Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)

1918-10-20 / 42. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1918. október 20.

Részoéttiszteisés a főispánnál.

Tolnavármegye tisztikara a f. hó 19-én d. e. 10 órakor Förster Zoltán alispán vezetésével tisztelgett Apponyi Rezső gróf főispánnál és részvétét fejezte ki testületileg azon csapás és gyász fölött, a mely főispánunkat érte nővérének Rubidó Zichy Iván bárónénak halálával.

Forster Zoltán alispán az alábbi közvetlen szavakkal tolmácsolta a tisztikar részvétét:

„Méltóságos Gróf! Főispán Ur !

Egynek tudta és érezte magát Tolnavármegye tisztikara minden időkben főispánjával, akár örömökben volt része, akár nehéz küzdelmek, megpróbáltatások. elé állította az isteni gondviselés

Ez az egységesség, ez az együttérzés vezetett ma is Méltóságod elé, amikor nemesen érző férfias lelke sajog a nagy Apponyi családot ért veszteségen, szeretett nővérének váratlan elveszte miatt.

Méltóságos Főispán Ur! Szivből-lólekből osztozunk Méltóságod mélységes bánatában, át- érezzük azt teljességében, mert hisz az a kitün tető megbecsülés, melyben bennünket, hü munkatársait Méltóságod részeltet, az az őszinte tisztelet és szeretet, mellyel Méltóságod iránt viseltetünk, a jelen szomorú esetben csak közelebb hozhatja érzelmi és lelki világunkat.

A véges ember, ha nagy fájdalmak érik, csak az élet gondjaiban és hivatásának mindenek fölé helyezett kötelességeiben találhat vigasztalást.

Ez a tudat fogja meghozni Méltóságod bá natára, fájdalmára is a gyógyító irt, az enyhülést.

Engedje a Mindenható, hogy Méltóságodnak e valóban nehéz, történelmi időben, — vármegyénk közügyéi intézésében és irányitásában mindeneknek ragyogó példát-ado munkássága hozza meg az irt és enyhülést bánatos szivének, hogy. szép, de nehéz tisztének hűséges teljesítésében találja meg mielőbb lelki megnyugvását, lelki vigaszát! Fogadja Méltóságod vármegyéje tisztikarának szívből jövő részvét nyilvánítását!“

Apponyi Rezső gróf főispán mélyen meghatva mondott köszönetét a részvét-tisztelgésért:

„Nagyságos Alispán Ur ! Kedves Barátaim ! Nem az öröm csupán, hanem a sors nehéz megpróbáltatásai, a bánat és a gyász mutatják meg — úgy mond,- — hogy kik éreznek velünk, kik a mi barátaink! Ezért jól esik nekem, hogy mindenki által szeretett és általunk dédelgetett nővérem elvesztése alkalmából itt meg jelentetek.

Szivemből köszönöm részvétérzéstek megnyilvánulását, mint tanujelét annak az együtt- munkálkodásból fakadó együttérzésnek, amellyel a mai nehéz időkben, amikor gyászkeretben történelmet ir az élet, vármegyénk közügyéit szolgálni törekszünk. Jól esik részvétetek a mai történelmileg is súlyos megpróbáltatásokat rejtő és járványokkal is vészes időkben. Hálásan köszönöm részvótnyilvánitástokat.“

Hozzászólás.-E lap hasábjain „Egy szekszárdi szőlősgazda“ a nagy nyilvánosság elé hozta a „Szekszárdi szőlősgazdák szövetkezete“ cégjelzéssel megindult és eredménytelenül végződött azon akciót, mely egy második központi szeszfőzdére akart engedélyt kieszközölni a minisztériumtól. Annak idején hozzám is elhozták' a taggyüjtő ivet, — de éppen a szeszfőzde miatt nem Írtam azt alá, — jóllehet a szövetkezet egyéb pro- grammját, igy a borértékesítést, borpárlat készítést stb. akkor még magam is kivánatosnak láttam.

