Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1919-12-06 / 13. szám
2 19IS december 6. gréí Appenyi Gésa vbitanácsos Áló», Tárék Bőin, itj. Kovács S. Endre, dr. Erdélyi Aladar, Frey Jáuos és dr Éri Márton föjtgjzí bizottsági tagokból« álló kü.dötuég menesztetett, akik a kormánybiztost nughivtik. A kormánybiztos a közgyűlés tagjai élénk éljcazése között megjelelvén, l'orster Zoltán alispán a kővetkező szavakkal üdvözölte: llé.ltóságos Kormánybiztos Ur ! M at a kormány képviselője és bizalmának letéteményeafje, első Ízben jelenik meg Méltóságod tanácskozási temüukben : a vármegye közönség« nevében tisztelettel üdvözlöm Méltóságodat 1 Bizalommal tekintünk működése elé, mórt a köz- ügyek iránt viselt meleg érdeklődése a közel maiiban nemzeti életünk megmentése éa védelme tekintetébss megnyilvánult és közismert hazvjus lelkii’ete biztssiték nekünk arra, kogy Hazánk újra éh-dós«, a konszolidált viszonyok megterem lésére irányuló munkásságunkban Méltóságod hivatott vezérünk leeed ! A Mindenható segítse Méltóságodat «unkájában ! A kor«áDybizt#i az üdvözlésre a következőkben válaszolt: Nagyságos Alispán Ur! Hílatelt ssivvel, lelkem melyéig meghatva mondok köszönetét azokért a szép szavakért, melyiket most — ennek az elnöki szoknék elfoglalása alkalmából — bozsám iat#zni nziv«» volt. A mikor — lem keresve o kitüntetést — a kormány bizalmából e helyre állíttattam, keltés «él lob. gett szemeim előtt: azzal * kitartással, azzal a Munkaszeretettel, azzal az önfeláldozásig rnonő kótelességteljesitrisae!, ami egyedül, lehet ma biztosítéka a sikernek, szolgá’ni az országnak nagy érdekei*., aegitoni a nzároybontogaiisái annak a két nagy eszmének, amelynek jegyében a rés iaarál* komoly nmukrja ma megindult, t. i. a kereszt. i.y v«lláicrkölcst világszemléletnek és a nemzői: érzessek és közreniüiiödgi hatékonyan ennek a két »»/.mének megizmosodásán, hogy arra felépítheti legyen a jövő szilárd épülete. Másrészről «zolgáini akartam minden rondolkezásro álló erőmmel eat a vármegyei, ahova addig ősapán az ellenforradalmi ténykedéseknek, a közös küzdelemnek, a küsös séikUlözésnok, á közös üldözésnek szálai .füstek, de omely vármegyét, intézményeit, tisztviselő karát és lakosságát egyaránt azóta megtanultam-be^sülui és azerotui. A* országnak mai szomorú anyagi helyzote — aajnos — béklyókat rak mindaD igyekezetemre és csuk inkább * megértés, a kitartás, a komoly igyekezni az, amit ma Ígéretül nyújthatok arra az időre, amikor a lehetőségek kora megnyílik, amikor a mai fásult, napról-napra való élést felváltja a «unka s az ennek nyomán járó jólét, j Meg vagyok győződve arról, hogy ekkor el fog következei egy soka nem remélt fellendülése en nek a Tömegjének és én boldognak fogom érezni magam, ha okhíz a fellendüléshez egy-egy tégi* lerakásával én is hozzájárulhatok. Addig kérek bizalmat működésem iránt és jóakarata támogatást. A közérdek elősegítése cselekedeteim rugója, ennek megóvása érdekében fo gom kifejteni egész m«uk*kedvemet éa azzal a hittel szeretném majd itthagyni azt a helyet, a melyet most elfoglalok, kogy megtettem köteles sogemot. < Isten áldását kérem munkámra, segítő munkatársaimra és erre a szebb jöviro érdemes szép vármegyére! A nagy tetszéssel fogadott beszéd után elfoglalta a kormánybiztos az elnöki széket és hatalmas, lelkes beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. 