Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-28 / 22. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1916 május 28. személyek érnek. Örömmel konstatáljuk, hogy * dunántúli érdekek a fenti jelölésekben tárgyi ér* dekek szempontjából is a lehető legkielégi többek. e. I. % A «Pécsi Napló» a következőket úja: — Jelölés a Pénzintézeti Központ igaz* gatói állására. Amint már jeleztük, most meg­erősíti a „Magyar Pénzügy“ is, hírül hozva, hogy a Pénzintézetek Országos Egyesülése a most fel­állítandó Országos Pénzintézeti Központ egyik igazgatói állására Leopold Kornél drt, a Tolna­megyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatóját jelölte. Ezen országos jellegű egyesülés Leopold Kornél dr. jelölésével annak a pénzintézeti világ­ban való kiváló, gazdag eredményeket felmutató tevékenységét ismerte el, melyet megosztott a közéleti és publicisztikai téren való minden el­ismerésre való működésével. Leopold Kornél dr. jelölése esen fontos pozícióra nagyszáma pécsi barátait is meg fogja örvendeztetni. A «Somogy vármegye» a következőket irja : — A Pénzintézeti Központ vidéki igaz­gatósági tagsága. Mint a „Magyar Pénzügy" jelenti, a magyar pénzintézetek országos egyesü­lése Leopold Kornél drt, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatóját jelölte a Dunántúl részéről a Pénzintézeti Központban betöltendő igazgatósági tagsági helyre. I^eopold Kornél neve igen előnyösen hangzik, a pénzügyi világban nagy tekintélynek és tiszteletnek örvend, Éhen vesznek el dllotnlnk ? Az őszi kukorica-sár elrendelése óta szám­talanszor tettük szóvá, hogy minő beláthatatlan veszedelmek származnak speciálisan Szekszárd város lakosságára a kukoricahiányból. Most már kezdenek nagyon is beláthatókká valósulni a sej­tett veszedelmek. Minős kukorica, mert a Hadi­termény R. T. a rosszul foganatosított rekvirá- lás alapján elvitte azt a keveset is, ami termett. Köztudomású pedig, hogy a szekszárdiak kukorica termelése még boldog világban sem fe­dezte a városi szükségletet. A környékbeli fal­vak teiméséből tekintélyes mennyiség került a háború előtt Szekszárdon piacra a helyi fogyasz­tás céljára. Az idén azonban a szabad vásárlást mi­hamar lezárták s a kukoricára szoruló lakosság­nak bizony csak kis része volt abban a helyzet­ben, hogy egész évi szükségletét biztosítsa. A a nagyobb rész, akik saját élelmezésükre 1—2 sertést hizlalnának, akik a nehéz megélhetési vi­szonyok leküzdése érdekében egy néhány pár baromfit tartanának, akik egy-két tehénnel ve­sződnének, egy-két falka libát hizlalnának, egy­két pár lóval fuvarozgatnának, azok bizony nem voltak képesek előre biztosítani egész évi szük­ségletüket. Ezek aztán most tehetetlenül, segítség nélkül kénytelenek nézni, hogy mint pusztulnak el állataik éhen. Még ha termett is nekik kukoricájuk. Mert azok a jó urak, akik Összeírták a rekvirálás al­kalmával a beszolgáltatandó kukorica-mennyisé­get, nem sokat méregették, nézegették, hanem ki­rótták a beszolgáltatandó porciót, nem törődve sokszor még a kisgazda saját házi szükségleté­vel sem. Tudunk esetet, aki a büntetés Jelkerü- lése végett mástól vett dugva kukoricát, hogy beszolgáltathassa azt a porciót, amit a rekvirá- Iáékor mint fölösleget vettek fel nála. Ha már most a termelő kisgazda saját szük­ségletével sem törődtek, hogyan vetettek volna számot a helyi közfogyasztással I ? És ezt a rek- virálási hibát nem reparálta senki. — Az itteni szükséglet elől a tengerit elszállították s most jobb sorsra érdemes állataink éhkoppon tengőd­hetnek. Ez azonban igy nem maradhat tovább, itt sürgős segítségre van szükség. Mint értesülünk, vármegyénk főispánja már érdeklődik e főben járó baj orvoslása iránt s nyilván annsk köszönhető, hogy a földművelés­ügyi miniszter rendeletileg felhatalmazta a vár­megyét, hogy a helyi szükséglet számára azon vármegyékben, hol a zárlat már feloldatott, vá­sárolhasson tengerit. Ez azonban még nem ele­gendő és legfőképen eredményében csak lassan ható segítés. Itt pedig gyors, azonnali segítésre van szükség. Elsősorban is a Haditermény R. T. által még netán el nem szállított kukoricát kell fel­oldani s azután arra való számítással, hogy a vármegye nem egy községében talán az időköz­ben változott szükségleti viszonyok folytán feles­legessé vált kukorica lehet egyes