Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-11-27 / 50. szám
i TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1920 november 27. tanul viszi az embert oly irányba, mely & fölös er6k felhasználására vezet, ámde éppen ösztönszerüségé- né! és öntuiatlanságánál fogva oly utón, mely a legkárosabb mértékben bat vissza a szervezetre s nagy időn át elharapózva egész nemzedékeken át érezteti romboló hatását. Kávéház, korcsma, éjjeiezés, dorbézolás hozzák meg még ma is ifjúságnak legnagyobb részének a szükséges testi kifáradását. Ez az életmód maga a betegség, mert sztilőanyja, részben pedig előmozdítója az emberiséget megtizedelő s az életet megrövidítő nyavalyáknak. Különösen fontos az intenzív testedzés a serdültség korában, amidőn az ifjú fejlődési időszakának integráns részét az iskola padjaiban kénytelen tölteni s mellette otthon is előkészítés céljából kemény szellemi munkát kell végeznie. Ebben a korban egyenesen előfeltétele az egész ségnek s a test normális továbbfejlődésének a jelentékeny erőkifejtést igénylő testmozgások végzése. — S hogy ez nem igy van, annak kiáltó bizonysága az a sok sápadt arcú, beesett mellű diák, akik a középiskolák és egyetemek tantermeit benépesítik. De nem i* csoda, mikor heti 32—38 órai, iskolában végzett szellemi munkával szemben, nem is számítva az otthon való tanulást, hetenkint csupán 2 óra fordittatik testápolásra. Lehet-e ily körülmények között beszélni sz emberi összetétel két faktorának, a test- és léleknek harmonikus egy önfejlődéséről? *Meg- akadályoztatik, vagy legalább is el lensulyoztatik-e korunk egyik rákfenéje: az idegrendszer tultengé3e ? Bizonyára nem! Pedig ez az a kor, amidőn a lélek a iegszenzibilisebb s amikor még telitve van a szép, a names, a tökéletes iránti rajongó hittel, sejtelmes álmok, bohó vágyak tarka, színes tündérvilágáva! s amikor az élet egy-egy durvább inoz-s zanata úgy bat a szubtilis lélekre, mint egy otromba ökölcsapás. Ez az a kor, amidőn az emberi lélek még minél több bensőségre, melegségre, szeretetre vágyik és megértésre. Erre a jelentéktelennek látszó, szürke szóra, s amelyen mégis a mi egész világunknak boldogsága, nyugalma, erkölcse, hite és minden egyéni és egyetemes emberi boldogság létalapja nyugszik. Ez az a kor, amikor az élet a maga rideg meztelenségével kezd mntatkozui azok nélkül a hazug salle.Bgok nélkül, melyekkel a csapongó ifjúi fantázia telcicomázza. Az idealizmus fegyverletételének, az álmok elhervadisának, az igények folytonos leszállításának csalódásokkal teli korszaka ez, fűszerezve mind- i azzal a keserűséggel, szégyennel és gyötrelemmel, mely a vereségek, ka- j pitulációk nyomában jár, s amikor [ az élet tartalmatlannak és értékte- I lennek látszik. Az ily kétségek között vorgődő fiatal lélek könnyen ragadtatja ma- i gát végzetes lépésre ■ könnyen dobja el magától azt, ami a legdrágább — az életet. De ha az ifjú erős testű s érzi ereiben buzogni a tüzes, egészséges fiatal vért, ha érzi izmaiban dagadni az erőt, nem fog a gyarló, csüggeteg emberi lélek mtolBÓ mentsvárához fordulni, hanem kifeszitett mellel, ökölbeszorított kezekkel, villogó tekintettel fogja bekiáltani a világba: „hát csak azért se!“ De az előrehaladottabb korban is annyira megterhelik a kulturembert az élet gondjai, annyira hatása alatt áll az éietszervekre kártékony kör nyezetnek, a szoba tisztátalan levegőjének, a kávéházak füstjének, az utaa porának, a technikai találmá- 1 nyok zajának, oly annyira reá van | Utalva az ülő életmódra, a mozgással alig egybekötött napi foglalkozásra, hogy mindezeket a káros behatásokat csak a rendszeres és kö vetkezetcs testmozgás, a lelket és testet egyaránt felüditő és szórakoztató testgyakerlatok, athíetika, kor-' csolyázás, vívás, evezés, úszás, a szabi dtéri játékok, a lavrn-tennis, a football rendszeres üzése képes ellensúlyozni. Ha végig lapozzák a világtörténelem lapjait, arra az eredméayrs fogunk jutni, bogy az ókori nagy államalkotó népek hatalmuk tetőpontját éppen a test legintenzivebb kultuszának idején érték el, de amint normális vágyaikat a hatalom, a fényűzés, a szerzett nagy vagyon s az élvezetek bősége- jóllakatta s a test kultúráját elhanyagolták, beállt az elernyedés, a bomlás folyamata. Hova tűntek el ezek a népek ? Hova lett az egyiptomi Faraok birodalma, mitől homáiyosodott el a ragyogó glóriáju hellén műveltség ? Mi enyész- tette el Athén és Sparta daliás, harc- edzett polgárait s mi söpörte el a föld színéről Rómát és Karthágót ? Hová hanyatlott kincses Bizánc, a pompázó Velence s a világverő Stam- bul ? A felelet mindenütt ugyanaz. Természetellenes titkos bűnök fészkelték be magukat, a kényelem és fényűzéstől elpuhult s az élvezetektől kimerült felsőbb szervezetekbe a ragály elharapózott az alsóbbrendű orgánumokra is és lesorvasztotta az államot, romlásba döntő a nemzeteket, ahöl mindent érzéki kápráza- tolcra s minden ellentálló erőnek mámorba, kéjbe .merítésére alapítottak. A hazafias erények és az irreden tizmus intenzív ápolása maliett ezzel a hatalmas ellenséggel igyekeznek a Turul egyesületek felvenni a harcot, erkölcsi kötelessége tehát a társadalom minden tagiának, hogy úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogassa s ne engedje dicstelenül porba hullani azt a zászlót, amelyet oly határtalan lelkesedéssel ragadott fel a kezdeményezők lelkes csapata. Jól titdjuk, hogy napjainkban még minden eszményi mozgalom osztályrésze kicsinylő kétkedés, közömbös lenézés, silány elmélkedés, hisz anyagi érdekek hajszolásában kimerült korunk szánakozva néz minden eszményi harcot s könnyen tartja botornak az eszmék harcosét az, aki szűk eszével röghöz van kötve. — Ám a diadal mégis azoke\ marad, akiu. eszmékért küzdenek s a gunyolódókból kigu nyoltak s a nevetőkből kinevetettek lesznek. Hisz oly erejük van ezeknek az eszméknek, annyi bennük az üdvös, a mélyen emberi és haladást jelentő, hogy nem csak a renyhe gúnyt törik meg, haném a csökönyös maradiságot és azokat a túlélt intézményeket is, melyek az eszme szabad szárnyalásának akadályul szolgálnak. Hogy a kulturillamokban a testnevelés ügyének helyes és céltudatos megoldását már régtől fogva az állam egyik legvitálisabb érdekének, az állami existencia egyik legsarkalatosabb előfeltételének tekintik, arra legékesebb példa, hogy egy angel történetiró Viktória királynő uralkodását méltatva, a viktoriánus korszak legnagyobb dicsőségének nem a győzedelmes háborúkat, sem az impérium fejlődését, sem a technika1 haladását tekinti, hanem azon körülményt, hogy a királynő uralkodása alatt az emberi élet átlagosan tiz évvel hosszabbodott meg, amelyet túlnyomó részben annak tud be, hogy ezen időkben sikerült az angol nép lelkében a sportolás iránti szereldei a leghatékonyabban kifejleszteni. Ahol a történetírást ily gyakorlatias szem* pontok vezetik, ott egyáltalában nem kell azon csodálkozni, hogy az angol főváros egyeteme sietve nyitott tanszéket annak a tudományágnak, a melyben Galton, Pearaen, Darwin, Forel és Whitman annyi kiválót produkáltak b amelynek studiális objektuma maga az ember. Bár az engenikusok között az eu- genikus érzés kifejlesztése s az eu- genika gyakorlati alkalmazása tekintetében nagy eivi ellentétek vannak ugyan, abban azonban mindnyájan megegyeznek, hogy a további dege- nerálódás megakadályozása céljából az államok előbb utóbb mégis csak kénytelenek lesznek radikálisabb eszközökhöz nyúlni, amint ezt már az ókorban a görököknél tapasztaljuk, akik a testi, vagy lelki abnormitás- ban szenvedő gyermekeket a Taige- tos ormáról a mélységbe dobták, az újkorban pedig egyes délamerikai államokban látjuk megnyilvánulni, sbol a testileg, vagy lelkileg dege- nerált embereket orvosi műtéttel teszik sterillé, mert a mai civilizált társadalomból hiányozván az egyenlő versenyfeltételek alapján dolgozó létért való küzdelem, a kevésbé alkalmas egyének nem pusztulnak el maguktól s igy feltétlenül beáll a faj biológiai hajótörése. Pedig a világtörténelem ez irtózatos vajúdása közepette csupán a sportok által felüdiíett és megedzett, lélekben és testben egyformán ép és egészséges magyar faj lesz képes csak felvenni a harcot a jövő bol- dogülás gigászi küzdelmével. Emberfeletti mérkőzés folyik itten népek és világfeifogások között. Ez a mérkőzés ránk magyarokra nézve arról dönt, hogy éljünk-o tovább vagy sem? S ha igen, becsülettel éljüuk-e? A Turul egyesületek, mint erkölcsi testületek, amelyekbe csak tiszta lábakkal, az utca porát, szennyét, alantos szenvedélyeit kívül hagyva, szabad csak belépni, a hit, a meg győződés erejével fogják az emberek leikébe beoltani azt a tudatot, bogy dacára annak a tengernyi csapásnak, ami bennünket ezideig ért, dacára ellenségeink tevékenységépek, dacára, hogy minden ellenünk esküdött, mi mégis élni fogunk s nincs messze az az idő, amikor Szent István koronája ismét a régi fényben fog ragyogni. Nagy és nehéz munkára vállalkoztak a Tarul egyesületek szervezői, mert a haladó s társadalmi téren is előrotóduló követelmények azt igénylik, hogy az egész magyar társadalmat egy nagy egésszé tömöritsük a testnevelés hatalmas demokráciájában, hogy az egész magyar nép egységesen, minden politikai, párt és osztályérdek kiküszöbölésével vehessen részt hazánk újraépítésének hatalmas munkájában. Or. Radó Arthur. A kormányzópárt a] proftrammja. A nemzetgyűlés szünetét a kormányzópártban arra használták föl, hogy részletesen megállapítsák azt a munkatervet, amelynek utjain a jövőben — elsősorban a legközelebbi hónapokban — a kormány és a párt politikájának haladnia kell. Ez a mozgalom a szélsőséges elemeknek a pártból való kiszorítását is célozza. Természetes azonban, hogy ez az uj munkaterv nem irányul a kormány- [ nak egyetlen tagja ellen sem, sőt el- í lenkezőieg, egy egységes s minden | tekintetben összetartó többséget akar a mai kormány számára biztosítási. A szélsőséges elemek kiválását nem is képzelik úgy, hogy egyes képvi- seiőket szólítsanak föl névszerint « kilépésre, hanem akáppen, hogy a pártban való bennmaradását az program» kötelező elfogadásáhaz kötik. Módunkban van most már teljes és hiteles szövegében közölni a*t a nyilatkozatot, amely á párt programúi tervezetét magában foglalja « amelyet már eddig is több, mint száz nemzetgyűlési képviselő irt alá. A nyilatkozat a következőképpen szól : „Alulírottak abban a meggyőződés ben vagyunk, hogy a magyar politikai életnek a béke ratifikációjával megnyílt uj kormányszakában két fő feladata van : egyik állami és társadalmi megerősödésünk, másik a küzdelem a béke revíziójáért. Ezt a kettős törekvést azonban csak akkor látjuk sikeresnek, ha a kormányzatban, amelyet minden személyi érdek háttérbetolásával akarunk támogatni, a következő alapelvek uralkodnak: a keresztény (keresztyén) nemzet irányzat, demokratikus agrárszellem és szociális felfogás. Ezektől az alapelvektől áthatva, a nemzetgyűlésnek a következő legkö zelebbi feladatokat kell megoldania: 1. A közrend tökéletes biztosítása, 2. a munkáskérdós szociális szellemben való rendezése, 3. pénzügyeink rendezése, 4. a közigazgatás reformja, amely nélkül a földreform végrehajtása csődöt mond, 5. az alkotmányjogi és házszabályreform, előbbinél nevezetesen :• a) a királyi jogkör megállapítása, b) a felsőház reformja és c) a választójog reformja, amely nélkül készületlenek lennénk házfeloszlatás esetén, 6. közoktatásunk reformja, tekintettel az uj művelődési és gazdasági szükségletekre, 7. rz egyházpolitikai reformok (katolikus autonómia és 1848. XX ), 8. az ipartörvény revíziója (kisipar védelme)»- és végül 9. mezőgazdasági és ipari termékek szabadfordalmának eléré séhez szükséges intézkedések. A király személyének kérdését csak a fenti reformok elintézése után tartjuk eldöntendőnek úgy a békés konszolidáció, mint hazánk feltámadása é3 függetlensége érdekében. Hogy pedig mindezeket a feladatokat megoldhassuk, szükségesnek tartjuk a kormányzópárt rekonstrukcióját olyképpen, hogy abban csal^; rckonfelfögásu elemek maradjanak. Ki kell tehát válniok úgy jobbról, mint balról a szélső politikai felfogást valló elemeknek, különösen pedig azoknak, akik akár a keresztény világnézet, akár alkotmányjogi felfogás, akár pedig az állami és társadalmi rend átépítésének módja vagy üteme szempontjából a n&gy többségtől eltérő felfogást vallanak. Budapest, 1920. évi november havában.“ Ez a nyilatkozat, amint látható, felöleli a törvényhozás munkásságának minden körét és biztos alapot teremt arra, hogy a kormányzópárt most már valóban egységesen és minden tekintetben Bormányképesen vezesse tovább a nemzetgyűlést. Nem helyes azonban, hegy az uj pro- grasamot bizonyos oldalról minden áron egyes képviselők nevével akarják összeköttetésbe hozni, mert azok, akik e munkaterv érdekében indult mozgalomban resztvettek, nemcsak, hogy nem kívántak vele egyidejűleg szerepelni, hanem ellenkezőleg, éppen azt akarják elérni, hogy a kor- mányzépártban a kormány tagjain kívül más vezérek ne lehessenek. /-------------------------— ~— Cs eoka Magyarország sem ország, Egész Magyarország — mennyország. A ieffinointibb cipőkrémet legjutányosabban HOHE szövetkezetben vásárolhatja.
