Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-30 / 52. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1917. december 30. tab, mert segélyt már nem, nyugdijat még nem kljjiiaitak. Éli á zűrzavart is megsíüntetté We- -kefle törvénye azzal a szerencsésen kitalált intézkötfésévél, hogy az özve'gyek férjük halála után kapják a rendes segélyt, azontúl pedig nem keli várakozni a nyugdíjügyük elintézésére, hanem addig is a Hadsegélyező Hivataltól megkapják mindazokat az illetményeket; amelyek őket az uj*katonäi nyugdíjtörvény szerint megilletik. Akincstár és a Hadsegélyező Hivatal közben elszámolnak'maguk közt, de az özvegyek fennakadás nélkül és' késedelem nélkül megkapják illetményüket. Ezzel a módozattal tehát a nyugdíjasok eddig tapasztalt sérelmei is megszűnnek s így ismételhetjük, hogy csak nyitott ajtót döngetnek azok a pávatollasok, akik azzal kérkednek, hogy a hadhavonultak családtagjainak, özvegyeinek és árváinak ők a védelmezői. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, december 28. Keleti hadszíntér: Fegyverszünet. Olasz harctér: A Monte Asolonctól nyugatra és a Monte Solardótól keletre ellenséges előretöréseket visszavertünk. A vezérkar főnöke. / A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, december 28. • . Ntfügati hadszíntér: A harci tevékenység, amely az arcvonal egyes pontján nappal feléledt Lünevillétől keletre felderitő osztagok a francia árkokból számos foglyot szállítottak he.. Keleti hadszíntér v Nincs újság. * Macedóniai arcvonal: Az Ochozda és a Freshe tó között, a Gserna hajtásban és Vardar keleti partján a tüzérségi tevékenység időckint fokozódott. Olasz hadszíntér: Az Assiagó fensikon és a Tómba hegygerincén egész napon át fokozott tüzelés folyt. Ludendorf. Magyar távirati iroda jelenti Bresztlitovszk- ban, december 27-ik kelettel : A négy szövetséges állam küldöttségei Oroszország képviselőivel a mai napon itt folytatták a tárgyalásokat. Ezek a tárgyalások már annyira előrehaladottak, hogy rövid időre meg kellett szakítani, hogy a küldöttségnek, amelyek közül egyeseknek saját ha- tóságáikkal érintkezésbe kell lépnük, arra alkalmuk legyen. Katonáinknak harisnya kell. A Szekszárd-Tolngmegyei Nőegylet elnöke gr. Apponyi Géza grófnő őnagyméltóságaa vá* lasztmány minapi határozatából a következő ké~ reimet intézi a szekszárd város és Tolnavármegye közönségéhez : ám vissza a ficerájt, ha megszólalna a Gewehren!. Hanem hát hiába várjuk, nem meí jönni, csak mindig rakétázik, egész éjjel, ott szembe ni, az erdő mellett. — Majd jön egyszer a Pista, sohse kell azt várni, legyen nyugodt . . . — De nem is bánom, hadd jöjjön, nem félek én tőle ... ha má az asszony se ir . . . nem bánok én semmit se ... — erélyesen ragadja meg a puskát, elsüti^ majd ismét szoborarccal mered bele ez a szép szál ember a mozdulatlan ködös szürkeségbe . . . Hátam mögött léptek dobognak. Egyenletes, súlyos lépték. Megfordulok. Sötét alakok imbo- lyognak . .. tompa hangok . .. apró nyögések .. . most megállnak . . . zuhanás ’ . . Nagy, vastag fatörzset hoztak «, fiuk . . . Kell a gránátmentes építéséhez. Megint jönnek . . . rövid szaggatott nyögések ... szuszogás . . . zihálnak a mellek.. . gőzpára száll a kiszáradt, torz ajkak közül . . . Kidagadnak az erek a kemény nyakon .. . halk vezényszavak . . . „feljebb, itt nincs ut“ . . . mennek, dong a föld lábaik alatt, viszik az öt méter hosszú, hatalmas fenyőgerendát . . . Alulról hozták, a völgyből. Órákig tart mig felcipelik, szélben, hóban, este, koromsötétben, mikor két lépésre is alig látni . . . négy-öt ember cipeli vállain a terhet . . . egyszerre lépnek . . . zakatoló mellel, fújó tüdővel, rövidet lélekzenek, botlanak, csúsznak .. . meredek a hegyoldal .. , „vigyázz, el ne ess*' . . . „itt síkos, jobbrá“ . . . „tovább, mindjárt itt vagyunk“ . . . végső erőfeszítés . . . pár pere , . . állok és nézem azt a keserves küzdelmet . . . tompa zuhanás, most A beállott tél különösen és sürgősen két feladat elé állítja á Szeksíárd-Tölnamegyéi nőegyletét : Künt a hátetétén íovŐ katonáinknak elviselhetővé teüni ja zord időjárSst és iitho'i az élet küzdelmében kimerült és gyámol nélkül álló szegényeink inségéü enyhíteni. A hadvezetőség izeni: Katonáinknak ha~ . rishya kell! A tiőegylet a legbuzgóbb készséggel vállalta a harisnyák megkötését, de héűi képes* a hozzávaló anyag felette megdráguló költségéit saját erejéből fedezni. Felkutatta az itthon gyámol nélkül senyvedőket, de nincs módjába kellőleg segíteni rajtok. Ismét a n, é. közönség áldozatkészségéhez kell fordulnunk, forrón, teljes bizalommal kérjük ' adjanak abból, amit Isten adott. Kérem, hogy a nekünk szánt adományokat a SzekSkárd Tolnamegyei Nőegylet pénztárosának, Holub János ur címére küldeni szivesked jenek. (Szekszárd, polgári fiúiskola.) Tisztelettel ■ Gróf Apponyi Gézáné a Szekszárd-Tolnamegyei Nőegylet elnöke. ';&>■ - * E célra már adakozott : gr. Apponyi Géza ur 200 K-t, amely kegyes adományt hálás kö szonettel nyugtat ezúton a nőegylet vezetősége.' Egy csöndes jubileum. A közügyek robotoló szolgáinak a világ- egyetem legzsarnokabb rabtartója : a földi társadalom — emberemlékezet _óta £j— kis darab kenyérrel és nagy hálátlansággal szokott fizetni. A legszemérmetlenebb önzés manapijdasszikus korát megelőző, háboruelőtti időkben (hajh, de régen is volt- az 1), amikor még nem volt ennyire nyílt és orcátlan az egyesek és tömegek határtalan kapzsisága: a „társadalominak nevezett leg nagyobb despota, úgy néha-néha, megengedte magának azt a luxust, hogy a közszolga falatka kenyeréhez — »jó elvágyat« kívánjon. Ez a kegyes aktus volt az úgynevezett »jubilálás«, ami a köz szempontjából igen okos találmány, mert ennek keretében mindenki leróhatja köteles háláját 8 amellett nem kerül pénzbe, illetve csak a köteles hálával elhalmozott jubilánsnak került pénzébe. (Legalább emlegesse meg a boldog ünnepelt, “ hogy a társadalom már valóban nem adósa neki semmivel!) Manapság már a nyilvános jubilálások sem szokásosak. Nem azért, mintha a társadalom lőtt volna hálátlanabbá, hanem mivel a jubilálásra kiszemelt áldozatok lettek okosabbá — s egyszerűen letagadják, hogy a közszolgálat kálváriájának egy uj stációjához jutottak ; . . Igazán, csak úgy véletlenül tudtam meg, hogy a mi szükebb hazánk: Szekszárd társadalmának egyik legáltalánosabban ismert, legtevékenyebb, a köznek minden ingyenes szolgálatára első szóra kapható, lelkes tagja, akit a hivatalos város, a vármegye, a kaszinó, a vöröskereszt, a gyermekvédő liga és nem tudom én, hogy még micsoda, valóban érdem szerint jubilálhatna e dobták le . . . megszabadultak a kínos tehertől ; de csak rövid pihenő, aztán újra élőiről a munkát. Fantalus sem állt ki ilyen kínokat, mint ezek a kedves, derék, magyar fiuk ... Ez a harc . . . Igen, ez a háború. Egyik nap a másik utáD. Mig mások otthon, nyugodtan hajtják fejű két puha párnákra, addig itt izzadt, kidolgozott izmu ziháló fáradt emberek építik a gránátmentest az előre tolt állásban . . . éjjel; mert nam pal nem lehet ott dolgozni ... az ellenséges figyelő épp a gyomrunkba lát . .'. éjjel, a vaksötétben, mikor egy hibás lépés talán halált je lent ... a hideg szél hasogatja az ember hasát . . . Nappal az a pár száz srapnel, vagy gránát, semmi ehhez képest . . . hanem ezt nézzék meg, itt lehet tanulni ... * megbecsülni az embert . . .itt látni mi az, amit katonának végezni, amit szenvedni kell utolsó lehelletig némán tűrve mindent . . . kint, fájdalmat . . . halált.. . Bemegyek. Türelmetlenül, remegve ég a kis lámpa; az asztalon fekszik karkötős órám . . . szaporán ketyegve siet már a tizenegy felé . . . hamar elmúlt most az idő . . . későn van - . . korán kell talpon lenni holnap ... Péter bácsi is horkol már pokrócokba burkolózva, csak a telefonista virraszt, fején a kagylóval. Előveszem mégegyszer a nagy, világoskék betűkkel feleirt, kedves,levélkét . . . tegnap jött . , . „Vigyázzon, meg ne hüljön . . . Istenke magával . . Aztán nemsokára ráborul ismét a sötétség a kis fedezékre, melyet, mintha valami mesebeli óriás döngetné, alaposan meg-megráz a hideg, dühöngőn-siró északi szél . . . napokban, arra emlékezéssel, hogy immáron hardline Véfcjtékes esztendőn keresztül vőlt fáradhatatlan, vontatója a közügyek rabigájának, 4— szent karácsony estéjén, a legszűkebb családi