termelőknél, meg talán a rekvirálás alul elvont készlete^ is lehetnek, miket most eladni sem mernek: az egész vármegye területén szabaddá kell tenni a tengeri készleteket, hogy azok a megyebeli fogyasztásra minden akadály nélkül szabadon forgalomba hozhatók legyenek. Ez talán bizonyos időre segíteni fog. A szekszárdi állattartó kisgazdák pedig, valamint miodazok, akiknek háziállattartásra kukoricára szükségük van, szervezkedjenek és ne szűnje­nek meg minél hatékonyabban szorgalmazni, hogy a vármegye tengeri vásárlásából is mi­előbb lehessen valami. Talán valamelyik pénz­intézet, vagy talán a Népbank financirozna egy ilyen alkalmi szövetkezést, kukorica vásárlás céljára. Ugyancsak fontos kivánalom e mellett, hogy a Korpa Központnak tisztelt fővárosi intézmény a helyi korpa szükséglet ellátását is kevesebb körülményességgel, de nagyobb eredménnyel tegye lehetővé. Mert bizony nehéz állatainknak bema­gyarázni, hogy a helyi malomban állítanak ugyan elő korpát, dehát ahhoz nyúlni nem szabad a helyi fogyasztásnak, hanem először városházát, megyeházát kell járni, írásokat elkövetni Buda­pestre és visssa s majd csak azután a Korpa Központ utalványoz valamit. Most, mikor az állataink élelmezésével ilyen sok bajunk van, nem győzünk eléggé örülni an nak, hogy a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankra ruházta a város és vármegye a kenyérellátást. Csak sajnálni lehet, hogy a Hitelbank korpáját is nem biztosíthattuk a helyi fogyasztásnak, úgy az^ is, hogy a helyi kukorica szükségletet is nem lehetett ily módon biztosítani. Ma úgy állunk, hogy a marháinknak ha­marább vethetünk egy marék lisztet, mint korpát s állatainkat könnyebben detektálhatnánk csu­szával, gombóccal, mint kukoricával. A hatóságoktól kell kérnünk és remény- lenünk, hogy állatainkat megmentik az éhen- pusstulástól. ©. 1. KÜLÖNFÉLÉK. — Újabb kitüntetés. Nagy Viktor köz­ségi tanitó, zászlóalj segédtiszt, aki már a I. o. ezüst vitézségi éremmel ki lett tüntetve, újabban bronzérmet nyert vitézségi szalaggal. Az olasz harctéren küzd már 7 hónapja. — Katonai kinevezés. A király Nagy Barnabás kadettőrmestert, Nagy István nyugal­mazott főszolgabíró fiát tüzérhadnaggyá nevezte ki. Váss István szekszárdi hadapródjelölt had­apróddá neveztetett ki. — Érettségi biztos Bonyhidon. A vallás- és közoktatásügyi m. Jcir. minisztérium a bony­hádi ág. hitv. evangélikus főgimnáziumba a folyó évre érettségi vizsgabiztosul Reichenheller Kál­mán dr. budapesti főreáliskolai tanárt küldte ki. — Nyugtázás. Páskuj Antal gyógyszerész a paksi önkéntes Tűzoltó Testületnek 1 koronát küldött. Az adományt a testület nevében nyug­tázza Schwertl Nándor parancsnok-helyettes. — Tiszteletbeli tagok. A „Tamási járási jegyzőegyesület“ folyó hó 18-án Reisner Béla kónyii és Szabó Zoltán koppányszántói nyugal­mazott jegyzőket az egyesület körül szerzett ér­demeik elismeréséül tiszteletbeli tagokul válasz­totta meg. — Hivatal átadások és elfoglalások. Szévald Oszkár vármegyei II. főjegyző, újonnan megválasztott dombóvári járási főszolgabíró a folyó hó 22-én adta át hivatalát Becht Ödön dr.-nak és 25-én vette át a dombóvári főszolga­bírói hivatal vezetését. — Dr. Szabó Elemér bonyhádi saolgabiró is elfoglalta hivatalát. — Wigand János ünneplése. Május hó 22 én a szekszárdi állami főgimnázium falai kö­zött csendes ünnepléssel ülte meg a főgimnázium tanári kara és ifjúsága közszeretetben álló igaz­gatójuknak, Wigand Jánosnak 35 éves tanári jubileumát. Bármennyire az iskola falain belül történt is a jubilálás, az ifjúság nevelésében el­töltött olyan munkás és eredményekkel teljes 35 esztendő, mint amire Wigand János igazgató tekinthet vissza, a legnagyobb mértékben a köz elé kívánkozik és a jubilálók közié, úgy érezzük, oda kell állani nekünk is, kik a szekszárdi fő­gimnázium 20 év előtti megnyitásánál is jelen voltunk s azóta szemlélhetjük azt a nemzeti munkát, amit főgimnáziumunk kiváló igazgató­jának vezetése alatt fennállása óta végez. Az is­kolai ünneplésben az ifjúság és a tanári kar vett résit, azzal is maradandó emléket állitván az Unnepeltnek, hogy az első érettségit tett ifjak alapítványát az ifjúság ex alkalomra rendezett gyűjtésével 1000 koronára felnövelvén, azon hadi kölcsönt jegyzett és azt « Wigand János alapít­vány »’ay* ajánlották fel, mely