Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-09-25 / 40. szám
II. évfolyam. Szekszárd, UJ20 szeptember 25. 40. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamim a lap szellemi részét illet« közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrdttesek érti: A !«gd»ebo blr<l«t*s dija 25 korona A Ordít*« ai alól so ! oldalon egy 60as!lhn*ter széles hasábon miliaéter «oronkédt 1 koronába, a sz&vegoldalon 1 korona SO fillérbe, a hírrovatban elfcelyexelt reklám- hír valamint a nyllttér 2 koronába kerül. Caaládl kirak és vállalati atr- detésvk kQIOa árszabás szartat. i _______________________._____________ Dr . Örffy Imre az aktuális pénzügyi kérdésekről. 55“.,-os maximális uosvonútruházáii illetéket javasol a pénzüsyi bízottjai. Miért kellett leszerelni a tözsdeellenesek akcióját? — Szigorú megtorlás készül az adócsalás ellen. — „A külföldi kölcsön nem fog leküzdhetetlen nehézségekbe ütközni“. Szenzációs és az egész ország közgazdasági iaktorai előtt nagy feltűnést keltő cikk jelent meg a „Magyar Tőzsde“ cimü előkelő pénzügyi szaklap legutóbbi számában. A lap szerkesztője kérdést intézett dr. Orffy Imre nemzetgyűlési képviselőhöz, a tőzsdeadó javaslat előadójához s megkérte, nyilatkozzék, milyen okból ellenezte a pénzügyi bizottság, hogy az, értékforgalmi adó ne emeltessék olyan mértékben, ahogyan azt Gaál Gaszton javasolta. Dr. Orffy Imre a szerkesztőnek a következőket mondotta : „Nincs veszedelmesebb, mint hft I a közvéleménybe olyan kérdést dobunk bele, amelyet csak szak- i képzett közönség tud eldönteni. ! így vagyunk a tőzsdével is, a j melynek közgazdasági hivatását « mai világgazdasági helyzet ben még átlagos intelligenciáin emberek sem méltányolják kellően, annál kevésbé, mivel a mostani keresztény, nemzeti, agrár és szociális irányzat a tőzsde összetételével és az ott — sajnos — előfordult visszaélésekkel nagyon érthető okokból nem rokonszenvez. Csak ennek tudható be, bogy a tőzsdeadó kérdése feltűnően nagy port vert fel, illetve, hogy annak ügyes beállítása sokakat pillanatra megtévesztett. .4 magyar állam nem engedheti meg magának azt a luxust, amit a kommu nisták tettek■ — A kommunisták megtehették azt, hogy közgazda- l sági intézményeket — tekintet nél- j kül a többi államok berendezke- i désére — törültek, de azt hiszem, ! ez aligha lehet követendő példa j ránk nézve. Nem tehetjük azt, ; hogy ezt az összes többi knl- lurúllamokban létező és fentar- tott igen fontos közgazdasági 1 intézményt guzsbakössiik. A kérdés elég világos: csak \ addig a határig szabad elmen niink, amely nem akasztja meg a tőzsdei forgalmat olyan mér- I fékben, hogy az redukálódjék, I illetve más tőzsdébe áthelyeződjék. Szakemberek egyhangú vé- ' leménye, hogy a pénzügyminiszter által javasolt kulcson túl- > menni nem lehet. Ha összevetjük azt a legjobb esetben várható nyereséget, amelyet a tőzsdeadó erős emelésével elérhetnénk, azzal a rizikóval, amelyet ezzel előidézünk : mérsékelt és a közgazda- sági életben veszedelmes kísérletekkel dolgozni nem akaró politikus álláspontja csak az lehet, hogy az emelést csak mérsékelt kulcs szerint szabad eszközölni, megvárva annak a tőzsdére való hatását. Mi az eddigihez mérten lényegesen emeltük az értékpapír- forgalmi adót. A magam részéről éppen ebből az okból nem vagyok biztos abban, vájjon ez az adóemelés nem okoz e visszaesést. — Mik a lényeges pontjai az adócsalásról és a vagyonátruházásról szóló törvényjavaslatoknak ? — kérdezte szerkesztőnk dr. Örffy Imrétől, aki tudvalévőén ennek a két javaslatnak is előadója. j Az adójavaslat — mondotta — i azon a lehetetlen helyzeten óhajt ! változtatni, hogy eddig a kincs- j tár legsúlyosabb