hírben, a „Jézuska fája“ als^tt csendesen köny- nyezve, tósztok és nagyképü frázisárádatok nél- .küí — jubilált. Én váíaliogy úgy érzem, hogy bármennyire ellenéégé vágyók is a tervszerűen előkészített és 'rendszerint csak csekély»részben őszinte jubileumi cócóknak, ezzel az emberrel szemben legalább is feledékeny volt „városunk lelkes és tapintatos társadalma“, amikor nem igyekezett megragadni ezt a jeles alkalmat arra, hogy köteles háláját és elismerését — legalább látszat szerint — lerójja. Hiszen igaz, hógy háború van: a „szent önzés“ szégyenletes korszaka; de végtére is: mikor a frontok emberfeletti hősei annyi felmérhetetlen önzetlenséget tanúsítanak, talán itthon is lehetne önzetlenül és ingyenes cécókra való kilátás nélkül, őszintén és a mai nehéz idők komolyságához méltó keretek között ünnepelni egy embert, aki arra valóban érdemes. Ennyivel legalább is tartozott volna Szekszárd társadalma mindenkori készséges szolgájának, aki a népszerűség növelésére éppen nem alkalmas jelenlegi hivatalának pártatlan és igazságos ellátása mellett sem riasztotta el a személye felé irányuló általános szimpátiát. Az az ember, kinek érdemei méltatására . ,e> szerény sorokat szenteltem, ha neu is vár ünneplést, de jól fog neki esni. És ti, akik őt ismeritek,' mindnyáján jól tudjátok, hogy aki előbb a vármegye, majd az állam szátnvevősége szolgálatában 19 esztendőt, később pedig Szekszárd város szolgálatában~11 esztendőt becsületesen lerobotolt és mindezek mellett társadalmi . életünk minden nemes célra törekvő mozgalmá-_ nak lelke, szervezője és propagálója volt és e tevékenységével sok-sok gyámoltalan, beteg és nyomorban sínylődő, szerencsétlen embertársunk könnyeit törölte le,— ti tudjátok, hogy, ő egyike azon keveseknek, aki akkor volt-mindig igazán elemében, ha a társadalmi akciókban a legnehezebb szerepeket juttatták neki és ezért sohasem kívánt semmi mást, csak megbecsülést. Jertek tehát, kik velem éreztek és ün nepel- jük csendesen, szerényen — de őszintén, a mi mindnyájunk Rácz Jóskáját, Szekszárd váro8 örökifjú és öröktevékeny rendőrkapitányát. . Kágyé. HÍREK. — Boldog, békés újévet kjvánunk tisztelt olvasóinknak és munkatársainknak.* , — Újévi üdvözletek megváltása. Dn—Egpt Ferenc szekszárdi apátplébános, kér. esperes ujé^f üdvözletek megváltása címén 10 koronát küldött szerkesztőségünkbe a háborúban megvakult, katonák javára. — Köszönetnyilvánítás. Gróf Apponyi Géza v. b. t. t. ur az Egyesült JSzekszárd Tolnamegyei Nőegylet szegényei részére 200 K-t küldött, mely nagylelkű adományért az egylet elnöksé ge a szegények nevében hálás köszönetét mond. — Plébánosi kinevezés. Zichy Gyula gróf, pécsi megyéspüspök, az üszögi birtokosok megbízottjának, § tényé Ferenc alispánnak bemutatása alapján, az egerági plébániára Újvári Géza szabadszentkirályi plébánost nevezte ki. — Vadá8Zat. A napokban Apponyi Géza v. b. t. tanácsos, szálkai és hőgyészi uradalmában vadászatot tartottak, melyben dr. Apponyi Rezső gróf főispán, Forster Zoltán alispán, dr. Bernáth Béla vármegyei tbr II. főjegyző és báró Fiáth Tibor nagybirtokos vettek részt. A sikerült vadászat után Apponyi Géza gróf házigazda vendégül fogadta a. nimródokat. — Eljegyzések. Knechtl Rezső pécsi m. kir. dohánygyári műszerész, eljegyezte Nagy Etelkát, Nagy József szekszárdi máv. málházó leányát. Kuncer Ilonkát, eljegyezte Suhajda Géza. (Minden külön értesítés helyett). . — Több milliós sajtóvállalat. Újévkor egy hatalmas mozgalom indul meg Magyarországban a keresztény sajtó érdekében. Nagy emberek, a sajtóért áldozni tudók elhatározták, hogy milliós sájtóvállalatot alapítanak 25—50 koronás részvények kibocsátásával. — Orosz fogságból kiszabadult tüzérzászlós. Haidekker Lajos tüzérzászlós, joghallgató, dr Haidekker Béla szekszárdi ügyvéd és földbirtokos fia, aki két évvel ezelőtt az orosz fronton megsebesült és fogságba esett, most mint csere- rokkant kiszabadult a fogságból és hosszú 7 heti Utazás után szüleinek nagy örömére hazaérkezett. A vitéz tüzérzászlós egyik lábában még most is egy ellenséges golyót hord, melynek eltávolítása végett felutazik* Budapestre, hogy ott műtétnek vesse alá magát.
