Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)

1918-10-20 / 42. szám

m. ÉPfoUnm. 42. színi. Szekszífd, 1918. október 20. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Hazánk sorsa a nemzetek jövő küzdelmeiben. Európa 4 évig ontotta a vért patakok­ban. Népek és nemzetek állottak egymás­sal szemben. Küzdöttek fegyverrel, öldöklő szerszámmal, gránáttal és srapnellel. Halált arattak, hogy egy szebb, jobb jövő mag- vát vessék el. Keresték a boldogulás útját. A jólét kedvezőbb feltételeit akarták elő­teremteni a térhódítás, a hatalom meg- nagyobbitása által. A hatalomra való vágyás fölébresztette az emberi szenvedélyeket és ezek elhomályosították a tiszta látást. De a kemény vérfürdőben a népek százmilliói­nak lelkében mélyreható változás ment végbe. Olyan változás, mely az eredeti hadicélokat kizökkentette irányukból és a népek küzdelmeit uj eszmekörbe helyezte át. Ma már nem beszélünk feltétlen győ­zelemről, az ellenségnek letiprásáról, né­peknek kiirtásáról, v területeknek meghódí­tásáról. Legfeljebb ellenségeink sorában akadhat még elvétve egy-két zelóta, aki a végső győzelemig és a teljes leíegyvere- zésig menő harcot hirdeti. De a józanabb belátásuak tisztán látják már, hogy a győ­zelem nem elégítené ki őket és a célt, amelyet kitűztek maguknak, általa el nem érhetnék. Ma már derengeni kezd a népek megértésének és uj eszmények egybe­fonnának hajnala és lassan győzelmes utat tör magának a meggyőződés, hogy sokkal ésszerűbb a dolog, a nemzet erejét a külső hatalomra való törekvés helyett a belső politikai függetlenség, gazdasági meg­erősödés és társadalmi művelődés előmoz­dítására fordítani. A magyar haza politikai függetlensége gyors és váratlan fordulatban hull a nemzet ölébe. Sokat és soká küzdött érte és most, mikor a világháború csak szorosabbra ko­vácsolta a kapcsot Ausztria és Magyar- ország között, annak végeredménye a majd­nem teljes szétválás, a függetlenség el­nyerése. Független Magyarországi Uj, nem remélt állapotv Uj, még eléggé át nem gondolt és meg nem fontolt feladatok. Uj célok lebegnek a világháború vérfürdőjé­ben megifjodott és függetlenné vált magyar nemzet szemei előtt: feljlődés, haladás es boldogulás. De az igazi fejlődést, a biztos haladást és boldogulást csak úgy fogjuk elérni, ha bele tudunk illeszkedni Európa jövő világrendjének közgazdasági és szo­ciálpolitikájába. Uj közgazdasági és szociális politikát kell teremtenünk. Elsősorban is a termelő munkát kell újjászerveznünk és olyan mé­retűvé tenni, hogy a múlt eredményei el­törpüljenek mellette. Növelnünk kell áldott jó földünk termőképességét. Jobban ki kell használnunk e drága földnek minden zege- zugát és értékesíteni kell a nemzet fejlő­désének előmozdítására. Igaz* hogy ezt csak megfeszített munkálkodással lehet el­érni. De épp azért kell uj szociálpolitikát is teremtenünk, amely szerint a dolgozók Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. számára a múlténál méltányosabb része­sedést biztosítsunk. Uj küzdelmek előtt állunk. A gazda­sági harc, amelyet ellenségünk eddig győ­zelmesen vizott ellenünk, tovább folytató­dik még akkor is, ha közös megértés foly­tán létrejön a fegyverszünet és az öröm­teli béke. És ezekben az uj küzdelmekben nehéz és kitartó munkával kell helytállani a független magyar nemzetnek. Különben minden erőfeszítése, önfeláldozása, lemon­dása és vérontása a nagy világháborúban hiábavaló volt. Nehéz feladatok teljesítése vár reánk. Feladataink annál nehezebbek, mennél in­kább érezzük elmaradottságunkat úgy a közgazdaság, mint a szociálpolitika terén a velünk versenyre kelő nyugati kulturális népeknél. De nem szabad csüggednünk, avagy tétovázva állnunk. Serényen mun­kához kell látnunk. Szervezkednünk kell. Összetartásban nagy erő rejlik. Az együtt­dolgozás megszervezésétől függ a jólét fokozása és a közműveltség elterjesztése. Közös munkával kell pótolni a múlt nagy mulasztásait. — Egy dús termékenységü gazdasági politika alapjait kell leraknunk. Az előfeltételek hozzá megvannak a magyar nép szellemi és testi képességeiben és föl­dünk gazdag termékenységében. A mun­kásság érdemeinek kellő értékelése, igé­nyeinek kielégítése, szükséges életfeltételei­nek biztosítása sem maradhat el sokáig. Az uj világpolitikai helyzetünk, ki­vívott függetlenségünk nemcsak sürgeti, de egyben kedvező alkalmat nyújt a jövő feladatainak megfontolására, uj célok ki­tűzésére és a kitűzött célok elérésére irá­nyuló közös nagy munkálkodásnak meg? teremtésére. Nemcsak vezetőinktől függ, hogy a jelen világrenditő eseményeinek óriási méretein fölül tisztán lássák a ma­gyar nemzet életének uj céljait, nagy fel­adatait, de tőlünk is, a mi közös mun­kánktól, a szervezkedésünktől és együtt­dolgozásunktól is függ, hogy vájjon meg­álljuk-e helyünket a nemzetek jövő küz­delmeiben. Előfizetési ár: Egész évre 24 K, l/a évre 12 K, */4 évre 6'— K Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 ko­rona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 100 fillér. — A „Tüdőbetegazanatórium- Egyesület“ előkészítő bizottsága Apponyi Rezső gróf főispán buzgólkodása folytán a f. hó 15-én Szekszárdon megalakult és ezzel a szana­tórium megvalósulása egy nagy lépéssel haladt ismét előre. A vármegyei székház nagytermében megtartott értekezleten a következők vettek részt: dr. báró Podmaniczky Tibor, az Országos hadi­gondozó hivatal kiküldötte, dr. Drágíts Imre vár­megyei főorvos, dr. Tanúrky Apád kórházi igaz­gató főorvos, dr. Nesztor Emil városi főorvos, továbbá dr. Éri Mái ton, dr. Leopold Kornél, Kovácsné Nagy Lujza, Leicht Lajos, Wolf Hen rik, Balogh Brúnó, Tóth Károly, Bodnár István, Gödé Lajos, Mosgai Sándor, Rubinstein Mátyás dr., dr. Őrffy Gyula, Salamon Ármin, Frei János, Wendl István, Tóth Henrik és Ketskés Győző. Az értekezlet a felállítandó szanatórium ügyé­nek vitelére a Tolnamegyei Tüdőbetegszanatórium Egyesület megalakítását, illetve a megalakulásnak és az'alapszabályoknak kidolgozására egy u. n. előkészítő bizottság kiküldését határozta el. A megalakulandó szanatóriumegyesület védnöki tisz­tét már előzőleg Lukács György v. b. t. t.-nak, a József kuv szanatórium elnökének ajánlották fel, ki azt dr. Apponyi Rezső gróf főispánhoz írott meleghangú levelében el is vállalta. Kimondta az értekezlet, hogy a szanatórium felállithatásáig is a Wolf Henrik szekszárdi föld- birtokos által felajánlott szőlőhegyi lakóházban tüdőbeteg diszpenzért (tüdőbeteg gondozó intézet) állít fel, mint a Ferenc-közkórház alosztályát, annak felügyelete alatt. Költségeit az eddig össze­gyűjtött szanatóriumalap kamataiból fedezik. A diszpenzér és a létesitendő szanatórium­egyesület ügyeit a végleges megalakulásig az alábbi összeállításban megválasztott két bizottság intézi. Elnök lett: Apponyi Rezső gróf, főispán, társelnökök : Forster Zoltán, dr. Eri Márton, ügy­vivő elnökök: dr. Drágíts Imre és dr. Tanárky Árpád, az alapszabálykidolgozó bizottság tagjai: Wolf Henrik, dr. Őrffy Gyula, dr. Drágíts Imre, dr. Fent Ferenc, Ketskés Győző. Az alapvagyon gondozó bizottság: dr. Leopold Kornél, Bodnár István, Gödé Lajos, dr. Herczegh Gyula, dr. Nesztor Emil. Ötvenéves jubileum. 1868. évi október hó 25 én szentelték fel a szekszárd-ujvárosi alapítványi plébániatemplomot Otven év mullott el azóta, hogy a csúcsíves, im­pozáns templom hirdeti Isten dicsőségét. Mosgai Sándor, a jelenlegi újvárosi plébános, október hó 20 án méltó keretek között ünnepli meg híveivel együtt a templom fennállásának 50 éves jubileu­mát. Ezen napon az ünnepélyes nagymise fél 10 órakor van, melyet dr. Fent Ferenc szekszárd- belvárosi, volt "újvárosi plébános celebrálja fényes segédlettel. A szentbeszédet Mayer Lajos főgim­názium! hittanár mondja. Délután ünnepélyes áldás lesz az Oltáriszentség kitételével. Az újvárosi templomot Girk György pécsi püspöksége idején, 1854 ben néhai Kassay Anna férjezett Hrabovszky Péterné és leánya Alexandra alapították, melynek értelmében alapitó meghagyta, hogy Kajdacs és Szalatnak jószágrészleteit, szek­szárdi házát, .minden arany- és ezüst ékszereit a mindenható Isten dicsőítésére, a keresztény val­lásnak magasztalására hagyja, a szekszárdi új­városban e végre már kijelölt üres helyen épí­tendő szentegyházra. Meghagyja továbbá, hogy a templom patronája szent Alexandra legyen. E nagylelkű, akkoriban 90.000 forintra becsült ájtatos alapítvány egyházhatóságilag el­fogadtatván, a a templom építését a sok nehézség leküzdése után, 1864-ben megkezdték. A templom a XI. században elterjedt csúcsíves stylben terveztetett és 4 év leforgása alatt fölépülvén, 1-868. évi október 25 én Pauer János választott püspök, székesfehérvári kanonok és a Megváltó­ról címzett szekszárdi apát által, szent Mihály arkangyal nevére és tiszteletére megáldatott. Már 1868-ban az njvarosi hivek azon óhajuknak adtak kifejezést, hogy a templomban rendes istentisztelet tartassék és melléje pap alkalmaztassák. 1870-ben helyi káplánság állíttatott fel; helyi káplánul ki­neveztetvén boldogemlékü Mikó György szekszárd- belvárosi káplán, Később 1883-ban, Dulánszky Nándor püspöksége idején, önálló plébániává ala­kultak az újvárosi hivek s első plébánosul ugyan­csak Mikó György neveztetett ki. Ennek az arany­szívű lelkipásztornak emléke hálás kegyelettel él ma|is hivei között. Az ő halála után Gölz Sándor, majd dr. Fent Ferenc voltak az újvárosi hivek lelkipásztorai. Dr. Fent Ferencnek szekszárd- belvárosi apátplébánossá történt kinevezése után Mosgai Sándor nyerte el az újvárosi plébániát s jelenleg is ő az újvárosi hivek közkedvelt, nagyfa­becsült, kiváló buzgalmu lelkipásztora. — A háború konjunktúrájában szer­zett yagyonod egy részét ajánld fel a há­ború nyomorultjainak. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents