Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-01-10 / 2. szám

II. évfolyam. Szekszárd, 1920 Január 10. 2. szám. TOLNMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ár: egész érre 40 K, félévre Í.0 K, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 80 fillér. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Iskolareform. A jövő iskolája foglalkoztatja most közok tatásunk felelős intézőit. Már a háború előtt a különösen a háború tartama alatt szorgos és tekin­télyes munkát végeztek a Közoktatási Tanács tagjai, hogy egy uj, az élet követelményeivel megegyező iskolának kialakítására a szükséges előmunkála­tokkal elkészülhessenek. Csak a külpolitikai lát­határ tisztulására vártak s arra, hogy a feldolgo­zott anyagot a többi európai állam hasonló mun­kálataival összevessék és a nagy vonásaiban egy •él felé törő, nagy, egész Európában helyesnek elfogadott iskolaprogrammot megvalósítsák. A há­ború vég« sokáig váratott magára s amikor meg­jött, béke helyett felfordulást hozott. Ennek súlya alatt most is nyögünk. Az elvesztett fonalat újra felveszi a közoktatási minisztérium s a háború, a forradalmak, a kommúnizmus, a reális élet tanul­ságain okulva iskolai reformok előkészítésén dol­gozik. Örömmel lehet köszönteni már is egynéhány olyan intézkedést, amely a jövő iskolájának irá­nyát előre jelzi. Gondoskodás történt, hogy már a folyó tanévben úgy a népiskolai, mint a közép­iskolai oktatás keretein belül közgazdaságtani is társadalmi ismereteket szerezhessenek a ta nulók. Csak a középiskolákat érdeklő két fontos in­tézkedés közül az egyik az önképzőkörök újjá­szervezésére vonatkozik, a másik a tanulók iskolán kívüli nevelésének érdekében a cserkészcsapatok vezetőinek képzéséről szól. S ugyancsak most került *ujból szőnyegre a középiskolai reform régóta vajúdó kérdése is. Ezzel kapcsolatban a miniszter a következő fő­kérdéseket küldötte meg a tanári testületeknek: 1. Az eddigi bajok forrása a középiskola •óljának kettőssége : egyfelől a tudománymüvelésre, másfelől a gyakorlati életre kell nevelnie. Kérdés: teljesítheti-e ezt a két nem azonoB föladatot ugyanaz az iskola ? 2. Alkalmas-e a ma túltengő számú gimná zium arra, hogy a még pályát nem választott, de tudományos pályára csak kis percentben készülő ifjúságnak általános iskolája legyen ? 3. Van-e érezhető különbség a gimnáziumi és reáliskolai tanfolyamot végzettek között értei messég, jellem, hagyományszeretet és a haladásnak tudatos akarása tekintetében ? 4 Nem korai-e már a kilencéves gyermeket latin s vele tudományos pályára kezdeni nevelni, holott ekkor még nem is választhat, hogy tudó mányos vagy gyakorlati pályára készüljön ? 5. A 9—13 éves gyermekek mind egyformán nevelendők e, vagy máris sajátos célok felé ? Meg­kezdhető e már a 9 éves gyermekkel a tudomá nyos, a latin oktatás ? 6. Miután a nemzetnek széttagolás helyett egységesítésére kell törekedni, helyes-e a sokféle iskolatípusban tanítani a mindenkinek egyformán szükséges ismereteket ? 7. Helyes-e a 8 éven át oly különböző fej­lettségű tanulók együttnevelése ? 8. E kérdésekre adott feleleteken kívül mi­féle egyéb konkrét javaslatai vannak az intézet tanári testületének a középiskolai reform belső tartalmára nézve ? A szekszárdi áll. főgimnázium tanári testületé máris hozzálátott, hogy tapasztalatai során leszürő- dött véleményét megalkossa s kellően indokolt javaslatait az illetékes helyre eljuttassa. Ily nagyhorderejű kérdés megvitatása alkal­mával kivánatOB, sőt elengedhetetlenül szükséges, hogy a nagyközönség köréből is jöjjenek kívánal­mak, vélemények. A helybeli áll. főgimnázium igazgatósága készséggel vállalkozik az Írásban hozzájuttatott hozzászólások összegyűjtésére és ezek alapján egy nyilvános iskolaügyi értekezlet össze­hívására, hogy ezen Tolnavármegye közönségének a középiskolai reform ügyében kialakuló véleménye konkrét javaslatban