Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-11-27 / 50. szám
/ II. évfolyam. I Szekszárd, 1920 november 27. 50. szám. LNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sxekszérdi Népbank épületében. Telefonszim 85 és H)2. EfüKzitési ár: égési évre 60 K, félévre 32 K, negyedévre 17 K. Vidéken: 65 K, 35 K, 19 K. — Egyes szám éra 150 K. A MnMrt sorsa. Irt* : Dr. Őrffy Imre nemzetgyűlési képviselő. Még sohasem fenyegette a nemzetgyűlés munkaképességét annyi ve- 8iedelem, mint most. Pedig munkájának javarésze még befejezetlen s nagyon erőd Ütemben kell dolgoznia, ha meg akar küzdébi a reá váró feladatoknak csak fontosabbjaival is. Hogy ez lehetővé váljék, fokoznia kell munkaképességét, melyről hosszú ideje beszélünk és Írunk s melyet szerintünk csak a következő három eszközzel lehet elérni u. m.: a párt megtisztításával és megfegyel- meiésével, továbbá a nemzetgyűléseik magának önfegyelmezésével. Az első kettő a párt, a harmadik a nemzetgyűlés dolga, megjegyezvén, hogy utóbbi csak a tanácskozási rend meg- s»igoritá?ával biztosítható. Sokáig pusztában kiáltó szó voltunk csupán 8 bár tudtuk, hogy eljön az időnk és a nagyközönség is érezte igazunkat, maga a nemzet- gyli’és — dicséret a kivételeknek — sokáig nem akarta észre venni, hogy egyes tagjainak a nehéz és nagy időkhöz nem illő viselkedése az egész nemzetgyűlés tekintélyét élssa sírba, nmi viszont, mintán egész állatni életünk ma a nemzetgyűlésre van építve, kimondhatatlan veszedelmekét rejtett magában. A tanulságok mindig kirívóbbak, a helyzet egyre tarthatatlanabb lett. Mindig erősebb lett az elégedetlenség azoknak a képviselőknek sorában, akik megbízatásukat nem egyéni érdekeik előmozdítása, hanem a konszolidációs munkában való komoly és önzetlen munkálkodás céljából vállalták. Miután a kormány s a pártvezetőség — ezt meg kell őszintén írnunk •— nem volt elég erős a fegyelem helyreállítására, ezek a képviselők, akikhez mi tolnamegyeiek mindjárt csatlakoztunk, elhatározták, hogy ennek a bajnak orvoslását tűzik ki legközvetlenebb céljuknak. Minden politikai akció sikerének fő titka, hogy addig, a mig csak lehet, tartózkodjék a nyilvánosságra jutástól, mert különben azok, akiket az akció érdekeikben veszélyeztet — idejekorán ellenakcióba kezdhetnek s igy meghiúsíthatják az elérendő célt. Sokáig nem tudott senki sem ennek a tisztán konszolidáció céljából alakult képviselői csoportnak létéről s ebben volt lóereje. Ez lön aztán az oka a napi sajtó legvadabb találgatásainak, valamint annak, hogy sokszor a valósággal egyenesen ellenkező bireket közöltek róla. Ez a társaság, melyet legjobban * „konszolidációs csoport“ név illet hetné, a legkülönbözőbb társadalmi állású és foglalkozású, de emellett ro- kongondolkozásu egyénekből áll. Van köztük számos kisgazda, különféle értelmiségi pályán levő, protestáns tiszteletes, katholikns pap és igy tovább. Egyetlen, de annál erősebb kapoes tartja őket össze: a politikai önzetlenség. Ennek a csoportnak, sőt a nemzetgyűlés nagy többségének ar. útja, véleményem szerint, csak egy irányban haladhat. Nem szabad megengedni, hogy a nagy kormányzópártot összetartó erőknek a bir- tokrtform törvény meghozetalánnl előállt kétségtelen lazulása a pártot egészen szétrepessze, hogy erők, amelyeknek természetüknél fogva párhuzamosan kell halad- ntok, ne jussanak külön csoportokba, egymással ellentétes irányítás alá, hanem a szélső különleges irányú összetevők kikapcsolása után újból összesittessenek * az eddigieknél is még nehezebb szociális és alkotmányjogi feladatok megoldása végett. Konkretebben : minden erővel meg kell akadályoznunk, hogy a párt akár a régi két nagy pártra, akár más nagy részekre oszoljék szét, mert erre egyfelől nincs semmi komoly elvi ok, másfelől ez a nemzetgyűlés munkaképességére katasztrofális hatású lenne. Hogy azonban ez elérhető legyen, le kell válnia a párt testéről a két szélsőségnek, mert ezek ezentúl az eddiginél százszorta jobban veszélyeztetik a