, beismerés és bünbánat érzésétől fátyolozott, vagy legyen szikrákat hányó : a pártatlanság vértjével övezve nem érzem a nyilakat, nem tekintek másfelé, mint az Igazság istenasz- szonvának szemébe, akitől várom a bölcs szavakat, az igaz­mondást, amely kiengesztel tengersok szenvedést, megtorol ezernyi bűnt, de hiszem, hogy visszaadja sok, a mardosó lelkiismeret által rongyokká tépett léleknek a vezeklésben megtisztulást találó, egy uj, tisztább élet reménységében bi­zakodó nyugalmát. Az előzmények. E bekezdés után áttért azután a tanácsköztársaság megalakulásának ismertetésére és pompás nyelvezettel, plasz­tikusan ismertette a vörös rémség rendszerét, azoknak a ter­rorját, akik sárba tiporták háromszinü szent lobogónkat és kéjelegtek, tobzódtak a perverz gyönyörűségben, a vérben, pénzben és a burzsoázia szenvedéseiben. Ismertette a prole- tárerkőlcsöket, amelyek e per vádlottjainak nagy részét is rabul ejtették és annyira elvakitották, hogy nincsenek is tisz­tában a fogalmával azoknak a bűnöknek, amelyeket elkövet­tek, mint ahogy az emberevő sem tartja bűnnek megenni a felebarátját, vagy ahogy az indián sem tartja bűnnek a fele­barátja skalpját lenyúzni és az övére függesztve díszelegni vele. A vádlottak sem tartották bűnnek, hogy éjszaka beha­toltak idegen emberek lakásába, ahonnan rablóuralmuk meg­hosszabbítása érdekében elhurcolták a város legtisztessége­sebb polgárait. És a proletárerkölccsel összeegyeztethetőnek tartották azt is, hogy fegyVert fogtak azon becsületes magyar polgárok életének a kioltására, akik hazájukat a vö­rös mélelytől meg akarták szabadítani. Védekezésük csak az, hogy terror alatt voltak. * A vád csoportosítása. Áttért ezután az ügyész az inkriminált cselekmények ismertetésére és a vád tárgyát 3 főcsoportra osztotta. Az első csoportba sorozta a tuszvétel által elkövetett lázadás bűntet­tének elkövetőit, a másodikba a junius 23-iki ellenforrada­lomban résztvett azokat az egyéneket, akik az ellenforradal­márok ellen kivonullak, azonban személyek ellen erőszakot nem használtak és a lázadás vétségében mutatkoznak bűnö­söknek mig a harmadik csoportban lázadás bűntettével azo­kat vádolta, akik erőszakot alkalmaztak. Ismertette azután a lázadás fogalmát, amelynek körébe a büntető törvény meg­határozása szerint az a csoportosulás is tartozik, amelynek a célja a polgárok valamely osztályának fegyveres megtámadása A lázadás alanya a csoportosulásban résztvett minden égvén és eszköze amellyel a megtámadás történik : mindennemű fegyver. A tuszfogás. A tüsszedést az ügyész azérí minősítette lázadásnak nem pedig személyes szabadság megsértésének, mert a tú­szok szedése nemcsak Szekszárdon rendeltetett el, hanem az egész ország területére kiterjedő intézkedés volt. Egy általá­nos, fegyverek segítségével végrehajtóit merénylet a prole- táriátus részéről a polgári és a tőkés osztály ellen abból a célból, hogy rágazdálkodásaikat, a törvényes jogrend elleni harcukat továbbra is bántatlanul folytathassák. A túszok feje fölött függő Damokles kard volt a biztosíték, hogy a hata­lom bitorlóit nem fogja elsöpörni a hamu alatt lappangó forró nemzeti érzés, a boszu, a bűn büntetésének természet­szerű következménve. A megtévesztés kérdése Sós Sándor volt direktóriumi elnök vallomása szerint a vezetőség állította össze a túszok listáját, azonban való­színű. hogy sok, a direktóriumon kívül álló egyén keze is belejátszott a dologba. Az a kérdés most, — úgymond dr. Pathy-Nagy Sándor — hogy tudta-e a Lenin-otthonba össze­gyűjtött munkásosztály, hogy a tuszvétel céljából rendelték őket oda. Ha valamennyien nem sejtették is, a vezetőszere­pet játszó egyéneknek azonban tudni kellett róla, mert nem valószínű a sok vádlottnak az az előadása, hogy őket a belső rend fentartására hívták oda a szerbek bevonulása esetére. Később azonban már tudatták velük, hogv mi lesz a köte­lességük. A brutalitások. A tuszvétel a proletárerkölcsöknek megfelelő módon éjnek idején, kapuk, ajtók bedöntésével és fegyveres kény­szerre! folyt le. Sok helyről búcsú nélkül távozott a családfő* könnyű ruhában, ki, a hideg, szeles áprilisi éjszakába. Sokan azt hitték, hogy kivégezni viszik őket, mert a járőröknek el­lenszegülés esetére fegyverhasznáfati parancsuk volt. A letar­tóztatottakat azután éjjel parasztkocsikon Hőgyészre szállí­tották, ahol az Apponyi-féle kis kastélyban volt a lakásuk Este elszedték még tőlük a ruháikat és a cipőiket is, hogy meg ne szökhessenek. A túszok helyzetét azonkívül sok bo- szantással és durvasággal is súlyosbították. Vádelejtések. A vádlottak cselekményének indító okait kutatta ezután az ügyész és utalt arra, hogy Keresztes György, Milrovics György', Budai Mátyás, Lejpold István, Matus fános, László Ferenc, Baka József, Schilling Mihály vasúti pályamunkások, továbbá egy fiatalkorú vasúti pályamunkás ellenállhatatlan kényszer hatása alatt voltak, mert Sós Sándor alatt szolgái­nk a vasútnál és tőle függő viszonyban voltak. Elejtette te­hat ellenük a vádat annál is inkább, mert ezek ellenkeztek is a megbízatással szemben, sőt a tuszvétel utáni napon meg­jelentek Scholtz Gusztáv áltamvasuti felügyelőnél, akinek el­

Next

/
Thumbnails
Contents