Már kezdetben láttam ngyan is, hogy a szeszfőzde — körül — hogy úgy mondjam, nem egészen kóserul indult a mozgalom. És a következmények be is igazolták álláspontomat, azért válaszul múltkor ci&kező gazdatársamnak a kérdésben való tájékozottságom folytán rávilágítok erre az ügyre, úgy amint az leplezetlenül áll a maga valóságában.

Elvégre amint egy fa nem erdő, úgy „egy szekszárdi szőlősgazda,“ sőt a „Szekszárdi szőlősgazdák szövetkezete“ a maga 150 tagjával sem teszi egész bizonysággal az 1000 körüli szekszárdi szőlőtulajdonosok összességét, — még ke- vésbbé képviseli ezen összesség érdekeit, — mégis az ilyen gyűjtő fogalmak igen könnyen alkalmasok arra, hogy a közvélemény előtt másként tűnjenek fel, mint amik lényegükben.

Ezért nem fog ártani talán, ha erre a lényegre rávilágítok én is, mint nem szövetkezeti szőlősgazda. m

Még pedig csak tárgyi szempontból. A 150 tagú „gazdák szövetkezete“, szőlőterületének nagysága 400 kát. hold, — ellenben a központi szeszfőzde körletébe tartozó szőlők területe 3200 kát. hold, — tehát a „gazdák 'szövetkezete“ területileg az összesség egynyolcada, a szőlőtulajdonosoknak egyhetede. Ez az a közérdeke, amit az általános nevű „gazdák szövetkezete“ cégjelzés képvisel.

Az aláírási iv szerint csak az üzletrész, a jegyzett 100 koronák erejéig való felelősséget vállaltak. A minisztériumhoz benyújtott kérvényhez csatolt alapszabályok szerint, az adó és a netán fizetendő pénzbüntetés tekintetében a sző vetkezetét a kincstárral szemben egyetemleges, korlátlan felelősség terheli.

Itt tehát már egy kis bibi van ! S ha hozzá vesszük ehhez, hogy a 600 üzletrész után befolyt 60000 korona alaptőkével szándékoltak volna a „mezőgazdasági terményeiknek intenzív termelése és ipari feldolgozása, borértékesítés, egyenlősités“ stb. mellett, egy százezreket igénylő központi szeszfőzdét is felállítani, berendezni, — bizony alaposan betáblázták volna magukat a jóhiszemű aláirók.

Már most ezt a 150 tagot is az hozta össze hogy elhitették velük, hogyha a szövetkezet kapna szeszfőzdét, ott mindegyik tag a maga törkölyét kifőzheti. Ez már nem volt kóser eljárás.

Ez a másik, ugyancsak vaskos bibi, mert hogy a fennálló törvények és szabályok szerint a központi szeszfőzde a kincstárral köteles a tér' melt pálinkáról elszámolni és pénzügyőri és szeszfőzési lehetetlenség az, hogy 150 tagnak összegyűjtött és megfelelő nagy tartályon főzésre került pálinkáját 150 fiaskóba kiadja az a szeszfőzde. Ilyen készüléket még nem pipált a szeszfőzés tudomány. A szövetkezeti szeszfőzdével szemben ugyanolyan helyzetben lennének tehát a tagok, mint a mostani szeszfőzdével szemben. A maximális áron beszolgáltatnák a törkölyüket és pont. Évente természetesen a szövetkezet mérleget csinálna, — s ha az nyereséget mutatna, kapnának osztalékot, épugy, mintha sertéshizlalásra és nem szeszfőzésre szövetkeztek volna.

Ide zsugorodik össze a végén az a csoda nagy szőlősgazdái közérdek, amivé ezt a dolgot felfújni akarták. Pedig legalább olyan közérdek az is, hogy kellő felvilágbsitás nélkül, szinte tudatosnak látszó félrevezetéssel ne érvényesülhessen a közérdek palástjában olyan törekvés, amely egyenasen és nyíltan érvényesülni nem tudott. Ezt kívánja meg- a közmorál és ezért nem írtam én alá sok társammal a taggyüjtő ivet. A dolog lényegéhez tartozik még, hogy a szekszárdi körletben átlag 10.000 q törköly teremhet, amit a jelenlegi szeszfőzde pár hónap alatt feldolgoz.

Minek kellett volna tehát ide még egy szeszfőzde? Kéi'dezhetném inkább, kinek kellett volna ? !

A „szekszárdi szőlősgazdáknak" ?! Nem, mert hiszen az 1000-ből 150 irta alá a szövetkezeti taggyüjtőivet. Ennek a 150 szőlőbirtokosnak kellett volna tehát a szeszfőzde. Dehogy, hiszen ez év januárig eszébe sem jutott egyiknek sem, s mint kimutattam, a szövetkezeti szesz főzdével ugyanott lettek volna, ahol a meglévő főzdével vagyunk.

Tehát úgy fest sokszor az üzlet, mim közérdek, vagy, ha úgy tetszik, — a közérdek, mint üzlet.

Ilyen körülmények között nem csodálkoz- hatik cikkező gazdatársam, hogy Batthyány Tivadar gróf nem vette pártfogásába ezt a dolgot, melyhez a közérdeknek semmi köze.

Ellenben én nem tudom, hogy Holló Lajos, mint ügyvéd, miként járhatott el ebben az ügyben ? Mert nem hiszem azt, hogy Holló mint képviselő és nem mint ügyvéd járt volna el odafönn ez* ügyben, amely ügy pedig nem is pörös ügy, hogy fiskális kelljen hozzá. Végül kérdem, ha már közérdekű ez a 150 tagú szövetkezet, — a közérdek kíváncsiságából — a borértékesítés, elegyítés, egyenlités, feldolgozás terén miért nem működik ja szövetkezet, mert hát ehez nem kell téri engedély.

Szekszárd, 1918 október 18.

Egy másik szekszárdi szőlősgazda.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Személyi hír. Apponyi Rezső gróf főispán, ki a f. hó 17 én részt vett Budapesten elhunyt nővérének, Zichy Rubidó bárónénak temetésén, a f. hó 19 én Szekszárdra hazaérkezett.

Főispánunkat mély gyász érte nővéré nek Apponyi Gizella férjezett Rubidó Zichy Iván bárónénak rövid szenvedés után a f. hó 15 én Budapesten történt elhalálozásával. A jó lelkű, városunkban még leánykorában ismert, rokonszenves ifjú grófnő, Apponyi Géza v. b. t. t. volt főispán leánya a spanyol influenza áldozata lett. Elhunytának hírére támadt általános részvétet növeli, hogy a kegyetlen járvány két életszikrát oltott ki halálával, mivel az elhunyt grófnő anyai örömöknek nézett elébe. Temetése csütörtökön délután ment végbe Budapesten.

— Kitüntetett honvódtisztek. A hadseregparancsnokság Laky Dezső 19 es honvédfőhadnagy, nak és Németh Miklós 19 ik honvédgyalogezred- beli hadnagynak az első osztályú ezüst vitézségi érmet újólag adományozta.

— Egyházi hírek- Zichy Gyula gróf megyéspüspök Lerch István lengyeli plébánost a völgységi espereskerület jegyzőjévé nevezte ki, Eberhard Józsefet pedig a súlyos betegen fekvő koc3olai plébános kisegítésére küldte ki. Azonkívül áthelyezte * megyéspüspök a következő segédlelkészeket: Kocsis Lászlót Mecsekszabolcs- ról Magyarkeszibe, Loschert Kázmért Bonyhádról Himesházára, Horváth Lajost Himesházáról Bony- hádra, Papp Istvánt Szászvárról Mecseksza- bolcsra és Dicenty Gyulát Abaligetről Szászvárra".

— Primicia. Ritka szép és lélekemelő ünnepség keretében folyt le Bátaszéken a f. hó 13 án Herman Egyed jászói premontrei rendi ujmisós kanonok primiciája. Hozzájárultaz ünneplés bensőséges tartalmához, hogy az ujmisósnek szülei, Herman András és Reinhardt Magdolna ugyanekkor ülték meg ezüstmnenyegzőjüket, nagyszülői, Herman Donáth és Schwarc Éva pedig arany-mennyegzőjüket. Az ujmisés manuduktora Romaisz Ferenc pécsi székesegyházi kanonokplébános volt, ünnepi szónok pedig Hradek Károly pápai kamarás, bátaszéki plébános, ki magasan szárnyaló ünnepi beszédével ragadta a vallásos érzések tiszta harmónikus világába magával a zsúfolásig megtöltött templom áhitatos közönségét. A környékbeli papság részéről: Kiss Lajos dunaszekcsői, Fehér Ferenc bükkösdi, Szentiványi József szálkai plébánosok, Koch Alajos, Bálint Ferenc bátaszéki káplánok és Lakos Tibor és Szanyi Dénes premontrei tanárjelöltek a budapesti Norbertinumból vettek részt a ritka szép ünnepségben.

