Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1919-10-11 / 5. szám
I. évfolyam. Szekszárd, 1919 október 11. 5. szám. TOLNAMEGYEI üJ SAG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A TOLNAMEGYEI KERESZTÉNY-KERESZTYÉN NEMZETI PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: egész évre 40 K, félévre -0 K, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 80 fillér. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Horthy Miklós. Régi idők érzése lepte meg szivünket. A legendás múltnak emlékei, amikor még tudtunk felemelkedni, amikor tudtunk még lelkesedni és szeretni „ lángolón hazát és nemzetet4*. Elfeledtük arra a néhány órára, mig Horthy Miklós körünkben volt, hogy mi közöttünk az egyenetlenség érzése dúl, egyek voltunk a szeretetben, a megértésben és az imádatszerü lelkesedésben, Horthy Miklós, vagy mint katonái hívják, „Horthy apánk44 szeretetében. Mintha érzés- és- gondolatvilágunk ezalatt a pár óra alatt valami tisztitótűzön ment volna keresztül. Kihalt belőlünk a kislelküség, reméltünk ismét, elnyomódott az önzés, áldozni tudunk újból cs felgyűlt lel- | künkben nem a szétválasztó, hanem az j összeforrasztó hitnek lángja. Reméljük, hogy a magyar fel tud emel- j kedni elnyomatásának szenvedéseiből, érezzük, hogy nem a kalmárlélek számításával gondolunk a hozandó áldozatokra, nem a kényszer hatalmától hajtva tesszük vállunkra a fegyvert, hagyjuk ott földünket, műhelyünket és családjainkat, hanem mert magyarok vagyunk, akiknek szégyenpirt ütött ki azelőtt az arcukra a belső elkeseredés, ha itthon kellett maradni, mikor felhangzott a hivó szó. És lelkűnkben í'ellobogó hit érzése a lelkesedés rózsáit lopja inindenikünk orcájára, hiszünk !... Hisszük, hogy nem veszett el ez az ezeréves Magyarország. Letiporhatta külső cs belső ellenség, visszavonást szíthatnak a hazaárulók és gyávák, mindhiába, feltámadunk, élni fogunk, magyar nóta zeng majd újból a bércen, a rónán, a Duna, a Tisza és a Maros partján, mert a magyarnak van újból vezére, az isteni gondviselés nekünk adta, a „ Novara44 összezúzott bordáival is visszahozta közénk Horthy Miklóst. Most is látom, azokat a kipirult arcokat, a könyben úszó szemeket, hallom az ezreknek egybeolvadó szivdobbanását, amely óriási erővel tört ki, amikor ott állt előttünk az a karcsú magas alak, azokkal a csodásán égő szemekkel, az a férfias érzést, határozottságot és bátorságot visszatükröző arc. Es láttam, hogy mint tompulnak ez arcnak kemény vonásai és mint gyűl fel szemében az ihletszerüség fénye, amikor itt állt, azon a helyen, ahonnan — mint mondá — megindult a magyar nemzeti hadsereg, átkelvén a Dunán*, második honfoglaló útjára. Kijött közénk Horthy Miklós, a magyar fővezér. Rég nem volt a magyar nemzetnek fővezére és még régebben volt ilyen vezére. Itt volt és elmondhatja Caesárral, hogy „jöttem, láttam és győztem44. Öröm lángja gyűlt fel mindenütt, mert jött, láthatta, hogy van a magvakban még lélek és van még szív, tud még lelkesedni és kemény is az ökle, ha sújtani akar, efős még a karja, ha kardot adnak kezébe. És elmondhatta, amidőn városunkból tovaszáguldott autóján, hogy „győztem44 ! Legyőzte az emberek kislelküségét, reménytelenségét, a hivés érzését ültetvén helyébe, maga iránt az elragadó szeretet és ragaszkodás érzését gyuj tóttá fel és elérte végül, amiért jött: felélesztette, lángralobbantotta öregek és ifjak szivében a kialvófélben levő hazaszeretet, a hazai röghöz való ragaszkodás, ezért tűrni, szenvedni, lemondani és ha kell, a meghalnitudás és -készség magasztos érzéseit. Az Isten áldja meg érte ! A magyar nemzeti hadsereg pár nappal