Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-29 / 30. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1917, julius 29.

Éa végre a főispán, mint a kormányzatára bizott törvényhatóság szellemi és erkölcsi jogainak gondozója és letéteményese, mintegy hivatás szerűen kötelezve van arra, hogy a vármegye közönségének mindennemű szükségleteit a kormánynál képviselje, tolmácsolja, kielégittesse, — Ezért szükséges, vagy mondjak kívánatos, hogy a vármegye közönsége bizalommal viseltessék a “i főispán iránt, másrészt, hogy a. főispán azonosítsa magát a vármegye közönségének élétérdekeivel.

Mérlegelve ezt a három irányban jelzett szükségletet, indíttatva érzem magam annak kijelentésére, hogy a vármegye közönsége örömmel,, megnyugvással és bizalommal fogadhatja dr. Apponyi Rezső gróf főispán kinevezését. Az ő származása, képzettsége, eddigi , érdemes működése és egyéni kiválósága biztosítékul szolgál nekünk egyrészt arra, hogy az ő kinevezte- tése nyilvánvalóan nem a manapság annyira hány- torgatott nepotizmus és egyoldalú párturalmi törekvések gyümölcse, másrészt pedig arra, hogy hozzá fűződő 6zép reményeink valóra fognak válni.

E reményeink teljesülésébe vetett hitünket nem zavarhatja azon körülmény, hogy az uj főispánunk más politikai irányt követ mint a vármegye közönségének túlnyomó többsége. (Közbekiáltások : Nem áll 1 Az még nem biztos !) Nem zavartatja pedig azért, mert az eltérő politika vélemény tiszteletben tartása e vármegye közönségének megszentelt hagyományai közé tartozik, valamint a vélemény szabad nyilvánítása is, melyet befolyásolni, melyért valakit üldözni, károsítani, háttérbe szorítani hatalmi eszközökkel nem szabad. És nem zavarhatja e hitünket a választójogkiterjesztése körül felmerülő eltérés sem, mert azt hiszem: ellentmondás nélkül kijelenthetem, hogy amiként vármegyénk közönsége mindenkor lelkes hive volt a népjogok kiterjesztésének, úgy lelkes és céltudatos hive a választói jog kiterjesztésének is, azonban csak azon szigorú feltétel mellett, hogy e kiterjesztés a magyar értelmiség döntő befolyását és az állam ipagyar jellegét ne veszélyeztesse. Amidőn e két körülményre köteles nyíltságai rámutatok, azon tudatban, hogy a közügyek szolgálatában kölcsönös megértésre kell törekednünk, bátorkodom e helyről azt a hazafias érzésem sugalta felhívást intézni, hogy tekintettel a reánk szakadt valóban nehéz időkre, melyek súlya alatt nálunknál nagyobb, műveltebb, erősebb államok roskadoznak már, igyekezzünk közéletünkből kiküszöbölni az elválasztó, e\e- rőtlenitő, bomlasztó momentumokat. (Élénk helyeslés.) Hogy ezt elérhessük, meg kell szüntetni társadalmunk széttagoltságát és fel kell keltenünk az összetartozás érzéseit, az emberek szivébe be kell ültetni a közügyek önzetlen sze- retetét s a mienkkel ellenkező vélemény és meggyőződés tiszteletben tartását.

A népek világ versenyében, a nemzeti érdekek irtó harcaiban,, a győzelem alapja: a nemzet életereje és ennek értékét az összetartó- zandóság, a szolidaritás, a szervezettség győzhetetlen érzése és érvényesítése fogja meghatározni és eldönteni.

E szolidaritás, e szervezettség szükségessé, kötelességünkké teszi,hogy népünket az alkotmány sáncaiba bevezetve szeretetteljesen neveljük, az önkormányzatra éretté és a közérdek önzetlen szolgálatára képessé tegyük.'

Csak igy gyarapíthatják nemzetünk erejét; csak igy biztosíthatjuk a magyar államiság önnállóságát, melynek odaadó szolgálata minden magyarnak legszentebb hazafias kötelessége.

Ez érzelmektől vezettetve a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom.

Ezután az elnöklő alispán felkérte dr. Éri Márton főjegyzőt a főispánt kinevező királyi legfelsőbb kézirat felolvasására.

Ekkor Simontsits Elemér vezetése alatt a vármegyei bizottsági tagokból választott küldöttség meghívta a főispánt, akit a terembe lépésekor lelkes éljenzéssel fogadtak. Dr. Apponyi Rezső gróf főispán a főjegyző kezébe letette az esküt és a főispáni széket elfoglalva, ősi szokás szerint Bajó Pál, Reich Oszkár, Szévald Oszkár és dr. Hagymássy Zoltán főszolgabirák zajos éljenzések között kétszer a főispáni székben felemelték.

A főispán néhány szóval köszönetét mondott és felkérte a bizottsági tagokat, hogy vonuljanak vele istenitiszteletre a templomba.

Dr. Fint Ferenc apát-plébános, kér. esperes Horváth Károly káplán és Dicenty Gyula diákonus segédletével Veni Sanctet és szent misét végzett, melynek végeztével egy szív- és lélekkel elénekelték a Himnuszt. A templomot a bi- zettsági tagok, a különféle küldöttségek, testületek és előkelő hölgyközönség teljesen megtöltötte.

A templomból visszatérve a vármegye szék- házába, dr. Apponyi Rezső gróf főispán általános figyelem és többször zajos eljenzéssel és tapssal megszakított alábbi emelkedett hangú székfoglaló beszédet tartotta:

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!

A közgyűlést folytatólagosan megnyi-' tóm. Amidőn Felséges Apostoli Királyunk kinevezése folytán a magas kormány bizalmából és hazánk törvényeinek megtelelően Tolnavármegye főispáni székét ezennel elfoglalom, a hála és köszönet érzése az, melynek legelső sorban akarok kifejezést adni. Köszönetét mondok az összes jelenlevőknek, kik a beiktatás hagyományos ünnepélyének díszét megjelenésük által emelték. Köszönetét .mondok az igen tisztelt vendég uraknak, kik vármegyénk közügyei iránti érdeklődésükről tettek tanúbizonyságot, de különös hálámat fejezem ki a vidéki bizottsági tag urakkal szemben, kik a mai rossz közlekedési viszonyok és nehéz munkaidő dacára megtiszteltek megjelenésükkel. Végül szívből köszönöm a szives fogadtatást, valamint - rokonérzésük kifejezését. Úgy gondolom, nem én vagyok az első, kin elfogódottság vesz erőt, midőn e díszes és felelősségteljes állást elfoglalom. Nálamnál idősebb, gyakorlottabb és minden tekintetben méltóbb elődeimnek is egy pillanatra megállt a szívverésük, midőn egy Sztankovánszky, egyk Perczel, egy Széchenyi Sándor nyomdokába léptek és “e díszes és nemes tradíciókban gazdag hallgatóság színe elé állva, lendületes szavakkal mondották el prograjnmbeszédjüket; hogyan merjek akkor én években aránylag fiatal, a megyei közéletben járatlan és szónoki gyakorlat híján, Önök elé lépni, hogyan merjek reménységemnek kifejezést adni, hogy bizalommal lesznek személyem , és működésem iránt, honnan vegyem a bátorságot, hogy szives támogatásukat és közreműködésüket kérjem ? Az uj kormányalakulás, a háború és a háború nyomán leszűrt tanulságok, uj eszméket, uj embereket vetettek felszínre, uj lehetőségeknek és irányzatoknak nyitottak utat, — bizalmat előlegezni nem lehet — nem is kérhetem Önöket bizalomra, de igen is kérhetem Önöket — pártkülönbség nélkül — elnézésre, objektivitásra és jóindulatra. Ne érezze, ne szenvedje meg szeretett Vármegyénk, hogy az országban pártviszályok dúlnak, épp úgy, mint imádott hazánkat is mentse meg Isten attól, hogy most a háború alatt visz- szavonás és pártgyülölet színhelye legyen. (Zajos éljenzések.)

Az immár három év óta szakadatlanul dúló háború, mely a világtörténelem legnagyobb méretű és legvéresebb katasztrófájává lett, oly mély sebeket ütött országunk testén, oly pótolhatatlan veszteségeket okozott népiink és fajunk, de különösen a produktiv földműves és ipari munkásság körében, hogy évekre menő megfeszült, kitartó munkára, takarékosságra, sőt nélkülözésre lesz szükségünk, hogy a háború okozta károkat és elértéktelenedést, valamint vérveszteségét pótoljuk ennek az elgyengült országnak. (Úgy van!)

Legfőképpen azonban és fokozott mértékben gondot kell fordítanunk a rokkantak, hadiözvegyek és árvák segélyezésére.

Törvényhozásunk, adminisztrációnk, de társadalmunk is vállvetve versenyezzenek abban, hogy lehetőség szerint ne csak alamizsnával, de hathatós és céltudatos segélyezéssel szárítsák fel azt a tenger könnyet, gyógyítsák azt a végnélküli jajt, róják le hőseink iránt hálájuknak és elismerésüknek azt a mértékét^ amellyel határtalan önfeláldozásuknak tartozunk. És itt tekintetes Törvényhatósági Bizottság elérkeztem ahhoz a tárgyhoz, mely mai székfoglaló beszédem sarkalatos pontját képezi, t. i. a háború tanulságaihoz, melyek szerény véleményem szerint a népjóléti és emberbaráti intézménynek fejlesztésében, úgymint a népjogok kiterjesztésében kulminálnak.

Rövid szavakkal az ország fokozatos demokratizálásában látom legfőbb feladatainkat, (Közbektáltások: Úgy van ! Helyes!) Ez ademokralizálás, valamint a választójog becsületes és megalkuvást nem ismerő kiterjesztése a mai kormány első és fő pro- grammpontja; éltető talajunk, létjogosultságunk az általános egyenlő választójog, melynek keretén belül a korhatár 24 évre leendő leszállítása, a Károly keresztesek szentélyhez kötött választójoga, valamint' a , szavazás titkosságának kiterjesztése van, bizonyos nemzetfentartó kautéláknak figyelembe vételével, tervbe véve. (Lelkes, hosz- szantartó éljenzés.) Ezen választójogi reformmal áll, vagy bukik ez a kormány és ezen reformmal azonosítom én is magamat. (Éljen !) Elképzelhetetlennek tartom azt, hogy vihar és harcedzett fáradhatlan hőseink,x kik elég jók voltak arra, hogy éltükkel és vérükkel, valamint á nélkülözés és szenvedés minden poklával védjék meg ezt a hont, a békekötés után ne legyenek elég jók arra, hogy az ország békés fejlődésében .közreműködjenek. Ha a rendi országgyűlés önként letudott mondani eddig egyedül gyakorolt törvényhozási jogáról, mi ne legyünk képesek a már meglévő és bevált népválasztójogot kiterjeszteni ? Az or- . szágok demokratizálása, az általános vála$Zr tójog olyan postulatumai a mai kornak, melynek elébe állni, melyet feltartóztatni nem lehet: Örüljünk neki, hogy mink vagyunk az a kor és azon kor szülöttei, kik egyetértve és egy akaraton hőn szeretett koronás Királyunkkal megalapozhatjuk a jövendő szabad — és adja az Ég — boldog Magyarországot. (Úgy van !. Éljen ! Éljen !)

Tekintettel arra, hogy a tekintetes Törvényhatósági Bizottság egy részének „homo novus“-ként kell bemutatkoznom, megemlítem pártállásomra vonatkozólag azt, hogy én a 48-as és függetlenségi pártnak kora ifjúságom óta tántorithatlanul és meg- változhatlanul tagja, a jelenlegi kormány feltétlen hive és követője vagyok. (Zugó éljenzés és tapsok.) Fájdalom, Önök között igen számosán vannak ellenkező politikai nézeten, (Közbekiáltás: „De nem sokan lesznek /“) de sajnálkozásomnak csak egy oka van és ez az, hogy oly számos kiváló tehetséget, oly ritka kvalitású embereket kell politikai ellenfeleim között tudnom. Adja a Mindenható, hogy az idő közelebb hozzon minket egymáshoz, adja Isten, hogy a mai kormány el tudja oszlatni azon hazafias és tisztelétreméltó aggályokat, melyek igen tisztelt politikai ellenfeleimnél a választójog kiterjesztése ellen fennforognak. Amit részemről a harmónia fentartására, valamint az ellentétek elsimítására tehetek, nem fogom elmulasztani; minden az enyémmel ellenkező politikai meggyőződést tiszteletben tartva, elnöki tisztemet teljes pártatlansággal, a szólásszabadság feltétlen tiszteletben tartásává szándékozom gyakorolni, de újból felkérem a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, tartsa előbbre vármegyénk békés munkásságát mindenféle pártpolitikai küzdelemnél.

Álljunk össze vállvetve, pártkülönbség nélkül,'Ott és: ahol azt a közérdek és szü- kebb hazánk boldogulása megkívánja.

Intézem ezen felszólítást elsősorban vármegyénk tisztikarához, kik tisztelt barátom, Forster Zoltán alispán ur vezetése alatt és példáját követve az aránytalanul felszaporodott munkát megfogyott létszámmal, szinte emberfeletti energiával, munkabírással és önzetlenséggel, végezték, továbbá a községi jegyzői‘karhoz is, melynek értékes és hazafias közreműködésére' apellálok.

Felkérem végül vármegyénk igen tisztelt lelkészi karát, mint a nép hivatott ve-