Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-16 / 37. szám

Xtu. éuíolynm. _________________Him. Szekszárd. 1915.x szeptember 16. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: FürdCház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények int'ézaedők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények fntézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési árj Egész évre 14 K, Va évre 7 K, V< évre 3'50 K Számonként 28 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond sör ronként 70 fillér. Wgkerle kormánya bemutatkozott az országgyűlésben s most már senki által nem vitatható többé, amit Wekerie igy fejezett ki a helyzet általá­nos jelleipzéseül: „ámint — a miniszter­elnöki állást kivéve — változatlanul ma­radt az egyes miniszteri állások betöltése, változatlanul marad s egészében fenntart­juk azt a programmed is, melyet Esztef- házy Móric gróf ez év junius 21-én is­mertetett. “ . Különösen ; kiemelendőnek tartotta, hogy változatlanul fentartják a választójog reformjára vonatkozó programmúkat, a melyre nézve biztosítva vannak,. hogy 1 az a korona legmagasabb jóváhagyásával és szentesítésével fog találkozni. Létalapját képezi ez a kormánynak, mellyel áll vagy bukik. Hiszen a haladó kor uralkodó esz­méi rég előtérbe tolták ezt a kérdést s az utóbbi háborús években mindenkire sulyo- sodó terhek, nélkülözések és szenvedések, a páratlan kitartással és odaadással kifej­tett közös küzdelem annyira tnegérl élték, hogy annak megoldását a napirendről le­venni avagy bármely ok miatt halogatni többé nem lehet. „Immár nemcsak terhek- nek, hanem a jogoknak megosztását is általánossá kell tennünk, ennek helyes ki­vitelétől függ korszerű haladásunk, kultu­rális emelkedettségünk, gazdasági .gyara­podásunk és nemzetünk” fokozottabb erő­kifejtése“ — állapította meg «az uj kor­mányelnök expozéjában és hogy komoly szavainak súlyát a munkapárt is olyan komolysággal vegye tudomásul, hlint a mily, elhatározott cselekvési akarat kifeje­zői azok, a kormányt támogató pártok zajos hCTyeslése között jelenti ki mindjárt azt is, hogy meg van a szándéka, a lehe­tősége és a felhatalmazása arra nézve is, hogy a kérdés elbírálását a nemzet dön­tése elé bocsássa, vagyis a mai parlamen­tet feloszlassa. * . . .. De emellett a kormányzati gerinctétel mellett mindjárt összeállította az egész kor- mány-programmot, rányomva azt a sajá-* tosságot is, amelyet a Wekerie Sándor neve hazánk gazdasági .és pénzvilágában, a munta' demokráciájában -eddig is jelen­tett. A rokkantak, hadiárvák és özvegyek ellátását, a 'hadisegélyek és a közalkalma­zottak háborús segélyének felemelését, az anya- és~gyermekvédelem megszervezését, a népnevelést, munkásvédelmet, betegsegélye­zést, aggkori-nyugdijbiztositást és közegész­ségügyet egy vonalban említette a birtok- politikának uj alapokra fektetésével és pén­zünk meggyengült■ vásárló erejének helyre­állításával. A nemzeti öntudat imponáló komoly­ságával mutat rá arra, hogy nemzetiségeink kezében a népnevelés nem lehet állam­ellenes izgatások fészke s hogy az ausz­triai cseh-álmok a magyar szent Korona sérthetetlenségét néni is érinthetik. Az élelmezés és szénellátás terén a kivételeket nem ismerő egyforma elbánás mellett a' takarékosság szükségességét han­goztatja. Majd a külpolitikai helyzet szem­pontjából a magyar nemzet részéről hiva­talosan már elégszer megnyilatkozott béke­készségét hangsúlyozva rokonszenvesen em­lékezik., meg a pápa béke-akciójáról, mely­nek sikere csak ellenségeink konokságán múlhat. — Wekerie kormányelnöki bemu­tatkozó beszéde a rutinos diplomata-poli­tikus teljes sikerének jelében folyt le s bizalommal várjuk a programmpontok meg­valósulását. e. I. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése.' Budapest, szeptember 14, A Monte San Gabriele^ északi lejtőjén az olaszok három erős támadását visszavertük. — Egyébként egyik arcvonalról sincs különösebb Jelenteni való. A vezérkar főnöke. ' A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, szeptember 14. A Dagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati had­színtér : Rupprtcht bajor trónörökös harcvonala : Flandriában dél óta a heves tüzérségi harc a houthoulsti erdő és a Comines—Ypern csatorna Jsozt, Frezonbergtől északra este és kofán reggel pergőtűzzé fokozódott. Az angolok nem támad­tak. A szeptember 12-ről 13 ra virradó éjjel wlirttembergi századok az ellenséget egy, Lau- , gemarktól északra fekvő erdőrészTetbŐl kivetet­ték. Számos angolt fogtak el. Artoisban és St. Quentintől északra több felderítő Vállalkozásunk sikerrel járt. Foglyok és zsákmány jutott ke­zünkre. ' A német trónörökös hadcsoportja: Guigni- courttól nyugatra az Aisne* mellett westfáliai és Hanzá-rohamcsapatok a franoiák második vona­lába nyomultak, az árokharcban súlyos vesztesé­get okoztak az ellenségnek és foglyokkal tértek vissz#, A Champagneban és Verdun előtt a* tüzér­ségi harc csak egyes szakaszokon