Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1919-12-06 / 13. szám
I. évfolyam. I 13. szám. Szdiszárá, 1019 december 6. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ár: egész érre 4» K, félévre íO K, negyedévre Id K. Egyes szám éra 80 fillér. Mer.jeleoik miadei szsraliatss. I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szelleni részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank éptletében. Telefoaszára 85 és 102. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Baiilay Dezső dr. A múlt szombati napon belekerült a név Tolnavármegye történetébe. Nemcsak azért, mert viselője beleült a főispáni hatalomba, a közgyűlés elnöki székébe, hanem mert arról a helyről úgy beszélt, mint ahogy a mai szomorú és mégis nagy időkben egy férfinak beszélni kell, aki nem íölfelé tekint, hogy kegysugarakat lásson, nem lefelé néz, hogy a népszerűség szivárványéletü ünneplésében részesüljön, hanem aki a haza rajongó szeretetétől áthatva tekint előre, egy irányba, I amelyből várja, reméli, hogy a boldogság ! derűje szüremkedik át, nemcsak az övé, nem egyes embereké, hanem az egész Magyar- országé. Ünnepélyesen bongott lágy, sima hangja abban az ősi tanácsteremben és mintha a múlt túlzott liberális és auiikus szelleme sirt volna fel néha-néha, mikor a keresztény Magyarország és a magyar királyság eszményéhez való törhetetlen ragaszkodás lángoló szavai szálltak szét, lelgyujlva a bizottsági tagok szivében a rokonérzések szent tüzet. Mintha a vármegye nagyjainak arcképei, amelyek pedig hosszú évtizedek küzdelmeinek és közjogi harcainak néma szemlélői voltak, megmozdultak volna, az uj szellem, az uj gondolat és az erős magyar érzés viharzásától. Egy évezred történetéből kisugárzó keresztény és nemzeti érzés, a Szent István koronájához, mint a királyság szimbólumához való ragaszkodás és hűség és a magyar nemzet történeti hivatásában való megdönthetetlen hit reménységei bontakoznak ki, törnek elő abból a hitvallást tevő beköszöntőből. Sok beszéd hangzott már el abból a főispáni székből, de a magyar ember lelkének vágyát, szivének dobbanását senki sem merte, senki sem tudta úgy megrögziteni, mint dr. Battlay Dezső közgyűlési beköszöntőjében. Lelkűnkből, a magyar nép leikéből beszélt. A hit és nemzeti érzés lángjait lob- bantotta fel szivünkben, mikor a kereszténység és magyarság nemzetfentartó eszméiről szólt és felemelt bennünket, amikor a magyar embernek királyhűségéről beszélt. Amikor pár vonással a magyar, nemzet négyszázéves szenvedésének, küzdelmének történetét festette elénk, amikor megállapította, hogy a magyar nép lelkileg hozzá van nőve a királyság évezredes fogalmához, hogy a koronához, mint a királyság szimbólumához való hűséges ragaszkodásában nem tudta megingatni még a Habsburgok minden bűne se és amikor kifejezésre juttatta ama meggyőződését, hogy a magyar nemzet lelkesedéssel tes2i fel a koronát uj király fejére — de ez a király Habsburg nem lehet, — elragadott bennünket. Úgy éreztük, hogy az a terem, — amelyből mint megannyi más hasonló tanácsteremből, a Habsburgok felé a kérvényezés, feliratozás, az üdvözlés cikornyás körmondatai, dicsérő himnuszai zengtek csak eddig és a nemzeti szellem elfojtása, a szabadság eltiprása feletti keserűség érzése csak befelé égett, — mintha megtellett volna az év- | századok elnyomásából felszabadult nemzeti érzéssel, amely azonban nem zúz zabolátlan hevében