Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-28 / 22. szám

i- V ■ I XllD. Moivnm. 22. szóm. Szemzőm, 1916. május 28. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Béke-hírek. Katonai körökben erősen tartja magát a hir, hogy a ránkkövetkező két hónap meghozza a mindnyájunk által hőn óhaj­tott békét. Ez a hir némi támpontot nyer azon, a Wolí-ügynökség által közzétett jelentésben, mely szerint a washingtoni képviselőház tengerészeti bizottsága egy­hangúlag elfogadta Hensley képviselő ha­tározati javaslatát, amely felhatalmazza az elnököt, hogy az európai háború befeje­zése végett a földkerekség államait érte­kezletre hívja meg, amely azután döntő- biróságot vagy valamely más testületet lé­tesítene a nemzetek között fölmerült ösz- szes vitás kérdések elintézésére. A tenge­részeti bizottság erre a célra 200.000 dol­lárt szavazott meg. Ugyancsak távirati értesítés szerint Alfonz spanyol király s .a római pápa is azon fáradozik, hogy a küzdő ellenfelek között fegyverszünetet hozzon létre, mely alatt a béketárgyalások megkezdőthetnének. Mondanunk sem kell, hogy a köz­ponti hatalmaknál meg van a készség a békekötésre, hisz maga a német birodalmi kancellár körvonalozta először a béke fel­tételeit. Azonban nem zárkózhatunk el azon feltevésünk elől, hogy a békekötés elé majd­nem elhariíhatlan akadályok gördülnek. — Nem hiszem, hogy akár Németország,/.kár monarchiánk olyan könnyen lemondana az általuk elfoglalva tartott országrészekről. Hisz Belgium, Orosz-Lengyelország, Fran­ciaország jelentékeny része, Szerbia és Montenegró hadaink által van megszállva s azt Valami könnyen vissza nem adhat­juk ; ellenfeleink pedig szívósan ragasz­kodnak úgy Belgium, mint Szerbia visz- szaállitásához. Azután ott van a hadisarc kérdése. Ezt sem lehet valami könnyű szerrel meg­oldani. De hát bizzunk benne, hogy ezen óriási nehézségek dacára mégis sikerülni fog valamiféle békét létrehozni, mert hisz a háború borzalmai immár elviselhetle- nekké válnak. Óriási vagyon pusztult el, a népes­ség milliói szenvedtek hősi halált s az emberek a megélhetés nehézségeivel küz­denek. Ha még az angol kormány élén nem nagyzolna a háború kezdeményezője: a gőgös Asquit s a francia köztársaság út­nak bocsátaná az elbizakodott elnökét, tán sikerrel lehetne a béketárgyalásokat meg­kezdeni, de mig ezek a ,vad emberek áll­nak a kormányzat élén, addig vajmi ke­vés kilátás van a békére. Olaszországot azért nem emlitettem, mert az közel van hozzá, hogy letörjék a szarva s hitszegésének jutalmát, csúfos ve­reség alakjában elvegye. Az olasz harc­térről érkezett legutóbbi tudósítás ugyanis a következőket adja hírül: „További elő­nyomulásunk a Campomolon-erődtől keletre. A foglyok száma: több mint 26.000, a zsákmány több száz ágyú és gépfegyver, köz­tük 12 drb. 28 centiméteres. Benyomultunk Roncegnoba. Az Armenterra hegyháton birtokunkba vettük a Sasso Altot. A Col Santoról elűztük az ellenséget. Regülőink a Verona-Udine vasútvonal két pályaudva­rát bombázták.“ Vitéz seregeink, minőén valószínűség szerint, nem sokára arra fogják Olasz­országot kényszeríteni, hogy békéért kö­nyörögjön. De az áruló, a hitszegő számára — nincs bocsánat. Boda Vilmos. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, május 26. Orosz és délkeleti hadszíntér: Változatlan. Olasz hadszíntér: A Sngana-szakaszon csapataink meghódították a Civaront (Bnrgentől délkeletre) és megmászták az Elfer csúcsot (Cima Undici). Az Asiagótól északra fekvő területen a gráci hadtest egyes részei nj, nagy sikereket vív­tak ki. A menekülő ellenség a leghevesebb tü­zérségi tüzelésünkben nagy, véres veszteségeket szenvedett és 2500 fogoly, közte egy ezredes és ‘ 20 törzstiszt maradt a kezeink között. Ezenkivül 4 löveget, 4 gépfegyvert, 300 kerékpárt és sok egyéb badiszert zsákmányoltunk. — Arsieróiól északra az olaszokat előbb elűztük a Barcarolá- • tói nyugatra fekvő állásaikból. Azután csapataink 7 órás harcban megtisztították tőlük a Monte Cimonetól északra fekvő erdőségeket és meg­szállották e hegyhát csúcsát. — A felső Posina- völgyben elfoglaltuk Bettalet. Szárazföldi repü­lőink bombákat dobtak Peri, Schio, Thienno és Vicenza pályaudvaraira, tengerészeti repülőink pe­dig Grado belső kikötőjét és a repülőcsarnokot bombázták. Éjjel egy ellenséges léghajó számos bombát dobott le Triesztre, de senkisem sérült meg és kár sem esett. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Események a tengeren. Budapest, május 26. Egyik bnvárbajónk májas bó 23-án- reggel eredményesen vette tűz alá az Elba-szigetén Porto Ferraioban levő kiváló fontosságú kohókat. A tüzelést egy parti üteg eredménytelenülyiszonosta. Ezt követőleg a buvárhajó elsülyesztette a „Washington“ nevű olasz gőzöst. Flottaparancsnokság. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, május 26. A nagyfőhadiazállás jelenti. Nyugati had­színtér : A Maastól balra turkok kéz gránát tá­madását a 304-es magaslattól nyugatra vissza­vertük. A Maas keleti partján sikeresen folytat­tuk támadásainkat. Állásainkat a kőbányától nyu­gatra kiszélesítettük. A Tbiaumont-szakadékot át­léptük és az ellenséget Douaumont-erődtől délre tovább vetettük visssa. Ezekben a harcokban újabb 600 foglyot ejtettünk és 12 géppuskát zsákmányoltunk. Loivre vidékén Rheimstől észak­nyugatra a franciák eredménytelen gáztámadást intéztek. A május 21-iki napijeleutésben említett, Chateau Salinstől délre lelőtt ellenséges repülő­gép az ötödik, amelyet Vindgens hadnagy légi harcban harcképtelenné tett. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 72 évre 6 K, 1I* évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. Keleti és balkáni hadszíntér : Lényeges esemény nem történt. A legfelsőbb hadvezetőség. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, május 26. A főhadiszállás közli: Irak-front: Nincs változás. — Kaukázus-front: Felderitőosztagok csatározásai a front különböző szakaszán. 24-én reggel két ellenséges repülőgép Szmirna lakott negyede felett 16 bombát dobott le, minek kö­vetkeztében néhány ház elpnsztult, három nő és egy gyermek megsebesült és három férfi meghalt. A többi frontról nincs fontosabb jelenteni való. Dunántúl képviselete a Pénzintézeti Központban. Az egész ország pénzügyi élete a legnagyobb érdeklődéssel tekint az országos közgazdaságunk fő irányítására hivatott Pénzintézeti Központ junius 1-én végbemenő megalakulása elé. Bármily élénk politikai szenvedelmeket váltott is ki a parlamentben annak idején a kormánynak a Pénzintézeti Központ felállítására vonatkozó javaslata, abban minden párthoz tartozók tisztá­ban voltak, hogy a politika-mentes Pénzintézeti Központ-nak elsőrendű hivatás jut a háború alatti, még inkább a háború utáni -pénz- és hitel- üzleti életünk fejlődőképes irányítására. Mint köztndomásu, az ország pénzintézetei­nek numerikus és pouderikus szempontból nagyobb fele a Széli Kálmán, majd most Lukács László elnöklete alatt álló Pénzintézetek Országos Egye­sülésében, másik kisebb, de el nem vitathatólag agilis része a Pénzintézetek Országos Szövetsé­gében tömörült. A két érdektársulás között alig található érdemi’, tárgyi ütközés és a fúzió Széli Kálmán halála után jóformán a Szövetség részé­ről támasztott túlzott személyi ambíciók ki nem elégitésén feneklett még.'— Épen ezért nagyobb jelentőséget alig szabad tulajdonítani annak, hogy az Egyesüléssel szemben a Szövetség is állít je­lölteket a Pénzintézeti Központ vezetőségébe. Vitán fölül áll ugyanis, hogy a Pénzintézeti Központ vezetésében nem egyes bankdirektorok kielégithetlen aspirációinak, hanem az ország egyes közgazdasági területi érdek megosztásai szempontjából az egyes földrajzi részek -gazdasági érdekeinek kell a megfelelő, szaktekintéllyel biró és érvényesülésre képes képviseltetést biztositani. Ebből a szempontból a Dnnántulnak igen szeren­csés helyzete van, mert bár a Szövetség termé­szetszerűleg a külön jelölt állítástól itt sem tekin­tett el, mégis úgy áll a helyzet, hogy a dunán­túli pénzintézeteknek legalább 4/s része a Pénz­intézetek Országos Egyesülés jelöltjeiben látja azt a teljes biztosítékot, melyre érdekeinek a Pénzintézeti Központ működésében való kép- viseltetésére szüksége van. Mint már múlt számunkban is megemlékez­tünk, az igazgatósági tagságra dr. Leopold Kor­nél, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank illusz­tris vezérigazgatója jelöltetett. De uem kevésbbé szerencsések az Országos Egyesülésnek a dunán­túli pénzintézetek sorából a Pénzintézeti Köz­pont választmányába történt jelölései. Ezek a jelölések a következők: Fehérvári Hüber Ká­roly, a Febérmegyei Takarékpénztár vezérigaz­gatója; gróf Somsich Gyula a Dunántúli Agrár- bank, Szabó Ernő a Szombathelyi Általános Ta­karékpénztár elnöke, és Tedesko Viktor a Pécs— Baranyai központi Takarékpénztár vezérigazgatója. Ezen jelölések népszerűségét a legjobban mutatják azok a kommentárok, melyeken a du­nántúli vezető lapok arról megemlékeznek. #A Pénzintézeti Központ vezetőségének mi kénti összetétele lehet egyes bankok személy? versengése, de tárgyi szempontból szerintünk 1 személyi rész csak annyiban fontos, amennyit a Hátralékos előfizetőinkéit tisztelettel kérjük a hátralékos ősszeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents