Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1919-12-06 / 13. szám

ltU decMHltM' 6. azzal, hogy nemzeti érzésű királyokat kapunk bánátik, de nemzeti ideáljaink feláldozásáért cse­rébe reméltünk érés gazdasági fellendülést, meg beesülést és támogatást. Csalódtunk ! Magyarország kiszolgáltatva maradt a Habs­burg családi politikának,- de előnyünk ebből sem származott. A fejlődés, ameiy mégis elkövetkezett, ness a Habsburgok támogatása folytán, hanem hagyományos családi politikájuk dacára következett be. TartományDyá sülyesztettünk le a hosszú szá­zadok folyamán, rsbslistkké minősíttettünk, mikor törvényes és szerződéses jogainkra mertünk hivat­kozni, — gazdaságilag pedig, — ahelyett, hogy reményeink valóra váltak volna — teljesen kizsák - mányeltattuuk, Ausztria szállítóivá, magtárává, iparcikkeinek kötelező fogyasztóivá váltunk. Min­den lépésünk előtt gondos mérlegelés tárgyává tétetett, hogy az nem ütközik-e Ausztria érdekeibe, s csak akkor volt szabad azt a lépést megtennünk, ha az egészen ártatlan, gazdaságilag egészen jelen­téktelen előnyt jelentett csupán Magyarországra. És hamis jelszavak alatt mégis ugyanezt a Habsburg-családot akarják a magyar trónra vissza segíteni. A magyar lovagiasságra, a törvénytiszte- letre, a legitimitásra hivatkozva megint idegen érdekek uszályhordozóivá akarnak minket tenni. Szép jelleme a magyarnak a veleszületett lovagias­ság' és a gyengébbe-: istápolasa, de egy elbukott családnak tisztán lovagiasságból való felemeléséért feláldozni a nemzet örök érdekeit: hazaárulás volna. Sokszor megmentett minket a tradícióinkhoz való ragaszkodás olyan esetekben is, amikor nem zetek enyésztek el, — sokszor volt egyetlen meg­maradt erős várunk a legitimitás, — de ez mind nem jelenti azt, hogy hűek maradjunk egy magát kiélt dinasztiához, amely évszázadokon át nem ho zott mást, csak könnyet és gyászt. össze fog ülni a nemzetgyűlés és a népsza­vazás által majd megállapított államformához ki fogja jelölni azt az uralkodót, aki Magyarország nak a tajtékzó hullámok által és századok óta dobált sajkáját a biztos révbe vezetni hivatva lesz. Én kiszem, én bízom abban, hogy most, amikor a magyar végre-valahára önmagára talált, meg lesz a nemzetgyűlésben az önérdeken felül emelkedő hazafiasság, a szükséges higgadtság és kellő böl­csesség. Ekkor, de esakis ekkor mégis csak ki fog derülni felettünk ez a beborult turáni ég ! Ebben a reményben üdvözlöm a megjelente­ket és a mai napra kitűzött közgyűlést megnyitom. Rég látott oly lelkes tüntetést az ősi vár­megyeház terme, mint a mi a kormánybiztosi székfoglaló után felhangzott. Forster Zoltán alispán azon indítványa, hogy dr. Battlay Dezső kormánybiztos székfoglaló beszéde egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktat- tassék és külön levonatban a megyebizottsági tan­góknak megküldessék, nagy lelkesedéssel fogad­tatott el. Ezen lélekemelő aktusok után áttért a köz gyűlés a napirendre. Elsősorban az elnöklő indít­ványára dr. Fehér Lőrinc bizottsági tag követ­kező indítványa vétetett tárgyalás alá : Tisztelettel indítványozom, hogy a f. é. november bó 29-iki közgyűlés mondja ki, hogy gróf Károlyi Mihályt és a Károlyi kormány tag­jait évezredes alkotmánynak ellen elkövetett erő szak és hatalommal való visszaélés és a hatalom nak a kommunisták kezére való átjátszása miatt hazaárulóuak tartja, és felirattal fordul a kor­mányhoz, hogy ezen hazaárulókat a nemzet Ítélő széke előtt vonja felelősségre és emléküknek meg­bélyegzése végett az összehívandó nsmzetgyülés hez terjesszen be javaslatot. Dr. Fehér Lőrinc rövid beszédben okolta meg indítványát. A közgyűlés élénk helyesléssel fogadta a felszólald t és a módosított indítvány szerint kimondotta, hogy: Tolnavármegye törvényhatósági bizottságá­nak közgyűlése hazafias bánatának ad kifejezést, hogy akadtak a nemzet fiai között olyan gonosz­tevők, akik az ország szeroncsétlen helyzetét ki­használva, alkotmányunk évezredes épületének felrobbantását megkísérelték. Sajnálattal állapítja meg a törvényhatóság, hogy az ellenség beözön- léséért, gazdasági és pénzügyi összeomlásáért a forradalom pusztításáért és a proletár diktatúra kikiáltásáért a nemzet itélőszéke előtt gróf Ká­rolyi Mihály és a Károlyi kermány tagjai fele­lősek. Ezért őket a haza ellenségének nyilvánítja és felirattal fordul a kormányhoz, hogy hazaáru­lásért vonja őket felelősségre, polgári jogaiktól toBsza meg őket, vagyonukat kobozza el és emlé­kük megbélyegzése végett a nemzetgyűléshez ter­jesszen be javaslatot. A közgyűlés ezután megszavazta a 2 szá­zalékos és a 4 és fél százalékos vármegyei pót- adókat. Az alispán hazafias lendülettel, nagy gond- dai és mindenre kiterjedő jelentését a közgyűlés tudomásul vette. A jelentéssel kapcsolatban a köz­gyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta dr. Fehér Lőrin# következő indítványát; Tolnavármegye közgyűlése hazafias örömének és lelkesedésének ad kifejezést, hogy a nemzet jogainak védelmére és a belső rend fentartására a nemzeti hadsereg megalakult és az ország meg nem szállott részein a rend és a nyugalom fölött hazafias lelkesedéssel és ügyünkhöz méltó bazga lommal őrködik. Ezen alkalomból a közgyűlés Horthy Miklós fővezért hazafias lelkesedéssel üd­vözli a nemzeti badserag megteremtéséért köszö cetet mond és azon óhajának ad kifejezést, hogy a vezetése alatt álló hadsereg működését siker koronázza. Hozzászólt még az alispáni jelentéshez dr. Erdélyi Aladár, a paksi kerület képviselőjelöltje. Nagyhatású, tartalmas és igazi szónoki készült­séggel előadott beszédében kifejtette, hogy Tolna- vármegye, illetve örökemlékü nagy fia Bezerédj István 5 évvel előbb felszabadította a jobbágyo­kat, mint a jobbágyságot ehörlő törvény meg alkoltatott, tehát eme nemes tradíciók alapjára támaszkodva, indítványozta, hogy a józan föld­birtok politika tanulmányozására, valamint a törvényhatósági, állami és községi tisztviselők anyagi helyzetének szanálására egy egy bizott­ságot küldjön ki a törvényhatóság, illetőleg bizz» meg a kormánybiztost a két bizottság megalakí­tására. Az alaposan megindokolt javaslatot a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadta. A számonkérőszékről felvett jegyzőkönyvet a közgyűlés tudomásul vette. A vármegyei tisztriselői nyugdíjalapra fel­ügyelő választmány javaslatára dr. Bernáth Béla vármegyei másodjegyző és Pécsy János árvaszéki ülnök saját kérelmükre nyugdijaztattak. Az elnöklő főispán-kormánybiztos ezután felkérte gróf Apponyi Géza, Fekete Ágoston, Wéber János, az alispán pedig Török Béla, Sass László és Schneider János megyebizott­sági tagokat, hogy az igy megürült és a ki hirdetett pályázatok folytán megürült állásokra — mint jelölő bizottság — kandidáljanak. A jelölő bizottság javaslata egyhangúlag elfogad­tatván, a kandidáltakat közfelkiáltással meg­választották. Dr. örffy Gyula vára. tiszti fő­ügyész köszörte meg a törvényhatósági bizottság bizalmát és ígérte, hogy teendőit, mint eddig is, ezután is magyaros beesületessóggel fogja végezni. Ezután az uj tisztviselők Szakonyi István kivéte­lével letették a hivatali esküt. A választás után betöltötték a közigazgatási bizottságból kilépő tagok helyéi, újjáalakították az igazoló választmányt és megalakították az ál­landó választmányt, a közegészségügyi bizottságot, községjegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmányt, az egyenes adókat kivető bizottságot, az adófel- szólamlási bizottságot és a jövedelemadó felszólam- lási bizottságot. Megválasztották az esküdtbiróság- ról szóló törvény értelmében alakítandó bizottság tagjait. A gyámpénztáfi és egyéb megyei alapok pénzkészleteinek elhelyezésére igénybe veendő pénzintézetek gyanánt régi szokás szerint kijelöl­ték a Szekszárdi Takarékpénztárt és a Tolna­megyei Takarék és Hitelbankot. Kiigazították a legtöbb adót fizető bizottsági tagok 1919 és 1920. évi jegyzékét és intézkedett a közgyűlés a válasz­tott megyebizottsági tagok sorában üresedésbe jött tagsági helyek betöltése iránt. Megállapították az 1920. évben esedékes katonabeszállásolási pót­adót. Ezek után került a sor a bizottsági előter­jesztésekre. A.közigazgatási bizottságnak a vármegyei közúti alap 1920. évi költségelőirányzatára vonat­kozó előterjesztést elfogadták, úgyszintén az állandó választmány pénzügyi szaksztályának a község- jegyzői nyugdíjalap 1929. évi előirányzatára, va lamint a vármegyei alkalmazottak segélyezésére vonatkozó javaslatát is. E szakosztály javaslata alapján a vármegyei kőnyomdamunkások és kázi- szolgák állása rendszeresittetett és nevezettek felvétettek a vármegyei tisztviselői nyugdíjinté­zet kötelékébe. — Végül rendeztetett a vár­megye alispánjának utiátalánya, valamint a fő szolgabirák irodai és ntiátalányának kérdése is. A nyugdíjalapra felügyelő választmánynak özv. Rassovszky Juliánná^ özv. Ruzsics Lsjosné, özr. Bakó Józsefné és özv. Nedók Mártonná özvegyi nyugdija, valamint Borsitzky Dezső vármegyei ut- mestor nyugdija megállapítására vonatkozó javas ! lata. A fcözsógjegyzői nyugdíjalapra felügyelő­választmány javaslata szerint megállapittatott Kar­dos István őcsécyi, Lovászy Gábor nsgymányoki, Molnár István felBŐnyéki, Ritter 3c j. hí jyészi, Bauer Károly dunakömlodi, Hor ít Ernő vár­aljai, Danóczy Géza harci, Virányi Károly tolnai, és Popovics Gyula paksi főjegyző nyugdija. A törvényhatósági bizottság a nyugdíjazások alkal­mával köszönetét fejezte ki nevezettek példás működéséért és különös dicsérettel emlékezett meg arról a. nagyértékü, hazafias szellemtől vezérelt hosszas munkásságért, amelyet Lovászy Gábor, Virányi Károly és Kardos István főjegyzők kosszu zolgálati idejük alatt kifejtettek. ________T3QLNAMgGYBt UJ6É6 * Az alispáni előterjeutések sarán a kémény­seprési dijak, Steiner Károly vm. hordójelső fize­tése, a vármegyei utmesterek irodaátalánya újból megállapittatott és elfogadtatott a vármegyei gyám­pénztár 1916. évi zárszámadása. Letárgyaltattak a beteljesített képviselőtes­tületi határosatok, amelyek részben megeróiittettek, részben pedig elntasittattak. Megállapittatott a községi és körorvosok 1920. évi eaükséglete majd kihirdettetett dr. Németh Géza éa dr. Győri István orvostndori oklevele. Végül átvizsgáltattak a kös- ségi költségvetések és számadásuk. — Kérjük olvasóinkat,, hogy lapunk múlt heti számát szíveskedjenek a Molnár-féle papir- kereskedésnek átadni. Szükségünk volna néhány számra kiadóhivatalunk irattára részére. A „Tolnamegyei Újság“ hír­lap r.