ezelőtt megindult, adja a Mindenható, hogy útjában ne legyen akadály, de ha mégis lenne, nem csügged el lelkünk, Horthy Miklós ennek a seregnek a fővezére és ha sasszemei megvillannak, ha arcának vonásai még élesebben tükrözik az akaráát és ha ajkai hivó szóra nyílnak fel, akkor megdobban az egész magyar vidék szive, megmozdul aki tud, megy a szűzmáriás Rákóczi lobogó után, amelyet Horthy Miklós tart kezében és ez lesz igazán a hadak útja. 5. * A fővezér Kaposvárról jött megyénkbe. Szekszárdi látogatása a következőkép folyt le: A fogadtatás. Október hő 7 én délelőtt fél tiz órakor felvonultak az összes iskolák növendékei és a nagyszállótól a Széchenyi utcai hídig állottak sorfalat, hátuk mögött a lakosság hatalmas tömege hullámzott. A kaszinó előtt a hivatalok képviselői és a sárközi és a szekszárdi díszruhába öltözött hölgyek állottak Fejős hnréné. vezetésével. Ez utóbbi csoport festői látványt nyújtott. Diendorfer alezredes és RŰCZ rendőrkapitány a város diszfogatán a fővezér elé hajtattak a város végéig és ott fogadták. Tiz órakor hangzott fel a mozsárdörrej, amely az érkezést jelezte. Horthy Miklós fővezér és kisérete Dobokay Béla vezérkari őrnagy, Magastházy László százados szárnysegéd és Kozma Miklós százados, a város végén leszállottak az autókról és kocsival hajtattak a Garay térre. Óriási eijen zugás közt érkezett oda Horthy és kisérett. Morgenbesser százados jelentése után dr. Batllay Dezső h. kormánybiztos, J orster Zoltán alispán, Vendl István h. polgár- mester é«* végül Fejős lmróné, utóbbi a szeksaáidi hölgyek névében, üdvözölték rövid, de lelkes be széddel. A hölgyek hatalmas szép ciokrot is nyújtottak át. Horthy Miklóst mélyen meghatotta az őszinte lelkesedéstől tele fogadtatás, erős szép fekete szemeinek villanásából az erős lelkű ember szivének felmelegedése sugárzott felénk és annak a viharedzett arcnak kémény vonásaiba oda lopta magát a b zaloinnak, a reménynek öröm sugara. A mi szivünk heves összedobogásából megérthette mindenki, hogy ez a nemzet, amelynek ilyen vezére vau, az a nép, amely imádó rajongással tud még lelkesedni és szeretni, az nem veszhet el nyomorultul. Mélységes csendben hangzott a fővezér szava: „Rég készültem ide, ebbe a városba, ahonnan a magyar nemzeti hadsereg átkelvén a Dunán, megindult második -honfoglaló útjára. Dunántúl szenvedései mély.en érintették a Szegeden tartózkodó nemzeti hadsereget, de nem tudtak előbb elindulni, mert ezer akadaly került ut- jokba. Fehérferrorral kürtölik tele a világot, pedig «mit a nemzeti hadsereg müvei, az nem terror, az büntető expedíció, de nem ártatlan emberekkel s*epibf-n, hanem azokkal, akik elárulták a magyar nemzetet, sárba taposták, vérig kínozták a magyar népet. Attól az apától, akinek fiát és leányait, attól a fiútól, akinek szüleit és testvéreit a pokoli kinzáook ezer szenvedésein vitték át és életüktől fosztották meg a gaz uralom rablói, nem lehet mindig a higgadtságot, a szenvedélytől mentességet kívánni. Gondoskodás történt azonban, hogy az érzelmek, vihara ne ragadtassa el a hadsereget ezen büntető expedícióiban sem, A nemzeti hadsereg megindult. Veszprémbe és Győrbe már bevonni tunk, holnap jöo Székesfehérvár, azután megyünk tovább “ Köszöni Szekszárd városának a lelkes fogadtatást, ígéri, hogy a nemzeti hadsereget megkezdett útjában meg nem állíthatja senki és semmi sem. Di8zszemte. Szűnni nem akaró, tomboló lelkesedés zúgott fel a fővezér szavaira és kocsiját a lelkesült tömeg a vásártérre kisérte. Itt ellépett a helyőrség kivonult csapatai előtt, utána biztató és szeretetteljes szavakat intézett a katonasághoz, figyelmeztet