Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-04 / 9. szám

9. szűnt. XW. épfolqam. Szekszúrd. 1917. március 4. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: FtirdCház-utca 1129. szám, hová a lap * szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. . Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 14 K, Vs évre 7 K, V< évre 3'50 K ' Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. —Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. Fix-fizetések. Igenis. Essék szó rólunk is. Végre is, ha a háború terhét, kegyetlen nyomorát, szenvedéseit itthon a készpénzfizetésesek érzik legjobban, nem vétkezünk vele, sőt —• azt hiszem — az állam érdeke ellen sem teszünk, ha a háborúban meggazda­godott „uj középosztály“ figyelmét a mi becsületes s bizony „küzdelmes? életünkre felhívjuk, hogy kicsit: distingválunk. Mert tény, hogy az anyagi egyensúly a fixesek: rovására, az érdekképviselejék, s szállító: javára billent. Nemcsak a harc­téren, itthon is voltak és vannak eltolódá­sok. A különbség csak annyi, hogy ott, azt a: fegyverek, itt pedig: a pénz csinálta. Ha soha nem lett volna igaz — bár mindig aí volt — hát ma annál igazabb az a közmondás: „Péhz beszél — kutya ugat!“ Mert a pénz tekintélyt is ad. És a tekintéllyel sokan vissza szoktak élni. Kü­lönösen akkor, ha azt olyanok élvezik, a kik a nincstelenségből egyszerre ‘ „ur“-rá lettek, akik azzal bánni nem tudnak. Nem tudni, hogy a ma sárgacsizmás, bőrkabá­tos, tejét magasan, magát pedig urasági kocsin hordoztatő polgártársunk, kivel úgy fogunk kezet, mintha legalább is a főispán lenne — még tegnap, vagy a. múlt héten nem ült-e a börtön falai közt „valami csekélységért“ — talán egy „két“ uzso­ráért ? Mert, hogy a háborúban sok 40—60 év körüli földesur s bérlő született, az már olyan ismert tény, hogy beszélni sem kell róla. S hogy ezek politikai és társadalmi pozíciót fognak betölteni, az is bizonyos. De bizonyos legyen ám az is, hogy azok mind jó t magyar honpo’gárok legyenek, kik a hazájuknak szolgálatot tesznek. Ak­kor szívesen kalpagolunk. Ezek az urak emelkedtek! Nagyöt emelkedtek! A fixeseknél pedig: csak a munka emelkedett, meg a drágaság. Egy érdekes statisztikát olvastam, pgy átlagos statisztikát arról, hogy 1913-tól 1916-ig milyen aránytalan nagy hullám­zásnak s küzdelemnek volt kitéve egy tiszt­viselő háztartási költségvetése, pénzügyi helyzete. Eszerint a kiadások egyes megélhe­tési cikkek szerint százalékokban igy emel­kedtek. Kiadások: 1913 1914 1915 1916 Táplálkozás 23 28 45 47 Ruházkodás 9 11 12 12 Lakás, háztartás 38 36 29 27 Orvos, gyógyszer Kulturszükséglet 3, 3 4 5 9 6 1 1 Üdülés Ü 5 • -­Egyéb 13 11 ■ 9 8 Összesen: 100 100 f 100 100 A bevétel és a kiadás pedig igy ősz­lik meg : Kiadás : Bevétel 1913-ban 100 100 1914-ben 117 117 1915-ben 150 125 1916-ban 176 140 Eszerint tehát a kiadás 76 százalék­kal, a bevétel pedig csak 40 százalékkal emelkedik. Marad 36 százalék kiadás kü­lönbözet, melyet egy fixfizetéses ember ma pótolni másként ab'g képes, mintha az idegeit túlfeszített ^munkája után, a pihe_ nés helyett mellékfoglalkozásokból — ha ugyan képes még erre, vagy egyáltalán kaphat — fedez. Megjegyzem, hogy a 40 százalékos fizetésjavitás is nagyon relativ dolog, mert hisz éppen a gyakorlat mutatja, hogy az állam által is méltányolt tisztviselői kar fizetését csak 20—35 százalékkal tudta emelni. Nem célom, de meg szűk is lenne itt a keret arra, hogy ebből a statisztiká­ból az összes következtetéseket levonjam, csak' arra akarok rámutatni, hogy ha a fix­fizetéses tisztviselők helyzetén az illetékes fórumok segíteni nem tudnak, illetve nincs módjukban segíteni, a háború után hosz- szu ideig nem lesz alkalmuk az állam gé­pezetét abba a munkateljesítménybe és szabályos mozgásba hozni, amelyben a háború, előtt volt. * • Oh nem tisztviselői sztrájkra gondo­lok ! Annál sokkal magasabb színvonalon állunk. De félek, hogy a fizikai és szel­lemi tulfeszitcttség, illetve böjt az egye- dekben és igy az egész* karban vissza­hatást fog szülni. Ma, amikor olyan nagy szüksége volna az üdülésre, sem a munka mennyiség, sem pedig az anyagiak nem adnak arra módot. Tudom, hogy a fronton küzdők so­kat, nagyon sokat szenvednek, de az nem változtat a frontmögött küzdők helyzetén semmit. Csak a jövőnket biztosítják. Nem mondom, hogy üssük meg a nagydobot, csak az illetékesek figyelmét hívom fel. Gondolkodjanak rajta azok, kik­nek módjukban áll a helyzeten változtatni. Háborús e$észsé$íi$yl berendezések és intézmények. Irta : Koritsánszky Ottó. > ; IV. Ez megtörténi^ amire megy a telefon- vagy 'sürgönyjelentés erről a badseregegésZségügyi