Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1919-12-06 / 13. szám

I. évfolyam. I 13. szám. Szdiszárá, 1019 december 6. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ár: egész érre 4» K, félévre íO K, negyedévre Id K. Egyes szám éra 80 fillér. Mer.jeleoik miadei szsraliatss. I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szelleni részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank éptletében. Telefoaszára 85 és 102. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Baiilay Dezső dr. A múlt szombati napon belekerült a név Tolnavármegye történetébe. Nemcsak azért, mert viselője beleült a főispáni hata­lomba, a közgyűlés elnöki székébe, hanem mert arról a helyről úgy beszélt, mint ahogy a mai szomorú és mégis nagy időkben egy férfinak beszélni kell, aki nem íölfelé tekint, hogy kegysugarakat lásson, nem lefelé néz, hogy a népszerűség szivárványéletü ünnep­lésében részesüljön, hanem aki a haza rajongó szeretetétől áthatva tekint előre, egy irányba, I amelyből várja, reméli, hogy a boldogság ! derűje szüremkedik át, nemcsak az övé, nem egyes embereké, hanem az egész Magyar- országé. Ünnepélyesen bongott lágy, sima hangja abban az ősi tanácsteremben és mintha a múlt túlzott liberális és auiikus szelleme sirt volna fel néha-néha, mikor a keresztény Magyarország és a magyar királyság esz­ményéhez való törhetetlen ragaszkodás lán­goló szavai szálltak szét, lelgyujlva a bizott­sági tagok szivében a rokonérzések szent tüzet. Mintha a vármegye nagyjainak arc­képei, amelyek pedig hosszú évtizedek küz­delmeinek és közjogi harcainak néma szem­lélői voltak, megmozdultak volna, az uj szellem, az uj gondolat és az erős magyar érzés viharzásától. Egy évezred történetéből kisugárzó ke­resztény és nemzeti érzés, a Szent István koronájához, mint a királyság szimbólumá­hoz való ragaszkodás és hűség és a magyar nemzet történeti hivatásában való megdönt­hetetlen hit reménységei bontakoznak ki, törnek elő abból a hitvallást tevő beköszön­tőből. Sok beszéd hangzott már el abból a főispáni székből, de a magyar ember lelké­nek vágyát, szivének dobbanását senki sem merte, senki sem tudta úgy megrögziteni, mint dr. Battlay Dezső közgyűlési bekö­szöntőjében. Lelkűnkből, a magyar nép leikéből be­szélt. A hit és nemzeti érzés lángjait lob- bantotta fel szivünkben, mikor a keresztény­ség és magyarság nemzetfentartó eszméiről szólt és felemelt bennünket, amikor a magyar embernek királyhűségéről beszélt. Amikor pár vonással a magyar, nemzet négyszázéves szenvedésének, küzdelmének történetét festette elénk, amikor megállapí­totta, hogy a magyar nép lelkileg hozzá van nőve a királyság évezredes fogalmához, hogy a koronához, mint a királyság szim­bólumához való hűséges ragaszkodásában nem tudta megingatni még a Habsburgok minden bűne se és amikor kifejezésre jut­tatta ama meggyőződését, hogy a magyar nemzet lelkesedéssel tes2i fel a koronát uj király fejére — de ez a király Habsburg nem lehet, — elragadott bennünket. Úgy éreztük, hogy az a terem, — amely­ből mint megannyi más hasonló tanács­teremből, a Habsburgok felé a kérvényezés, feliratozás, az üdvözlés cikornyás körmon­datai, dicsérő himnuszai zengtek csak eddig és a nemzeti szellem elfojtása, a szabadság eltiprása feletti keserűség érzése csak befelé égett, — mintha megtellett volna az év- | századok elnyomásából felszabadult nemzeti érzéssel, amely azonban nem zúz zabolátlan hevében évezredes tradíciókat széjjel, hanem az emberek lelkében felgyújtja a nemzeti királyság iránti hatalmas, megdönthetetlen lelkesedés tüzét és okulva egy kínszenve­désekkel tele év tanulságaiból, a magyar nemzet régi nagyságát Szent István koro­nájától és annak felkent viselőjétől várja, reméli. Előttünk áll Magyarország történelme 1526 óta. Éreztük a mohácsi visszavonás átkát négy évszázadon át és ma, amikor az utolso Habsburg elfutott, itthagyta trón­ját, koronáját és nemzetét a félbolondok és őrjöngő gazok martalékául, amikor a köz- i társaság nyomort, szenvedést, teljes letörést jelentő alkotmány formájáb|ól kibontakozva a királyság eszményéhez Ttözeiedünk, lel­künket a félévezred szenvedéseiből való lel- ocsudús érzése hatja át, amikor vármegyénk ősi főispáni székéből felénk viharzik az a férfias beszéd, amely lelve van királyhűség­gel, de amely a magyar nemzet szenvedé­seiben gazdag évszázadainak történetét állítja a Habsburg-ház és a magyar korona közé. Battlay Dezső dr. nevét nem azért állí­tottuk vezércikkünk élére, mert viselője kor­mánybiztos, nem azért, mint a múltban szokásos volt, hogy a magunk részére kér­jünk, várjunk, kiérdemeljünk valamit, hanem azért, mert abból a közjogi állásból, amelyet betölt, szokatlan, elragadó volt az a nyíltság, az a bátor, egyenes, férfias szó, amely beszédéből kiéleződött. És mert akar­juk, hogy megértse, megismerje ennek a vármegyének közönsége őt, és hogy le­szögezzük lapunk vezető helyén, hogy amint nem várunk tőle semmit a magunk részére, úgy kérjük szükebb hazánknak,Vármegyénk­nek részére mindazt, amit nyújthat egy egész magyar férfiú, akinek sokat megértő szel­leme, minden sebet meglátó szeme és meg­érző szive, munkára edzett karja és törhe­tetlen akaratereje van. S. Hadifoglyaink hazahozása. Nesszetünknek elsőresd* érdeke, hogy még műdig idegenben sínylődő hadifoglyaink Minél hamurabb hazatérjenek. Minél hamarabb kiragad- tassanak sí idegen környezetnek nem kiránatce hatóid alól, visszaadásiénak régen elhagyett csa­ládjuknak, itthea munkába álljanak, megerősítsék a nemzet életét védő munkásoknak meggyértllt sa­rait, hoziákötódjenek újra ahkez a röghöz, amely ezer even k're-ztül magyar veit és amelynek a jövőben is magyarnak kell maradnia. Ezt a u-.gy érdeket felismerte a magyar ketmáuy é» eddig ia Mindéi lehetőt elkövetett haéiteg yaink hazahozására. Működése azonban még nem járt teljes sikerrel. Törekvése megtört a rendelkezésére állé anyagi eszközöknek csekély­ségén. Ilyen nagyarányú Minka keresztülvitelébe« nagy anyagi erő szükséget. Vonatoknak ét kaják­nak kiherélése, élelmiszereknek és ruháknak be­szerzése, kiküldése, élelmeiési és elsiábásolé állo­másoknak feláliitáaa, kórházaknak létesítése, gyógy­szereknek előteremtése, ezeknek a szükséges he­lyekre juttatása és annak a nagy apparátusnak ellátása, msliyel ez keresztülvihető, elv rengeteg póust vés» igénybe, begy ezt a mi haberntól el- | gyitört, tanácsköztársasági uraim rtital elzüllesn I tett, megszabó csapatoktól kizsákmányolt államunk I magára hagyatva előteremteni nem képes. A magyar hadügyMiniszterium tahit a ma­gyar társadalomhoz fordul, hogy azt ebben a nemzet mentő munkában az állaM segítőtársául megnyerje. Tolnavármegye katonai parancsnokságához az erre vonatkezé rendelet már Megérkezett. A keresztül­vitel mikéntjének megbeszélése mestt van f.lya- matban. Hogy ez a megbeszélés milyen eredmény- ■y«l jár, hogy a segítés keresztülviteléhez