Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-07 / 40. szám

V

If.}

40. szűnt.

Szehszam, 1911 oktáber 1

■ ■ ssfl

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illelő minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11.

Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények íntézehdők.

Ml von e Mukkal ?

E lap hasábjain „Közgazdasági sze- -minárkim“ főcímmel és „Mi van a borárakkal?“ alcímmel közlemény .jelent meg, melyre nem mint borszakértő, nem mint valuta-szakértő, de sőt nem is úgy, mint szeminárium-szakértő, hanem pusztán csak mint szőlőtermelő kívánok visszhangot adni, ha e címen cikkíró elismeri oly mértékben legalább illetékességemet, mint én kész- \ . ség-gel az ővét.

A kellemes olvasmány-formában megirt közlemény veleje, amint én látom, tulajdonképen az alcím s ebben az a tendencia, hogy 'mi termelők adjuk alább a felsrófolt borértékesithetési reménységeinkkel, mert jó"lesz, ha majd 3 koronát kaphatunk borainkért. Ugyanis az élelmes né- iÄet nagyon is jól tudja, hogy mi fuldok- lunk a borban (ez pedig, sajnos, nem úgy . van) s úgy. veszi, ahogy neki tetszik. Mi az ő markában vagyunk.

Mivel cikkíró nagyon is elítéli azokat a csacska és meggondolatlanul szakvéle- ckedő újságokat és szakértőket, akik jó előre kikotyogták ezt a mi gazdasági titkunkat, (?) hogy jó bortermesünk lesz, felteszem, hogy ő sem.a németeket akarja még jobban felvilágosítani fenntr megállapításával. Mit akarhat tehát ? Azt sem tudom, hogytcsak oly annyira is elfogult-e e kérdésben, mint. én. Én tudniillik, meg vallom, érdekelt és így elfogult is vagyok,, mert én eladni akarok majd s természetesen minél jobb árban. Hogy cikkíró meg.. venni akar-ej ugyancsak természetesen, minél. olcsóbban, azt már nem tudom.

Felelős szerkesztő:

HORVÁTH IGNÁCZ

Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon.

. Tény azonban, hogy a közlemény ' tendenciája - az, hogy olcsón\keil adni a mustot, mert a bornak sem remélhetünk 3 koronánál jobb árat.

Itt érzem én szükségét érdekelt ter- . meló gazdatársaim nevében is külön véleményt bejelenteni.

Nem csak abból a cikkíró által is felállított és e lap szerkésztője által is nagyon helyesen közbeszurt tételből kiindulva, hogy: kettőn áll a vásár, tehát ha én nem adom, hasztalan • akar, nem is annyit a a német, mint inkább a magyar borügynök és kereskedő olcsó mustot venni,

„ hanem főképen abból indulva ki, hogy várjuk be a vásárt a napjára.

Mert hogyan is lehet ma még az idei termésre vonatkozólag borárakról--beszélni, ha csak nem valami tendenciózus befolyásolási szándékkal! ?

Hiszen ma még nincs ujbor. Ma még nem piac-képes -az alig elforrott must. Nein a szükségből és kényszeráron piacra erőszakolt murák beváltási ára adja meg a borpiac irányzatát.

Az elő- és koravételek mindenkor a spekuláció jegyében folytak le. Az ügynökök • és kereskedők "must szezonja nem a mi szüretünk. Eléggé sajnálatos, hogyfc a termelők anyagilag gyöngébb része ki van szolgáltatva ennek a must-szezonnak, ha bármi okból nem várhatja be a vásárt a napjára.

Azonban termelői, érdek ellen való j volna azokat is megfélemlíteni és bortermésüknek nyersen való 'piacra dobálására bírni, akik .erre nem kénytelenek.

Nekünk termelőknek ugyanis életbeElöfizetési ár: Egész évre 14 K, */a évre 7 K, V4 évre 3'50 K Számonként 28 fillér e lap nyomdájában.

Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. —Nyilttér: garmond soronként 70 fillér.'

vágó érdekeink kapcsolódnak bortermésünk megfelelő értékesithetéséhez. Mi nem úgy találtuk. az idei termést, hanem hcldankint 1600—2000 korona kiadással, pénzben ki nem fejezhető fáradtságunkkal és munkánkkal' értük el s^ha nem kevés is, ami termett, de átlagosan nem is rekord-eredmény s különösen a hegyi príma borokban nem az. Amellett ott vannak az utolsó 8—10 év ráfizetései, itt van hazai fajtájú szőlőinknek a szénkéneg hiánya folytán beállott oly mérvű elpusztulása, hogy nem egy helyen utolsó szüretet tartottunk az idén. Hát ha csak ezt tekintjük is, már elég okunk van rá, hogy megfelelő árért adjuk csak el majd idei termésünket.

De hát amellett önmagunk ellen vétenénk, ha nem akarnánk tudomásul ve’nni, hogy az ó-bor készletek kifogylak, hogy a sörhiány és szeszhiány következtében úgy nálunk, mint a szövetséges külföldön a borfogyasztás óriási mértékben növekszik, hogy például Borsódban 3 60—1|— korona, Arad-hegyalján 4 kor., Tokaj-hegy-’- alján 4—6 korona, sőt a szegedi lapokon is 3 korona fölött állanak a must-árak elővételben I hogy éppen nem olyan reménytelen a.néiíiet borpiac jövője sem, mikor I Borászati Lapok legutóbbi száma szerint ma „a nehezebb borok ára a Németbirodalomban, nagyban 6 márkától (9'20 koronától) | felfelé ingadozik 10—20 és több márkáig. De még a legközönségesebb borok, a-z elszászi borok áfa is,, elég tekintélyes. Alapárnak az uj bornál 3 márkát .lehet felvenni, ami a mi pénzünk mai értéke szerint 4'68 koronának’ felel meg.* Miután ilyen* kvalitású bőrt, mint az elVisszaemlékezés.

Száraz, sápadt őszirózsa Mért kerültél kezembe . . . |- Az a barna, szép szemű ||n|l|

»Nem jutott vón’ eszembe.

Kék szallagja, most oiy fakó.

Fehér szirma elszáradt;

Az én lelkem is színtelen,

Elfáradtam utánnad.

Hogy csókolta szomjas ajkam Minden kicsi levelét .. .

Eh I régen volt, ma siratni Próbálom *az emlékét.

i Pedig agykor... eh ! feledjük |

Hamis volt az ígéret.

Te sem tudtad, kacagásod Megöli a telkemet.

. . . S níég'S, mostan eszembe va'gy,

Hogy visszatéit emléked,

Megbocsájtó, vé ző szivem,

Elküldöm iiát Tenéked.

.Rabod vagyok. .. H.szén tudod,

^Ifjúságom a tied;

Te is sírtál megcsalatva,

I Szavam igy tán elhiszed.

S bár szerelmes, derűs nyarunk,

Tudom, nem jő vissza már;

Mégis, mégis tán vigaszt nyújt: ' Egy egy halvány holdsugár.. . MARTON.

I kariflthiai'hadseregnél.

— Egy svéd tudós leírása. —

Hogy mekkora bámulatot keltettek az ősz-, trajf-magyar haderő nagyszerű teijesiliuényei a semleges küííöidon js,•uilitatja azt Per JSdrenson docensnek a svr*d AftonbLdet beu megjelent le- Voke is. A karinthiai haseregnél tett iáiogatasról beszámoló levél minden sorából a csodálkozás tükröződik, «melyei őt a kariuihiai íront. iiiire- teiien munkája ts nagy.szabábU katonai és inti szaki szer vezetlstge eliöitölte.

1914 előtt — írja a levélben — nem igen volt sejtelme senkinek’sem, milyen irtózatos ember- és anyagtömeg kell a modem háborúhoz.

