Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-11 / 45. szám

4

TO LN A MEGY El KÖZLÖNY

1917:. november-11.

■kétségteléü garanciát nyújt arra • nézve is, ; hogy ezúttal a hetedik hadikölcsön ki- bocsájtása alkalmából is hű marad Szék-: ' 'szárd és Tolnavármegye eddigi tradícióihoz s az / eddigi# eredményeket csak fokozni

fogja. >. '

A: rendelkezésem^ álló statisztikai adatokból megállapítható, "hogy Tolnavármegye eddig 60—65 millió koronával járult hozzá az állam háborús pénzszükségletéhez.

Ez az összeg mindenesetre olyan eredményt jelent, amellyel fitvés vármegyéje dicsekedhetik az országnak, de amely fényes bizonysága annak is, hogy lelkes tevekeny munka folyt itt e siker érdekében. ,

Ezek a kimagasló eredmények mindenesetre tekintetbe íognak jönni akkor, ha a jövőben Szekszárd, vagy Tolnavármegye valamely ügyéről lesz szó, amelyhez kormánytámogatás szükséges. A íőispáni gondoskodás el fogja juttatni az újabb eredményeket olyan magas és illetékes helyre, ahol érdemként fogják azokat elkönyvelni.

BotUkOlcsan propaganda.

Ahogy eddig mindenki megfigyelhette a hadikölcsön kibocsájtásokat - megelőző agitációt, illetőleg az emissziók lezajlását, azt a tényt állapíthatta meg bizonnyára «teljes megelégedésére, hogy a későbbi kibocsájtásoknál úgy a hatóságok, mint a társadalmi szervezetek, de különösen a pénzintézetek készsége és agilitása egyre fokozódott. , Az első két kibocsájtásnál például a siker minden tényezője az ország népének áldozatkészsége és kötelességeinek azortnali felismerése volt. Egyébként azonban mindkét emisszió a szervezetlenség jegyében, szinte automatikusan, magától bonyolódott le. A harmadik és negyedik hadikölcsönnél azonban már élesén és határozottan domborodott ki a hatóságok szervezkedése és propagandája, nemkülönben az egyes társadalmi szervezetek lendületre kapó agitációja.

„ Mindezeket azonban összehasonlíthatatlanul felülmúlja a hazai pénzintézeteknek az eredményt első sorban biztositó lelkes tevékenysége, amely minden figyeltnet és elismerést megérdemel.

Közismert tény, hogy a mágyar pénzintézetek voltak azok, akik egyáltalán arangirozták az emissziókat ; akik a hatóságoknak s magának a pénzügyi kormánynak is tanácsokat, hasznos ötleteket adtak a jegyzések gyűjtését és administrálását illetőleg.

A hetedik magyar hadikölcsön ki- bocsájtásának küszöbén meg kell állapítanunk azt is. hogy az eddigi hat kibocsátás sok tanulsággal szolgált és nagyon sokat fejlődött azóta nem csak' az administrativ lebonyolítás rendszere és formája, hanem a szervezés elvei és organizációja is praktikusabbá és egyöntetűbbé lett. Sok uj és eredeti ötlet vetődött fel és valósult meg és nagyrészben mindegyikét valamely meglévő régebbi, vagy alkalmi szervezet utján a jegyzésben való részvétel fokozására sikerült bekapcsolj.

Voltak és vannak azonban hibák még most is, amelyeket nyilvánosságra .kell hozni, habár el ismerjük a nagyszerű eredményeket. A szervező hatóságok és intézmények sokszor nem számoltak egyes társadalmi osztályok vagyoni helyzetével.

A hadikölcsönök statisztikájából kitűnik, hogy nemcsak nálunk, hanem Ausztriában és Németországban is a jegyzések szám és összegszerű tömegét a kis tételek szolgáltatták. A -jegyzések sikere érdekében fontos volt tehát ezeknek a kis jegyzéseknek a forszirozása, illetve teljes mértékben való értékelése.