évezredes tradíciókat széjjel, hanem az emberek lelkében felgyújtja a nemzeti királyság iránti hatalmas, megdönthetetlen lelkesedés tüzét és okulva egy kínszenvedésekkel tele év tanulságaiból, a magyar nemzet régi nagyságát Szent István koronájától és annak felkent viselőjétől várja, reméli. Előttünk áll Magyarország történelme 1526 óta. Éreztük a mohácsi visszavonás átkát négy évszázadon át és ma, amikor az utolso Habsburg elfutott, itthagyta trónját, koronáját és nemzetét a félbolondok és őrjöngő gazok martalékául, amikor a köz- i társaság nyomort, szenvedést, teljes letörést jelentő alkotmány formájáb|ól kibontakozva a királyság eszményéhez Ttözeiedünk, lelkünket a félévezred szenvedéseiből való lel- ocsudús érzése hatja át, amikor vármegyénk ősi főispáni székéből felénk viharzik az a férfias beszéd, amely lelve van királyhűséggel, de amely a magyar nemzet szenvedéseiben gazdag évszázadainak történetét állítja a Habsburg-ház és a magyar korona közé. Battlay Dezső dr. nevét nem azért állítottuk vezércikkünk élére, mert viselője kormánybiztos, nem azért, mint a múltban szokásos volt, hogy a magunk részére kérjünk, várjunk, kiérdemeljünk valamit, hanem azért, mert abból a közjogi állásból, amelyet betölt, szokatlan, elragadó volt az a nyíltság, az a bátor, egyenes, férfias szó, amely beszédéből kiéleződött. És mert akarjuk, hogy megértse, megismerje ennek a vármegyének közönsége őt, és hogy leszögezzük lapunk vezető helyén, hogy amint nem várunk tőle semmit a magunk részére, úgy kérjük szükebb hazánknak,Vármegyénknek részére mindazt, amit nyújthat egy egész magyar férfiú, akinek sokat megértő szelleme, minden sebet meglátó szeme és megérző szive, munkára edzett karja és törhetetlen akaratereje van. S. Hadifoglyaink hazahozása. Nesszetünknek elsőresd* érdeke, hogy még műdig idegenben sínylődő hadifoglyaink Minél hamurabb hazatérjenek. Minél hamarabb kiragad- tassanak sí idegen környezetnek nem kiránatce hatóid alól, visszaadásiénak régen elhagyett családjuknak, itthea munkába álljanak, megerősítsék a nemzet életét védő munkásoknak meggyértllt sarait, hoziákötódjenek újra ahkez a röghöz, amely ezer even k're-ztül magyar veit és amelynek a jövőben is magyarnak kell maradnia. Ezt a u-.gy érdeket felismerte a magyar ketmáuy é» eddig ia Mindéi lehetőt elkövetett haéiteg yaink hazahozására. Működése azonban még nem járt teljes sikerrel. Törekvése megtört a rendelkezésére állé anyagi eszközöknek csekélységén. Ilyen nagyarányú Minka keresztülvitelébe« nagy anyagi erő szükséget. Vonatoknak ét kajáknak kiherélése, élelmiszereknek és ruháknak beszerzése, kiküldése, élelmeiési és elsiábásolé állomásoknak feláliitáaa, kórházaknak létesítése, gyógyszereknek előteremtése, ezeknek a szükséges helyekre juttatása és annak a nagy apparátusnak ellátása, msliyel ez keresztülvihető, elv rengeteg póust vés» igénybe, begy ezt a mi haberntól el- | gyitört, tanácsköztársasági uraim rtital elzüllesn I tett, megszabó csapatoktól kizsákmányolt államunk I magára hagyatva előteremteni nem képes. A magyar hadügyMiniszterium tahit a magyar társadalomhoz fordul, hogy azt ebben a nemzet mentő munkában az állaM segítőtársául megnyerje. Tolnavármegye katonai parancsnokságához az erre vonatkezé rendelet már Megérkezett. A keresztülvitel mikéntjének megbeszélése mestt van f.lya- matban. Hogy ez a megbeszélés milyen eredmény- ■y«l jár, hogy a segítés keresztülviteléhez milyen módezatekat nyit meg, a jelen pillanatban még nem tudjuk. De egyet tudunk. Azt, hogy e segítő munkában mindnyájunknak egynek kell kanunk I Alig lehet elképzelni ügyet, amely közelebb állhatna szivünkhöz! Nyissuk fel tehát szivünketI Erezzük át azoknak szenvedését, akik kedves gyermekeiktől, feleségüktől, vagy öreg szilleiktől távol évek óta ott sínylődnek idege», talán önmagával is élet-halál harcét vívó hatalonsaak vas- vesszője alatt és haza nem küldhetnek egyebet fajó sóhajtásnál. Érezzük át azoknak fájdalmát, akik élő férjet, élő apát, vagy élő gyermekeket gyászolnak I És nyissuk fel erszényünket, hogy e szenvedést és fájdalmat megszüntessük! És ezt tegyük meg minél gyorsabban ! Ne felejtsük, hogy minden nappal, »mivel hadifoglyaink hazahozatala késik, egy újabb, egg)*l több munkaképtelen inva lidust, testileg összetört, sajnálatraméltó roncsot feg kap ni az ország, vagy eggyel több egyszerű fakereszt lesz ott kint messze idegenben, msly alatt egy Bgyonkinzott, meggyötört, őréitől elszakított, kőnuyoizkkel megsiratott, szegény magyar teatvó- rünk alussza örök álmát I gf. A várra őszi MOláse. . Több, aint agy évi szünetelés után vármegyénk törvényhatósági bizottsága november hó 29 én tat tóttá meg őszi közgyűlését. Dacára a kedvezőtlen közlekedési viazosyoknak, a tagok elég szép szálúban jelentek meg. A közgyűlést tíz éra felé Förster Zoltán ahspán a következő beszéddal nyitott* meg : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság t Több, mint *gy éve legutóbb múlt évi ok tóber hóban, tartott közgyűlésünk óta, az ez idő alatt felmerült belpolitikai viszonyok miatt törvényhatóságunk közgyűlést nem tarthatott. Most azonban, amidőn latén segítségével édes Hazánk felett a régi napfénye kezd ismét derengeni a törvény birtositoita önkormányzati jogunkkal élhettük, a legtisztább hazafias érzéstől áthatott lelkem teljes melegével s az annyira óhajtott viszontlátás legőszintéhb örömérzetével üdvözlöm a mai napra egybehívott közgyűlésünkre megjelent bizottsági tag urakat székházrnk tanácskozási termének szent falai közölt. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Kormányunk az adott politikai viszonyok között a törvényhatóságok élére a főispáni teendők ellátására kormánybiztosokat állított; várraegyónlchez képviselőjéül dr. Battlay Dezsőt küldötte, aki nyilvános közpályán a maliban is mindenkor igas magyar és keresztény lélekkel működött i a lezajlott szomorú időszakban hazahas érzelme és ténykedései miatt a rémuralom által halálra üldözötten vármegyénkén át volt kénytelen a megszállott területre menekülni s ott ellenségeinknél találhatott csak menedéket. Szinmagyar leikénél, a vármegye : érdf kei iránt e.ddig is tanúsított meleg érdeklődésénél és figyelménél fogva Öméltóságát igaz hazafias ro- konérzóssel és őszinet tisztelettel üdvözölhetjük körtükben! Hagyomáayot szokása volt bizottságunknak Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy elnökét, midőn első ízben végző tisztét, tanácskozást termébe mindenkor kt'döttség utján hívta meg, kérem ezért a Tekintetes Törvényhi^tósági Bizottságot, hogy ez alkalommal ezen ősi gyakorlathoz híven Öméltóságát a kormánybiztos urat as elnöki szók elfoglalására küldöttség utján hívja meg. A vármegye alispánjának ezen beszédét, n- ditvár.yát a közgyűlésen megjelentek élőnk helyesléssel fogadváa, a kormánybiztos Msghivására
