Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-29 / 30. szám
f zéreit, hassanak híveiknél oda, hogy a lelki harmónián kivül a kölcsönös megértés és kölcsönös megbecsülés üsse fel tanyáját megyénkben, ami nélkül üdvös együttműködés el sem képzelhető. Van azonban egy panasza vármegyei életünknek — és engedelmet kérek ebben a kérdésben már nem vagyok homo novus — melynek elbírálásában mindnyájan kivétel nélkül egyetértünk s ez vármegyénk, de különösen Szekszárd megyei székhely közlekedési mizériája. Régóta ismerem székhelyünk ezen fel-felujuló sebét, értem és teljes mértékben méltánylom indokolt óhaját, mely egy uj vonatpár ,beállítása mellett a már meglevőhöz elfogadható csatlakozást kíván. Olyan postulatumez, melyért már nem egy befolyásosabb hivatali elődöm, sőt miniszterek is fáradtak, de bár forgalmi nehézségek miatt ez a szerény kívánság is nehezen lesz kivihető, mégis minden igyekezetemmel azon leszek, hogy ezen szinte lehetetlen állapotok szanálást nyerjenek. Kiváló érdeklődéssel fogom továbbá a gemenczi hajóállomás ügyét kisérni és remélem, hogy ezen a téren is lehetséges lesz valamely kedvező megoldást kieszközölni. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Tudom, hogy szerény felszólalásom csak egy dióhéjnyit tartalmazott abból a rengeteg anyagból, melyhez rendes körülmények között állást kellett volna foglalom, ilyen kulturális és közművelődési intézményeink fejlesztése, közutaink karbantartása és még sok más égető kérdés. .De midőn ma nagyobb beruházásokra nem gondolhatunk, kis iparunk és kereskedelmünk ezer bajjal küzd, munkaerőnk meg alig van, midőn ma a már meglevőnek a fen- tartása, a mindennapi életszükséglet megszerzése és a rendesnél is fokozottabb takarékosság a lényeges, akkor fő irányelvem egyes-egyedül csak a munka és a kitartás lehet. (Zajos éljenzés: Úgy van ! Helyes !) Engedjék meg végül nekem, hogy kifejezést adjak azon végtelen örömömnek és büszkeségemnek, miszerint a Gondviselés keze méltónak talált arra, hogy hőn szeretett szülővármegyém élére kerüljek. Hivatalnoki pályám, valamint katonai szolgálatom volt oka annak, hogy a közelmúlt éveknek csak csekély részét tölthettem otthon és részt nem vehettem a megyei közéletében, de hitemre mondom, úgy, amint állandóan éber figyelemmel kisértem közéletünk mindeh fontosabb mozzanatát, amint megszakítás nélkül tartottam fenn a kontaktust szükebb hazámmal, épp oly rajongó' szeretetet őriztem meg szülőföldem és szülővármegyém iránt. Fogadom, hogy minden erőmet, minden igyekezetemet a> vármegye szolgálatának fogom szentelni, gyakorlatlanságommal szemben vas szorgalmat fogok kifejteni, minden jogos kívánság előmozdítására sem fáradtságot, sem utánjárást nem sajnálok és csak arra kérem a tekintetes Törvényhatósági Bizottság összeségét, -ne vonják el tőlem azt a támogatást, - azt a jóindulatot, mely nélkül minden jó szándékom meddő marad. Nehéz megpróbáltatások után komoly időkben apellálok e nenemes vármegye közönségének hazafias érzésére ; hisz pártkülönbség nélkül mindnyájunknak csak egy óhajunk, csak egy szent ideálunk van: az osztatlan * egységes magyar nemzeti állam fentartása és kiépítése. (Szűnni nem akaró éljenzés $s taps.) Az éljenzések lecsillapodása dr. Éri Márton vármegyei főjegyző a vármegye közönsége nevóben^a következő lendületes és minden tekintetben a helyzetnek megfelelő szavakkal üdvözölte az nj főispánt: i \ . . . TGLNAMEGYEI KÖZLÖNY Méltóságos Főispán Ur! Azon valóban megtisztelő feladatnak, hogy ezen ünnepélyes alkalommal Méltóságodat, #mint. vármegyénk főispánját, törvényhatóságom nevében üdvözöljem, igaz örömmel teszek eleget, mert jól eső büszkeséggel tölt el annak tudata, hogy önkormányzatunk szerény egyéniségem utján kíván ezúttal megnyilatkozni. Jóllehet komor és vészteljes fellegekkel terhes történelmi időkben nem annyira szavakra, mind inkább szünet nélküli eredményes munkásságra van szükség, mégis azt hiszem ennek dacára sem térhetek ki a jelen ünnepély és közjogi aktus rövid méltatása elől. Legelőször is a benső hála szavának adok kifejezést alkotmányos királyunk azon tényéért., hogy é vármegye közönségé kívánságának megfelelően nyert a megüresedett főispáni szék betöltést. .1 : .' És mig a királyi kegy irántunk való ezen megnyilatkozása kellemes tanúbizonyságát szolgáltatja annak, hogy a mai nehéz körülmények között is kellő méltatásban részesittetett vármegyénk közönségének a főispáni állás betöltés iránt megnyilvánult óhajtása — addig más részt őszinte és igazi örömet váltott ki belőlünk, mert a diszes főispáni székbe ezúttal is egy vár- gyénkbeli közrebecsülésben és megkülönbözte- tet tiszteletben álló,' főnkéit gondolkozásu családnak szép jövőt Ígérő kiváló tehetségű tagja került. (Zajos éljenzés.) Jól tudom Méltóságos uram, hogy a vár- megye élére állított főispán a mindenkori kormány kiküldött megbízottja s mint ilyen, első sorban az egyetemes államhatalom érdekeit van hivatva szolgálni, de állítom, hogy e mellett határozottan kötelessége még az is, hogy a kormányzása alá bocsájtott vármegye egyes speciális\ különösen gazdasági és kulturális fejlődésére irányuló törekvéseit felkarolja és szivén viselje s ezen fontos érdek minél sikeresebb előmozdítására tehetségének és befolyásának teljes erejével és egész súlyával törekedjék. Ezen állításom igazságát bizonyítja azon foptos ténykörülmény, hogy a főispán esküjét a törvényhatóság színe előtt teszi le. Meg vagyok arról győződve, hogy. Méltóságodnak, kristálytiszta hazafias érzéstől hevülő lelkületű; — az a nemes ambíció, mely. a diszes és nagy körültekintést igénylő főispáni állás vállalására sarkalta; az a nagy és intenzív munkára kéjpesitő hatalmas energia, mely fiatal egyéniségét áthatja; | szülő vármegyéje iránt érzett őseitől öröklött igaz szeretete, melyet kifejezésre juttatni soha sem átallott, szóval énjének ezen kitűnő és értékes kvalitásai kiválóan képessé teszik az előtte álló fontos és komoly feladatoknak mindnyájunkat kielégítő módon történő megoldására. Méltóságos Uram í Ha valaha, úgy ma igazán elmondhatjuk: „megnehezült az idők járása felettünk“. Európát még mindig yérözön boritja. Ádáz ellenségeink nyíltan hangoztatják dicső őseink vérén szerzett ezeréves* szép hazánk feldarabolásának szükségességét; sőt a monarchia másik államának ellenségeinkkel kacérkodó, komoly helyzetünkben mindent, csak igazi hűséget nem tanúsító egyes nemzetiségei ugyancsak országunk megcsonkítására tőre ednek ; itthon a magyar nemzet ezer - éves átka, a széthúzás, mely már annyi bajt és szenvedést hozott a.magyarra, — ismét felütötte fejét s a .hosszan tartó háború elszomoritóan rettenetes rombolást ejtett köz- erköcseinken. Ezen szinte kétségbeejtő helyzetből való sikeres kijutást csak úgy biztosíthatjuk, ha félretéve minden érzékeny kedést és sérelmet, tömörülünk, egységes erővé egyesülünk azon legfőbb cél elérésére, mely ellenségeink teljes letörésére és az égységes magyar nemzeti állam második ezer évének megalapozásához, biztosításához vezet. És a nemzeti újjászületés ezen nagy munkájában Méltóságod fiatal, tettre vágyó egyéni ségére is, habárcsak az ország egy. kisebb ré- széreValó vonatkozásban, — komoly és nehéz, de egyúttal magasztos feladat várés hogy ezen, nemcsak a vármegyére, de az egész nemzetre oly jelentős feladat sikerének elérésére irányuló nemes iftándéka minél gazdagabb eredménnyel járhasson, erre a Mindenható áldását kérem és Méltóságodat törvényhatóságom nevében a leg- szivélyesebben üdvözlöm. Erre a munkapárti bizottsági tagok nevében Kovács Sebestény Endre volt főispán az alábbi minden tekintetben korrekt politikai színezetű kijelentést tette: Méltóságos Főispán fír! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Elnézésüket kérem, hogy a mai beiktató közgyűlésünk alkalmából elhangzott szép és tar*- talmas beszéd után, néhány percre igénybe ve3 szem szives türelmüket, de úgy érzem, kötelességet mulasztanék, hacsak néhány rövid szóval is . nem reflektálnék Főispán ur Öméltóságának bekö-. szöntő beszédjére. Nem szokásom ugyan magamat előtérbe tolni, de úgy hiszem és úgy érzem, hogy mikor most minden előzetes, formaszerinti megbízás nél- / kül, saját elhatározásomból szólalok fel, egyben á Törvényhatósági Bizottság mindazon tagjainak gondolatát, érzelmeit és szándékát is tolmácsolom, akik az országos politika szempontjából, velem egy állásponton vannak. Éppen ezért biztosíthatom a Főispán ur Öméltóságát, hogy vármegyénk közigazgatására és javára irányuló munkálkodásában ami osztatlan támogatásunkra mindenkor számíthat. Viszont, amennyiben az országos politikát érintő kérdésekben fog kelleni a Törvényhatósági Bizottságnak megnyilatkoznia és e tekintetben Öméltósága és a mi álláspontunk között elvi különbség vsn, meggyőződésen alapuló igazunk mellett kitartva az érvek ellen, érveket állítva, nyílt sisakkal, becsületes szándékkal fogjuk megvívni á harcót, nem térve el soha attól a tárgyilagos | hangtól, mely törvényhatósági bizottságunk tárgyalásait évtizedek óta jellemzi éa amelynek fen- tartását, ennek megteremtői, nagy nevű elődeink iránt érzett kegyeletes érzésünk is kötelességünkké teszi. Engedje Isten, hogy Öméltósága hivatalos munkálkodása vármegyénkre és ez által hazánkra, áldást hozó legyen. A főispán erre a bizottsági tagok éljenzésé- í tői kísérve bezárta a közgyűlést, melynek biztató tanulságaképen azt hisszük, nem fogunk csalatkozni azon. reményünkben, hogy gróf Apponyi Rezső főispánsága a közjó érdekében harmonikus együttmunkálásban fogja alkotó munkában egyesíteni vármegyénk minden tehetségét és hazafiságát. x * • A beiktató közgyűlés után a főispán fogadta a küldöttsségeket. Elősször a kath. papok dr. Fent, Ferenc apátplébános vezetése alatt -járuitak a főspán elé. Ä tolnai református egyházkerület és a szekszárdi ref. egyházközség Kátay Endre esperes, a tolna—somogymegyei ágostai hitvallású egyházkerület Horváth Sándor esperes, a szekszárdi izraelita hitközség dr. Rubinstein Mátyás főrabbi, a Szekszárdon időző katonaság Hamza őrnagy, a vármegyei tu/tikar Forster Zoltán alispán, a szekszárdi törvényszék és járásbíróság dr. Pesthy Pál, a kir. pénzügyigazgatóság, adóhivatal és számvevőség Major Lajos kir taná esős, a kir. ügyé^ség dr. Kozacsek József, Szekszárd rt. város tisztikara dr. Szentkirályi Mihály polgármester, az államépitészeti hivatal Tóth Hen- rik műszaki tanácsos, a Máv. osztálymérnökség és állomásfőnökség Hock István .állomásfőnök, a főgimnázium tanári kara Wigand János főigazgató, a kir. tanfelügyelőség Padányi Andor, a polgári fiúiskola Holub I János igazgató, a polgári leányiskola Kovácsáé Nagy Lujza igazgató, a posta és távírda tisztikara Horváth Antal felügyelő, a' vármegyei községi és körjegyzők egyesülete Purth Adolf, az. alapítványi hivatal Hoffmann Sándor erdőfelügyelő, a szekszárdi rk. hitközségés tantestület, továbbá a rk. ovoda- egyesület dr. Fent Ferenc, a tolnamegyei gazdasági egyesület Sztankovánszky János kamarás,' a tolnamegyei közművelődési egyesület, továbbá a Vöröskereszt egyesület Forster Zoltán alispán, a szekszárdi kaszinó dr. Kramolin Gyula igazgató, a szekszárdi nőegylet Sass Istvánná és Kovácsné Nagy Lujza, a selyemtenyésztési felügyelőség Koródy József és végül az általános ipartestület dr. Zsigmond - Ferenc' városi főjegyző' vezetésével. A főispán a küldöttségeket leöreszkedő szívességgel fogadta és mindegyiknek felelt és biz- tositotta jóindulatáról. Távirataink. % A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, julius 27. Keleti hadszíntér : Mackensen vezéptábornagy hadcsoportja: A helyzet változatlan. József főherceg vezérezredes hadseregarcvonala: A felső Susytánól kifejlődött uj harcokban Soveja és Negrilesti községek az ellenség kezére kerültek. Az Erdős Kárpátokban az orosz arcvonal most már a Tatár-szorostól lefelé egészen Kirlibaba vidékéig megingott. Honvódezredek az ellenséget keresztül vetették a Capulon. Köves vezérezredes osztrák, magyar és németshaderői a hegység folyóvizeinek felső folyása mehtén-északkeleti irányban nyomulnak előre. —-Linót bajor herceg vezértábornagy hadsereg arcvonala : Böhm-Ermalli vezérezredes hadcsoportjának támadó mozdulata