megkárosítása ) is csak kihágás volt Ilyen enyhe bírálás mellett az adómorál — sajnos — az egész országban a legalacsonyabb nívón állott. A javaslat ennek a káros helyzetnek a megszüntetését célozza. Adójavaslataink között a „némely illetékekről“ szóló javaslat igen nagyjelentőségű. Ezen a réven mintegy ötszáz hatszázmillió bevételre számítunk. Ezzel szemben a vagyonátruházást szabályozó javaslat csak mintegy kétszáz millióra, számit. Érdekes, hogy a közvéleményben és a politikai világban egyaránt ez az utóbbi javaslat vert nagyobb hullámokat. Ennek az «z oka, hogy ta vagyonátruházási kérdés jobban nyúlik be a magánjogi viszonyokba progressiv kulcsa miatt. Miután ez az első komoly szociális tartalmú törvényünk, j mentői hamarább kell tető aláhúznunk, hogy végre megerőilenitse a velünk szemben sokat hangoztatott reakciós vádat. Különösen súlyossá teszi a vagyonátruházási javaslatot, hogy ebben már az adócsalási törvény nek a paragrafusai lépnek életbe, szemben az egyenes és az ösz- szes eddig hozott egyéb adótörvényekkel — nein véve ki a némely illetékekről szóló és most i tető aiá kerülő javaslatot sem — j amelyeknél az adócsalásra vo- j natkozó szigorú rendelkezéseket azért nem lehet életbeléptetni, mert az örökös novelláris rendelkezés Jolgtán adó- és illeték- rendszerünk csaknem áttekinthetetlenné vált és a köztük való eligazodás nehézsége méltánytalanná tenné minden szigorú, \ represszió intézkedést. A vagyonátruházási illetéket radikálisnak mondják, holott a nyu- ' gáti országokban kozott egyes intézkedések sokkal progresszi- uebbek. így például az olasz illetéktörvény hetven százalékig megy. Ezzel szemben a pénzügyi bizottság által javasolt progresszió a legextrémebb esetben is — idegenek közötti örökösödés, 'illetve ajándékozások huszonötmillión felül J — csak ötvenöt százalék. A pénz ügyi bizottságban ugyanis a tervezett 80 százalék oly nagymérvűnek látszott, hogy annak érvénybe lépése — tekintettel a vagyonértékelés amúgy is igen j szigorú szabályaira — valósággal vagyonelkobzás lett volna, j — Lesz-e jelentős gyakorlati eredménye az adótörvényeknek ? — kérdezte szerkesztőnk. .4; illetékek behajtása automatikusakban történik, mint az adóké és számtalan hatóság köteles asszisztálni ebben a tekintetben a pénzügyi kormányzatnak. AmeuDyiben a inegcsonkitett Magyarország területe mégnagyobbodnék, vagy pláne ha belátható időn belül a kártérítés kérdé sében a revíziós álláspont győzedelmeskednék, ebben az esetben a felemeli illetékek és adók — meggyőződésem szerint — rövidesen helyrebillenthetnék államháztartásunk súlyosan megzavart egyensúlyát. Egyelőre, azonban külföldi kölcsön nélkül csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tudja a pénzügyminiszter tovább vezetni a pénzügyeket Tekintettel azonban mezőgazdasági produkciónknak remélhetőleg rövid időn belül beálló teljesen zavartalan menetére, túlzott remény nélkül állíthatjuk, hogy hitelképességünk is nőni jog. 8 ha a külföldi államok belátják, hogy a magyar politikusok zöme távol tartja magát minden kalandor politikától, akkor a külföldi kölcsön felvétele nem jog leküzdhetetlen aka dáli/okba ütközni.“ Miért nincs lakás Szekszárdon ? A „Tolnamegyei Újság“ 37. számában W. K.