Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)

1918-12-15 / 50. szám

2

nunk — et a szent érdek veszélyben forog, mert még mindig nem szűntek meg azok a nélkülözések és szenvedések, amelyek a közszükségleti cikkek részbeni hiánya és különösen drágasága znditott a munkásságra és köztisztviselőkre, továbbá a fogyasztókra. Az árukészleteknek bűnös célzatú elrejtése, az áru uzsora és egyéb hasonló visszaélések még mindig lelketlen könyörtelenséggel fojtogatják a fogyasztókat, ezek miatt az elkeseredés már oly túlfeszített, hogy a felkorbácsolt tömegindulat kirobbanással és a legsötétebb következményekkel fenyeget.

Ezt a veszedelmet most már csak haladéktalan cselekedettel, a fogyasztók, különösen a polgárság jogos igényeinek, szükségleteinek legméltányosabb áron való kielégítésével lehet elhárítani. A helyzet ismeretével magyarázható komolysággal hívjuk fel Szekszárd város kereskedőit, iparosait és termelőit, hogy élelmezési, ruházati és mindennemű közszükségleti cikkeknek készleteit, termelvényeit bocsássák a közfogyasztás rendelkezéseire 1

Ezeknek árait azonnal szállítsák le olyan mértékben, hogy a fogyasztó közönségnek módjában álljon szükségleteit beszerezni.

E célból megválasztott megbízottjaink által holnaptól kezdve a legerélyesebben ellenőriztetjük a közszükségleti cikkek forgalombahozását, kutatjuk a közfogyasztás elől b&nös célzattal elrejtett készleteket, megállapittatjuk azokat az árakat, amelyeket a közszükségleti cikkekért, termeivé nyékért, előállításáért a kereskedők, termelők és iparosok kérhetnek ; védelemben csak azokat a kereskedőket, iparosokat és termelőket fogjuk részesíteni, akik teljes mértékben eleget tesznek azoknak az emberi és hazafiul kötelességeknek, amelyeket velük szemben a közszükséglet kielégítése, a tömegnyomor enyhítése és az ezekhez fűződő fontos érdekek támasztanak.

Ha a jobb belátás haladéktalanul ki nem irtja városunk területén a mindennemű nyereség vágyból származó visszaéléseket, — tartózkodás nélkül jelentjük ki, hogy városunk közrendjéért, élet- és vagyonbiztonságáért a felelősséget tovább nem viseljük és az elmaradhatatlan következményekért a felelősséget azokra hárítjuk, akik embertelen kapzsiságukkal még mindig fokozzák a polgárságban és a fogyasztókban az elkeseredést és önmaguk ellen kihívják az elkeseredettek önbíráskodását.

Szekszárd, 1918. évi december hó 12 én.

Hazafias üdvözlettel:

A Munkás Tanács.

*

A Nemzeti Tanács egyhangúan elhatározta ennek alapján, hogy szükebb bizottságok utján sorjában a kereskedők, az iparosok és a termelők összességével elsősorban lehetőleg békés tárgyalásokat fog kezdeni a célból, hogy á’uraktárukat feltárják, fontosabb közszükségleti cikkeiket lel- tárilag előmutassák, s azok forgalomba hozatalát megfelelően leszállított árakon eszközöljék. — A kereskedők és iparosok árleszállításával együtt

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

le fognak szállíttatni a piaci élelmiszerárak is. Az ármegállapításoknál az esetleges veszteségek sem jöhetnek figyelembe, — mert a mai leszállítás veszteségeit busásan kárpótolták azok a napról napra eszközölt árfelhajtások, — amelyeken a békeárakon beraktározott áruk forgalomba kerültek. Nagy fontosságú kérdés kerül tehát itt boncasztalra, — vigyázzanak *az operációt végzők, de maguk 'a paciensek is —4 mert a belső békéről, rendről és vagyonbiztonságról is van szó e kérdés minél szerencsésebb megoldásánál.