fokozódott na­gyobb hevességre. Harc a 65Z-es imlőlnmscislatért. — A 32. népfelkelő-gyalogezred hőstettei. — Mikor május 12 én az olasz offenziva meg­kezdődött. a 32. népfelkelő gyalogezred Oberfeld- Zoll körül Wippachnál pihent és rendezkedett. A május 13-ikára, virradó éjjelen riadót fújtak és pitymalatkor útnak indult az ezred. Meg- mászta a ternoVai erdő meredek lejtőjét és az esti órákban Ternova alá ért, ahol az éjszakát az erdőben töltötte. Egyetlen egy sem maradt el a derék öreg népfelkelők közülr egyetlen egy betegük sem volt Könnyedén, egy nap alatt birkóztak meg a 35 kilométernyi úttal, amely 1200 méter magasra vitt és még arra is futotta az erejükből, hogy a magaslaton a havát is eltakarítsák az utánuk jövő trén utjából. A 14 érői 15 ikére virradó éj­jelen az ezredparancsnokságot és a 2. és 3. zászlóaljat újból riadó keltette fel. Ellentámadásra kellett menniök'a Monte Santón, ahol az olaszok egy heves íáióadafj 3— úgy tetszett, sikerrel — hajtottak végre. A Monte Santó megszálló csa>- pata azonban önerejéből is visszaverte a táma­dást és igy a már útnak indított ezred 1. zászló­alját Gargaroba. az ezredparancsmokságot és a * 3. zászlóaljat pedig Voglarjin át Fobcára irányi tották. Időközben az . olaszok heves támadásai Vodicénél a belyzétet igen válságossá tették. Az ellenség elfoglalta a Kuk-hegyet és már az ettől délre emelkedő 524-es magaslaton át is előnyo- mulóban volt. Az olaszok nagyon jól tudták, hogy milyen nagyfontosságu számukra a 652 es magaslat. Dol- ganjiva felől lebát mind újabb támadásokat in­téztek I magaslat ellen, amelyet csupán a 34. gyalogezred 8. százada védett. Idejében megér­keztek azonban a' 32-es népfelkelők, akik pa­rancsnokuknak, Ferner Ferenc ezi’edesnak ve­zetésével-az olaszok minden támadását vissza­verték. 'Előbb az ezred 2. zászlóalja érkezett njeg a gargaroszlatnai malom felől. Az utat, amelyet az ellenség kínos pontossággal tartott fűz alatt, nehéz ágyuk leghevesebb zárótüzében tette meg. Nemsokára a Fobca felől oda irányitoft 3.-zászló­alj is megérkezett. Mig a 2. zászlóalj a 652-es magaslaton megerősítette a 34.*, gyalogezred 8. századát, a 3. »zászlóalj két száá&da egy záró­állást szállott meg. amely a csúcs felett közvet­lenül Vodicetől keletre- vonult tova, két század pedig mint tartalék, a Basketől délre levő sza­kadékban maradt. ­Május hó 18 án bajnalhasadatkor az ellenség tüzérsége pergőtüzet indított .yégig a 652-es ma­gaslati állásokra és' az ezek mögött levő tele­pekre, ahol tartalékokat gyaníthatott, különösen a „Börpevic“-baraktáborra, amelyet már egy nap­pal előbbv teljesen rommá lőtt, valamint a Bas­ketől délre levő uthajlás közvetlen közelében levő szakadékra. Délelőtt 10. órakor indult még az első gya­logsági támadás a 652-es magaslat ellen. A tá­madást teljesen visszavertük. — Újabb, súlyos pergőtűz kaszált ekkor nagy rendeket a derék 32-esek soraiban és a szó szoros értelmében be­temette lövészárkaisat; csak az ezek mögött levő kis kavernák oltalmazták annyira amennyire a legénységet. Fél egykor újabb támadás következett," a melyet az ellenség véres veszteségével vissza­vertünk, de a mi veszteségeink is. jelentékenyek voltak ; a 2. zászlóaljnak, valamint a 34. gya­logézred 8 századának létszáma meglehetősen leapadt. . ' Ekkor Perner ezredes, egy századot kért maga mellé — a 9. századot — ezredének 3. zászlóaljából, amely kizárólag a 121. népfelkelő dandár rendelkezésére állott. Ezt az utolsó tar­talékot délutáni három óra felé egy géppuska- szakasszal a 652.es magaslaton helyezte el. A század ífzonban már felvonulása alatt sokat szen­vedett ä heves pergőtűztől és egy géppuskája is tönkre ment. Még háromszor támadott ezután egymás­után az ellenség — mindannyiszor pergőtűz után. A harmadik támadás e#ti fél nyolc órakor volt. Az összes támadásokat visszavertük. Különösen kitünt-iít Sponder főhadnagy, a 2. zászlóaljnak rendkívül vitéz és hidegvérű parancsnoka, aki a heves tüzeléssel mit sem törődve, végigjárta a raj vonalat és buzdította a legénységet. Az ellen­ségnek ugyan sikerült behatolni néhány árok- részbe, amelyek Vodiczé felé északnyugat irány­ban húzódtak és Ottókét géppuskát el is tudott helyezni, mire a megszálló csapatok kénytelenek voltak az elől levő’Afedezékeket kiüríteni és az ezek mögött levő kavernák vonalába visszavo­nulnia, magát a magaslatot*-azonban tartottuk. Esti 7 órakor egymásután érkezett meg az az 5. gyalogdandárparácsnokaág által erősítésül küldött 87. menetszázad, amelyet Miőié főhadnagy és az 57. rohamszázad, amelyet Vogeihuber főhadnagy vezetett. Alkonyaikor előre irányítot­ták őket az állásba és az ő segitségökkel sikerült az elvesztett árokrészek legtöbbjét visszaszerezni, néhány árokrész azonban az ellenség birtokában maradt. > 2. zászlóalj már csak egy kis csoportra olvadt le. Ezért Perner ezredes az éjjeli fél Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg aifeiőhhi oekiiidására*

Next

/
Thumbnails
Contents