vén őket a vasfegyelemre, mely legelsősorban szükséges ahhoz, hogy hazánk felszabadító munkája megkezdhető legyen. A díszszemle után a fővezér a vármegye- házára hajtatott, hogy fogadja a hatóságok tisztelgését. Tisztelgések. A vármegyeház nagy közgyűlési termo szűknek bizonyult a tisztelgők részére, a karzatok zsúfolásig megteltek a lelkesedéstől kipirult arcú szép hölgyektől. Féltizenegykor kezdődött a tisztelgés és egy óra hosszáig tartott. Sok üdvözlő beszéd eltérő volt a sablonos tisztelgési szónoklattól, sok üdvözlésből csak úgy sugárzott a magyar szívnek mélységes érzése, az az érzés, amely áthatotta azon a pozsonyi országgyűlésen rendeink szivét, amikor felhangzott az a lelkes kitörésii: „Életünket és vérünket 1“ A kathoükus egyház nevében dr. Fent Ferenc apát, a kálvinista egyház részéről (lödé Lajos, a lutheránusok részéről Németh Gyula, az izraelita hitközség nevében dr. Rubinstein Mátyás lelkészek, a vármegye képviseletében Forster Zoltán alispán, a törvényszék, járásbíróság és államügyészség részéről Pesthy Pál elnök, a város nevében Vendl István h. polgármester, államépitószet képviseletében Tóth Henrik műszaki főtanácsos1, a fögimuásium nevében Pataki Jákó h. igazgató, a pénzügy részéről Kaminszky János főtanácsos, a tanfelügyelőség és polgári fiúiskola nevében Hotub János igazgató, a polgári leányiskola részéről Kovácsnó Nagy Lujza igazgató, államvasut és mérnökség képviseletében Hock István főfelügyelő, posta és távírda részéről Gresz Viktor felügyelő, a selyoratenyésztési felügyelőség nevében Fletiner Henrik igazgató, a bátai árinentesitő részéről Tóth Károly igazgatófőmérnök és az ipartestület nevében André István elnök üdvözölték a fővezért, amelyekre a következő szavakkal mondott köszönotet: Hölgyeim és Uraim! Mélyen meg vagyok hatva attól a fogadtatástól, amelyben részesítettek. Az én feladatom nem a beszéd, hanem a cselekedet 1 Nehéz munka van előttem és miudannyiónk előtt Szabadkoztam ez ellen a pozició ellen, amelybe, ha elmondhatom, az ország bizalma állított. (Nagy éljenzés.) Elfogadtam azonban azért, hogy a magyar nemzeti hadsereg, mely azt a gyökeret képez', amelyből a magyar nemzet fája még kihajthat, meg- tántorithatatlan és megvásérolhatatian legyen. '^Nagy éljenzés.) Nem akarok kritizálni, hanem ha az ember bosszú éveken keresztül távol van hazájától, tán tisztábban látja a helyzetet, mint azok, akik bent vannak a közélet forgatagában. Sajnosán kellett konstatálnom, hogy ennek a nemzetnek, sok kitűnő tulajdonságai mellett egy súlyos betegsége van, a politizálási düh. (Úgy vau !) Az ebből származó széthúzást nevezzük turáni átoknak. Egyszőrü-egybőrü emberek letaposták egymást és szövetkeztek mindenkivel, nem tudom miért, az egyik tán meggyőződésből, a másik meg ám csak személyes érvényesülés céljából. Ennek meg kell szűnni! Nekünk más irányunk ma, mint a becsületes nemzeti irány .. . nincs! (Úgy van !) Egészen természetes, ha normális állapotokban megoszlunk aszerint, hogy mihez állunk közelebb, mi z foglalkozásunk. A falunak magyar népe másként gondolkozik, mint a városoké, a földművelő másként, mint az iparos, a polgárság másként, mint a földműves nép, — de máma csak egy célunk lehet, a rendet helyreállítani, a magyar nemzeti irányt megalapozni és a posvinyból hazánkat kihúzni ! (Úgy van !) A másik, ami ellen minden erőnkkel dolgoznunk keli : a korrupeió és ezzel összefüggésben a protekció. (Úgy van !) Érvényesüljenek a legjobbak, a leghivatottabbak! A közelmúlt szégyenteltes irányzatának egy vezérgondolata volt, hogy mindez ember egyforma. Ezt a gondolatot rosszul alkalmazták. Ha vissza
