Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1919-11-08 / 9. szám

V

2 TOLNA MEGYEI ÚJSÁG

tott mindenfelé. A gjü.öleinek és * szeretetnek töret. Ez világit ott a meg útját égést pályafutása alatt. És ő, mint egy regebtli hajós, hideg nyuga lommal, szenvedély nélkül evezett e két ellenkező pólus világánál. Hogy melyiknél látott tisztábban és melyiket szerette inkább, art eldönteni nem könnyű.

Csak két jelenetre utalok. Egyiknek színhelye a Vigadó. A másiké a képviselőhöz. Amott eser, meg ezer főből álló sokaság. Az óriási terem zug a lelkesedéstől. Az arcok kipirulnak, a szemek égnek. Az orgonának egy-egy megdöbbent sípja tompa Lógással adja a visszhangot. Es az elragad tatás tüzének közepette ott áll egy férfin. Sötéten, hidegen, mintha nem látDa semmit, nem hallana semmit. Mintha nem is tudna a körülötte csapkodó lángokról, melyeket pedig az ő lelkének tüze gyújtott meg. Emitt a képviselőházban zúg az ellenzék. A padsorokból öklök emelkednek, gyermekdobok peregnek, szirénák búgnak és mindezeknek zúgó riadalmát áthatja két éles csattanás. Egy pisztolynak dörrenése, mely az elnöki szék felé van irányítva. És az elnöki székben ott ül egy férfiú. Arca meg nem rándul. Szempillái meg nem rezdttlnek. A megdöbbenésnek némaságában nyugodtan szól: Uraim, menjünk tovább! Mind a két jelenetnek főalakja Ugyanaz. És e főalak mind a két jelenetben Tisza Istváp.

Ez a két mozzanat híven mutatja be egész jellemét. A maga belső világában élt. Útja a tömegnek útja volt. Útja az a gyalegösvóny, amelyet egyesek, kiválasztottak törnek. S még inkább a magasságnak az a régiója, melyen csak a sasok járnak. Mindenkor azt az irányt követte amelyet igaznak és helyesnek ismert föl. És ettől az iránytól nem téritette el sem a sseretet, sem a gyűlölet. A felismert igazságot sokasam hagyta el azért, mert az a kicsinyekből gyűlöletet váltott ki. Jelszavakat sohasem mondott azért, hogy érte a so kaság fölemelje. Sohasem igéit olyat, amit bevál tani nem akart. S amit mondott, annak teljesítéséért küzdött is egy egész férfi teljes erejével. Ha kellett, tudott hallgatni, de hazugságét mosdani nem tudott soha. Körülötte hullámzott az élet, zúgtak a habok. És ő a hullámok között a habok felett ott állett változatlanul és felségesen, naint ahogy változatlan és felséges maga ss igazság.

Jellem volt. Nagy jellem abban a korban, mikor szegény, boldogtalan, elvakitott nemzetem szemében a jellemtetenség volt as érdem. A ma gasságban él akkor, midőn ott nem várja más, ősük fagylaló hideg, mikor

»Völgyben ül s gyáva kor, s határa ’

Szűk köréből őse saslakára,

Szédeleg, ba néha felpillant.« «

{Xrliffl dalt.)

Mondhatok-e többet, hogy az 6 nagyságát jellemezzem? Nem mondottamé meg mindent? Még szólauom kell. Tartozom neki. Fel kell mutatnom életének utolsó munkáját. Csak igy áll előttünk nagysága teljes megvilágításban, ó a maga kivételes jellemével párosítani tudta azt a konsse- relmet, amelyet csak'ő tudott érezni..