fő nökböz, aki! viszont az érdekelt Divisions-Sani tätscbefet értesíti s ez az alája tartozóknak adja ki a parancsot, hogy mikor legyenek a betegek b melyik állomáson, Az azonban a ritkább eset, hogy egyazon transportból A, B és C helyre szállítanak sebe­sülteket. A sebesülteket — amennyiben az ellen kezőre szükség nem forog fenn — egy kis id-ig meghagyják a front mögötti egészségügyi, inté zelekben, csak a könnyebbeket szállítják a tábori kórházakba. Ha aztán az előbb említett 150 szállítható összegyűlt, akkor a leghátrább fekvő kórházból jelentett üres ágyak szerint osztják be a továbbiakat. Onnét annyit szállítanak el a lábadozókból, hogy a front felé közelebb fekvő kóiházból a célra elszállítandó lábodozóknak hely jusson. Mondjuk ; az első fronthoz közelebb fekvő kórházákban 50 üres ágy van. 100-at tehát ki kell üríteni. Igen ám, de a mögötte fekvőben csak -80 hely van Ekkor az itt re- konvaleskálók s a gyógyuláshoz legközelebb állók közül 20 at a Hinterlandba szállítanak s így hely lesz a 100 számára, akiknek elszállitá sával viszont a fentemlitetett 150 elhelyezhető. A badtápterületen lévő kórházakból a mögöttes országrész kórházaiban való sebesült- gzáliitás ugyanolyan módon történik, ahogy itt ,0irtuk, de ott már nem a hadsereg-egészsegügyi főnök, hanem az egyes Militörkommandók egétz- ségügyi főnöke intéz..edik. A kórházi szolgálatról s a sebesültek ke­zeléséről, a berendezésről stb. stb. nem szólunk. Messze vezetne ez tárgyunktól, de meg külön­ben ilyen leirást már közölt e lap ugyancsak jelen cikk írójának tollából még a háború első évében. i ^ Ellenben szólnunk, kell egy kórházféleség­ről, amelyről fentebb említés nem esett.. S ez a járványos betegek kórháza Minden kórháznak van egy külön megfi gyelő helyisége i lázas és egyébként gyanús betegekre. Ha aztán valamelyiknek a betegsége fertőző betegségnek nyilvánul, rögtön gondosko­dás történik az elszállításról. Az óvatosság szem előtt tartásával történik ez, amitől ehelyütt me­gint nem kívánunk részletesen szólnia. A jár­vány kórházak redesen hadtestenként vannak el­osztva s a hadtest területén lévő fertőző bete geket odagyüitik. Csak mikor lábadoznak, szál­lítják aztán őköt tovább. Fertőző betegségekben szenvedők (küteges hagymáz, himlő) részére a helyszínen rögtönöznek kórházat. A járvány kórházak berendezése annyira ér­dekes és fontos, hogy arról más alkalommal részletes ismertetést közlünk majd. A sebesültek és betegek szállítása a vasúton az állandó és' improvizált betegszállító, a kórház vonatok, hálókocsikból álló'sebesült szállító és az egyesületi (Vörös kereszt máltai lovagrend stb.) vonatok utján történik. A fertőző betegek sz»Ili tására a fertőző betegek szállító vonat (Infekti- ons Zug) szolgál, amely az előbbiektől megkü­lönböztetésül nem vörös, hanem fekete kereszttel van megjelölve. És pedig nemcsak .mindkét oldalán, hanem felül a tetőzeten is ^»^ellensé­ges repülők figyelmeztetőjéül, akik bizony nem ritkán gyújtó és robbanóbombáikat % vonatosra hajítják. Ez a tetőzeten levő figyelmeztetés megvan egyébként a fronthoz közelfekvő kórházaknai is mindenütt. Az improvizált betegszállító vonat kivételé­vel mind határozott számú kocsiból áll. Egyik­ből a másikba átjáró. Mindegyikbe kályha és szobaklozet 8 —16 ágy, kettő-kettő egymás felett. A vonathoz van konyhakocsi, mütőkócsi, ahol az életmentéshez sürgősen szükséges műtéteket el­végzik, fehérnemű raktár stb stb. Ezeken a vonatokon kivül, amelyek a hadi­területről viszik a sebesülteket és betegeket a a hadtápterületre, illetve mögöttes országrészbe, vannak állandó ö-szeköttetéatfen tartó, úgynevezett Per delzug-ök. Ezek egy hadsereg területén egyik kivüfekvő állom istól valamely kórházvárosig közlekednek hetenként két háromszor. S ilyen utón összeszedik a vonal mellett ft-kvő kórházak­ból a betgekét és sebesülteket. Van iyen Epidemie-pendelzug is, amely egy-egy hadsereg­területéről (a hadtestek járványkórházaiból) ösz- szegyüjti a járványos betegekét a központi jár­vány kórházba. Ahogy az előbb már emlitettük, az egész­ségügyi intézetekből a kórházakba, illetve ezek­ből a hátrább fekvőkbe a betegek elszállítása a Kranken abschubstation (sebesült elszállitandó- állomás) feladata. Azonban a vasúti állomásokon, amelyek úgynevezett fejállomások (az utosó állo­más, ameddig a tüzvonal előtt közlekedik), to­vábbá, ahova tábori kórházak felől vezető utak szögeinek s a kói házvárosoknak nevezett he­lyek állomásain Krankenhaltestation (beteg állomás) van. ’ (Folyt, köv' |gr Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük á hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents