Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1919-11-08 / 9. szám

V 2 TOLNA MEGYEI ÚJSÁG tott mindenfelé. A gjü.öleinek és * szeretetnek töret. Ez világit ott a meg útját égést pályafutása alatt. És ő, mint egy regebtli hajós, hideg nyuga lommal, szenvedély nélkül evezett e két ellenkező pólus világánál. Hogy melyiknél látott tisztábban és melyiket szerette inkább, art eldönteni nem könnyű. Csak két jelenetre utalok. Egyiknek szín­helye a Vigadó. A másiké a képviselőhöz. Amott eser, meg ezer főből álló sokaság. Az óriási terem zug a lelkesedéstől. Az arcok kipirulnak, a szemek égnek. Az orgonának egy-egy megdöbbent sípja tompa Lógással adja a visszhangot. Es az elragad tatás tüzének közepette ott áll egy férfin. Sötéten, hidegen, mintha nem látDa semmit, nem hallana semmit. Mintha nem is tudna a körülötte csap­kodó lángokról, melyeket pedig az ő lelkének tüze gyújtott meg. Emitt a képviselőházban zúg az ellenzék. A padsorokból öklök emelkednek, gyer­mekdobok peregnek, szirénák búgnak és mind­ezeknek zúgó riadalmát áthatja két éles csattanás. Egy pisztolynak dörrenése, mely az elnöki szék felé van irányítva. És az elnöki székben ott ül egy férfiú. Arca meg nem rándul. Szempillái meg nem rezdttlnek. A megdöbbenésnek némaságában nyu­godtan szól: Uraim, menjünk tovább! Mind a két jelenetnek főalakja Ugyanaz. És e főalak mind a két jelenetben Tisza Istváp. Ez a két mozzanat híven mutatja be egész jellemét. A maga belső világában élt. Útja a tö­megnek útja volt. Útja az a gyalegösvóny, ame­lyet egyesek, kiválasztottak törnek. S még inkább a magasságnak az a régiója, melyen csak a sasok járnak. Mindenkor azt az irányt követte amelyet igaznak és helyesnek ismert föl. És ettől az irány­tól nem téritette el sem a sseretet, sem a gyűlö­let. A felismert igazságot sokasam hagyta el azért, mert az a kicsinyekből gyűlöletet váltott ki. Jel­szavakat sohasem mondott azért, hogy érte a so kaság fölemelje. Sohasem igéit olyat, amit bevál tani nem akart. S amit mondott, annak teljesíté­séért küzdött is egy egész férfi teljes erejével. Ha kellett, tudott hallgatni, de hazugságét mosdani nem tudott soha. Körülötte hullámzott az élet, zúgtak a habok. És ő a hullámok között a habok felett ott állett változatlanul és felségesen, naint ahogy változatlan és felséges maga ss igazság. Jellem volt. Nagy jellem abban a korban, mikor szegény, boldogtalan, elvakitott nemzetem szemében a jellemtetenség volt as érdem. A ma gasságban él akkor, midőn ott nem várja más, ősük fagylaló hideg, mikor »Völgyben ül s gyáva kor, s határa ’ Szűk köréből őse saslakára, Szédeleg, ba néha felpillant.« « {Xrliffl dalt.) Mondhatok-e többet, hogy az 6 nagyságát jellemezzem? Nem mondottamé meg mindent? Még szólauom kell. Tartozom neki. Fel kell mu­tatnom életének utolsó munkáját. Csak igy áll előttünk nagysága teljes megvilágításban, ó a maga kivételes jellemével párosítani tudta azt a konsse- relmet, amelyet csak'ő tudott érezni.. Kitört a világháború. És minálunk őt találta legfeielőaebb állásban. Hogy azt a diplomáciának milyen munkája előzte meg, azt nem tudtuk. Még mi, akik Tisza Istvánt szereltük, még mi is azt gondoltuk róla, hogy ő akarta a háborút, mivel látta amiak elkerülhetetlenségét és úgy hitte, hogy most kevesebb áldozatba kerül, mintha későbbre marad. És a vihar megindult. Aniták tombolása közben mindenütt ott találjuk őt, ahol ember kell a gálrs. Ott a diplomáciában és ott a barcmezőn. Mig a hadi szerencse ránk mosolygott, úgy nézte a tömeg, mint emberfölötti embert. S mikor az ellenségeinkhez szegődött, úgy néztOj- mint egy gonosztevőt. És ellene megindult a héjasa A meg­félemlített parlamentben, a megvesztegetett sajtóban es az utcán egyaránt. Majd jött a nagy összeom­lás. Annak robajában eldördült három lövés. É3 Tisza István ott feküdt a Hermina utcai villa er­kélyén. Holtan mozdulatlanul. Utolsó szavai: Ennek igy kellett történnie. Temetésére síig ment el né­hány jó barát. A napilapok pár hideg szót vesz­tegettek rá. A képviselóházban, amelynek lelke volt, nem hangzott el fölötte * veszteség fájdal­mának egyetlen szava. Csak a távoli Erdélynek protestáns lelke zokogott fel és küldött siratót. Szivárványt, »mely föléje borult dicsfény gyanánt. Szivárványt, melyet a szeretet sugara csókolt a sötét felhőkre. Azután csönd lett. Melys»ges hallgatás. Mi, akik sirattak, titokban sirattuk. S mikor jött a gonoszok uralma, mikor a vasvessző alatt sírni szegy cl tünk és átkozódni nem akartunk, összeszo- ritoír ajkunk egy nevet susogott. Az ő nevét. Csak ó élne! Csak ő jönne! Mikor hajnaiodni kezdett ismét, uj fényt vetett reá a pirkadat. Megtudtuk róla, amit nem gondol­tunk. Egymásután láttak napvilágot a titkos akták. Egymásután jelentek meg ellenségeinek nyilatko­zatai. És ezek azt mondják, hogy a lsielóssek kö­zül egyedül ő volt az, aki előre látta a háború következményeit és aki küzdőit ellene teljes erő­vel és ő volt az, aki a harc tombolása közben is folyton annak enyhítésén és befejeséers juttatásán fáradozott. Nemcsak elméje volt nagy, de nagy volt szive is. Sajnált egyetlen magyar legényt, egy csöpp magyar vért és egyetlen magyar könny­cseppet. Méltóságot és nagyuaéltóságu ellenségei, miért hallgattatok eddig ? Miért nem szóltatok előbb ? Miért nem sorakoztatok elé ? -Miért nem védtétek testetekkel a nagy szivet ? Nemzetem, magyar nemzetem fiai, kik egykor ellene feuyegetőleg emel- tetek kezet, most melleteket verjétek és zokogja­tok mea kulpát! Hazám, szegény hszáro gyerme­keinek százezernyi szivei, adjatok neki csak egy csöpp vért, hsdd induljon meg ismét az a szivét hajtó patak! Hadd dobogjon ismét! Hadd veaes sen ismét! Hiába! A geszti öreg fák est susog­ják: sohasem ! Itt volt a legnagyobb. A* ellene indított hajszában beszélt, felvilágosított, vigasztalt, de a maga mentségére nem volt egyetlen szava, mert attól félt, hogy ez az egy szó ha sója gyengeségét árulja el. Hazája drágább volt életénél. Sőt még most is, mikor a sir takarja, újra, meg újra vissza­tér, mint nemzetének védő szelleme, hogy az el­tiport magyarnak igaza mellett bizonyságot tegyen. Ezt még, tisztelt közönség, el kellett mon­danom. Nagy volt. Rendkívüli tünemény. Egy Szélike, jégajakkal, izzó kebellel. Vezér. Tán egy a hét vezér közül. Együtt harcolva, együtt győzve az UtolBÓ katonával, együtt vérezve, együtt bukva, mint Zrínyi holtan borulva a füstölgő romokra. Méltán mondja róla az erdélyi protestánsok siratója: „Nem máról holnapra termett: alakján ezer esztendő dolgozott. Hozzáfoghatók csak azok lehet­nek, akik századok óta uirakeltek. Magyarságát Pusztaszerről hozta, lovagiasságot a* Árpádok ud­varában tanult, ereje, virtusa a fekete seregben izmosodott ki, hitét a reformátorok gyújtották fel, látni Bethlen Gábor tanította, hideg szenvedélye Széchenyiből rögződött bele. Minden benne volt, ami magyar, még végzetünk is. Benne megnőve és elbukva önmagunkat látjuk. A Mait nagy, kongó boltívei alá temetjük őt. És imádkozunk, hogy halott kezében ne vigye magával a Jövendő parányi piros virágát.* * Dunassentgyörgy község képviselőtestülete október hó 31-én tartott ülésén Takács Gyula fő­jegyző meleg hangon emlékezett meg Tisza István­nak elévülhetetlen nagy érdemeiről és indítványára a képviselőtestület kimondotta, hogy a vértanú halált halt nagy férfiúnak emlékét jegyzőkönyvében megörökíti. Újdonságok. — Ultin Ferenc Szekszárdon. Ulain Ferenc, a Magyar Nemzeti Szövetség társeluöke, a „Szösat“ politikai napilap főszerkesztője szombaton eate Szekszárdra érkezik és f. hó 9 én, vasárnap d. e. 10 órakor a vármegyeház nagytermében a nem­zeti szellem ápolásáról és annak fejlesztéséről elő­adást fog tartani. — A bíróság köréből. Az igazságügyaiiuiszttr a szekszárdi törvényszék területére Vizsgálóbíróul Joób Imre törvényszéki bírót, helyetteséül pedig dr. László Sándor törvényszéki birót rendelte ki. — Jegyzőválasztás Tolnán. Kliegl Bélának Simonoaajorra történt megválasztásával Tolnán meg­üresedett közigazgatási jegyzői állásra ektóW hó 28 án egyhangúlag Csek Jenő ellenőrjegyző válasz­tatott meg. — Megszűnik a vasnti mizéria. A rettenetes összeköttetés miatt Szekszárdról és vidékéről lehe­tetlen volt vasutou Budapestre átázni. Térvény- hatóságunk kormánybiztosa: dr. Battlay Dezső belátván ezen tanhatatlan állapotot, a vasutigas- gatóságnái hathatósan közbelépett éa ennek eredmé­nyeként jelezhetjük, hogy a közeljövőben kedvező kapcsolást kapunk a fővonalon járó vonathoz, úgy, hogy nem kell 24 órát tölteni a sárborárdl állo­máson. — Esküvő. Tóth Ilonka é* dr. Sass Elemér belügyminiszteri segédtitkár folyó évi november hó 8 in délután fél 4 órakor tartják esküvőjüket a- ■zekszárdi református templomban. — Uj jegyzŐSÓg. Dunaszentgyörgy község képviselőtestülete egyhangúlag elhatározta, hogy közigazgatási jegyzői állást rendszeresít. Ugyan­ezen ülésen az adóügyi jegyző illetményei is ren- deztettek. é— Sajtóestély. Szombaton este a Szekszárd Szálló termében a Leány Club által tartandó sajtó- estély iránt városszerte igen nagy Uz érdeklődés. Az érdeklődés felkeltésében jelentékeny része van a művészies falragaszoknak is, amelyek Ferencz Lajos pénwügyi tisztviselő kiváló ügyességéről tesz­nek tanúságot. ... 19IS november 8. — Küldöttségek az entente meghatalmazott jártál. Sir George Cle.rk nek, a Zichy Rafael p*|0. tájában levő szállását ezrével keresik föl a vidéki küldöttségek, kik tájékoztatják az ententehutalinak teljhatalmú megbízottját a magyarság hangulatáról és óhajáról. Minden küldöttség azon óhajának *d élénk kifejezést, hogyaz entente ismerje el aje!en. légi kormányt, mely « tiszta keresztény nemzeti irányt képviseli, s kezűje meg vele haladéktalanul a béketárgyalásokat. Tiltakozik egy esetleges nem keresztény alapon álló szocialista kormány ellen s kéri a román csapatok kivouuitatását, kikkel tulaj- douképen csak a hazaárelóknak pénze tart még ma is a fővárosban. Sir Clerk a legnagyobb jó­indulatáról biztosította a küldöttségeket s Ígéretet tett, hogy az átnyújtott feliratokban foglalt kérel- meket lehető kedvező eliutézésben részesíti. Be­avatott politikai körökben ugyan elkerttlhetstlen- nek tartják egy koncentrációs kormány alakulását >gy * békeszerződés felelőssége egyformán nehezüljön minden társadalmi oszláij villáira. Ez a kormán y természetesen csak a választásig ma­radna nseg, mert azután majd a többség jut kor­mányra. Vármegyénkből október 31-én volt Sir Clerknél nagyobb küldöttség, melyben rásztvettek Dunaszentgyörgy, Nagydorog, Dunakömiőd, Duns- földvár, Bölcsk* ; Pestmegyébői: Kőcser; Somogy­inegyéből : Lengyeltóti küldöttei. A küldöttségek föliraíait Dömötör Sácdor dunaszentgyörgyi kis­gazda nyújtotta át, szóval is