Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-20 / 8. szám
8. szám. XLIU. évfolyam. szeKszárd, 1916. február ZO. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj lstván-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ‘/a évre 6 K, *'j évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit /sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. IMIM) pénzintézetünk. 3 A Szekszárdi Takarékpénztár igazga- I tóságának a folyó évi február 27-én meg- j tartandó közgyűlés elé terjesztendő jelen- I tésének bevezető része a következő f Az előző évben előterjesztett jelentésünk kapcsán kifejezett ama reményünk, hogy a nagy pusztulást, gyászt és nyomort okozó háború minden borzalmával együtt mielőbb megszűnjék — fájdalom — nem teljesült. Hadseregünk teljesítőképessége a hozzá fűzött legvérmesebb reményeinket is magasan túlszárnyalja és páratlanul álló vitézsége az egész világot bámulatba ejti. Az összes harctereken győzelmet győzelemre halmoz. A mérhetlen áldozatokat követelő világháborúnak, reánk nézve szerencsés kimenetele iránt, most már kételyeink nem lehetnek. Elismeréssel és megnyugtató érzéssel emlékezünk meg a hadviselés anyagi szűk-, j ségleteinek fedezésével járó óriási feladatok megoldásáról. Az ellátásra szükséges nyersanyag termelése, valamint ennek ipari feldolgozása nagy méretekben folyik. Az ösz- szes arra hivatott tényezők vállvetett, lankadatlan munkájának és a hazáért mindenét áldozni kész nemzetünk végtelen lelkesedésének köszönhető úgy ez, mint a hadikölcsönök jegyzésének káprázatosán fényes sikere is. Az eddig kibocsátott hadi- kölcsönkötvényekre történt jegyzések 4300 millió koronát értek el. A háború megtanít bennünket akadályok leküzdésére, szorgalmas, céltudatos, állandóan nagy munka'kifejtésére és emellett életszükségleteink mérséklésére. Ha mindezen nagyértékü tanulságokat megtartjuk és követjük, nyugodtan várhatjuk közgazdaságunk jövő alakulásait. A lefolyt 1915 évi 69-ik üzletévünkre vonatkozó jelentésünket következőkben van szerencsénk előterjeszteni: A pénzpiac, csak napokig tartó kivételtől eltekintve, állandóan kedvező volt. Az Osztrák-Magyar Bank ennek következtében rátáját 1915 április 12-én 5 százalékra leszállította; ezen kamatláb mai napig is érvényben van. A háború teremtette bizonytalan helyzet miatt a hitelezés némely üzletága alig volt művelhető és ezért a váltó, jelzálog és kezességi kötelezvényekre kihelyezett követeléseink visszaesést mutatnak; jól fedezett folyószámla kihelyezéseink, előleg és törlesztéses kölcsön állományunk tetemes szaporulatot tüntetnek fel. Összkihe- lyezéseink végeredményükben 223,949 korona 42 fillérre emelkedtek. A jelentkező fogyasztás könnyed ellátásának biztosítására, úgy terményekből, mint iparcikkekből, normális időkben, nagy tartalék készletek halmozódnák fel termelőknél és kereskedőknél. A most dúlu háború alatt mindezen készletek, anélkül, hogy megfelelő pótlásuk lehetséges volna, a fogyasztókhoz jutottak. Úgy ez, valamint a hadsereg szükségleteire végrehajtott sok rendbeli requirálás nagy pénzösszegeket hozott forgalomba, ami egyrészt, kölcsönöknek a szokottnál nagyobbmérvü visszafizetését, másrészt a betétek tetemes emelkedését okozta. A II. és III. hadikölcsönre 4 millió 250 ezer koronát, a múlt évben kimutatott 1 millió 371 ezer koronával együtt 5 millió 621 ezer korona jegyzést gyűjtöttünk és ennek kifizetésére ez évben 2 millió 920 ezer korona betétet folyósítottunk ügyfeleinknek anélkül, hogy akár a moratórium rendelet idevágó korlátozásait, akár egyéb, a folyósítást gátló megszorításokat alkalmaztuk volna. Mindezek dacára betét- állományunk 924,682 korona 62 fillérrel szaporodott. A moratóriumi rendelet, vidékünknek rósz bortermése, valamint azon körülmény, hogy sok adósunk hadban van, okozták, hogy több tartozás rendezése maradt el és igy a kamathátralékok szaporodtak. Kihelyezéseink egyébként jók és ezért is mellőzhettük egyelőre a kényszer behajtást. Adósainkkal szemben mindenkor nagy kíméletet tanúsítottunk és csak akkor vesz- szük a bíróság oltalmát igénybe, ha érdekeinket veszélyeztetve látjuk. Értékpapírtárcánk terhére a múlt évben vásárolt 200,000 koronán felül ez évben 450,000 korona névértékű hadiköl- csönkötvényt jegyeztünk. — Hogy a.mérlegbe állított értékpapírok tétele kedvezőtlen alakulás esetére is reális legyen, a tőzsdei magánforgalomban érvényes árfolyamoknál jóval alacsonyabbakat alkalmaztunk. Paksi fiókunk agilis tevékenységével figyelemre méltó eredményeket mutat fel. Decsi és bátai érdekképviseleteink forgalma — a rendkívüli időket tekintve — megfelelő. A falusi árdrágítók. A vármegyei hatóság figyelmébe. — Már több egy hetinél, hogy a parlamentben kiterítve fekszik a szegény fogyasztó közönség, honatyák járnak betegágya körül és tetemre hívják a kibírhatatlan drágaságok okozóit, kiknek fékezetten kapzsisága és uzsoráskodása megélhetési viszonyainkon oly sok sebet ütött már a háború folyamán. Hogy a helyzet enyhüléséhez mennyiben járulnak majd hozzá ezek a nem mindig épüle tes, egymást skalpoló viták, melyekben kutyabőrös régi és csak nyulbőrös újabb magyarok szedik egymás fejéről a keresztvizet, — ha nincs is rajtuk — a következmények mutatják meg. Addig is azonban a helyi hatóságoknak, különösen a megyei önkormányzatoknak beavatkozásától várhatunk a legtöbb eredményt, mint az eddigi tapasztalatok is igazolják, mert a helyi közigazgatási hatóságok a nagyobb bajok forrásai gyanánt jelentkező körülményeket apróbb közigazgatási apparátusaikkal csirájukban megakadályozhatják. Közigazgatási hatóságaink figyelmét bizonyára nem kerülték ki a meg nem engedett árdrágítás azon formái, hogy a háborús helyzetet kihasználva igen sokan, ipar-engedély kérése és adózás nélkül falvaikban, sőt a szomszédos falvak ban is összevásárolják a főbb élelmi cikkeket, s azokat nagyobb városokban, leginkább Budapesten nagy nyereségre eladják. Kétszeresen káros ez az üzérkedés, mert elvonják az élelmiszert innen mitőlünk, s igy mesterséges árdrágulást okoznak itt a vidéken, másrészt meg Budapesten is megrendszabályozatlanul házalnak az élelmi cikkekkel, amiket természetesen mind „megrendelésre, jó ismerősnek, egy bizonyos helyre“ szállítanak jó borsos árban. Az ilyen üzelmek gombamódra megszaporodtak. A vonatok tele vannak ilyen kis üzérekkel. Felhívjuk közigazgatási hatóságaink figyelmét, hogy úgy az árdrágitási rendeletek, mint az ipartörvény által nyújtott módokat vegyék alkalmazásba e kis piócák ellen és a^ legszigorúbban, rendszeresen keresztül vitt hivatalos akcióval irtsák ezeket a féreg-képződményeket, — akik ép úgy szívják a szegény fogyasztók vérét, mint a katonáinkon élősködő férgek a lövész, árokban. Hiszen ma holnap oda fajulnak ezek az állapotok, hogy senki asszonynép munkába nem áll, eddigi szokott foglalkozását, a földmunkát és napszám munkát meg nem teszi, hanem ahelyett felcsap utazó kofának. Összevásárolnak baromfit, tojást, vajat, tejfelt, hagymát stb., a mindennapi éléshez legszükségesebb cikkeket az utcájukban, a falujukban, a szomszéd falvakban, nagy bugyorba kötik fejkosaraikban és utaznak vele Budapestre. Nem szórványos jelenség ez ma már, ha nem általános szokás és foglalkozás, s hogy mily nagy a jelentőségük, nemcsak a vidéki helyi élelmezési mizériákban nyilvánul, de fogalmat alkothatunk felőle abból, hogy egy-egy fejkosaras utazó kofa egy-egy felránduláskor 5—600 korona értékű élelmicikket visz fel és pedig he- tenkint kétszer-háromszor is a fővárosba. És teszi ezt úgy, hogy iparengedélyt sem váltott, kereskedői foglalkozása után községnek, megyének, államnak nem is. adózott, sőt még a M. Á. V. ot is megkárosította, mert podgyász- viteldijat sem fizetett a vasúton. Azt mondhatja valaki, hogy Budapestnek is kell az élelem. Helyes, de köztudomás szerint a fővárosnak olyan fejlett kereskedői osztály áll rendelkezésére, kik kifogástalanul ellátják a fővárosi szükségletet. Sőt ezek a kereskedők is az ilyen kis műkedvelő utazó kofák üzelmei ellen panaszkodnak, hogy jogosulatlanul rontják az ő nagy rezsivel fenntartott üzletüket. És aztán ne gondoljuk, hogy olcsóságot csinálnak a mi fel- ránduló kofáink 1 Méregdrágán sózzák rá a sok pénzű, de kevés- ismeretü budapesti fogyasztóra áruikat, melyeket „maguk termeltek, mint tiszta jó falusi dolgokat“. S ha egyik meg nem veszi, megveszi a másik, mert Budapesten mindenre akad vállalkozó. Az utazó dilettáns kofákkoz hasonlóan megnövekedett a műkedvelő marha-, ló- és különösen sertés-kereskedők száma, akik szintén falut-pusztát sorra járva, iparengedély nélkül szedik össze a jószágot, mesterségesen hajtják fel az árakat, s a jószág állomány egy részét a fővárosban, más részét nálunk is felhajtott árakon értékesítik. Hiszen csak nálunk ' nézzünk szét a sertés piacon: van-e ott olyan, aki a saját nevelésű jószágait árusítja? S az ilyen kereskedőknek tekintendő elárusítók közül hánynak van iparengedélye ? Ellenben üzérkedésükkel megakadályozzák a termelőnek a piacra jutását, az egész. MT'Hátralékos e|gfizet0inket tisztelettel kérjük a hátralék osösszeg mielőbbi beküldésére.