Kitört a világháború. És minálunk őt találta legfeielőaebb állásban. Hogy azt a diplomáciának milyen munkája előzte meg, azt nem tudtuk. Még mi, akik Tisza Istvánt szereltük, még mi is azt gondoltuk róla, hogy ő akarta a háborút, mivel látta amiak elkerülhetetlenségét és úgy hitte, hogy most kevesebb áldozatba kerül, mintha későbbre marad. És a vihar megindult. Aniták tombolása közben mindenütt ott találjuk őt, ahol ember kell a gálrs. Ott a diplomáciában és ott a barcmezőn. Mig a hadi szerencse ránk mosolygott, úgy nézte a tömeg, mint emberfölötti embert. S mikor az ellenségeinkhez szegődött, úgy néztOj- mint egy gonosztevőt. És ellene megindult a héjasa A megfélemlített parlamentben, a megvesztegetett sajtóban es az utcán egyaránt. Majd jött a nagy összeomlás. Annak robajában eldördült három lövés. É3 Tisza István ott feküdt a Hermina utcai villa erkélyén. Holtan mozdulatlanul. Utolsó szavai: Ennek igy kellett történnie. Temetésére síig ment el néhány jó barát. A napilapok pár hideg szót vesztegettek rá. A képviselóházban, amelynek lelke volt, nem hangzott el fölötte * veszteség fájdalmának egyetlen szava. Csak a távoli Erdélynek protestáns lelke zokogott fel és küldött siratót. Szivárványt, »mely föléje borult dicsfény gyanánt. Szivárványt, melyet a szeretet sugara csókolt a sötét felhőkre.

Azután csönd lett. Melys»ges hallgatás. Mi, akik sirattak, titokban sirattuk. S mikor jött a gonoszok uralma, mikor a vasvessző alatt sírni szegy cl tünk és átkozódni nem akartunk, összeszo- ritoír ajkunk egy nevet susogott. Az ő nevét. Csak ó élne! Csak ő jönne!

Mikor hajnaiodni kezdett ismét, uj fényt vetett reá a pirkadat. Megtudtuk róla, amit nem gondoltunk. Egymásután láttak napvilágot a titkos akták. Egymásután jelentek meg ellenségeinek nyilatkozatai. És ezek azt mondják, hogy a lsielóssek közül egyedül ő volt az, aki előre látta a háború következményeit és aki küzdőit ellene teljes erővel és ő volt az, aki a harc tombolása közben is folyton annak enyhítésén és befejeséers juttatásán fáradozott. Nemcsak elméje volt nagy, de nagy volt szive is. Sajnált egyetlen magyar legényt, egy csöpp magyar vért és egyetlen magyar könnycseppet.

Méltóságot és nagyuaéltóságu ellenségei, miért hallgattatok eddig ? Miért nem szóltatok előbb ? Miért nem sorakoztatok elé ? -Miért nem védtétek testetekkel a nagy szivet ? Nemzetem, magyar

nemzetem fiai, kik egykor ellene feuyegetőleg emel- tetek kezet, most melleteket verjétek és zokogjatok mea kulpát! Hazám, szegény hszáro gyermekeinek százezernyi szivei, adjatok neki csak egy csöpp vért, hsdd induljon meg ismét az a szivét hajtó patak! Hadd dobogjon ismét! Hadd veaes sen ismét! Hiába! A geszti öreg fák est susogják: sohasem !

Itt volt a legnagyobb. A* ellene indított hajszában beszélt, felvilágosított, vigasztalt, de a maga mentségére nem volt egyetlen szava, mert attól félt, hogy ez az egy szó ha sója gyengeségét árulja el. Hazája drágább volt életénél. Sőt még most is, mikor a sir takarja, újra, meg újra visszatér, mint nemzetének védő szelleme, hogy az eltiport magyarnak igaza mellett bizonyságot tegyen.

Ezt még, tisztelt közönség, el kellett mondanom.

Nagy volt. Rendkívüli tünemény. Egy Szélike, jégajakkal, izzó kebellel. Vezér. Tán egy a hét vezér közül. Együtt harcolva, együtt győzve az UtolBÓ katonával, együtt vérezve, együtt bukva, mint Zrínyi holtan borulva a füstölgő romokra. Méltán mondja róla az erdélyi protestánsok siratója:

„Nem máról holnapra termett: alakján ezer esztendő dolgozott. Hozzáfoghatók csak azok lehetnek, akik századok óta uirakeltek. Magyarságát Pusztaszerről hozta, lovagiasságot a* Árpádok udvarában tanult, ereje, virtusa a fekete seregben izmosodott ki, hitét a reformátorok gyújtották fel, látni Bethlen Gábor tanította, hideg szenvedélye Széchenyiből rögződött bele. Minden benne volt, ami magyar, még végzetünk is. Benne megnőve és elbukva önmagunkat látjuk. A Mait nagy, kongó boltívei alá temetjük őt. És imádkozunk, hogy halott kezében ne vigye magával a Jövendő parányi piros virágát.*

*

Dunassentgyörgy község képviselőtestülete október hó 31-én tartott ülésén Takács Gyula főjegyző meleg hangon emlékezett meg Tisza Istvánnak elévülhetetlen nagy érdemeiről és indítványára a képviselőtestület kimondotta, hogy a vértanú halált halt nagy férfiúnak emlékét jegyzőkönyvében megörökíti.