A német iskolák tiszteletreméltó buzgalma a hadikölcsönök sikere érdekében mindenkor fényes példája lesz a német áldozatkészségnek éppen úgy, mint a leleményes és alkalmazkodó háborús pénzügyi politikának, amely nem, hagy kihasználatlanul 'egyetlen momentumot sem a siker biztosításának érdekében.

Nálunk a jegyzések gyűjtési* módja és az egyes foglalkozási ág^k körében való szervezés rutinja még mindig nem alakult ki ilyen finom -nüanszokban és főleg nem találta meg az alkalmazkodás helyes és célirányos Formáját. Nem csak az általános viszonyokhoz kell, hogy a jegyzés gyűjtési módjai alkalmazkodjanak, hanem minden társadalmi és gazdasági ' osztály számára külön kellene jegyzési módozatokat kidolgozni, a szerint, ahogy azt az illető osztály vagyoni viszonyai megkívánják. Ezenkívül a propaganda hangja is nagyon megválogatandó. Ennek mindenek előtt alkalmazkodni kell a tömeg, vagy az illető osztály pszihológiájáhofc. Minden emberrel érzéseinek és hajlandóságainak megfelelően kell beszélni,* hogy megtudjuk nyerni a jegyzésre.

Nem mulaszthatom tehát el, hogy a hatóságok és társadalmi szervezeteknek ezeket figyelmébe ne ajánljam. Minden tényező, amely a hadikölcsön propagandában aktiv . részt kíván venni, az aláírási helyektől az összes agitacionális'eszközöket beszerezheti. A munkások, hivatalnokok, a független polgári elem megszervezése még nagyrészben hátra van nálunk.

A pénzintézetek, amelyek a legnagyobb intenzivitás mellett s a legtökéletesebb szervezkedéssel végzik a jegyzések gyűjtését s a maguk propagandáját a jegyzés tartama alatt, át fognak alakulni és befognak rendezkedni az agitációra, azért bárki, aki ily irányban tevékenységet óhajt kifejteni, forduljon bizalommal a pénzintézetekhez, amelyek elfogják őt látni mindazokkal a tanácsokkal és eszközökkel, a melyek alkalmasak lehetnek a jegyzések gyűjtésére,.

Ezeket az általános szempontokat előre kellett bocsátanom, mielőtt a helyi propaganda múltjáról és legközelebbi jövőjének reményéről szólnék.

Az eredmények, a melyeket Tolnamegye és Szekszárd eddig felmutatott, azt mutatják, hogy itt sem a hatóságok, sem pedig a társadalmi szervezetek nem voltak tétlenek az eddigi emissziók ideje alatt, hiszen csupán a pénzintézetek vezetői is többet tettek e tekintetben, mint amit bárki elképzelhet.

Igen nagyhatású és valóban tiszteletreméltó agitációt és személyes tevékenységet fejtett ki a hatóságok élén a vármegye igen érdemes és agilis alispánja, aki nem mulasztotta el az alantas hatósági apparátust a nagy nemzeti cél érdekében lendületbe hozni és az ő lelkes felhívásaival állandó permanenciára és tevékenységre buzdítani. Kitűnő eredménye volt ennek; különösen, ha figyelembe vesszük a jegyzői kar odaadó buzgólkodását is.

Kiváló és nagyon figyelemreméltó eredményeket ért el az árvapénzeknek hadikölcsön kötvénybe való fektetésével a megyei árvaszék igen agilis elnöke is* s kívánnánk, hogy az ország összes árvaszékei az ő nagyszerű példáján indulva, vennének részt a hetedik magyar hadikölcsön aláírásáéban. Reméljük, hogy ez alkalommal sem fog elmaradni az eddig is sikert jelentő lelkészi s a tanári propaganda. Mindegyik a maga helyén, nagyon számottévő eredménnyel járhat.

A propagandának azonban egy közös elven kell felépülni és nyugodnia; hatóság, hivatal, intézetek, intézmények *és társadalom haladjon egy utón, - támogassa és

f

segítse egymást, hogy ' a hetedik magyart hadikölcsön fényesen sikerüljön Tölnavár* megyében. Meri ez a varmegye, ' amely •*" véráldoza.t szomorú dicsőségével büszkén áll az ország népe előtt, a hadikölcscn. eredmények demostrációjával i? a vármegyéje élére akar állani. '

Győzelmi kölcsöne már is ez a hadikölcsön az országnak! Ezzel a jelszóval indította meg Toinavármegye első méltósága: dr. Apponyi Rezső gróf főispán a vármegyei akciót. S nekünk valahogyan olyan érzésünk támad, hogy nagy események küszöbén állunk s győzni fog a hadsereg s győz a hadikölcsön is s ebben a közös győzelemben a legelső harcosok között áll: Toinavármegye és Szekszárd népe.

AMim válsághírek.

A munkapártiak és lapjaik nap-nap után kormányválságról beszélnek és irhák; mert ez kellene nekik, ez képezi „legfőbb törekvésüket, hogy azután ismét ők kerülhessenek a hatalomra és újra folytathassák nemzítrontó, korupciós politikájukat. Hisz- szük, hogy az ország jóhiszemű közönségét legkevésbbé sem téveszthetik meg az alaptalan válsághírek. A legnagyobb határozottsággal megállapítható és tudja is mindenki, aki a munkapárti mesterkedésektől magát félrevezettetni nem akarja, hogy válságról ezidőszerint egyáltalában szó sem lehet, különösen pedig nem - lehet szó arról, hogy a demokratikus választójog ügyét, ezt a komoly és nagy nemzeti célt, meg az elodázhatatlan népjóléti és állami finánciális kormány terveket, a munkapárt akár kormányválság fölidézésének eszközévé sülyesSze, akár pedig a megoldandó föladatok éléről háttérbe szorítsa, hogy ilyen utakon és módokon ä maga visszatérését a hatalomra lehetővé tegye. Mert ezt akarja a munkapárt, ezért van minden hű-hó válsághír, koholmány meg ékverési kísérlet.

„Egyszer volt Budán kutyavásár“> mondatta egyik kiválóságunk „1910-ben az általános szavazati jog Ígéretével nyerte meg a munkapárt a nemzet bizalmát, 1917 április 28-án pedig királyi kézirat figyel- meztette a munkapárti kormányt a választójogot _ illető. Ígéretére. Ezt a két dátumot nem lehet kitörölni belpolitikánk történetéből; mert már úgy a királlyal, mint a nemzettel szemben lehetetlenség megbízást nyerni a választó jogi reform elodázásának a programmjával. Éppoly lehetetlenség megakasztani a rohanó idő kerekét, föltartöz- tatni világhódító utján a demokratikus korszellemet, megakasztani a politikai fejlődés folytonosságát.

Mit akar konzerválni Tisza pártja a mai Magyarországon? Semmi sincs itt változatlanul megóvandó egyéb, mint a magyar föld, meg a közszellem magyarsága.

Sőt még ez sem petrifikálandó, avagy múmiaként • bebalzsamozandó, hanem fejlesztendő a maga mivoltának s a haladás nagyszerű törvényeinek megfelelő módon: És erre való a demokratikus jogkiterjesztés, mely a nép uj millióinak őserejével van hivatva fölfrissiteni, föllenditeni a magyar közéletet, melynek egyértelmű, szilárd akarásától van áthatva a király, a nemzet zöme, tehát minden ^alkotmányos tényező s melynek meghiúsítása és ezen a réven újabb uralomrajutás a közvélemény általános Ítélete, -szerint semmiféle ellenkező irányú erőfeszítésnek sem sikerülhet.“

A munkapárt minden mesterkedése ellenére is meg 4esz a választó jog és bekövetkezik a kormányt támogató pártok tömörülése az^ij célok irányában. Ezt a munkapárt és sajtónfanővere már meg nem akadályozhatja.

%