Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-11 / 45. szám
1917. november f í. rOLNAMBGYJtííI KÖZLÖNY • J3 feljelentse. Ezeknek a kósza, híreknek a terjesztői ellen a legszigorúbban, fognak eljárni a hatóságig. Szembe kell szállani azzal á téves és xosszindulatu felfogással is, hogy a hadi- kölesön veszíteni fog értékéből. A hadi- kölcsön kötvények is, mint általában a papirértékek forgalom, illetve kereskedés tárgyát képezik úgy az ország járadékpiacán, mint a tőzsdén. Természetes, hogy a kereslet és kinálat hatása itt is érvényesülni fog s^ kifejezésre jut a hadiköl- csön árfolyamában, — de csak egy 'bizonyos korláton belül. Igen tekintélyes és mértékadó pénzügyi körökben hallottam, hogy a kormányoknak mindenkor különös gondoskodását fogja képezni a hadikölcsönök árfolyamának stabilizálása. Állami beavatkozásra van kilátás, még pedig egy részben e célra' létesített hatalmas szervezet a Pénzintézeti Központ utján — akkor, ha a szabadkereskedelmi relációban a hadipapirok ára .nagyon • lefelé irányuló tendenciát venne fel. Ez: részben indokolt is. Hiszen közel tiz milliárd koronát kitevő hadikölcsön kötvény van a .magyar társadalom birtokában, tehát minden legcsekélyebb kityzus- beli differencia a legszélesebb körök érdekeit érinti. Nagyon is helyénvaló tehát az; az elgondolás, hogy á hadipapirok árfolyamszabályozása kormánygondoskodás tárgya és feladata legyen a jövőben. Mivel jdnt a falun, az egyszerű nép birtokában is igen jelentékeny tömegű hadikölcsön címlet van, gondoskodás fog történni arra nézve is, hogy ez a közönség is kellőképpen tájékoztassák a kötvények árát .illetőleg s minden* ezt' érintő hir, vagy jelentősebb momentum alkaljpas módon és megfelelő eszközök igénybevételével publikáltassék. Az ország sok .vidékén és megbízható állítások szerint a színtiszta magyar Alföldön is azt a megdöbbentő tényt lehet tapasztalni, hogy a magyar mezőgazda, ’ ez a mindig szives és bőkezű eleme a népességnek, a háború folyamán t\éságo- san elanyagiasodott, fukar, sőt kapzsi lett és sem érzelmi, sem egyéb más erkölcsi momentumokkal nem lehet hatni rá. A jó mód, a hirtelen vagyongyarapodás, a pénz bőséges birtoka, gőgössé, elbizaktfdottá, de egyben bizalmatlanná is tette volna a magyar parasztot. Hát kérem, hí van is ebben valami igazság, én nem hiszem, hogy ezt a megállapítást az' egész országra általánosítani lehetne. Itt van például Tolnavármegye. Büszke, önérzetes, jó magyar népe ma is csak tiszteletet vált ki maga iránt mindenkiből, aki vele érintkezik. Ha ez a büszkeség a háború alatt egy kis nűánsszal a gőghöz közeledett, azt meglehet érteni. Az áldozatok, amelyeket vérben és pénzben ennek a'vármegyének a hazafias, népe az országért hozott, minden tiszteletet és elismerést megérderhel s a nagyobb önbizalmat indokolttá és jogosulttá teszi. Erős és megingathatatlan tehát a hitem abban, hogy a mi népünk nem'vesztette el a hadikölcsönben való bizalmát. Hiszen minden oka megván eddig arra, hogy a legnagyobb bizalommal fektesse bele a felesleges, otthon héverő pénzét. A magas kamatot a legpontosabban fizeti az állam, amelyről el lehet mondani, hogy a legjobb és legpontqsabb adós. Ennél az újabb 'emissziónál a- propaganda, mely. népszerűsítő és felvilágo-' sitó jellegű lesz egyben,- ki fog terjeszkedni az