-t. alakuló ülése. November hó 39-án délelőtt 11 árakor tar­totta a (Szekszárdi Népbank“ helyiségében alakúié küzgytlését a „Tolnamegyei Újság“ hírlap kiadó­részvény társaság, amalyen a réaavéuyesek kőiül 70-en jslsntak meg 939 réaavényt képviselve. A határozat képpesaégét éa a köugytlés suahályes összehívását Schneider János állapította meg és az «léit a következő beszéddel nyitotta mag. Tisztelt Közgyűlés! A kammuuizmus ideje alatt, de főkéit anaak letörése után a közszellem egy sajátságos átala­kuláson ment keresztül. Emberek, akik teljesen közönyösek voltak a hitélet eszméi iráit, megtanulták a négy és fél hónap gyötrelmeiben, hogy a végső kétségbeesés­től a hitbeni/a* Istea eszméjében valé reméaység és bizedalom mentette meg őket. A mi társaságnak alapításának eszméje a hit forrásából erőd. Láttuk azt, hogy a vörös pakol tobzódásá­ban elbukett mindenki, akinek lelkében nem az Istenség eszméje, szivében neue az emberek sze­retető élt, btnem zz emberi gyarlózágek, a min­denek feletti egyéni érvéayezüléz vágya volt. Ezek a tapasztalatok, a szenvedések keser­ves emlékei éa a védekezés ösztöne érlelték meg bennünk és még sok ezrekben, begy nem ssabad összetett kézzel nézni a jövőbe, benőm fel kell vértezni magunkat, bogy a csatornákban, a fertő­ben lakezók szelleme és terrorja ue lljöa ismét nyakunkra. Ebben a védekező harcban feltárult előttünk ezer éves múltúnk. Láttuk a harcokat, amelyeket szeut Istváa megkoronázásától az utolsé napokig megvivtnak. Es ebbél a szemléletből megállapít­hattuk, hogy az ezerével harcból csak azért ke- rülkettünk ki, bár bénáu, megtépázva, sokszor le nyűgözve, de végül mégiz győzedelmesen, mert közszellemünk át veit katva a keresztény és nem­zeti érzés hatalmas, nemzet fenttarté eszméjétől. A legújabb korban éreztük, láttuk, hogy miként távolodunk el mindinkább ettől a két fenaé- gez eszmétől. A káboru erkölcsrontó éa neme­sebb érzéseket leromboló napjai mindinkább elté­rítettek bennünket az eszményektől és az istenség oltára helyett az arany borjú bálványának ál­doztunk­Észrevétlenül bóditó mérget leheltünk be az internaciénális sajté apré betűiből, amely a leg­válságosabb pillanatokban az egyéni gyűlölködés piszkos érzését loptz az egymást megértés, a megbecsülés és az összetartás nemes erényei helyébe, az istentelenség, a hazátlanság, a nem­zetköziség és osztálygyttlölet, alantas gondolkozá­sát a hit és a hazaszeretet fenséges őrzései helyébe. Nem tartozik feladataim közé, hogy meg­állapítsam, kiélezzem, hogy mely irányból jöttek ezek a jogrendet felforgató, az Istent éa a hazát megtagadó a gyűlöletet szító éa * világ legnagyobb förtelmeit érvényre juttató átérnék. Érezzük azonban mindnyájan, hogy ugyan­azoknak az eszközöknek mozgásba kezatalávzl, z mellyel z pusztítás a nyomor éa tzeuvedés eló- idéztetett, kell, hogy a jogrendet, u kit megesz- tesságát és a hazaszeretet érzésének fenségét viszi- állítsuk. Ebből az érzésből születet meg z ksresitény és nemzeti sajtó gondolaté. És ec a gondolat adta meg a lökést, hogy megyénk részére egy uj lapot indítsunk meg és ennek fentmuredása érdekébei részvénytársaságét alapítsunk. Tisztelt Közgyűlés ! Ennek a részvénytársaságnak msgteremtése érdekében gyűltünk ma össze. Midőn üdvöslöm Önöket, engedjék meg, hogy, mint a megalakítandó részvénytársaság lapjának ideiglenes szerkesztije, ebben a pillanatbaa leszö­gezzem azt, hogy ennek a ma megalakuló rész­vénytársaságnak és kiadásában megjelsnő lapnak

Next

/
Thumbnails
Contents