7 r kin teles Törvényhatósági Bizottság! Tizenhárom hónapja most, hogy itt utoljára ety begy ült a vármegye. Egy esztendeje ennek. D« ez az esztendő a megpróbáltatásnak, gyötrelemnek és megaláztatásnak hossz« esztendeje volt. Ez a keserves tizenhárom hónap elvitte összes rssnéayeinket, összes bizalmunkat, magunkba ve tett büszke kitünket. Mi azt hittük és sazal vigasztaltuk magunkat fásult önfeled taégttnkben, hogy megbüahődtük már a múltat és jövendőt ... Es ksserüeu cáfolt rá erre ez a itosiom tizenhárom hónap ! Egy »yitott sir szélén állunk most, amelyben a halálra sebzett, kifosztott, még élve feldarabolt szegény Magyarország fekszik. És t»i, gyászolók, kétkedő érzéssel kérdezzük egymástól, ott a nyitott sir szélén, hogy van e itt még egyszer feltámadás?! _ Iligyjttk erős lélekkel, hogy van ! Ennek a büntetésnek cl kellett következnie a «agyarra. Elfordultunk Istenfluk'ől, el hitünk- tői. el nemzetünktől. Es a gondviseléstek esak egy fegyvere aaredt a mai viaszavéritéalinkre e meredek széléről, ahsnran nyitott szemek kel készültünk a tátongó mély? 5gbe ugrani! eLönyörtolo- i ül mutatott rá, hogy miijén világ -*z, ahol nincs Isten, nir.c-. hit, lines há-’s Én nem akarok tobzódni a fájdalomban, — minek idézném fel m*gint ez-koek a ezomoiu hónapoknak rémét, mikor azoknak képe ttgyi* iei künkben von kitöröiheteii.enüi I És mikor már úgyis elmúlt az a rém! Megbukott gróf Karolyi Mihály hazaim ó kormánya, mely reánk, a négy évi világégésben ellenség áltál soha le nem győzött ortzágra ráuszította a szerb, cseh, é* román megszálló hadakat, amely lerombolta minden erősségünket, intézményünket, a „nem a‘tarok katonát látni* jelszóval tönkre tette hadseregünket s egy gyakorlatilag ki nem próbáit elmaist kedvéért martalékul dobta as egész országot a felizgatott proletártömegek i vad indulatainak. Megszűnt a Tanácsköztársaság is * eszel légárait Magyarország történetének legszégyenteljo- eebb lapja. Eltűnt ezzel egy kormány, mely gyávaságunk miatt ült -a nyakunkra amely kormáoy ! béklyót és szájkosarat tett a sajtéra, mikor sajtószabadságot ígért, megszüntette a szólás ee véleményszabadságot, mikor az jfmbtri jogok tejes »égének megvalósulását hirdst:«, — amely kormány megtiltotta vallásunk szabad gyakorlását, — hazug jelezA.vakkal tönkre tette hossz«, fáradalma* munkánk gyümölcsét, iparunkat én kereskedelmünket és minden igyekezete óbban merült- ki, hogy resgának legintenzívebb földi élveket biztosíts? é3 intézményesen űzött rablásai száméra a törvényesség látszatát eszeljt» ki. Ez volt a legnagyobb csapás, anse.!y valaha reánk szakadt, szegény magyarokra. Mohács után volt még feltámadás, ins, a prslardiktatura rogy hónspi tobzódása után «z «».de puszta remény, melyre csak *. jövő adhatja meg a feloletot. Ennek a reánk szakedt istenessp&snsk rette neies négy hónapjában, mikor Sa.-unuelly kegyetlen héhéij*i azzal a kitartáséul üldözték az Istenükhöz, tradícióikhoz bü magyarokat itt Magyar- országon, ameíy kitartással a veszedelme* vadat szokás üldözni, ezekben * rettenetes napokban a keresztény egyházak s Istenbe vetett hit volt az a két «egingathatatlan kőszikla amelyen megtörtek znjsngé hullámok t a molyról biztatóan mo- i«;ygo!t felénk a jó vő. És igy volt tekinietcs Törvényhatósági Bizottság ! Amely pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy hitünket, egyházunkat nem tudja elrabolni tóiüuk a proletárdiktatúra, abban a pillanatban > megkondult felette a Islekharang. É* ezzel egyidejűleg megszületett ad *j magyar jűvő: a keresztény, nemzeti Magyarország. Ennek ac uj Magyarországnak akadt már bátor miniszterelnöke, aki ezt a két megváltó eszmét hangos hangon ki merte mondani, van már egy, ss entente