fegyelmet és egységet. Ez a mi programmunk a legkö zelebbi időre és azt a párt ösz- szes komoly elemei — vezér és közlegény egyaránt — helyeslik. Hogy hogyan fogjuk azt megcsinálni, ez egy kétségtelenül igen fogas, de nem is a nyilvánosáig olé való kérdés. Egy azonban bizonyos: a kivitellel soká nem várhatunk, mert különben be fog, mert be kell következnie annak, a mitől mindnyájan félünk : a párt teljes bomlása. Éppen ezért el fogunk követni mindent, hogy programmunkat megvalósíthassuk. Adja Isten, hogy arról mentül hamarább be is számolhassunk! He kacagjanak a grábőcl erdők! Még úgy volt egy hétnek előtte, hogy a nagy nemzeti szegénység árnyékának egy porciója rászoruka mi gimnáziumunkra is: bekövetkezik majd a szénszünet. Mindenki, aki csak átérezte az iskola nagyszerű hivatását, szorongó szívvel várta a „szülői értekezletet®. Az a szorongó érzés, Isten tudja, indokolt volt, hiszen hány meg hány szülő anyagi helyzetét zilálta meg p napok nehéz járása: nem lett volna csoda, ha az állam segélykérését elhárító mozdulattal intézik el. S mégsem úgy történt! Az iskolz szent falai megihlették az egybegyűlteket fs ezek az egybegyűltek teljesen átérezték mit kell cselekedniük. Felemelő érzés volt látni az elhatározás kibontakozását és megszilárdulását. Roppant sok emberi és magyar vonás volt benne. Még kezdetben hallattszottak elutasító hangok, de csakhamar elesendő sedtek a a direktor rendkívül tapintatos vezetése mellett a helyzet teljesen megvilágosodván, a különböző akaratok mind mind felolvadtak egy nagy, nemes — szeretetben és segíteni — akarásban.' fee A szekszárdi főgimnáziumban tehát es^en a télen nem lesz szénszünet A szekszárdi társadalom megértette: nem az a helyes, ha dacolunk az erőtlen állammal, hanem, ha segítünk rajta. Mert mi az állam ? Kam gyer- meke-é a társadalomnak, amit szeretni* kell; nem munkása-é, akire dolgát bízta; ntm kaíonája-é, aki, mig sebesületien volt, mindenkor becsülettel harcolt érdekében! ? Igenis, az állam a miénk, * társadalomé és ha az állam nem tudja megtefani feladatát, a társadalomnak magának kell közvetlenül megjelennie. — Ha programra szerint akar eljárni a társadalom, legyen ez a programmja: ossza kétfelé tetteinek energiáját s mig egyik felével dolgai után lát az állam helyett, a másikkal reparálja meg beteg államát. Ha nagy baj van, mindenképpen magának • gazdának kell sarkára állnia ; s ennek az országnak a társadalom az gazi gazdája. Voltaképpen mindig természetellenes is volt h túlságos nagyszerepü állata: elkényeztette a társadalmat. A kulturális fejlődés nem az állam erősödése felé mutat. Ha mi haladni akarunk, hangsúlyozzak a társadalom szerepét. S pláne hangsúlyozzuk most, amikor mindenekelőtt élni akarunk. Bizonyára vannak kiváló vezető embereink, akik látják, hogy meg kell szervezni a társadalmat, mint ilyet. S azokra sok munka vár. Szekszárd még voltaképpen csak földrajzi fogalom, még Szekszárd, a szervezett társadalmi egység, niscs meg. Hol vagyunk még attól az időtől, midőn minden szekszárdi lakos teljesen átérzi, hogy közös létérdeke van! A múlt vasárnapi szülői értekezlet eredményére büszke lehet minden résztvevő s maga Szekszárd is. Legjobb jele, hogy ez a város a jó ute* halad. Értelmes magyar és magyarrá lett fajtája önkéntelen megérezte, mit kell tennie, ha élete bázisáu akar maradni. Éppen ezért fel a fejjel, semmi- csüggedés és teljesen felesleges, ha — kacagnak a grábóci erdők ... ■ Zs II modem testnevelés és a Turul-egyesületek. A mi kaotikus, kapkodó politikai életünk az abnortnis agy beteges len dütetével szinte ontja a szebbnél- szebb eszméket, amelyek azonban — legalább ezideig — testet nem ölthet'.ek, mert a cselekvő erőt megbénítja a „turáni átok“, a „morbus bungaricus“, a gyűlölet, a széthúzás, a visszavonás szelleme. Az eszmék eme csillogó világában szerényen, szegényes toalettben húzódik meg egy, amelynek mély tartalmát és nagy horderejét csak azok látják meg, akik megszokták, bogy nyitott szemmel járjauak az élet ut- jaiu s hogy ne menjenek el felületes tekintettel sz élet egyes jelenségei mellett. Ez az eszme a Turul-egyesületek megalakításának eszméje, a szláv Sokol egyesületek mintájára. Nem óhajtom ezúttal a megalakítandó Turul-egyesületeknek politikai, főleg az irredentizmus szempontjából való nagy horderejét taglalni, hisz ezzel a napilapok elég Bttrün és kimerítően foglalkoztak, feleslegesnek tartom ezúttal méltatni a Sokol- egyesületek által elért nagyszerű po litikai eredményeket is, hisz ezek közismertek, hanem speciálisan a testnevelésnek nemzeti szempontból való nsgy jelentőségére akarok rámutatni. Galton, a világhírű angol tudós, az eugenika tudományának első rendszerbe foglalója, végrendeletében nagyobb összeget hagyományozott a londoni egyetemre, hogy az tanszéket állítson fel a fajnemesités, az eugénika tudományos fejlesztésére. A londoni egyetem felállította ezen tanszéket, amelyet Pearsennel töltött be. Az eugenika görög szó. Nemesen születettet jelent s célja az emberi fajt regenerálni, inegjavitani s orról gondoskodni, — amint azt a növényi es állatvilágban már régóta megcselekszik, — hogy az emberek és utódaik egészségesek, erősek, életképesek legyenek. Ez a tudományág, meiy nézetünk szerint a leggyaKor latibb i az emberiséget a legköxvet- tenebbül érinti, lényegileg igen ma- terialisztikusnak látszik ugyan, alapjában véve azonban végtelenül ideális és eszményi. Azt akarja, hogy olyan emberek szülessenek, akik ne hordozzák már születésük pillanatában beteg szív, rossz tüdő, vagy tné- telyes vér alakjában egy bosszú és kínos haldoklás csiráját magukban. Azt akarja, bogy a fajt rizikói é* szellemi tekintetben a lehető legmagasabb nívóra emeljük. E tekintetben kétségkívül a legfontosabb biológiai tényező n kiválasztás (selectio). Világosan látjuk ezt Galtou rendszerében, aki törvényként állapítja meg, hogy minden fuj egyéneinél megvan a folytonos és szükségszerű tendencia, hogy a faji átlag ,— középszerűség — felé törekedjék. így például látjuk, hogy gondos szelectióval tenvész tett növények éa állatok szinte csodálatos gyorsasággal térnek vissza az eredeti faji formához a selectio megszüntetése után, még ha attól eredetileg igen messze távoztak is el. — Nagy általánosságán ismert téuy, hogy ragyogó tehetséggel megáldott szülők igen gyakran egészen közönséges átlaggyormekcknek adnak életet, míg sz átlagon is alul álló szülőktől kivételes tehetségű gyermekek származnak. Ha tehát a fajt az ő pályafutásában magára hagyjak s fejlődését nem irányítjuk, nem befolyásoljak, okvetlenül bekövetkezik a visz- szaiejlődés, a dekadencia. Meg kell tehát szüntetni mindazokat a tényezőket, melyek a helyes irányú kiválasztást gátolják, vagy helytelen irányba terelik. A fajtökéletesitéa gyakorlati alkalmazásánál azt a módot kell válasz tani, amely viszonylag könnyen megvalósítható s a melynek nagyszerű gyakorlati eredményei már évtize dekkel ezelőtt az egész müveit világ ügyeimét magukra vonták s ez az életszükségletté vált rendszeres testedzés. Az a kemény szellemi munka, a melyre életviszonyaink a társadalombeli embert már kora ifjúságában rákényszerítik, egyoldalúan fáraszíjs, egyoldalúan edzi a szervezetet s majdnem teljeseu feibaesnálatlanni hagyja a szervezetben felgyülemlett egyéb erőket, azokat, amelyeket általános Ságban testi erőknek nevezünk. Az emberi szervezet azon természete, hogy a fölös fizikai erőket raxgából kiválasztani törekszik, eilenálihatatSzerkeszti : SCHNEIDER JÁNOS. A lap meajeienik taiadea szombatos. ElMizetési dijak és hirdetések, vatarnint a lap szellemi részét illeti közlemények a szerkesztőséghez kflldendik. Hlrletetek árat: A ItekHabb hintáiéi dija H korma A Mrdaléa at a le Iáé oldatna egy OOaUlaéMr útin hatáboa adt'»rtrr komákéit I toron sót a «aöracotdaloa t korosa M (lllarba, a tklrroealbaa eikatyaiatl raklnr- ktr ralamlnt a ijllttér 1 koronába ker&l. Caaládi kirak h rí'tt’iH ktr- dt tárak kQlöa ánzabáa akartat.