alapítvány kama­tait a háborúban elárvult jó előmeneteld tanulók kapják majd. — A jubiláns ünneplésére este a Kaszinóban társasvacsora volt. — Eltitkolt gabonakészletek. Szekszárdon 338 métermázsa búzát és lisztet, Decsen 34 mm. búzát, Ocsényben 281 mmázsa gabonát, lisztet és tengerit, Mözsön 75 mmázsa különféle gabo­nát, Simonmajoroo 175 métermázsa gabonát, Sió- agárdon 83 mm. gabonát és lisztet foglaltak le. — Az 18(6—1897-ben születettek be- hirása. A Kültigy Hadügy közli: nA- legutóbbi bemutató szemléknél alkalmasnak talált löbü 1897. évben született népfölkelőköteleseknek tény­leges szolgálatra való behívása az aratási időszak befejezte előtt nem várható. A szemlék csak azt a célt szolgálják, hogy a hadsereg számára úgy most, mint a jövőben is kellő számú pótlás álljon rendelkezésre.“ — A negyedik hadikölcsön. Május 23-ával lezáródott a negyedik hadikölcsön jegyzési határ­ideje. Ha vannak is városunkban és megyénkben, akik lapultak és hallgatlak közismert vagyo- nosságuk mellett is a jegyzési idő alatt, (legyen osztályrészük a közmegvetés), de általánosságban nem kell szégyenlenünk magunkat a negyedik hadikölcsön eredménye miatt. — Városunkban a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank 3 millió 927,800 K, a Szekszárdi Takarékpénztár 2.004,050 K, a Szekszárdi Népbanknál a vezetőség buzgól- kodása folytán 380,500 korona jegyeztetett. —- A Paksi Takarékpénztár bűnügye. A vagyonbukott Paksi Takarékpénztár bünpöré- ben a tárgyalás befejezést nyert, csütörtökre a vád- és védbeszédek és replikák is véget értek. Az ítéletet ma, szombaton délben hirdették ki. — Alap9zabályjóráhagyás. A földmivelós- Ugyi miniszter a Pakson alakult „Paks és vidéke félvér tájfajta lótenyésztés“ egyesület alapszabá­lyait jóváhagyta. — Névmagyarosítás. Kohn Márk háta- széki illetőségű budapesti lakos saját, valamint Katalin és Ilona nevű kiskorú gyermekei családi nevének „Márkus“ névre kért átváltoztatását a belügyminiszter megengedte. — Papi értekezlet Kányán. Az értényi esperesi kerület papsága május 23-án tartotta tavaszi koronáját Kányán Magyar Zsigmond kop­pányszántói esperes elnöklete alatt. A kerület papsága köszönetét fejezte ki Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspöknek a papi nyugdíj felemelé­séért. Jegyzőkönyvi kivonatban búcsúzott el Szé­vald Móric nyug. tamási főszolgabírótól és üdvö­zölte Söröss József személyében az uj főszolga­bírót. Felkérte az egyházmegyei hatóságot, hogy a napokban rekvirált és maximált repceolaj egy része a templomok öröklámpa olajának biztosí­tása végett kormányrendelet utján az egyházme­gyei hatóságok rendelkezésére bocsáttassák, mert a mai uzsora árak mellett a szegény templomok öröklámpa olajhoz, sőt még az olajat pótló anya­gokhoz sem juthatnak. ß — A DKÉ jnbllárig közgyűlése. A Dunán-, túli Közművelődési Egyesület vasárnap ünnepelte meg Veszprémben alapításának negyedszázados évfordulóját. A fellobogózott városi színházban volt a jubiláns közgyűlés. Hornig Károly bíboros- püspök megnyitóbeszéde után Rákosi Jenő elnök üdvözölte Apponyi Albert grófot, Berzeviczyt, a kormány képviselőit. Fodor Oszkár dr. főtitkár beszámolója után a Beserédy Viktor halálával megüresedett alelnöki állásra egyhangúlag óváry Ferencet választották meg. Ezután Berzeviczy Albert tartott felolvasást a Dunántúl kulturális hagyományairól, majd Apponyi Albert mondott nagyhatású beszédet szövetségeseinkről és a nem­zeti kultúráról. így szólt a többi közt: — Tanuljunk mindenkitől. Hogy a német kultúra a legerősebb, ez oly tény, amely követ­kezik a geográfiai fekvésből, a természetszerű gazdasági összeköttetésekből, amelyek arra utal- nak, hogy németül tudjunk. Ezt nem is tartom bajnak, baj csak akkor volna, hogy ha a nem­zeti élet bármely ágának megnyilvánulásában ki- szorítaná a magyar nemzeti kultúrát. Ilyen ve­szély pedig a közjogi összeköttetés folytán, amely­ben Ausztriával vagyunk, igenis származik, a Németországgal való szövetségből egyáltalán nem származik. A szövetség nem kényszeríthet minket arra, hogy idegen kultúrái befolyások tekinteté­ben egyoldalúak legyünk. Amikor mi arra törek­szünk, hogy a magyar nemzet minden gyermeke a magyar nyelv hozzáférhetővé tétele által kul­turális emelkedésével egyúttal a magyar kultúra

Next

/
Thumbnails
Contents