Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1919-10-11 / 5. szám
2 1919 október 11. megyünk a francia forradalomhoz, ott «Ízt mondottak ki, minden ember a törvény előtt egyforma. Legyen is igy, igy is kell lenni! Dehogy egyébként minden ember egyforma, az nem állhat meg. Két veréb, avagy két ló sincs egyforma. Hogy ha azt mondja valaki, hogy az a ló, amelyik meg nyeri az angol derbyt, három perc alatt nagy vagyont hoz az országba: menjen szántani, az őrültség; vagy azt mondani, aki irni tud, ásni nem, az ásson, aki meg ásni tud, irni nem, a Írjon... Ezek lehetetlen felfogások. Mindenki ott dolgozzon, ahol erejével, képességével a haza javára legjobban munkálni tud. Ne huzzunk szét ! Különbség magyar ember és magyar ember közt nincs. I Ha mindaunyian összefogunk, akkor ismét nagyok leszünk ! Hogy mit érünk, hogy mit ér Magyarország, legjobban abból látjuk, hogy ammeddig szusz van bennünk, amíg csak pisiog bennünk az élet, még mindig félnek tőlünk. Azért akarták a magyar nemzeti hadseregnek még a kezdetét is megfojtani. Ezen, hála Istennek, túl vagyunk! (Éljenzés.) Most haladunk előre, teg napelőtt óta feltartóztathatatlanul (Éljen!) addig, mig el nem érünk hazánk határáig, (óriási éljenzés.) A tisztelgés alatt megjelent Sárköz küldöttsége, akik nevében Szilágyi Béla lelkész és a szekszárdi polgárok nevében pedig Frei Janos üdvözölték a fővezért, áki mindkét üdvözletre külöo- külön felelt, kifejtette, hogy a polgárságtól, a nemzet gerincétől áldozatokat kíván most ismét a haza. Ha visszatérnek otthonukba, hirdessék ott üzenetét a nép fiaihoz, hogy ö nem mészárszékre hurcolja őket. Belátja, hogy nehéz megválni családjától azoknak, akik évekig szenvedtek a iövészárkok mélyében és gyermekeiket is alig ismerik, de ha a haza szólít bennünket, hogy megmentsük, megtisztogassuk és a közrendet fentartsnk, hogy a vérben fürdő bolaevizmus fel ne üthesse újból a fejét, «itkor mindenkinek habozás nélkül meg keli jelenni, mert aki nein teszi, az hazaáruló és gyáva. Ezután a fővezér hosszabban elbeszélgetett a küldöttségek vezetőivel, majd visszavonult, hogy ismét kocsira üljön és megtekintse Tolnavármegye hires múzeumát. A muzeum megtekintése. A múzeumban Kovács Aladár tb. vármegyei főlevéltáros, muzeumőr fogadta a fővezért, aki katonai kíséretével, dr. Battlay Dezső h. kormány- biztossal, Forster Zoltán alispánnal és Verteit István h. polgármesterrel jelent meg. Kovác* Aladár mutatta meg az Apponyi Stndor gróf és néhai Wosinsky Mór által megalapozott és megteremtett múzeumot, amelynek ókori része és néprajzi osztálya messze földön híres. A fővezér hagy élvezettel hallgatta a vezető magyarázatait és a látottak felett elragadtatásának adott kifejezést.’ Diszebéd. A muzeum megtekintése után a fővezér kíséretével a Szekszárdi Kaszinóba hajtatott, ahol fél 1 órakor diszebéd volt, amelyen a társadalom minden rétegéből mintegy hatvanon vettek riszt. Ebéd közben felhangzott a nemzeti hadsereg tagjaiból rögtönösen összeállított dalárda kurucdala, amely sokaknak könnyet csalt szemébe. Dr. Battlay Dezső h. kormánybiztos szólalt fel először. A megállapodás — úgymond — hogy beszélni nem lehet, do imádkozni szabad Mikor a magyar nép Horiliy Miklósról és nagy céljairól szói, akkor nem beszél, akkor imádkozik. Horthyt eiteti és kívánja, hogy az az ut, amelyen a nemzeti hadsereget megindította, a magyar fővezért a diadal utján, hazánknak visszaszerzésére vezesse. Tóth Henrik, a kaszinó igazgatója, mintliázi gazda eitette a magyar fővezért. Horthy Miklós: Nem szokott beszédeket mondani fehér asztalnál, mert ő nem a szó, hanem a tett embere, de most nem tud ellentállani, kötelességének tartja megköszönni Szekszárd város lakosságának azt a szives vendéglátási, amelyben a nemzeti hadsereg tagjait részesítette. Régi időben a katonaság és a polgárság között ellentét volt érzésben és gondolatban. A magyar nemzeti hadsereg ledöntötte azokat az ellentéteket, utunk egymással párhuzamosan halad a cél felé a magyar haza nagygyá, hatalmassá tételének magasztos célja íelé. Éjen a haza ! ■ Orkánszerüen tört ki a lelkesedés a fővezér szavaira, lázban égő szemekkel néztük a legendás fővezért és felbúgott, felzengett az ajkakról _a „Hazádnak rendületlenül“ felemelő hangjai. És 'akik átéltük a szenvedések öt esztendejét, akik a reménynélkülíség gyötrelmével feküdtünk és keltünk, £eldoblp n szivünk, hisszük, valljuk, hogy a magyar ismét' nagy lesz, mert vezére van és szemünkből megeredt a könnyek árja . . . egyszer már az örömtől fakasztva. Diendorfer alezredes a katonaság nevében szólalt fel. „Életünk és vérüuk meggondolás nélkül áldozzuk, ba akarod, fővezérünk. Megyünk előtted, söpörjük az utat, hogy mielőbb diadalmasan bevonulhass oda, ahova kiván már hónápok óta a magyar minden szivdobbanása.“ Hortby.t, a fővezért éltette. Dr. Fent Ferenc apátplébánoa u magyar nemzeti hadsereg tisztikarát éltette. Frei János a szekszárdi polgárság nevében köszöntötte a fővezért ügyes beszédben. Szeretni nem nehéz, de a viszoutsr.eretetet megnyerni érdem. Horthy Miklós a magyar nép viszontszeretetét megnyerte, ez a szeretet kísérje megkezdett alján. mindenkor. E. Rot] Edmund angol alezredes angol nyelven szólalt tel. Örömének adott kifejezést, hogy Horthy Miklósnak jobbján ülhet, annak a férfiúnak, akit az angol tengerészet akkor is nagyra becsült, amikor mint ellenségek áhtak egymással szemben. Most mint igaz barát, emeli poharát Horthy egészségére. Szavai után feíhaugzot: az angol Hymnus szép dallama Horthy Miklés angol nyelven mond köszönetét E. Roy Edmund alezredes rokonszenves szavaiért, amely különösen jól eseit neki, amikor tudja és érzi, hogy nemzete nagy küzdelmében a nagyhatalmak közül Anglia áll egyedül mint jóbarát mellettünk. Nagybritánnia boldogulására emeli poharát. Gödé Lajos visszapillantást vetett a Horihyak történetére, amelyből látja, hogy a Horthyak mindenkor ott voltak, ahol a hazának szüksége volt reájuk. Arra kéri a fővezért, hogy olyan jó emlékeket vigyen magával Szekszárd népéről, mint amilyet itt hagy maga után. Dr. Rubinstein Mátyás kifejti, hogy a zsidók a magyar nemzet hűséges fiainak érzik magukat, felajánlja a zsidóság szolgálatait a magyar nemzet nagy épitő munkájában. Verdi István h. polgármester Szekszárd város nevében köszönti a fővezért és kívánja, hogy sikerüljön kivívnia a nemzeti hadseregnek, hogy mihamarabb büszkén lenghessen ismét, mint azelőtt, a nemzeti lobogó. A polgármester lendületes szav«i"után asztal bontás következett. A fővezér minden jelenlevőtől meleg kézszoritással búcsúzott el. Katonái vállukra kapták és a közönség lelkes ovációja mellett vitték autójához, hol még a júliusi ellenforradalomban részes és Szerbiából Szokszárdra érkezett tengerészekkel váltott nehány barátságos szót, azután pedig kíséretével, továbbá dr. Battlay Dezső h. kormánybiztossal, Bariul Aurél volt kormánybiztossal és Biendorfer alezredessel lelkes tüntetés mellett d. u. ö órakor Tolnára utazott el. Tolnán. Óriási lelkesedéssel fogadták Tolnán is » magyar fővezért. Nagy kocsisorral mentek elébe a bogyisziaiak, akik átjöttek Tolnára, hogy kitarió hüségiiknok és szeretetüknek bizonyságát adják. A hatalmas tömeg lázas csendben varta a fővezért és amikor a magas nemes arc megjelent, rneny- dörgésszerü éijenzésben tört ki. * A Szent-Háromság szobrának a lépcsőjéről Fekete Ágoston prépost impozáns beszéddel fogadta Horthyt. Beszédében megemlékezett arról a szeretőiről, mellyel mindannyian körülveszik Horthy Miklóst, a magyar nemzet atyját, akire gyermeki szeretettel néz fel nemcsak » katona, hanem minden ember s hogy bizunk benne, hogy rövidesen helyre fogja állítani ezt a lerombolt szegény or szagot. Isten és a Boldogségos Szűz Anya áldását kérte a nemzet atyjára, Horthy Apánkra! Horthy Miklós pár meghatott, de annál bensőségesebb szóval köszöntő meg a fogadtatást, átvette a hölgyek csokrait. Aztán felhangzott a magyar Hymnusz, melyet az elmúlt pár Hónap alatt elhallgattatott az luternacionálé. — Szabadon szárnyalva futott végig az utcákba, az emberek leikébe, megremegtetve minden igazán érző magyar szivet. Horthy apánk mindvégig katonásan tisztelegve hall gáttá végig a lélekemelő Hymnust. A magyar ima hangjai után a katonái zászlóaljak vonultak el a fővezér előtt. Horthy az úttesten ál^t és nézte az előtte elvonuló katonáit, akiknek ebben a pillanatban nem volt más gond juk, mint lépéseiket minél katonásakban irányítani és katonai atyjukat látni. Mindegyiknek arcán ott ragyogott a büszkeség, hogy Horthy katonája lehet, ami a legszentebb magyar érzés sugallata. És Horthy ugyanilyen szeretettel, büszkeséggel nézett fiaira, minden szakasznak külön vissza adva a tisztelgést. Majd magához kérette a főjegyzőt és a kösség biráját, pár szót beszólt veiük, aztán elbúcsúzott, melegen megköszönve a fogadtatást s az autója felé ment. Útját állta egy fehér ruhás kis Ián) ka, virágcsokrot nyújtott át Hortbynak. — Óh, de kedves, milyen szép! szóit meghatva, de mire megköszönte volna a kis leányka már eltűnt a többi között. Utána egy bájos rózsacsokrot nyújtott át egy nemkevésbbé bájos asszony. — Bogyiszló n«vében, magyarázta Fekete Ágoston prépost. Leírhatatlan lelkesedés és éljenzés közepette szállt autójába a fővezér és hajtatott Faddra. Faddon. Faddon szintén óriási lelkesedéssel várták Horthy Miklóst. A község képviselőtestületének _______TOLNAMEGYEI ÚJSÁG_________ kü ldöttsége a község határáig, GyÖrgymajorig ment nagy vendége elé, ahol id. Gutái János, a tolnai kerület képviselőjelöltje fogndta 1 Ikes, szép beszéddel. A fővezér röviden megköszönte kz Üdvözletét, azután a nemzeti hadsereg zászlóalja élőit lepett el, díszszemlét tartván felette és a katona- Sághoz lelkesítő szavakat intézett. A szemle után Bártól Aurél földbirtokos kastélyába hajtatott, ahonnan 5 óra után távozott kíséreté vet a lakosság óriási lelkes ovációja között. Faödrói három felvirágözott autóval a fővezér Pakson és Duoaföldváron keresztül Siófokra utazott. Mindkét városban óriási lelkesedéssel fogadták a fővezért, aki azonban egyik helyen sem állt meg. Az esti órákban hagyta e! Horthy Miklós vármegyénk teiületét egy feledhetetlen nap emlékét hagyva maga után, amely napból sok tapasztalatot és lelkesedést menthettek vármegyénk lakói, megértve a magyar fővezér azon szavainak nagy jelentőségét „ha mindnyájan összefogunk, akkor ismét nagyok leszünk“. H nemzeíi kisebbségek míniszíeré» nek ídíoaGíáscs megyénkben. Dr. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek minisztere, amint már múlt számunkban jeleztük, nemzetiségi politikájának ismertetése céljából Steuer György államtitkár kíséretében megyénk több helyét felkereste. Szekszárdim folyó hó 4-én tartotta meg előadását. Jövetelét kó-zahirek előzték meg s ez volt az oka, hogy — 'megváltjuk — némi aggodalommal tekintettünk előadása elé. Ámde kellemesen csalódtunk, mert mindazt, amit a miniszter úgy előadása, mint a küldöttségek fogadása során, majd végül fesztelen eszmecsere közben velünk közölt — fentartás nélkül magunkévá tehetjük. Helyszűke miatt, sajnos, nem térhetünk ki részletesen az általa előadott nemzetiségi prograinm ismertetésére. Előadásának kiinduló pontja az, hogy a letűnt és sajnos, be nem váh nemzetiségi politikánk a fősulyt a nyelvbéli magyarositásra fektette s ennek kedvéért feláldozta a lélékbeli magyarosodást. Nagyon természetes, hogy a magyar nytiv tökéletes elsajátítását ő is feltétlenül szükségesnek tartja, ámde az anyanyelvnek erőszakos, gyors- ütemü kisajátítása ellen a leghatározottabban kikel „és pedig nem annyira a nem magyarul beszélő honfitársaink, hanem inkább a tntajdonképeni magyarság érdekében. Az elemi iskolákban az anyanyelven való tanítás mellett a magyar nyelv tökéletes elsajátítása írásban és szóval a programmja; a középisko'ában a magyar tannyelvet kívánja a nemzetiségi vidékeken is, utóbbi helyeken mégis azzal a megszorítással, hogy a hittant, a német nyelvet és irodalmat, végül egy természettudományi tárgyat az illető nemzetiségi nyelven tanítsák. Ezenkívül párhuzamos nyelvhasználatot kiván a nemzetiségi vidékeken az alsóbb hatóságok, bíróságok előtt is, ami különben eddigi nemzetiségi törvényünk rendelkezésein alapszik. Programmja indokául eddigi politikánk csődjén kívül felhozza először megmaradó nemzetiségeinknek még szorosabban hozzánk való csatolását, azután pedig — s ez talán ma a legfőbb érve — azt a tényt, hogy az újonnan alakuló román és szláv államok, a hazánk testéről leszakadni készülő nemzetiségeinknek a legmesszebbmenő autonómiát igérffek, s hogy ennélfogva ezeknek a nemzetiségeknek a tekintete rajtunk függ, várva azt, hogy mi milyen politikát fogunk követni a nálunk megmaradó — sajnosán kis számú — nemzetiségünkkel szemben ? Kis áldozatokkal, sok megértéssel, nyugodtan állhatjuk ezt a tekintetet: nemcsak az innenső oldalon levő nemzetiségeink fognak bo’dog s lelkes magyar állampolgárok lenni, hanem — ha a gondviselés időlegesen úgy akarná — a tőlünk eiszakadók is mindent elfognak követni, hogy a földrajzi, gazdasági hatóokokon kívül egy, ezeknél fontosabb erő is működésbe lépjen a régi nagy Magyarország feltámadása érdekében : a néptömegek gátat nem ismerő akarata. • Ámde eme szorosan vett nemzetiségi politikánk helyességén kivül még általános politikánk megfelelő irányítására is szükség van, azt pedig csak a nemzeti és keresztény állam eszméje szabhatja meg. Amit ennek a keresztény nemzeti iránynak egyedül üdvözítő voltára nézve a miniszter ur előadása végén mondott, az klasszikus például szolgálhatna sok kortes fogással élő kis fajsúlyú politikusunk részére s hogy a miniszter ur menynyire szivünkhöz szólt, annak ékes bizonyítéka volt az a frenetikus taps és tetszés, amely eladásának beffjeztével megnyilvánult. Rendkívül rokonszenves volt Steuer György államtitkár beszéde is. Eseteket mondott el 3 közelmúltról a román, illetve szerb impérium alá került délvidéki svábság életéből, melyet mint közvetlen szemlélő tapasztalt: soha olyan hazafias érzésű nem voit ez a derék nép, mint most s ha mi ezt a rökonszenvet meg tudjuk tartani, nincs
