Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-30 / 52. szám
ILU. éufolvam. - 52. stain. ______SzeKsznm, 1917. dctcmber 30. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét ilieló minden közlemények intézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal' Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. I Előfizetési ár: Egész évre 24 K, Va évre 12 K, */4 évre 6‘— K Számonként 48 fillér .e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 korona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 100 fillér. esztendő és a háború eddigi három új esztendője között. „Megfogyva bár,“ — nagyon megfogyva — „de törve nem“ — élünk az ősöktől ránk hagyott hazában. Ellenségeink részben megsemmisítve, részben megtörve; csak egy részük állja még konokul az eltiprásunkra kezdett véres mérkőzést. Mily erőseknek kell lenni nekünk, ha megrongyolt ellenségeink még ma is, reménytelen helyzetükben is konokul reménykednek ? ! Hát ne reménykedjünk akkor, és százszor-ezerszer inkább mi ?! ? Érezzük, hogy már nem sokáig tudják ellenünk "tartani zaklatott népeiket. Itt vagy a meghátrálás, vagy az összeomlás fog következhetni részükre! Mi pedig ebben a biztos és erős tudatban várjuk a fejleményeket, és itt bent, kuszáit belpolitikai viszonyainkat a biztos, kivezető utón már mostjs megkezdtük kibogozni. „A Wekerle-kormány helyes érzékkel egy-ugyanazon időpontban vette kezébe finánciáiis ügyeink konszolidálását . és politikai jogéletünk reformálását. Wekerle doktor, mint a jó orvos, az adagolásoknál számot vetett beteg közviszonyaink teherbíró képességével, úgy az adóterhek megkonstruálásában, mint a politikai jogkiterjesztésben, hol benyújtott törvénytervezetében a magyar nemzeti szuppraemáciának, a 'politikai, népakarat szabad megnyilvánulásának biztosításán túl éppenséggel nem ment s tulajdonképen nem tett egyebet, mint lépést a korral, de a mi viszonyaink szerint, hogy parlamentáris életünkbe a tisztán-élést, a zavartalan anyagcserét biztosítsa. A háború új éve és a politikai új esztendő egyaránt olyan jelek között köszöntött reánk, melyek alapján remélhetjük, hogy víg esztendőt hoz ránk, hogy a béke éve lesz az új esztendő. e. I. A lwdlseséiy rendezése. Nyitott ajtót döngetnek mindazok, akik akár sajtóban, akár a törvényhozásban a hadisegélyek fölemelését sürgetik minthogyha bizony egyedül; csak .ők "viselnék szivükön a hadisegélyre szonáták érdekeit, a kormány pedig elhanyagolná. Az olcsó népBzerüség-hajhászásnak ezekkel a túlzásaival szemközt egyszerűen megállapítjuk az igazságot, hogy a hadbavonultak családtagjai hadisegélyének felemelését sürgetni fölösleges fáradozás. Mert az már "megtörtént, hiszen Wekerle Sándor miniszterelnöknek mindjárt kormánylépésekor éppen, az volt a legelső dolga, hogy törvényt készítsen a hadisegélyek körűi tapasztalt igazságtalanságok, aránytalanságod megszüntetéséről, s mindazoknak a segélyét megjavítsa, akik arra valóban rászorultak. A erre vonatkozó törvény november elején lépett hatályba, az azóta eltelt időt a végrehajtás előkészítésének technikái munkálataira kellett fölhasználni, amelyek áz' aránylag rövid idő alatt annyira előhaladtak, hogy az utalványozások már a napokban országszerte megtörténnek. Fölemelt összegű segélyben fognak részesülni,| még pedig visszamenő hatálylyal, mindazok, akik arra csakugyan rászorulták. Mert tudott dolog, hogy az előző rendszer alatt olyanok is hozzájutottak a segélyezéshez, akiknek létföntartásuk annélkül is biztosítva volt. Ez a kiáltó igazságtalanság most már végkép megszűnik. A segély mindazoktól elvonatik, akik arra nem érdemesek. A hadiözvegyek és árvák ellátásának ügyét is ugyancsak a Wekerle-tör vény javította meg. Addig az volt a baj, hogy az özvegyek férjük halála után hat hónapig kaphatták a segélyt, tovább nem. De nyugdijat még szintén nem, mert minden nyugdíjügy aktaszerü elintézése hosszabb időt vesz igénybe. Az átmeneti időbsn tehát a nyugdíjra jogosultak ellátatlanul maradBéke éve lesyen az ü] esztendő! Valamennyi ország háborútól négy éven át sanyargatott népe ezzel az óhajtással szivében fogadja a Krisztus születése után T918-adikszor megújuló esztendőt. Háromszor rnegcsalódva már a háború kitörése óta az új esztendőbe vetett reménységeiben, most a negyedikhez kap- e^ojja három új esztendő összes beváltat- ti lanul maradt reménységeit. í Talán mégis vége lesz ennek az istenítéletnek! . Talán jóllakott már a háború vértivó démona! Talán megelégszik a háborúnak angol és francia fúriái ezt a halálos dorbézolást! Talán megmozdul alattuk a íöld, miké'nt megnyílott Oroszországban a nép imlHóinák mélysége és a halálra eljegyzett és örök állatiságra szánt nép hatalmas öle magába temeti, eltünteti kisajátított hatalmának, bitorlóit! . ^ Három új esztendő, psszes .beváltatlanul maradt reménysége zsong raj ózva, rnirrt « rajzó mchcsoport, k-eresve a történelmi jelen embercserjésében azt a kiemelkedő, erős fatörzset, kire reménységeinek rajzó tömegével, inint erős biztosítékra kapcsolhassa jövő életét! A letűnt ó-esztendővel szeretnénk temetni , már azt a sok vért, azt a tömérdek könnyet, nyomort és szenvedést, amit a háború jelent. Szeretnénk a. prod^tiv munkát megkezdeni, gyógyítani a sebeket, vigasztalni a szenvedőket és a sírokat! De át kell ezt, mint szenvedő hátralékot hoznunk az új esztendőre is! Azonban különbség van a mai új _________TÁRCA. Esti hangulat. . — A »Tolnamegyei -Közlöny« eredeti tárcája. —, Irta: H. J. hadnagy. Korán alkonyodik itt, minájunk, a hegyek között; rövid a ^nappal, viszont hosszú az est, annyira, hogy az ember néha rá szeretne ordítani, siessen kicsit, hiszen lehetetlen igy kivárni minden percet, oly hihetetlen lassan múlik el egyik a másik után . . . Nézem az órát; nézem, hogy megy a nagymutató egyik vonástól a másikhoz lassan, lassan, lassan . . . Ezzel szórakozom, amig meg nem unom. És várok i . . Mit is várok ? Igen ... a postát . . . este hozzák fel a vacsorával. Este ... hol van az még? Fek- szém a priccsen és most már a deszkatetőt szemlélem. Ez is szórakozás. Milyen szépen egymás mellé illenek a hosszú, sima, fehér deszkák; alig lehet észrevenni, hogy azért mégsem mindenütt olyan egyenlő keskenyek a rések, mert például — ez már a szemlélődésem eredménye — a harmadik és negyedik deszka közt szélesebb a hézag, mint a mellettünk levőké. Hanem ezt is tnegunom hamarosan. A% ablak felé fordítom fejem ; komoran integetnek be a sziklás hegyóriások tar fejükkel; -fehéren világítanak az alkony kékségében . . . lassan, némán burkolóznak be mindjobban lejebb szálló, kék, égi lepelbe, mögöttük pedig kacéran mosolyogva emelkedik egyre feljebb és feljebb a Hold ezüst sarlója. Csillag csak egy van fent . . :. barátságosan pis|pg az égi sarlóra ... És csend . . . elült a nappal tomboló harci lárma . . . ránk borul most ez az isteni csend az ő tompa, jóleső színeivel . . . csak a kis kályhában pattog a nedves fenyőfa, a szomszédos fülkében pedig öreg Péter bácsi mesél halkan a ‘ telefon mellett ülő fiatal bajtársának ... És én fekszem és várok és hallgatom a nagy csendben a halk mesét ... L Lábdobogás riaszt fel, nyikorog az alacsony, deszkából összetákolt, rozoga ajtó, sötét alak lép be meghajolva, edények zördülnek meg ... itt a vacsora . . . Meggyujtja a fiú a kis lámpát, -odaülök az asztal mellé, egyedül, nincs társaság itt fent, a hegy csúcson . de talán jobb is igy ... jól esik néha a magány . . . egyedül lenni a gondolatokkal . . . Csak az egérke dugja ki orrát a# lyukból, melynek nyílása épp az ablakdeszka mellett van — finom orra megérezte az ételszagot — szétnéz, de hirtelen irammal eltűnik, amint csak a szemem megrebben . . . Legényem, ez a kedves arcú, barna hajú magyargyerek, elém “rakja a bádogtányért, poharat; felmelegiti az ételt . . . tölt a frissen ér kezétt hinterlandi borból . . . Istenem, milyen jól élünk ... 1 Vacsora után fekete kávé, szivar . . . újság, képes . hetilap . . . akárcsak Pesten ... a kávéházban . . . Hanem — a cigány hiányzik már nagyon . . . hogy elhúzná most szépen, csendesen . . . hangfogóval ... a nótámat . . . „A hajnal már nem csókolgat, nem simogat . . — Hát Vendel fiam ... a posta . . .? Nem jött meg hadnagy ur. Nincs posta . . .! Hiszen ezt vártam egész este, ez volt minden gondolatom ... ez lett volna mindfen örömöm, boldogságom ebben az egyhangú, sivár, vakondok-éietben . . . Lsvól hazulról . . . vagy akár egy kis szürke tábori lap . . . egy sor irás . . . akármi ... és most . . . hiába volt min den . . . nem jött semmi . . . Most már legalább nincs mire várnom ... Kimegyek. Egyszerre megüt a hideg, havasi, fuvallat; jól esik, szinte felráz, - felfrissít’ egy kissé . . . Nincs egyetlen f* sem ezen a kopár hegycsúcson. Ami lent gyenge szellő, áz itt fent már kisebbfajta orkánnak is beillik; olyankor húsz percig sem lehet kibirni az árokban, mert kővé d^rmeszti a metszőn-sivitó szél az ember kezét, lábát . . . Végigmegyek a lövészárok hosz- szában a hegygerincen. Ködpára fekszik az ellenséges állásokon, csak balra világit az ég alja, mint ezüst-selyemfátyol a nagy, sötét, lomha felhők között . j , — Pik-pak — lövés dördül szemben . . . beugróm az állásokba, éppen az egyik harántgát mellett .. . baka áll a sarokban, mellette puskája csöve, mintha szeme volna, néz ki a mellvédre fektetve ... . — Infanterist Kósa Antal, figyelő őrszem, nincs semmi újság — jelentkezik és mozdulatlan arccal néz a drótsövény felé, ahonnan nem szabad a szemét pillanatra se levenni. — Mi hir hazulról, Kósa — kérdem s oda- állok melléje. — Régen irt az asszony — felel most bizalmasabb hangon — de nem is bánom, csak a „Pista“ jönne már egyszer, tudóm, hogy vinné is