jusson kifejezésre. E nemzetünk egész jövőjére kiható iskola- •gyi reformok küszöbén nemcsak alkalma van, de kötelessége is mindenkinek véleményét nyilvání­tani, aki a jövő nemzedék tanítás-nevelésének kér­dését szivén viseli. A reform megalkotására hiva­tottak a nagyközönség és a szakemberek javas­lataiból meríthető tanulságokon készülnek felépíteni az uj magyar iskolát: friss szellemmel, korszerű ismeretekkel, életre való tartalommal. Siessünk segítségükre! A vármegye újéve. A hagyományos szokásnak hódolva, a vár­megy» tisztikara, segéd- és kezelőszemélyzete újév napján, dr. Éri Márton vármegyei főjegyző veze­tésével megjelent Forster Zaltdn alispán előtt, ahol dr. Éri Márton üdvözölte nehány keresetlen meleg szóval az alispánt. — Olyan időket élünk — úgymond — ami­kor nem szárnyas szavakra, de tettekre van szük­ség, hogy újjáépítsük ezt a sókat szenvedett és fájdalom, ezidőszerint szétdarabolt drága magyar hazát. E$ben a hatalmas munkában a vármegye tisztikara is móltóképen ki akarja venni a részét, amire az Isten áldását óhajtja és az egész tiszti­kar nevében az alispánnak és családjának boldog ujesztendőt kívánt. Az üdvözlő szavakra Forster Zoltán al spán válaszolt. Válaszában hangoztatta, hogy tényleg nineBen idő a szavakra, tettek kellenek. Egy gon­dolat kell, hogy betöltsön mindenkit, dolgozni és dolgozni, szerencsétlen szegény hazánk felvirágoz­tatása érdekében a keresztény morál alapján állva. Joggal számit arra, hogy ebben a munkában a vármegye tisztikara is kiveszi a maga réazét, a mire az ég áldását kéri, hogy kellő fizikai és lelki erővel legyen véghez vihető ez a nagy feladat. Végül a nyilvánított jókivánatokat az év fordulása alkalmával telje» melegséggel viszonozza. Ezek után Forster Zoltán alispán vezetése alatt dr. Battlay Dezső kormánybiztos előtt folyt le az újévi tisztelgés. A kormánybiztosi az alispán a következő beszéddel üdvözölte: Méltóságos Uram 1 Amikor a vármegye tiszti k«ra az újév napján Méltóságod előtt megjelent, egy hagyományos ősi szokásnak tett eleget. Tettük ezt mindig azért, hogy az njesztendö küszöbén, egy szebb jövőbe vetett hizó remény- aégünknek adjunk kifejezést.— Más alkalommal örömteli hangulat töltötte be szivünket, de ma borongós kedéllyel állunk itt. Szomorodott szivvel kell látni, hogy minden, amiért a nemzet ezer esztendőn át küzdött, pusztulásnak indult, ezeréves hazánk szétforgácsolódott s itt állunk egy rom­halmaz közepén, amelyet a lezajlott világháború és egy még pusztitóhb erejű, négy hónapos rém uralom hordott össze — Azonban nemzeti~életünk kálvária-utjának végére még nem jutottunk, az utolsó stáció még hatra van: a békekonferencia által megszabandó, előreláthatólag súlyos feltételek teljesítése. Ebből a mai súlyos helyzetből sokat szenvedett nemzetünk csakis úgy kelhet erőteljes uj életre, hogy ha kezet kézbe téve, egyesült erő vei dolgozunk a haza újraépítése érdekében. De csüggedésre meg sincs okunk. Hiszen a magyar történelem arról győz meg bennünket, hogy nem egyszer érék hatalmas csapások a ma­gyar nemzetet, hányszor volt szinte összeomlással fenyegetve nemzeti létünk, mégis mindannyiszor diadalmasan talpra állott a magyarság. Ez a min­den Borscsapáson győzelmesen keresztül törő turáni őserő azt a rendíthetetlen hitet kelti bennünk, hogy a magyar nemzetre kell, hogy sz<jbb és boldogabb jövő köszöntsön És ennek érdekében szükség van minden magyar ember vállvetett munkájára, tá vozzon hát innét a széthúz ts és egyéni törletés ősi átka ! De nem kell csüggednünk azért sem, mert vannak kiváló fórfiaink, akiknek forró hazaszere­tete és tettrekészsége e honmentő munkában nemes példaként áll előttünk. Ezt a tudatot váltja ki belőlünk Méltóságod is kitűnő férfiút erényeivel es ernyedetlen mun­kásságával. Méltóeágos Uram I Ez a vármegyei tisztikar egy nagy »saladnak tekinti magát és Méltóságod­Szerkesztöség ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. hoz, mint ennek a nagy családnak jelenlegi fejéhei a tisztelet, a szeretet és ragaszkodás hozott ben-, nünket. ószintén kívánjuk, hogy adjon az Isten áldást, erőt és kitartást a haza és vármegyénk javára vállalt munkájának sikeres teljesítésére. Isten éltesse és tartsa Méltóságodat mélyen tisztelt családjával együtt! Az alispán üdvözlő szavaira a kormánybiztos a következő beszéddel válaszolt: Kedves barátaim 1 Nem akarok reflektálni alispán ur azon dicsérő szavaira, amellyel engem meg nem érdemelt módon illetett. Csak azt foga­dom el jóleső érzéssel, hogy családfő vagyok. Ezért a mai üdvözlést is családi ünnepnek tekin­tem és nagyon sokszor köszönöm. Tisztelt uraim 1 A tegnap lezárult év után nem nagy bizalom kell ahhoz, hogy egy szebb jövőt reméljünk. Joggal hihetjük, hogy ilyen sors­csapások nem fogják érni többé a nemzetet. Meg­van a nemzeti hadseregünk, a kormányunk élén oly férfiak állanak, akiknek neve, múltja és mun­kássága biztosíték arra, hogy a nemzet többé nem fog arra a lejtőre kerülni, amelyen az ellenforra­dalom augusztus 4-én megállította. Én hiszek és bizom ebben a szebb jövőben, hiszem, hogy ei Után az esztendő után lassan-lassan el fog követ­kezni az a szabad jövő, amit a magyar m>;g nem érzett és nem is sejtett. Most nyílt meg a lehető­sége annak, hogy hatalmas munkával megalapoz­zuk a magyar jövendőt. Ha a magyarság kiveti magából az ősi turáni átkot: a széthúzást s ha az egyéni érdekek érvényesülése helyett a közös cél elérésének magasztos gondolata hevíti, akkor dia­dalmaskodni fog a magyar őserő és megépíthetjük a nagy, a szabad, boldog Magyarországot! Kedves barátaim ! Mi is ennek a nagy épitő munkának vagyunk a kőművesei és mindnyájunk­nak arra kell törekedni, hogy a magyar jövőnek épülete erős, hatalmas és szilárd legyen. Ne nézzük a fáradságot, hanem törekedjünk egyenest a cél felé, hátra, jobbra és balra való tekintés nélkül. Én' magam vagyok az, aki a legjobban ki akarja venni a részét ebből a munkából. Adjatok erre alkalmat, mutassatok rá minden orvoslást váró bajra, minden sebre, ami fáj és együtt fogunk lelkes tetterővel szépet, magasztosát alkotni. És én bizó hittel remélem, itt az ujesztendö küszöbén állva, hogy az 1920-ik esztendő sokkal szebb lesz, mint a sok keserűséget, fájdalmat okozott elmuit ó óv. Meg egyszer nagyon köszönöm megtisztelő üdvözlésieket és az újévi jókívánságokat szívből viszonzom. A közvetlen melegséggel elmondott és férfin» meggyőződéstől áthatott szavak nagy hatással vol­tak a jelenvoltakra. Azután a kormánybiztos még egyéoenkint is megköszönte az újévi üdvözlést s ezzel a tisztelgés véget ért. A választások. Közeledik a választási névjegyzékek össze­írásának zárónapja. Az összeíró küldöttségek és biztosok lázasan dolgoznak, hogy munkájukkal idejében készek legyenek Ezzel szemben a tulaj- donképeni politikai mozgalmak távolról sem mu­tatják ezt a nyugtalan, lázas képét. A kellő idő­ben megindított és jól keresztülvitt politikai szer- vezkedes, valamint az az egész országban i gy-dül álló helyzet, hogy megyénkbeu tulajdonkóp csak egy politikai párt van, a választási harcok arcú latjara döntő befolyással bír. Egy Budapestről az elmuU bét folyamán me­gyénkbe kiküldött nemzeti közepparti po i ikus irigykedő elismeréssel szólt megyénk po itikai ele­iének magas színvonaláról, arról, hogy több keiü- letben még ma sincs ellenjelölt s a hol van is küzdelemre kilátás, csak két jelölt áll szemben. A gyöüki kerület volt az egyet en, a meljben több jelölt volt, de ^chnelzer tábornok és gróf Csáky Imre visszalépése folytán ott is tisztázódott a helyzet. Partunk hivatalos jelöltje most ott br Jeszenszky György, a kinek megválasztása a jelek Bzerint kétségen felül áll. A két tolnai jelölt folytatja körútját, a baro igen érdekes; jellemző a jelöltek erősségére, bogy

Next

/
Thumbnails
Contents