milyen módezatekat nyit meg, a jelen pillanatban még nem tudjuk. De egyet tudunk. Azt, hogy e segítő munkában mindnyájunknak egynek kell ka­nunk I Alig lehet elképzelni ügyet, amely közelebb állhatna szivünkhöz! Nyissuk fel tehát szivünketI Erezzük át azoknak szenvedését, akik kedves gyermekeiktől, feleségüktől, vagy öreg szilleiktől távol évek óta ott sínylődnek idege», talán önma­gával is élet-halál harcét vívó hatalonsaak vas- vesszője alatt és haza nem küldhetnek egyebet fajó sóhajtásnál. Érezzük át azoknak fájdalmát, akik élő férjet, élő apát, vagy élő gyermekeket gyászolnak I És nyissuk fel erszényünket, hogy e szenvedést és fájdalmat megszüntessük! És ezt tegyük meg minél gyorsabban ! Ne felejtsük, hogy minden nappal, »mivel hadifoglyaink hazahozatala késik, egy újabb, egg)*l több munkaképtelen inva lidust, testileg összetört, sajnálatraméltó roncsot feg kap ni az ország, vagy eggyel több egyszerű fakereszt lesz ott kint messze idegenben, msly alatt egy Bgyonkinzott, meggyötört, őréitől elszakított, kőnuyoizkkel megsiratott, szegény magyar teatvó- rünk alussza örök álmát I gf. A várra őszi MOláse. . Több, aint agy évi szünetelés után várme­gyénk törvényhatósági bizottsága november hó 29 én tat tóttá meg őszi közgyűlését. Dacára a kedvezőtlen közlekedési viazosyoknak, a tagok elég szép szálúban jelentek meg. A közgyűlést tíz éra felé Förster Zoltán ahspán a következő beszéddal nyitott* meg : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság t Több, mint *gy éve legutóbb múlt évi ok tóber hóban, tartott közgyűlésünk óta, az ez idő alatt felmerült belpolitikai viszonyok miatt tör­vényhatóságunk közgyűlést nem tarthatott. Most azonban, amidőn latén segítségével édes Hazánk felett a régi napfénye kezd ismét derengeni a törvény birtositoita önkormányzati jogunkkal él­hettük, a legtisztább hazafias érzéstől áthatott lel­kem teljes melegével s az annyira óhajtott vi­szontlátás legőszintéhb örömérzetével üdvözlöm a mai napra egybehívott közgyűlésünkre megjelent bizottsági tag urakat székházrnk tanácskozási ter­mének szent falai közölt. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Kor­mányunk az adott politikai viszonyok között a törvényhatóságok élére a főispáni teendők ellátá­sára kormánybiztosokat állított; várraegyónlchez képviselőjéül dr. Battlay Dezsőt küldötte, aki nyilvános közpályán a maliban is mindenkor igas magyar és keresztény lélekkel működött i a le­zajlott szomorú időszakban hazahas érzelme és ténykedései miatt a rémuralom által halálra ül­dözötten vármegyénkén át volt kénytelen a meg­szállott területre menekülni s ott ellenségeinknél találhatott csak menedéket. Szinmagyar leikénél, a vármegye : érdf kei iránt e.ddig is tanúsított meleg érdeklődésénél és figyelménél fogva Öméltóságát igaz hazafias ro- konérzóssel és őszinet tisztelettel üdvözölhetjük körtükben! Hagyomáayot szokása volt bizottságunknak Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy elnö­két, midőn első ízben végző tisztét, tanácskozást termébe mindenkor kt'döttség utján hívta meg, kérem ezért a Tekintetes Törvényhi^tósági Bizott­ságot, hogy ez alkalommal ezen ősi gyakorlathoz híven Öméltóságát a kormánybiztos urat as elnöki szók elfoglalására küldöttség utján hívja meg. A vármegye alispánjának ezen beszédét, n- ditvár.yát a közgyűlésen megjelentek élőnk helyes­léssel fogadváa, a kormánybiztos Msghivására

Next

/
Thumbnails
Contents