A be nem avatottaknak nyiiván még ma, bárom háboíus év után sem igen van fogalmuk arról, bogy a szükségleteknek milyen óriási tömege az, amelyet egy kadrakelt seregnél ki kell elégíteni. Itt ott ugyan száaiiikátják, hogy menynyi lőszert fogyasztanak, különösen a nyugati fronton s eközben széditően nagy számokhoz jutnak, de egyébként alig hallani a minden képzeletet fefüimuló auyagfogyasztáaról. Ha például Angliának a központi hatalmak elieni kiéheztető háborújáról beszélünk, rendesen csak az élelmiszer-behozatal elzárására gondoluak, amitől a központi hatalmak inegpuhitÁsát remélik, de egyál találom nem vesszük figyelembe, hogy mit jelent egy háborút viselő országra nézve a többi, szükséges áru elvonása.

Kétségtelen, hogy vezető angol körökben*a hadi anyjtg hiányát várják a bíokád kívánatos eredményeként,. mert a kiehsztetési taktikáuak sikerében az eulente-országokban senki sem hisz. Ain a központi hatalmak értettek hozzá, hogyan kell a rendkívüli hadi helyzet teremtette vtszo nyokboz minden tekintetben atkalinazkoini és ;gy alighanem ebben a reményben is nemsokára fi-jdaimasan fog csalódni az entente.

.Elénk hadakozás közben a arcvonal mögötti viszonyok és ^hadseregnek hátsó összeköttetéséi folytonos változásoknak vannak alávetve. A fogyasztás nagymérvű és a különféle laktálakat mindig újból es újból kell a külon- Fótó anyagokkal teletömni, mert a hurcoló hadseregnek, -magúnak, bizony sem' ideje, sém műn kaereje nincs arra, hogy nagyobb’ arányban gon doskodhassek saját szükséglétéiről'. A hadsereg 'a

saját szükségletei kielégítésénél csaknem kizárólag a mögöttese területekre van utalva. Hogy azonban az anélkül is túlterhelt mögöttes területet mint lőhet sok minden fontos munkától felmenteni és evvel egyúttal a Vasutakat és egyéb szállítási eszközöket is tehermentesíteni, aztnát- hatjuk a karinthiai harcvonalon, ahol a es. és kir. hadsereg még a háborúban is párját ritkító nagy arányokban gondoskodik — legnagyobbrészt a saját hatáskörében — szükségletei fedez és érő!.

/

A-nehéz leregen- pájdául gyorsan romlik a katonák cipője ; ' de azért sohasem szenvednek ebben hiányt,„ mert van egy cipőgyár; számos javitómübe.lyel, amely naponta kétszáz erős csizmát gyárt. A cipőiparhoz szükséges nyers-anyagokat is katonák aiiitják elő a közvetlen közelben. A cipősz-geket és a nehíz hegyi bakiira- csők talp-, és sarokpegeit kovácsaiüfiely ^gyártja közvetisuül a harcvonal •mögött, mély fiiját már naponta 45,000 darabot álüt elő. Emellett' ugyanez a kovácsmühaly naponta, néhány száz tekeics j lövissodrooyt szállít;- gyártegy „különlegességet“ is, egy elmes tövissodrony szerkezetet, am ly földdel megtöltve szükség eseten Edez-kot is nyújt a katonáknak. A műhely szerszámokat, zuhuny- kcszüiókeket, gránát-- és aknavetőket, sőt még lövószHroiiká yhikrt is készít, tíoko da uäsisa nem egy nagyvárosi modern gyárnak becsületére vál-‘ fiék. Egyik nagy, rak tárában mar óriási készlete vau golyókból és vassz egek bő I, a köze- bár c- régi buzogányaiból, amelyeket az olaszok nagy rettegésére most ismét haszaílatk.

Kú.öuösea erdekes a viilamos-uzen. E..aek legtöbb gépet, készülékét és «zerszámrt belföldi gyárak ssál.uották, de az oiVz.es villamos teVpe- I két és vezstdxek.es katonák, állitortá-jt- fe', ami