által is elismert kormánya, mely ezt a két elvet tűzte zászlajára és van már egy erős, tettre kész és tettróvágyó nemaoti h»d*»reg‘*, moly a magyar jövőért bármikor tüzbe menni késs. Ennek a két essmének vagyok én is egy szerény, de elszánt lelkű harcosa. Egész múltamat tagadnám meg, ha ehhez a két eszméhez csak egy pillanatra is hűiden lennék és —úgy érzetn — kockáztatnám az annyi vér éa szervedéi árán megváltott jelent és jövőt, ha ezt a két eszmét, mint vezéreiülagot egy percre is szem élői téveszteném. Ez hitem, ez meggyőződésem, ez egész prog rsmrnom. Más programmot tua, ebbeD a kaotikus kialakulási stádiumban, amikor még minden fsrr és minden befejezetlen, úgy se adhatnék. Ebből az erő* hitemből, önként következik, hogy a most ujjonnan megalakult magyar kormánynak bű segitótársa, elveinek önzetlen, igaz támogatója vagyok és leszek mindaddig, inig ez a kormány ahhoz a két vezér eszméhez a keresztény val áserkölcsi alaphoz és a tiszta sovon nemzeti gondolathoz intézményesen is hű marad, amely két eszmém k köszöni létét, azt a bizalmat, mely működését országszerte kiséri és ezt a támogatást, amelyre széles e hazában talált. Úgy latom Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, az ország közvéleményének kialakulásából, hogy a «agyar kormány a közelgő választások alkalmából a nemzetgyűlés kebeleben is meg fogja találni azt a támogatást, amelyre nemzetalkotó, nemzet újjáépítő, apostoli munkájában szüksége van és amely támogatási-?, mint szilárd alapra támaszkodva, mellóktckintet-'k nélkül, nem nézve se jobbra, se balra, egyenesen és biztosan fog haladhatni kitűzött célja felé. Ebből a hitből, ebből a tudásból merítem azt a reményt, hogy annyi megpróbáltatás, annyi megaláztatás és annyi szenvedés után mégis felvirrad majd a mindnyájunk által epedre várt magyar jövő ! D« nem féltem azfentecte által elrendelt azt a népszavazáat se, amely hivatva lesz a közel jövőben Magyarország jövendő kormányformáját megállapítani. A magyarság múltjának, történetének, a magy srság tradícióinak és érzésének ismerete erősít meg ebben. Az elrendelendő népszavazás nem eredő*'iryezhet mást, mint * mindnyájunk lei ében, gonJoikozásábtn és reményében á jő vágyakozást : a magyar királyságot. _______TOLNAMEGYEI ÚJSÁG__________ Te kintetes Törvényhatósági Bizottság ! Mennél inkább eltávolodik a «agyar közélet a forradalmi eszméktől és tér a legális élethez visstza, annál öntudatosakban közeledünk visz sza ahhoz a jogállapothoz, amelyet az 1918 október 31-iki forradalom feldöntöd: a magyar királysághoz. Akik nem a kávéházék ablakain keresztül, vagy az újságok tárcarovataibó! ismerték a magyar nép**!, s-hik nem sajnálták az utánjárást és az ezzel járó faradságot : megismerni ennek a magyar népnek annyi szép erényét, de annyi végzetesen nagy hibát és bűnt is visszatükröző lelkét, érzéseit és gondolatvilágát, azok előtt nem lehetett kétséges, hogy az oly váratlanul megszületett „Népköztársaság“ nem lesz hosszú életű a magyar történelemben. Erre a torz államformsi képletre nem volt szükségünk, idegen volt az érzésünknek, goadolatuifknak s csakis ennak a törpe, de annál hangosabb és erőszakosabb Jászi-féle társaság eszmekörének és céljainak volt megfelelő, mely a keleti Schweiz hazug jelszavával rossz hiszemüen korteskedve a hatalom bitorlásáért a* ország jövőjét lelkiiameretlenüi feláldozta. Ezt a torz áilamforaai képletet felváltotta egy meg torzabb valami: a szovjetköztársaság. Azt kiszsm tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy nyilt ajtókat döngetnék, ka itt most hosszasabban akarnám, bizonyítani azt a köztudomású, mindnyájunk tapasztalatával megerősített téuyt, hogy ez az áiliuaifsrma is idegen volt a magyarságnak, idegen volt már megszületése pillanatában és idegen maradt dicstelen kimúlásáig Es minél ügyetlenebb és ostobább kormányzati elveket »kort a tanácsköztársaság a köztudatba átvinni, annál ösztönösebbé vált & magyarság vágyódása vissza Szent István királyságához és a ossdstsvő szent koronához. A preletérdiktatura minden sstorcsapisa, minden kegyetlensége, minden tobzódása csak erősítette ezt a vágyódást, vissza a régmúlt időkbe, az ezeréves hagyományok felé, ahol ismét nyugalmat és békés fejlődést vélt találsi a sorsüidösött magyar. Ha végiglapozunk a uiagysr történe.Iearben, nem találkozunk egyetlen komolyan számbavehető köztársasági mozgalommal asm. A lojális, a megbocsátásra mindig hajlandó magyar elégedetlen lehetett a korona viselőjével szemben, aminthogy sokszor ki is tört elégedetlensége, amikor már csordultig megtolt a szenvedések pohara, de «& az elégedetlenség mindig á» alkotmányosság fegyvereivel vivatott végig s a legádázabb harcok között is sseat és eérthetetlea mtradt mindig a szent korona. 1514-ben a psrusztiázadás alkalmával, 1707 ben az ónódi és 1849 ben a debreceni országgyűlés határozatai következtében pillanatra megingott a trón a rajta ülő király alatt, do a szent koron* ssii árd maradt még akkor is, mert védte a nemzet élő alkotmánytisstelets s a legbübb koronaőrsóg: a nemzet maga. ^ Pedig, ha valahol, itt Mngya’rorazágon szolgáltak legkevésbé a koroaa viselői erre » ragaszkodásra. Az a Habsburg dinasztia, amely 1526-bnn foglalta el a magyar trónt, négy hosszú századon át «indent megtett, bogy a magyar sziveket «1- idegenitse «-.igától. Éi hogy ez aégao sikerült, hogy a nugyar mindennek dacára nem szűnt meg isi alkotmányához s minden reményéhez: a szent koronához !iü maradni, ez amellett bizonyit, hogy a royalizmusnak a magyar szivekben kitéphetotieu gyökerei vannak. Amikor ezt megállapítom, ismételten hangsúlyozom, tekintetes Törvényhatósági Bisottság, begy nem fólek annsk a nép*zar»zá*nak eredményétől, amely *a entente kívánságának megfelelően, hi.vstva lesz Magyarország jövő államformáját megállapítani. Nem félek, wert tudom, hogy ha a magyarság annyi idegen befolyás és annyi sorscsapás után hü tudott maradni féltve őrzött tradícióihoz, hü fog maradni azokhoz most is, hogy vágrs magára lalált és saját sorsa felett minden idegen befolyás nélkül, óemaga van hivatva reudelkezni. De szót k«!l emelnem e helyről egy lelkiismeretlen, hamis jelszavakkal dolgozó ukuamunk* ellen, ami a legutóbbi időben megindult, egy, a magyar érzésnek elképzelhetetlen terv ellen, amely a közélet izzó forgatagába a legutóbb hedobatott. A legitimitás jelszavával igyekeztek némelyek visízaosompészni a trónra a Habsburg dinasztiá nak azt az ágát, »unelytől az 1918 október 31-iki forradalom Magyarországot megváltotta. Legyünk objsktivek tekintetes Törvény- hatósági Bizottság. Akik régen megajándékozták * Habsburg családot a magyar szent koronával, azoknak teljes jóhiszeműségét nsm szabad kétségbe vonnunk. 1526-ban * mohácsi vész «tán Magyar- ország elgyűngülten, egyedül az egymással versengő pártok játék lapdájául tekintve", a vége.tyó- szst előtt állott s egyik utódja lehetett felsír.*-:kedésünknek ai, ha Magyarország, mini a re« ».ény az erős tölgyhöz, a hatalmas Habsba^g birodalomhoz kapaszkodik, azzal ogjlitt fejléc.i tovább és nő a aagaihu. Akkor isas áltattuk magnókat