tolmácsolva a kül­döttségek óhajait. Este az „Erzsébet“-száiló étter­mében társasvacserára gyűltek össze, melyen részt- vettek : Rubinok Gyula, Ereky Karoly és sokoró- pátkai Szabó István miniszterek, Meskó Zoltán, Gnti Tivadar államtitkárok, Mayer Károly, Bartes Tivadar miniszteri tanácaesok, Növik Junos, Szi- jkg,y* Lajos képviselők, Sailasay Zoltán, az Omgo igazgatója, Láng József, a Gazdák Biztositó Szö­vetkezete vezérigazgató, dr. Dömötör László, a „Hangya“ igazgatója, Gallé Tivadar, az Országos Központi Hitelszövetkezet főtisztviselője, Horváth Jenő, a Postmegyci Gazdaszövetség igazgatója, Lukovics Aladár, a Földbérlők igazgatója, Buday Barna, a „Köztelek“ szerkesztője, dr. Sehandl Károly, a „Barázda“ szerkesz ője, Okos Gyula ókécskei, Joó András nagydorogi ref. lelkészek és Szóuyi József dunaszentgyörgyi ref. segédlelkész. — Vásár. Hosszú szünet után Szekszárdon f. hó 17 én taríatik meg az országos vásár. — Bátaszéki hirek. Megyénk megszállott sar­kában mozgolódás észlelhető. Lápunknak a követ­kező információkat sikerült szerelnie: A szerbek legnagyobb része már eltávozott Bátaszékről Tú­szokat ugyan vittek magukkai Pécsváradra, azon­ban másnap visszaeresztették őket. Hadisarcra vonatkozó hirek nein felelnek meg a valóságnak, az üzleteket azonban lezárták, a nagymérvű csem­pészetet hozván fel okul. A lakosságnak igen nagy borkészlete van, még a tavalyi termést sem adták el. Az ára hektónként 2—3 korona, vendéglőkben 5 korona. Hordószükséglet nagy, Eszék vidékéről igyekeznek azt fedezni. — Horthy fővezér ős a szociáldemokrata munkásak. Fővezérünket október hó 20-áu, főhadi­szállásán a budapesti szociáldemokrata munkásak háromtagú küldöttsége kereste föl. Az veit meg­bízatásuk, hegy a nemzeti hadsereg szellemérSl és céljairól magától a fővezértől nyerjenek felvilágo­sítást, mert nemzeti hadseregünknek küszöbön levő budapesti bevonulásit igen rosszrfkaratu híreszte­lések előzik meg. A fővezér magyaros nyiltsiggzl fogadta őket. Kifejtette előttük, hogy a nemzeti hadsereguek egyetlen célja van, ebben a szeren­csétlen é# sokat szenvedett hazában a nyugalmat és rendet biztosítani. A magyar munkást egy vér­ből valónak ismeri és testvéri szeretettel öleli ma­gához, de csak addig, mig a hazafias nemzeti irány­ban a munkájuk egy utou halad. - A munkások azen érdeklődésére, hogy mi lesz a szakszerveze­tekkel z azek vagyonával, kijelentette a fővezér, hogy a szakszervezetek megmaradhatnak, miként más erősen soven politikát követő országokban, de csak úgy, ba maga á munkásság is belátja, hogy eddigi hazafiadén, nemzetközi destruktiv irányt követő izrael vezetóit elcsapja s helyettük a munka tüzében edzett lelkű s a szakmájában kérgeseden kezű uj munkásvezetőket, szakszervezeti iráuyitó- kat választ. A lefolyt rémuralomnak éppen a niun- _kásság volt az oka, mert nem eszmélt arra idejé­ben, hogy mig az ország a sir peremére jutott s az egész ország lakossága éhezett, a gálád vezetők zsebeiket tömték és tivornyázva daridóztak. A szakszervezetek vagyona csakis népjóléti eélekra lesz fordítható. Beszélt még a fővezér a hadsereg fegyelméről s azt üzeutette az egész munkásságnak, hogy vegyék ismét jelszavuknak az Isten és Haza fogalmát, s akkor meg fogják egymást érteni. Újra testvére lesz a magyar a magyarnak s Magyar- országra szép jövő vár, ahol mindenki boldog meg­elégedésben fog élr.i. — A küldöttség teljes meg­elégedéssel s azon elhatároz! ssi.1 ávezett, hogy » muukáss ví* éi a hadsereg egyetértő hazafias össze- ■ forrásán ttvihb feguak d-ügJzíti.

Next

/
Thumbnails
Contents