A nemzeti tanács kiküldöttei elsőnek a fü- szerkereskedőkkel tárgyaltak pénteken, akik késznek nyilatkoztak az árleszállításokhoz csatlakozni. Vasárnap d. e. az összes kereskedőkkel fognak tárgyalni.

Utalványt

csatoltunk mai lapszámunkhoz mindazon igen tisztelt olvasónk részére, akiknek az 1918 évre szóló 24 korona évi előfizetési díjból hátralékuk áll fenn.

Kérjük ezeket, hogy minden további szorgalmazás bevárása nélkül az esztendő utolsóelőtti hetében tartsák kötelességüknek beküldeni azt az előfizetési dijat, amelyért az év 50 hetén át már lapunkat zavartalanul megküldtük.

A bélyeg, papír, nyomdaköltség s egyéb ki adások horribilis emelkedése folytán szomorú képet mutat évvégi zárlatunk, — s mint akik egy félszázadot meghaladó válságos időkben áldozatokat is hozva igyekeztünk előmozdítani várató gyénk lakosságának érdekeit, joggal számíthatunk arra, hogy olvasóink az előfizetési díjtartozásai kát az év végén kiegyenlíteni szíveskednek.

Szekszárd, 1918. évi december hó 15 én.

Hazafias üdvözlettel: a kiadóhivatal.

Rendet kell csinálni mindenütt!

A vér nélkül megszületett magyar népköztársaságban rendet kell csinálni, nehogy idegen csapatok szállják meg egész országunkat azon a címen, hogy hatóságaink képtelenek a vagyon- és életbiztonság^ megőrzésére.

A mi vármegyénknek csak déli határában levő Bátaszéket szállták meg a szerb csapatok, mivel ez még beleesik a demarkációs vonalba. Kivéve tehát ezt a községet, mindenütt a mi magyar hatóságaink rendelkeznek. Ahol megjelentek eddig a szerbek, rendet és békét teremtettek. így van ez Pécsett is.

Milyen szégyen volna tehát, ha a rendbontók és elégedetlenkedők nem hallgatnának a mi hatóságaink felhívására, ha a magunk belátása nem volna elegendő a rend és nyugalom fenntartására.

Szégyen volna, ha csak azokon a vidékeken állana helyre a rend és nyugalom, ha csak

rajta: ki kell őt menteni, vagy legalább — holttestét kell kiási. Négy csákányt némi távolságra beverünk a szilárd hóba, a kötelet, amelyhez fő- vadászank hozzákötözte magát, rátekerjük a nyelükre, mire a fővadász elővigyázatosan előre tapogatódzin a nyitott repedésig. — Egészen a lyuk széléig kemény, az embert megbiró havat talál és így még két hegyi vezető mehet segítségére a mentési kísérletben. Egy deszka felfektetésével biztosítjuk a repedés szélét a további beomlástól; két jégcsákányt ismét beverünk a hóba, olyan mélyen, amint csak lehet és egy kötélhágcsót akasztunk rájuk, amelyet most a fővadász a repedésbe hajit. Néhány pillanat mul- tán fővadászunk eltűnik a borzalmas nyílásban. Kinos másodpercek múlnak el igy hangtalan Csendben. Csak a katonák vezetői suttogják, hogy a Kirchbichler Franci minden figyelmeztetés ellenére vonakodott magát megkötözni és amellett meg akarta rövidíteni az utat. Egyszerre azután eltűnt. Minden kiáltás, minden segélyhívás nélkül zuhant az egészen befedett szakadékba. A fővadász ismét előbukkan. Harminc méternyi mélységbe szállott alá, ameddig csak ért a kötélhágcsó, de a keskeny szakadék sötétjében sem - mit sem láthatott és hiába kiáltozott, választ sem kapott. Rossz előjel. Egy második kötélbágCBÓt nyújtunk át neki, amelyet a hátára és vállára övez és evvel megterhelteu ismét leszáll a mélységbe.