irányban-is, hogy megismertesse a hadikölcsön célját, szerepét és az állam jelen és jövejndő, gazdasági helyzetét is.. ■ A legjobb reménységgel, a legnagyobb hittel vagyunk tehát eltelve aziránt, hogy Tolnavármegye mezőgazda társadalma, úgymint eddig, most is teljesíteni fogja hazafias kötelességejt és nemcsak példát statuál az ország népe előtt ennek a győzelmeket demanstráló hadikölcsönnek az aláírásbapi való intenzív részvételével, hanem kimagasló eredményekkel fog legjobb hazafias érzéseiről tanúságot tenni, ami tiszteletet ésr megbecsülést fog szerezni számára — I történelemben s az emberek előtt egyaránt, A szelvénybevdltús. Szóvá kell tennünk, hogy az ország egyes részeiből panaszok érkeztek a szel- vénybeválfásra kötelezett hivatalok ellen, hogy azok, vagy elutasítják a feleket-, vagy ' pedig nehézkes formaságokhoz, »nyugták, nyomtatványok kitöltéséhez ragaszkodnak. Hogy ezek a panaszok mennyiben voltak alaposak, azt itt nem kutatjuk, — megnyugtató mindenesetre, hogy csak szórványos jelenségei voltak az emissziók lebonyolításának,— leszögezzük azonban azt a tényt, hogy szigorú miniszteri rendelet értelmében, minden államrénztár és m. kir. adóhivatal köteles a hadikölcsön- szelvényeket a pénztári órák alatt beváltani s e tekintetben a feleknek előzékenyen rendelkezésére állani. A takarékpénztárak pedig kivétel nélkül, gyorsan és készséggel bonyolítják le a' szelvénybeváltást, jóllehet, ezen nem hasznunk, hanem veszteségünk van. Nem hisszük, hogy akadna az országban pénzintézet, amely dacára a nagy. munkatorlódásnak,-munka és költségkímélésből meg- tagagná a hadikölcsön szelvények beváltását. Ha mégis találkozna ilyen intézet, tessék őt a nyilvánosság itélőszéke elé állítani — megérdemli. , Állami garanciák a hadikölcsönök biztosságát illetőleg. Azok a garanciák, amelyeket az állam, mint közadós hitelezőinek nyújthat, három csoportra oszthatók. És pedig alkotmányos erkölcsi és anyagi állambiztositékok állanak a hadikölcsönök bonitása mögött. Az államnak, minden körülmények között, még-a legsúlyosabb nélkülözések mellett is legnagyobb pontossággal és figyelemmel kell teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit. Nagyon természetes, hogy csak az az ország fog háború után akár külföldön, akár belföldön hitelre találni, amely ország pénzügyi kötelességeinek híven és pontosan megfelelt. És az állam rajta lesz, hogy kötelességeinek eleget tegyen, hiszen nemcsak hatalmas jövőbeli érdekek, hanem nagy morális okok is kényszerítik erre. Hálátlansággal nem fizethet az állam hitelezőinek, hiszen azok éppen akkor siettek segítségére, mikor szükségben volt s minden érdeke, egész exisztenciája függött az anyagi eszközök megfelelő mennyiségének birtokától. A háború folyamán, mint azt ‘mindenki tudja, az államhitel rendszere és organizációja mélyreható változásokon ment keresztül. Az állam és a nemzetgazdaság Soha sem volt annyira összenőve, mint éppen most. Az az ország, amelynek államgazdálkodása hitelképtelenné vált,, sehol a világon nem fog hitelre szert tehetni. A háború után pedig sürgősen szükségünk le^z külföldi hitelré, és pedig abban a mértékben, ahogy nyersanyagot sikerül beszereznünk. A külföldi pénzpiacok tehát bizonyságot fognak szerezni. arról, hogy Magyarország megfelelt-^ mindig pénzügyi kötelezettségeinek. Az