-nak „Lakáskérdésről“ Írott cikkét a város közönsége igaz örömmel és megelégedéssel olvasta. Hallottunk azonban egyesek részéről, akiknél a közlemény fején találta a szöget, oly véleményt, hogy W. K. szigorú bírálatot mondott, mert Szekszárdon ezidőszerint nincsen lakás, vagy lakásrész, amelybe a hajléktalanokat elhelyezni lehetne anélkül, hogy a háztulajdonos, vagy lakó családi nyugalma és kényelme meg ne zavartatnék. Előre kívánom bocsátani, hogy teljesen azonosítom magam W. K. tárgyilagosan é3 higgadt Ítélőképességgel megirott cikkével, de szükséges nek tartom egyes kérdésére különösebben reá világítani. W. K. „hazanatlannak“ bélyegzi azt az egyént, aki a megszállott te rületról menekült, vagy egyéb ok miatt hajléktalanná vált lakásnélküliek nagy számának szenvedéseivel, jajkiáiltásával mit sem törődve, ürességtől kongó szobáit, felesleges lakrészeit, ahol talán esak hébe-kor- ba egy egy szivart szokott elszini, segítségükre fel nem ajánlja. Én az ilyen embert nem nevezem hazatiat- lannak. Ezen kérdéssel kapcsolata san talán ez az enyhe jelző eszembe sem jutott volna. Sokkal erősebb jelzővel bélyegzőm meg azt az embert, aki szenvedő magyar véreit, ha alkalma és módja van hozza, hajlékába iogadm nem akarja, őket ellenségnek tekinti s ezzel a magyarság ellenálló képességét, erejét csökkentve mintegy kiszolgáltatja a kifosztott, meggyötört Csonka Magyar- országot ellenségeinek, az méltán reá szolgál a „hazaáruló“ jelzőre is. Mert tudják meg azok, akik ei- itélőleg nyilatkoztak W.K., „Lakáskérdésről“ írott cikkéről, hogy ma Szekszárdon legkevesebb 150 hajléktalan család van, akik waggonokban, nedves, penészes, túlzsúfolt lakásnak nem tekinthető ideiglenes helyiségben sínylődnek e gyermekeik arcá ról, ha voltak is rajta egykoron, lassacskán lehullanak az élet rózsái, eltonnyadnak és elpusztulnak. Aki kételkedik benne, töltsön el néhány órát a waggonlakások közelében, vagy a város külső perifériáiban. Am láthatjuk azt is, hogy Szekszárdon ezidőszerint még számos olyan lakás található, ahonnan egyes lakrész az illető család indokolt kényelmének megzavarása nélkül igénybe vehető volna. Éhez azonban nem rideg hatósági közreműködésre, hanem a lakással rendelkező család hazafias érzésére és belátására volna szükség, mert ennek hiányában az oda behelyezett családnak élete gyöt rődés volna. Lelketlen módon spanyol inkvizícióhoz hasonlóan tudják zaklatni azokat a szerencsétlen lakó kát, akiknek födél alá helyezését a hatóság intézte. Egyik itteni háztulajdonos, akinek hat szobás lakásából csak két Bzobát vett igénybe a hatóság egy öt tagból álló magasran- gu tisztviselő család részére, ott maradását azzal akarja lehetetlenné tenni, hogy a szobából a kályhát kivitette. Egyik jó módú parasztgazdához akartak a napokban egy hajléktalan családot behelyezni. Szobát és konyhát vettek el tőle, de 3 tagú családjának még mindig maradit 3 szobája és külön konyhája. A szívélyes házigazda azonban a család beköltözését azzal tette lehetetlenné, hogy a szoba egyik falát kiütötte s abba tehenét kötötte be. Egyik gazdag kereskedő, aki a békében még kis lakásban nyomorgó lakó volt, azért nem akarja beengedni kényelmes házába a wag- gonlakót, mert egyetlen leányának külön két szobás lakásra van szüksége és a szalon szobáról sem tudnak lemondani. Ez az urleány kilátásba is helyezte négyszemközt a waggonlakónak, hogy ha mégis be merne költözni, kikaparja a két szemét. Természetes, hogy ilyen Ígéret után az illető jobbnak látta továbbra is' a waggonban maradni. Egy másik háziúr azért nem tűri meg a lakót házában, mert régi tapasztalata, hogy tolvaj minden ember. Ilyen és ehhez hasonló példát még sokat tudnék felsorolni, élénk bizonyítékául annak, hogy egyes emberből menynyire kipn ztult minden hazafias érzés, könyörületesség és irgalom. Talán lesz még alkalmam a nevek megemlítésével is egy-egy jellemző esetet felemlíteni. Ezek szerint tehát Szekszárdon nem volna lakásínség, ha mindenki Szerkesztősei és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 60 K, télévre 32 K, negyedévre ! 7 K, Vidéken : 65 K, 35 K, 19 K. — Egyes szám ára f50 K.