Találgatjuk» vájjon a fiú még életben lehet-e és megkérdezem, hová való, vájjon élnek e a szülei, van-e testvére. A válasz szomorúan hangzik : egy. Laatschba való szegény asszonynak egyetlen gyermeke. A fővadász ismét megjelenik, Bal keze erősen vérzik ; a gb ccs-rssa- kadék falának éles szögletei és élei a bőrt és a húst csaknem a csontig letépték róla. De mégsem tágít. Egy lámpát hosszú kötélre köt és újból leereszkedik. Hatvan méternyire száll alá, ilyen bosszú a két kötélbágcsó. Nálunk fent a szél süvöltöz ób a szél a lyukat, amely közben meglehetősen kiszélesedett, néhány másodperc alatt szemünk láttára vékony réteggel fújja be. A fővadász csak félóra múltán ér ismét napvilágra. Most már hirt hozhat, bizonyosságot tud: a második hágcsó legalsó fokán állva, a mélységbe bocsátotta kötélre kötött lámpáját és a lámpa derengő világánál egy kiugró jégtömbön egy fekete tömeget látott heverni. Ez csak a Franci lehet.

''„Kirchbichler“ — kiáltotta. És újból mind hangosabban ismételte : „Franci 1 Nem hallasz l Kirchbichler! Kirchbichler!^, Azután, a lámpát még mélyebbre eresztette, * míg végre ki tudta vanni a fiú fejét. Még egy próbát tett, hogy megtudja, vájjon a szerencsétlen életben van-e még. A lámpa kötelét ujbóí_ feljebb vonta, majd hirtelen lebocsátotta. A lámpa nekiütődött a fiú fejének. De a sápadt arc merev maradt, meg se rezzent.

„Itt már az Isten sem segít. Ennek már vége“ — mondja a fővadász. „Hadnay ur, vegyük le a sapkánkat és mondjunk egy miatyán- kot a halott szegény leikéért.“ Letérdelünk, leemeljük a sapkánkat: a szél belekap a tömött, szőke fürtökbe és. a ritkás, ősz hajssálakba és tizenkét ember elrebegi a Miatyánkot.

Csak kétnapi hosszú, fáradságos és veszélyes munka után sikerült végre a holttestet kiemelni a szakadékból. A főorvos megállapította, hogy a koponyaalap szétroncsolódott, a fiú mellkasa benyomódott és több bordája eltörött.

A Kirshbichler Francit takaróba burkoltuk, elcipeltük a kötélpályáig s leszállítottuk a völgybe. A hősök temetőjében alussza most örök álmát.

1918. december 15

ott kezdődnék meg végre a rendszeres munka, ahol azt idegen csapatok katonai parancsa rendelné el.

Tolnavármegye munkás közönsége, a harctérről visszatért hős katonáink lássák be végre, hogy csak békés viszonyok között, egymást sze- retve’és' megértve munkálkodhatunk hazánk jövő fennmaradásáért. Örökké megbélyegzettek maradnak azok, akik a zavarosban hatásznak, fosztogatnak, rabolnak. Ezek ki lesznek zárva a nemzeti kormány által beígért minden kedvezményből.

Mutassuk meg, hogy elég érettek vagyunk a szabadság és függetlenség élvezetére. Ismerjük el, hogy ebben a nagy forradalmi átalakulásban minden honpolgárnak hallgatni és követnie kell a nemzeti kormány tanácsát és tiszteletben kell tartani törvényes intézkedéseit.

Amit a nép hosszú időn át követelt, azt megkapta. Ma mindenki egyenlő jogokat élvez és gyakorolhat ; azért mutassuk meg, hogy a magyar nép méltó a kivívott jogszabadságra.

Első és legszentebb legyen előttünk a rend, csend, nyugalom és béke helyreállítása és megőrzése. Ceak akkor várhatjuk sorsunk jobbra fordulását, ha békében, zavartalanul dolgozunk mindnyájunk jövő boldogulásán.