álfemhitel biztosságát mindezeken kívül még egy harmadik tényező is garan4 ' •• - ' tálja : & parlamenti és alkotmányi biztosítékok, amelyek a jövőben esetleg még -uj törvények által gyarapodhatnak. Ami a hadikölcsönök évi kamatterhének viselését illeti, arra néz\# a nemzet teherbíró képessége szem pontjából mindenekelőtt két kérdé^s i^nyél megfontolást. A? egyik, hogy a haborul majdnem teljesen saját anyagi és technikai erőforrásaink. felhasználásával folytattuk, ami azt jelenti, hogy a nemzeti vagyon csak csekély mértékben szivárgott ki á külföldre. Ezek után tehát csupán egp helyes és igazságos adórendszer feladata lesz, hogy a háború terheit azokra az országokra s a népességnek arra az elemére hárítsa, akik el tudják azt viselni, ahol és akiknél a háborús vagyonok elhelyezkedtek-. A másik igen nagy reménységünk ai többtermelés megvalósitásaban van. A háború után ezt a jelszót mindenkinek a legkomolyabban kell venni s a magán- gazdálkodás érdzkeit ennek a célnak az egész vonalon alá .kell rendelni. Tehát az állam * kamatszolgálfató képessége minden tekintetben biztosítottnak látszik. Akik eddig nem jegyeztek. Igen figyelemreméltó tünet, hogy újabban mindtöbb oldalról kezdik bolygatni azt a kérdést, hogy kik azok, akiknek mód--* jukban lenne és mégsem jegyeznek hadi- , kölcsönt ?! A háború sikerének biztosítása — ez kétségtelen, —nemcsak a fegyveres szolgálaton, hanem az anyagi eszközök előteremtésén is múlik. Ez 'utóbbi tehát éppen olyan döntő tényezője a hadviselésnek, mint a katonai szolgálat, amelyből egyformán veszi'ki részét a nemzet minden fia. Természetes, helyes és érthető ennélfogva az a kívánság, sőt az a jogos követelés, hogjuaz anyagi eszközök előterenftésé- ből is mindenki egyenlően vegye ki részét / A hadikölcsön propagálására a hatóságok is vállalkoznak, de alakuljak önkéntes alkalmi szervezetek is, amelyek népszerűsítik a hadi emissziót. Ezek a népszerűsítésre alakult szervezetek, majd szemlét foghak tartani afölött, hogy az önkéntesen gondjaikba vett polgárságból kik azok, kik nem jegyeztek? Ennek a megállapítása pedig nemcsak azért fontos, mert ily módon ujabbi ösztönzéssel- még számosán megnyerhetők az ország ügyének; hanem fontos azért is, mert minden időkre számon lehet majd tartani, hogy kik teljesítették a háza iránti kötelességüket. Igaz, számolni kell az emberek kényelmével, vagy elfoglaltságával, amelyek legtöbbször okai annak, hogy a meglévő jó szándék ellenére — a jegyzéstől sokan távojmaradnak. A helybeli intézetek nem fogják kötelességüket elmulasztani az agitáció és buzdítás készségét illetőleg, sőt ellenőrizni fogják, hogy ügyfeleik közül kik azok, akik távol vannak, habár szándékuk és tisztes felfogásuk kétségtelen A társadalom irányadó szempontnak fogja tekinteni, hogy ha valakinek csak legkisebb módja is van a jegyzésre, tisztességigei az alól senki sem vonhatja ki magát. A társadalmi és közéleti munka terén is érdemül fog szolgálni, hogy ki mennyire vett , részt a hadiemissziók támogatásában. Mennyit jegyzett eddig Szekszdrd és ToMrmegye? Azok, akiknek Tolnavármegye sorsa és jövője a - szivükön fekszik, örömmel állapíthatták meg, hogy^ugy Szekázárd', a megyei székhely* mint a vármegye közönsége az eddigi hadikölcsönök aláirásá- ból bőségesen kivette a maga részét, ami 404