— Elmaradt körút. A tüdőbeteg szanatórium propaganda során- báró Podmaniczky Tibor dr. által tervezett propaganda körút és felolvasások a spanyol járványra való tekintettel elmaradnak.

— Négy waggon burgonyát utalt ki a közélelmezési miniszter az Országos Burgonya Közvetítő Iroda utján Szekszárd ellátatlan lakosságának. A város 21-től kezdve jegyek ellenében fogja kiosztani a burgonyát, családtagonkint 10 kilogrammot kap mindenki, aki nincs ellátva burgonyával.

— A vonatjárások korlátozása következtében a Budapest—Sárbogárd felől Szekszárdra fél 12 órakor érkező, úgyszintén a Szekszárdról délután 4 órakor induló vonatok további intéz- kezésig nem közlekednek.

— Halálozások. Gazdag aratása volt a halálnak az elmúlt héten SzekBzárdon. Mélységes gyász érte a szekszárdi áll. gimnázium tanári karát is, melynek egyik kitűnő tagját: dr. Bartel Kornélt ragadta el élete delén, 37 éves korában a spanyol betegség, mely kíméletlenül szedi á dozatait egész Európába. Dr. Bartal Kornél tudományosan képzett tanár halála általános megdöbbenést és igaz részvétet váltott ki mindazok leikéből, akik őt ismerték és nagyrabecsülték. Tanári működésén kivül a tudományos irodalommal is foglalkozott és ő volt a Vármegyei Muzeum növény-állattani osztályának tudós őre, a Tolnamegyei Közművelődési Egyesület ismeret- terjesztő osztályának szaktitkára és a Munkás gimnázium vezetője, ahol számos előadást és felolvasást tartott. Kiváló tudásáért az a kitüntetés érte, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ösztöndijjal külföldi tanulmányútra küldötte. Nemcsak tanártársai, hanem tanítványai is a ragaszkodásig szerették. Tanítási módszerével szivét- lelkét kötötte le tanítványainak. Nemcsak az iskolai tanulmányokba vezette be szeretettel diákjait, de a háború súlyos megélhetési gondjai között ő állította fel és vezette a diákok cipőjavitó műhelyét és megtanította diákjait a könyvkötér szetre is. Kis és nagy diák, ha a diákélet bármiféle problémája mellett bizonykodott, csak a „Bartal tanár uru-ra hivatkozott, hogy ő mit mondott. A jó Bartal tanár urra l Temetése inpozáns részvéttel múlt kedden d. u. 4 ófakor ment végbe. Az egyházi szertartást Gödé Lajos ref. lelkész , végezte, aki megható szép gyászbeszédett mondott, melyben kiemelte az elhunyt kiváló érdemeit. Wigand JánoB főgimnáziumi igazgatö a simái az itt kővetkező tartalmas, meghatóan szép beszédben vett búcsút dr. Bartal Kornéltól: „Nem tudunk megválni tőled kedves, drága Kornél barátunk, s nem tudunk tőled szó nélkül megválni. Nem szeretted a retorikai szólamformákat, de itt Bírod szóién, mely tőlünk elragadni készül, elemi erővel kiált fel bennünk a veszteség éles fájdalma és visszhangot követe), ha csak töredékes vallomást is arról, mit vesztünk el benned. Mit vesztünk ? Azt a világos, éles elmédet, amely nyájasan ragyogott Bzépen iveit homlokod mögül és istenadta könnyűséggel elemezte és oldotta meg úgy a tudomány, mint az élet bo-