Földbirtokreform.

Minden embernek törekvése az életben bol; dogulást és biztos megélhetést keresni. En az életnek eme két tényezőjét a földben és az emberek szorgalmában találom meg akkor, ha a földet okszerűen műveljük s igazságos birtokreformot léptetünk életbe.

A birtokreformtól olyan kialakulást várunk, mely jövő életünk érdekeit kielégíti. Az eddigi birtokrendszer helytelennek bizonyult, mert egyesek kezén nagy kiterjedésű földbirtok volt és ez okozta azt, hogy a nagybirtokosok személyes vezetése és ellenőrzése lehetetlennek bizonyult, viszont másoknak meg éppen nem volt semmi, vagy ha volt is, annyira szót volt tagolva, hogy. a gazda nem láthatta benne örömét. Nem helyeslem tehát a régi földosztást.

En arra kérem az illetékes köröket, kik hivatva vannak a föld uj elosztására, hogy nagy és fontos munkájukban vezesse őket elsősorban a célszerűség, azaz, hogy kevés ember sok és értékes munkát végezhessen, másodsorban pedig^ az, hogy munkájukat kedvvel tegyék, mért csak "így lehetnek boldogok és megelégedettek a jövő földesgazdák.

A földelosztás nagyságára vonatkozólag felfogásom az, hogy 10 holdnál kisebb birtoka nelegyen senkinek, de 2000 holdnál nagyobb se% Szükséges továbbá, hogy minden földesgazda ismerje földjének természetes alakulatait, valamin# a földterületek kiimáját s ha már e két tényező# is ismeri, csak akkor lásson a föld műveléséhez..

Tehát ne csak a nyers erővel, hanem az eszünkkel is dolgozzunk, mert csak akkor tudjuk igazán kiaknázni a föld termő gazdagságát, ha az erő az ésszel párosul. Reméljük most, a köztársaság megszületésekor, hogy minden ember földhöz jut, aki szereti a földet és kedve van a földműveléshez. Alakuljanak már most kerületenként földelosztó bizottságok, hozzáértő férfiakból, akik hivatva lesznek, a hangoztatott elvek alap- ján, a föld elosztására.

E nagy munkánál vegyék figyelembe a városok és községek belterületeit, hogy ezek a továbbfejlődésüket biztosíthassák;. a belterületen fekvő földet pedig parcellázva bérbeadná, ha most már jelentkezik valaki acélból, hogy a belterületi parcellázott földre rá akar építeni s ha a jelentkező ebbeli óhaját a városi vagy a községi tanács elfogadja, akkor a vevőnek árverési vagy egyezségi áron eladoá. *

Az ezúton befolyt összegből a város, illetve' a község fedezné a kiadásait. A már meglevő birtokok, ha a város, illetve a község gazdasági fejlődésétnémveszólyeztetik, a tulajdonosnak ázzál a feltétellel meghagyándók, hogy a birtok a város érdeke szerint 1000 vagjr'"2000 holdnál nagyobb . nem lehet; az ezen felüli birtokot pedig egyez- séges áron a város megvenné, s a többi földekkel együtt gazdag, jól használható parcellázott földdé tenné. , \

A városhoz,, községhez közelfekvő, tehát ’jobb helyen levő földeket 10—50 holdig terjedőföldekre, a messzebb,.de kevésbé jó helyen fekvő birtokot 50—100. holdig ,s . az igen messze fekvő birtokot, pedig 100—3000 holdig volna célszerű felosztani. — Ha e felosztási, tervezet elkészült,- akkor kezdjék meg az előbb jelzett módon fel osztott földek elárverezését úgy, hogy egy ember csak egytagú birtokot vehet; lehet ez föld, rét, vagy szőlő.

E szerint minden gazda olyan és akkora földet vehet, amilyen neki tetszik, illetve amekkorát anyagi ereje a megjelölt korlátokig meg-