Újdonságok.

— Ultin Ferenc Szekszárdon. Ulain Ferenc, a Magyar Nemzeti Szövetség társeluöke, a „Szösat“ politikai napilap főszerkesztője szombaton eate Szekszárdra érkezik és f. hó 9 én, vasárnap d. e. 10 órakor a vármegyeház nagytermében a nemzeti szellem ápolásáról és annak fejlesztéséről előadást fog tartani.

— A bíróság köréből. Az igazságügyaiiuiszttr

a szekszárdi törvényszék területére Vizsgálóbíróul Joób Imre törvényszéki bírót, helyetteséül pedig dr. László Sándor törvényszéki birót rendelte ki.

— Jegyzőválasztás Tolnán. Kliegl Bélának

Simonoaajorra történt megválasztásával Tolnán megüresedett közigazgatási jegyzői állásra ektóW hó 28 án egyhangúlag Csek Jenő ellenőrjegyző választatott meg.

— Megszűnik a vasnti mizéria. A rettenetes összeköttetés miatt Szekszárdról és vidékéről lehetetlen volt vasutou Budapestre átázni. Térvény- hatóságunk kormánybiztosa: dr. Battlay Dezső belátván ezen tanhatatlan állapotot, a vasutigas- gatóságnái hathatósan közbelépett éa ennek eredményeként jelezhetjük, hogy a közeljövőben kedvező kapcsolást kapunk a fővonalon járó vonathoz, úgy, hogy nem kell 24 órát tölteni a sárborárdl állomáson.

— Esküvő. Tóth Ilonka é* dr. Sass Elemér belügyminiszteri segédtitkár folyó évi november hó 8 in délután fél 4 órakor tartják esküvőjüket a- ■zekszárdi református templomban.

— Uj jegyzŐSÓg. Dunaszentgyörgy község képviselőtestülete egyhangúlag elhatározta, hogy közigazgatási jegyzői állást rendszeresít. Ugyanezen ülésen az adóügyi jegyző illetményei is ren- deztettek.

é— Sajtóestély. Szombaton este a Szekszárd Szálló termében a Leány Club által tartandó sajtó- estély iránt városszerte igen nagy Uz érdeklődés. Az érdeklődés felkeltésében jelentékeny része van a művészies falragaszoknak is, amelyek Ferencz Lajos pénwügyi tisztviselő kiváló ügyességéről tesznek tanúságot. ...

19IS november 8.

— Küldöttségek az entente meghatalmazott

jártál. Sir George Cle.rk nek, a Zichy Rafael p*|0. tájában levő szállását ezrével keresik föl a vidéki küldöttségek, kik tájékoztatják az ententehutalinak teljhatalmú megbízottját a magyarság hangulatáról és óhajáról. Minden küldöttség azon óhajának *d élénk kifejezést, hogyaz entente ismerje el aje!en. légi kormányt, mely « tiszta keresztény nemzeti irányt képviseli, s kezűje meg vele haladéktalanul a béketárgyalásokat. Tiltakozik egy esetleges nem keresztény alapon álló szocialista kormány ellen s kéri a román csapatok kivouuitatását, kikkel tulaj- douképen csak a hazaárelóknak pénze tart még ma is a fővárosban. Sir Clerk a legnagyobb jóindulatáról biztosította a küldöttségeket s Ígéretet tett, hogy az átnyújtott feliratokban foglalt kérel- meket lehető kedvező eliutézésben részesíti. Beavatott politikai körökben ugyan elkerttlhetstlen- nek tartják egy koncentrációs kormány alakulását

>gy * békeszerződés felelőssége egyformán nehezüljön minden társadalmi oszláij villáira. Ez a kormán y természetesen csak a választásig maradna nseg, mert azután majd a többség jut kormányra. Vármegyénkből október 31-én volt Sir Clerknél nagyobb küldöttség, melyben rásztvettek Dunaszentgyörgy, Nagydorog, Dunakömiőd, Duns- földvár, Bölcsk* ; Pestmegyébői: Kőcser; Somogyinegyéből : Lengyeltóti küldöttei. A küldöttségek föliraíait Dömötör Sácdor dunaszentgyörgyi kisgazda nyújtotta át, szóval is tolmácsolva a küldöttségek óhajait. Este az „Erzsébet“-száiló éttermében társasvacserára gyűltek össze, melyen részt- vettek : Rubinok Gyula, Ereky Karoly és sokoró- pátkai Szabó István miniszterek, Meskó Zoltán, Gnti Tivadar államtitkárok, Mayer Károly, Bartes Tivadar miniszteri tanácaesok, Növik Junos, Szi- jkg,y* Lajos képviselők, Sailasay Zoltán, az Omgo igazgatója, Láng József, a Gazdák Biztositó Szövetkezete vezérigazgató, dr. Dömötör László, a „Hangya“ igazgatója, Gallé Tivadar, az Országos Központi Hitelszövetkezet főtisztviselője, Horváth Jenő, a Postmegyci Gazdaszövetség igazgatója, Lukovics Aladár, a Földbérlők igazgatója, Buday Barna, a „Köztelek“ szerkesztője, dr. Sehandl Károly, a „Barázda“ szerkesz ője, Okos Gyula ókécskei, Joó András nagydorogi ref. lelkészek és Szóuyi József dunaszentgyörgyi ref. segédlelkész.

— Vásár. Hosszú szünet után Szekszárdon f. hó 17 én taríatik meg az országos vásár.

— Bátaszéki hirek. Megyénk megszállott sarkában mozgolódás észlelhető. Lápunknak a következő információkat sikerült szerelnie: A szerbek legnagyobb része már eltávozott Bátaszékről Túszokat ugyan vittek magukkai Pécsváradra, azonban másnap visszaeresztették őket. Hadisarcra vonatkozó hirek nein felelnek meg a valóságnak, az üzleteket azonban lezárták, a nagymérvű csempészetet hozván fel okul. A lakosságnak igen nagy borkészlete van, még a tavalyi termést sem adták el. Az ára hektónként 2—3 korona, vendéglőkben 5 korona. Hordószükséglet nagy, Eszék vidékéről igyekeznek azt fedezni.

— Horthy fővezér ős a szociáldemokrata

munkásak. Fővezérünket október hó 20-áu, főhadiszállásán a budapesti szociáldemokrata munkásak háromtagú küldöttsége kereste föl. Az veit megbízatásuk, hegy a nemzeti hadsereg szellemérSl és céljairól magától a fővezértől nyerjenek felvilágosítást, mert nemzeti hadseregünknek küszöbön levő budapesti bevonulásit igen rosszrfkaratu híresztelések előzik meg. A fővezér magyaros nyiltsiggzl fogadta őket. Kifejtette előttük, hogy a nemzeti hadsereguek egyetlen célja van, ebben a szerencsétlen é# sokat szenvedett hazában a nyugalmat és rendet biztosítani. A magyar munkást egy vérből valónak ismeri és testvéri szeretettel öleli magához, de csak addig, mig a hazafias nemzeti irányban a munkájuk egy utou halad. - A munkások azen érdeklődésére, hogy mi lesz a szakszervezetekkel z azek vagyonával, kijelentette a fővezér, hogy a szakszervezetek megmaradhatnak, miként más erősen soven politikát követő országokban, de csak úgy, ba maga á munkásság is belátja, hogy eddigi hazafiadén, nemzetközi destruktiv irányt követő izrael vezetóit elcsapja s helyettük a munka tüzében edzett lelkű s a szakmájában kérgeseden kezű uj munkásvezetőket, szakszervezeti iráuyitó- kat választ. A lefolyt rémuralomnak éppen a niun- _kásság volt az oka, mert nem eszmélt arra idejében, hogy mig az ország a sir peremére jutott s az egész ország lakossága éhezett, a gálád vezetők zsebeiket tömték és tivornyázva daridóztak. A szakszervezetek vagyona csakis népjóléti eélekra lesz fordítható. Beszélt még a fővezér a hadsereg fegyelméről s azt üzeutette az egész munkásságnak, hogy vegyék ismét jelszavuknak az Isten és Haza fogalmát, s akkor meg fogják egymást érteni. Újra testvére lesz a magyar a magyarnak s Magyar- országra szép jövő vár, ahol mindenki boldog megelégedésben fog élr.i. — A küldöttség teljes megelégedéssel s azon elhatároz! ssi.1 ávezett, hogy » muukáss ví* éi a hadsereg egyetértő hazafias össze- ■ forrásán ttvihb feguak d-ügJzíti.