Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-14 / 2. szám
jp. évfolyam. ^ ________2. szúm. Szekszárd, 1911 január 14. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. száiii, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. , Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-f., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. , Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. .. g&p-----------1___|________ m ____— El őfizetési, ár: Egész évre 14 K, ‘/a évre 7 K, V* évre 3'50 K Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko * róna, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so ronként 40 fillér. A bike galambjai. Irta : lovag HOdll Miksa, cs. és kir. vezérőrnagy' Uj sikereik folytán a középponti Hatalmak elérkezettnek látták a pillanatot, hogy ellenségeiknek békére nyújtsák a kezüket; véget akartak vetni egy immár két és fél esztendeje dúló borzalmas háborúnak,; mely súlyosan nehezedik egész Európára és .évtizedekre kiható romlással fenyegeti a hadviselő népek jólétét;' Emberiesség és okosság együtt sugallták ezt a nagyszivü, könnyen felremffgyarázható elhatározást. A történet kevés háborút ismer, mely úgy végződött volna, hogy a két fél közül az egyik térdre kényszerült és kegyelemre megadta magát a győzőnek. Az esetek túlnyomó többsé gében, jievezetesen a nagy államok harcaiban, a győző'szükségletéből fakad a béke, aki célját megközelítően elérte és nem akarja vérét és vagyonát tovább áldozni oly sikerekért, amelyek\ bői nincsen haszna már. A békekötésser biztosított területi gyarapodás pedig mindig sokkal kisebb, mint a fegyveces hóditmányok, úgy, hogy sok nagy szellem a háborút egyáltalában alkalmatlan eszköznek ítéli az államok viszályainak elintézésére. A háborúnak, mint eszköznek hatása attól függ, hogy mekkora a hatása az egyes harci- ténynek. Mennél kezdetlegesebbek a fegyverek, annál tökéletesebb a sikerük. A csaták hatása akkor volt a legnagyobb, amikor még fejszével és buzogánnyal vívták őket, mert az alulmaradó felet úgyszólván! megsemmisítették. A. távolba ható fegyverek elterjedésével párhuzama- san azonban a csata fizikai hatása mindinkább csökkent, mert növekedett az eszközök száma, amelyekkel a megvert fél távoltarthatta magától üldözőjét. Az ellenség megsemmisítésé igy mind elérhetetlenebb cél lett és az e célhoz vezető ut a'győzőre annyi áldozatott rótt, hogy mindig be kellett következnie egy pillanatnak, amikor a méltányos békét többre kezdte becsülni a további pusztításnál. A fegyvertechpika legújabb fejlődése ugyan kedvezni látszott a megsemmisítés elvének. E háború első harcai,, amelyek nem számoltak még teljem mértékben e fejlődéssel, nagy veszteségeket okoztak, de a néphadseregek harcba- vetett, nagy területeket megszálló tömegei gyengítették a hatást. A nagy csaták számtalan, változó sikerű külön csatározásra estek szét. Ha a csatározások eredőjének értelmében, az egyik fél meg is kezdte a visszavonulást^ számos harcegység kivívott győzelem után vonult visz- sza, fizikailag és erkölcsileg megtöretlenül, úgy, hogy a rosszabbul járt 'részek is csakhamar erős támasztékot leltek bennük. Amikw azután az állóharc vette át birodalmát, a támadásnak hatalmas tüzérségtől előkészített és kisért áttörés jellegét kellett felöltem« ; ez viszont a háborús bölcseség legrégibb tételén, a döntő helyen egyesitett viszonylagos fölény elvén nyugszik. Döntő hely számba a múltban mindig 'azok a helyek mentek, ahol az ellenfelet lesújtó sikert lehetett remélni. Lesújtó sikerről azonban jelenleg nem igen lehet szó.' A védelem erejenek a tüzifegyverek elhárító hatása és a tábori erődítések által való megsokszorozása következtében a csapatok és lövegek oly tömegét igényli az áttörés, hogy aránylag keskeny szakaszra kell szorítkoznia, hatása pedig a rendkívül hosszú ellenséges arcvonalnak csak egy kis hányadára terjed ki. Kikényszerítheti ugyan a front visszavonását, de nem akadályozza meg az ellenséges hadvezetést abban, hogy ne rendelkezzék az , érintetlen harci egységek egész sorával, amelyek uj védelmi vonalat alkothatnának meg akkor is, ha az áttörés azokat a hadseregrészeket, amelyeket ért, megsemmisítette volna. De ez is aligha történhetik meg, még akkor sem, ha. az áttör/s teljes mértékben sikerül, mert még a többnapos pergőtűz pokla sem semmisítheti meg teljesen a lövészárokban harcolókat, még kevésbbé a visszatartott tartalékokat. Ha tehát az áttört hadseregnek csak annyi manövrirozó terület áll is rendelkezésre, hogy az ellentállási uj frontjába való visszavonulását végrehajthassa,' akkor a siker jelentősége annál kevésbbé megy túl a tecületnyereségén, mert hiszen az üldözőnek is szünetét kell tartania egyszer, hogy összeszedhesse magát. — Ilyen formán az ellenség ellenálló ereje egyáltalában nincs megtörve, A gorlicze—tarnovi első, valamennyi következő előtt példa gyanánt lebegő áttörésnek volt eddig hasonlíthatatlanul legnagyobb sikere, oly hordereje, amely minden más ellenséges hatalommal szemben országa egész területének elfoglalására vezetett volna. Csakhogy éppen a rengeteg kiterjedésű Oroszországot -érte, amely megengedheti magának egy nagyon hosszú visszavonulás fényűzését. A későbbi áttörési kísérletek azután, mint kiderült, sokkal vértezettebb védőket találtak. Sok közülök, nevezetesen az első isonzőmentiek, tökéletesen csődöt mondottak, mások, mint az 1916 augusztusában ugyanazon a fronton és az angol-francia részről a Sbmme mellett megkísértettek óriási áldozatok árán csak a harcvonal voltaképpen nem is számítható behorpa- dását érték el. Még az oroszok nagyszabásúnak induló és kezdetben'"-stkerrel járó nyári offenzivája is megtorpant és megállt, mielőtt csak legelső földrajzi célpontjait is elérte volna. A hadviselés ezért csak ott és pedig, még ebben a szűkített keretben is, csak a középponti hatalmak részén érhetett.el lesújtó hatást, a hol a megtámadott állam területe viszonylag kicsi volt, úgy, "hogy az offenzív lökés tűiért rajta, Belgiumban, Szerbiában, Montenegróban és a minap Romániában; de még itt sem sikerül megakadályozni, hogy a megvert seregek jelentékeny részei el ne meneküljenek a meg- segimisülés elől és ^szövetségeseik oldalán tp- vábbra is részt ne vegyenek a küzdelemben. így állván a dolgok, a józan megfontolásnak árrá a meggyőződésre kell jutnia, hogy az elsőrendű szereplők háborúja követelhet ugyan még nagy áldozatokat, de a siker legkedvezőbb esetében is, egyik vagy másik fronton, ennek vagy annak a félnek csak olyan térnyereséget hozhat, amely még semmiképen sem jelenti a területveszteséget szenvedő állam kiválását a harcközösségből, amelyhez tartozik. E háború tapasztalatai azonfölül amellett szólnak, hogy még ilyen sikerek is inkább a középponti hatalmaktól várhatók, akik, már oly sokszor adták tanujelét messzeérő lökőerejüknek, mig ellenségeinknek be kellett érniök az arcvonal egy darabja benyomásának a hadiheíyzet egészét nen\is érintő sikerével. A középponti hatalmak meg akarták kímélni az emberiséget oly harc folytatásának súlyos áldozataitól, amely úgy sem hozhatja meg soha az ellenség ellenálló erejének' végleges megsemmisitését. Hogy ez a belátás a gigászi küzdelem semleges nézőiben is megért, mutatja az a helyeslés, amellyel a békeajánlat oly országokban is találkozott, amelyeknek ro- konszenve szemmelláthatóan a túloldal felé hajlik. Azt azonban meg kell adni, hogy nehezükre eshetik a feléjük nyújtott bpkejobbot meg- ragadniok azoknak, akik nem önvédelem céljából folytatják a háborút, mint a középponti hatalmak, hanem, bárhogy erősitgessék is, hogy csak egy hirtelen jött megröhanás ellen akarnak védekezni, Európa térképén eszközlendő nagy változtatások tervével szították és lobban- tották lángra azt. E tervek valóra váltására a hadihelyzet bizony nem alkalmas és ezért érthető, hogy a középponti hatalmak és a semlegesek táborából felhangzó békeszózatok az ellenséges nagyhatalmak illetékes helyein, -a népek érzésének bizonyára nem megfelelően, süket fülekre találnak. Mint a szenvedél-yes játékos, aki százszor vesztve sem fárad el lesni a kártya kedvező fordulatát, az entente népeinek vezetői is kapaszkodnak a reménybe, bármily gyönge is legyen logikai alapja. Immár harmadszor a nagy tavaszi offenzivától várjak >a csudát, megint a mi kimerítésünkről saóló frázis bolonditja őket eljövendő, könnyű sikerek káprázatával. Ámde épp ez a kimerülés csak nem áll be sehogysem és nagyon kérdéses, hogy nem az ellenség fulladna-e ki előbb, ha végig lehetne csinálni az experimentumot. Csakkogy nem lehet. A háború megindulásakor csudálatosképpen az a babona járta világszerte, hogy Európa pénzügyei csak száz napig bírnának ki egy nagy háborút, tovább nem és mindenki előtt áz a mondás lebegett, hogy a háborúhoz először is, másodszor is, harmadszor is pénz szükségeltetik. Amikor ez a jóslat megdőlt, a hangulat ellenkezőjébe csapott át és a pénztől minden döntő befolyást elvitattak. Azonban az az igazság mégis igazság : van határ itt is, csakhogy ama száz nap sokszorosa után van megvonva. Ellenségeink vagyona nagyobb lehet a mienknél, de cserébe sokkal drágábban is viselik a háborút nálunknál, mi pedig azonfölül még nagy ellenséges területeket is használunk fefca magunk céljaira. És az államok nem cselekedhetnek pörös atyafiak módjára, akik koldusbotra jutnak vélt jussukért ; nemcsak értékekről van itt szó, amiket fel kell áldozni, hanem milliónyi férfi imunkájá- ról is, aki éveken keresztül nem élhet hivatásának. Felülrá azok a kérdések, amelyek Európa viszályát fölidézték, korántsem az egyetlen' problémák, amelyeket a népek egymásmellett- élése fölvet és ismét csak ellenségeink legmiér- vadóbbjai érdekét károsítja meg az, ^hogy e problémák megoldatlanul máradnak. Ők nem meríthetik ki magukat egészen csak azért, hogy bizonytalan időkig futhassanak egy kétes európai siker fantomja után. A béke iránti süketség nem fog^idült bajjá válni. A viszonyok kényszere megtöri a' legmakacsabb konokságot is. Majd úgy látszik, hogy azoknak van igazuk, akik szerint a háború csak látszólag emberek müve, valóságban pedig szükséges rossz a természet háztartásában, mint a vihar, amely ágakat tördel és fákat döntöget az erdőn, hogy napfényt és levegőt hozzon a friss hajtásoknak. Az örök béke rajongói nem sok vigaszt Telhetnek e felfogásban, de, ha jól meggondolják, a béke is csak látszólag emberek müve, mert ha megjön az ideje, éppoly kevéssé lehet feltartóztatni, mint a napfényt, vagy a vihart. Előreláthatóan egy kissé rázogatniok kell majd még egymást a szembeálló frontoknak, mielőtt végkép beáll a nagy változás Európa politikai időjárásában; talán a középponti hatalmaknak meg kell még államok töretlen erejök egy-két próbáját, az az egy azonban bizonyos, hogy az az érzés, a melyből a békehang fakad, számol a helyzet józan, tárgyilagos megítélésével! E józanságnak kell áttörnie végül is a frázisok és ferdítések felhőit, amelyeket ma ellenségeink szándékosan gomolyitanak a belátás kék egének kárpitjára, át kell törnie, ha sok drága vér és könny árán is, amelyekért feleljenek azok, akik nagyfa vannak vele, hogy fülük nem hallja meg a béke szavát és kezük dugdossa az olajágat. De az olajág végül mégis csak még fog jelenni, mert meg kell jelennie, hogy hirdesse végét e vérözönnek. Nevelés. Dr. Jankovich Béla vallás- és közoktatás- ügyi miniszter urnák a tanítókhoz intézett újévi szózatában azt a gondolatot domborítja ki, hogy : . az iskola egész'munkájában a nevelés szempontjának kell uralkodnia.« Örömmel kös öntjük a miniszter ur intencióját. Örömmel, mert, amit mi már a békében is tudtunk s most ebben a világégésben fokozottabb mértékben, de annál, szomorúbban tapasztaltunk, azt most már a legfelső fórumunk is belátta s szakítva a régi tradíciókkal, a népoktatás súlyát a nevelésre helyezi. Mindannyian jól tudjuk, hogy a túlzsúfolt elméleti anyag annyira lekötötte a tanórák minden percét, hogy a nevelesre alig, vagy semmi idő nem jutott s ha mégis ki kellett térni a nevelésre, azt á nevelesre, erkölcsi buzdításra,
