Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-20 / 8. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1916 február 20. 2 ságes kínálat kialakulhat ás ál t kapzsiságukban még a világra jövetelük előtt megveszik as állatokat, fejletlenül, korán piacra vatik «lány portékáikat, rontják as állattenyésztést ás megdrágítják a piacot úgy annyira, hogy 5—6 hetes malac árát sikerült már eddig 100—13Q koronára felhajtani. Kétségtelen, hogy nem csak illegitim iizir- kedésekről van itt tehát szó, hanem a vidéki kösélelmezési viszonyokra káros, a fővárosi közélelmezésre nézve pedig nem kívánatos és országos érdekekből is megakadályozandó zug kereskedelemről, mely a háború egyik specialis kinövése, s melynek megakadályozása közigazgatásunk egyik legfontosabb feladatát kell, hogy képezze. Kezdje meg Tolnavármegye, s hasson oda, hogy országosan minél hatékonyabb rendszabályokkal hasonlóképen járjanak el. e- 1. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Htffer mai jelentése. Budapest, február 18. Orosz hadszíntér. A rendes ttlzéraégi harcokon kivUl nincs nevezetesebb esemény. Olasz hadszíntér. Tegnap a tüzérségi tevékenység általában gyengébb volt, mint az előző napokon. Malborgeth község újra az ellenség tüze alatt állt. A Rombon-terület előterének kitakarítása alkalmával 37 foglyot ejtettünk és egy gépfegyvert zsákmányoltunk. Több olasz századnak támadását visszauta&itottuk. — Osiaviáná! a legutóbbi harcok óta 7 gépfegyvert, 2 aknavetőt és 1200 puskát szállítottunk be. Délkeleti hadszíntér. Egy, a mi vezetésünk alatt álló és osztrák-magyar csapatokkal megerősített albán-csoport megszállta Káváját. Az ottani helyőrség, Esszád basa csendőre, az elfo- gátást csak azáltal kerülhették ki, hogy hajón menekültek. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, február 18. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér: Az angolok újra megkísérelték, hogy Yperntől délkeletre állásaikat visszaszerezzék. Véresen visszavertük őket. Lénától északnyugatra és Állastól északra csapataink sikeres robbantásokat végeztek. Egy kis német osztag éjjeli vállalkozása alkalmával, amelyet a fouquevillersi angol állás ellen (Alberttől északra) intézett, néhány fogollyal és 1 gépfegyverrel tért vissza. A Som- metől közvetlen délre újonnan harcba vetett francia csapatok támadása tüzelésünkben összeomlott. A harcvonal többi részén időnként élénk tüzérségi harcok voltak. Egyebekben nevezetesebb esemény Az emlékezés sebeket tép fel. A feledés szürke köd-batárján Ott ácsorog a falunk határán, Mintha tudná, hogy hiába fárad: Úgysem adná helyét át a bánat. Mély sebekben mélyen él az emlék . .. (Láthatatlan kezek beleszőtték.) Lázasra sírt álmatlan szemekkel Találkozik minálunk a reggel. Üres ágyak, elloglaltlan székek, Mintha régi mesét mesélnének : Amikor még vidáman ült rájuk Két rósz gyerek: két régi gazdájuk, Most úgy állnak ... Én elmentem messze, — Az öcsém még messzebb : mindörökre . . . . . . Kívül köd, bent bánat ül a szobán Otthon tán mostan várják az apám, Hogy ne legyen a ház olyan üret. (Lassan lassan úgy is minden kivesz) És összeülnek, mint vert, bús csoport, (A tányérukon kihűl a falat) Nehéz a szó és nem megy a beszéd; Mindent meguntak, mindenből elég . , . — »Milyen nap is van ?< Kérdi az apám. Felelnek rá: »Már február, az ám .. .< S tekintetük a naptárra téved : Mély csend .... — Ma lenne huszonkét éves . .. OLASZY QÁBOR. Pillanatfelvételek a frontról. A türelem meghozta a gyümölcsét. Néhány napra én is lejöttem a „Halál országából" — a frontról, a lüktető életbe, hogy kipihenhessem a minden katonának egyformán kijutó szenvedéseket. A golyómentes, nyugodt estékeu elgondol- kozok az elmúlt napokon, íme néhány: Átjöttek a drótakadAiyok. A három hónapos szopanovi álló harcokban már untuk magunkat. — Meg kellene viccelni a maszkákat — nem történt. Flandriában ellenséges repülök éjjeli i támadását a mi repülőink azonoal Popherioge bombázásával viszonozták. Keleti hadszíntér. A helyzet változatlan. Balkáni hadszíntér. Az ellenséges repülők Strumieától délkeletre megtámadták a hndovói pályaudvart (Vardar-völgy). 4 legfelsőbb hadvezetőség. Megtorpedózott francia gőzhajó. Budapest, február 18. Február 16-án reggel egyik tengeralattjáró hajónk Dnrazzó előtt megtorpedózott egy francia, gőzhajót. A gőzhajó azután zátonyra szaladt. Flottaparancsnokság. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, február 18. A főhadiszállás jelenti február hó 17-en: Irak-front és Kaukázus-front: Semmi fontos nem történt. Dardanella-front: Egy cirkáló, mely Szedi! Bar irányában tüzelést kezdett, parti ütegeink viszonzó tüzelése következtében a tizenhatodik lövés leadása után eltávozott. KÜLÖNFÉLÉK. — Katonai kitüntetés. A király az ellenség előtt tanusitott vitéz magatartásáért Purt Lajos 6. honvédgyalogezredbeli századosnak, Part Adolf bátaszéki főjegyző fiának, a hadidiszitményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta. — Közalapítványi főfelügyelő nyugalomba vonulása. Antal Pál szekszárdi m. kir. közalapítványi uradalmi főfelügyelő, értesülésünk szerint legközelebb nyugalomba vonul. A köz- becsüléaben álló főfelügyelő 35 évet töltött ei a közalapítványi uradalom szolgálatában és mindenkor a legnagyobb pontossággal teljesítette felsőbb hatóságának elismerése mellett hivatali kötelességet!. — Antal Pál Szekszárdon házat vesz és itt akarja eltölteni nyugalmas éveit. — Kitüntetés én előléptetés. A király Erdősi Dezső, honvédzászlóst, tanítót, az ezüst vitézségi érem tulajdonosát, Erdősi János mözsi igazgató-tanító vitéz fiát hadnaggyá léptette elő. — Kinevezés. Kovács Sebes tény Endre főispán Kökényesi Ödön vármegyei r. dijnokot irodasegédtisztté nevezte ki. — Katonai kinevezések. A király Szabó Emil és Láng Károly 19 es népfölkelő hadnagyokat főhadnagyokká nevezte ki — Nyugdíjazás. Ozv. Skertits Lajosné tolnai községi óvónő március 1-óu nyugalomba vonul. Évi nyugdija 1540 korona. A vallás és közoktatásügyi miniszter ez alkalommal özvegy Skertits Lajosné óvónő hossza és eredményes működéséért elismerését nyilvánította. mondja az egyik jó kedvű bátor szekszárdi káplárnak. — Bizony kellene már valamit csinálni, mert ez igy nagyon unalmas. Nem sokáig tanakodtunk s igy érdekes ötletünk támadt. Mikor az estszürkület beállt, négyen, minden zaj s bejelentés nélkül, egy hoaszu kötél egyik végével kezünkben, egyenlő távolságban lassan s óvatossan — magunkban előre jóizüt mosolyogva a leendő sikeren — előre kasztunk az oroszok állása felé, míg a kötél másik végét a decknngban fogták. Vigyáztunk, hogy zajt ne üssünk. Ahogy az orozz álláshoz értünk, jól hallottuk, hogy a muszkák csendben beszélgetnek s fegyvereik zörögnek. A drótsövények négy lábas mozgatható bakokra voltak erősitve. Köteleinkkel megkötöttük a bakok lábát a mint akik jól végezték dolgaikat, éppen visszafelé kezdtünk kúszni, amikor az oroszok észrevették bennünket és lövéseket tettek reánk — szerencsére hatás nélkül. Mind visszaértünk. Alig győztük a reggelt megvárni, mikor kivilágosodott — éppen a reggeli kiosztásakor — mi a találmányunkkal munkába léptünk s a kötelekkel mindannyian egyszerre kezdtük magunk felé huzni a körülbelül 200 méter hosszúságú orosz drótsövényt. A szomszéd századok meglepve figyelték as orosz dró'tsövónyek szokatlan sétáját frontnak felé s meglepetésük dörgő nevetésbe fulladt, mikor a sikerült ötlet talpraesettségéről s drótakadályunk egy sor szaporulatáról meggyőződtek. Hogy a muszkáknak hogy tetszett az ötlet, nem tudom, csak azt tudom, hogy kb. 10 percig éktelen fegyvertüzet küldtek reánk a mi ezen még jobbat mulattnak. Szórni a maszka. A krupieczi áttörés után néhány órával, a mikor már a fegyverzaj elült, pihenni tértünk a frissen elkészített deckungnnkba. — Tábori lel'iész. A király Fejes János I pécsi egyházmegyei áldozárt, tábori lelkésszé I DőV62t(/ KI* — A pécsi 12. honrédgyalogezred hősié« küzdelme. Frigyes főherceg, hadseregfőparancs- nők * besszarábiai fronton küzdő pécsi 19. hoiféd- gyalogezrednek fényes haditettét az alábbi sürgönyben magasztalta a főhadiszállásról: „A m. k*r- 19. és 306 száma honvédgyalogezredek a? elkeseredett januári harcokban a besszarábiai fronton hősiesen harcoltak. — Január 19-én sikerült nekik, mindig a végsőig kitartva, számos ellenséges tömegtámadást, amelyek ismételten kézi- tusára vezettek, az ellenségre nézve nagy veszteséggel visszaverni. Ezeknek a derék ezredek- nek hősies és sikeres magatartásukért a legnagyobb elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. Ez a dicsérő elismerés általánosan kihirdetendő. Frigyes főherceg, tábornagy.“ — A szekszárdi rkath. ovoda emlékünnepe. A szekszárdi róm. katb. ovoda egyesület nagynevű alapitója és elnöke: Simontsits Béláné halálának évfordulója alkalmából az idéo is emlékünnepet tart februái 21-én az alábbi programmal: 1. Délelőtt 9 és fél órakor a boldogemlékü elnöknő lelkiüdveért a belvárosi rkath. templomban requiem lesz. (Gyülekezés a templom melletti sétatéren d. e. 9 és */* órakor.) 2. Ezután d. e. 10V* órakor a Simontsits Béláné alapítvány kamataiból folyó évben 14 gyermeknek teljes ruházatta! ellátása és a ruhák kiosztása. (Az ovoda helyiségében.) — Báró Schell Józsefné ovoda egyesületi elnök már a meghívókat szét- küldte a kegye le tes ünnepségre. — Jeruzsálemí missziós Páter. P- Kaizer Nándor budai ferencrendi házfőnök, Magyar- ország szentföldi biztosa, ki a szekszárdi polgári iskolában kezdte tanulmányait és kinek boldog emlékű Mikó György újvárosi esperes-plébános volt a jótevő pártfogója, a keleti missziók fellendítése érdekében, rendjének megbízásából harmadmagával Jeruzsálembe ment, hogy ott állandó missziót teljesítsen. — Névmagyarosítások. Kiskora Herbeck Teréz, Mária és Antal bonyhádi születésű, pécsi lakosok családi nevüket »Hajós»-ra magyarosították. Schmidt János gyönki illetőségű, pozsonyi joghallgató családi nev^t „Setényi“-re magyarosította. A nagy csata után jól esett a pihenés. Egyszerre a jobb szárnyon nagy „Hurráh“ ordításra lettünk figyelmesek. Fegyvereinkhez kaptunk — hátha az orosz sturmol? De más történt. Golyó nem süvített s mikor fejünket kidugtuk, láttuk, hogy a nagy zajt a 23-ások csinálták, akik nagy hevességgel támadták az ügyesen átkarolt s a majorban szorult több száz oroszt. Felséges látvány volt a sok száz, a megadás jeléül felemelt orosz kéz. Nagymosás. Már három hete nem vethettük le fehérneműinket. A legtöbbjének még volt ugyan egy tartalékja, de mintán szegényesen voltnnk, csak agy húzhattak azt fel, ha a levetettet mindjárt ki is moshattuk. Bizony ideje lett volna már nagy mosáshoz látni, hisz ruhánk apró albérlői kezdték magukat otthonosan érezni s folyton kellemetlenkedtek. Végre a Bug folyónál megpihentünk s úgy hallatszott, hogy huzamosabb ideig itt maradunk. Nosza van viz, meg pihenő isj holnap nagy- mosást tartunk. Már előre örültünk a holnapi ünnepnek — hisz tisztába öltözhetünk — másnap gondosan kicsomagoltuk a féltve őrzött egyetlen kincsünket; fehérneműnket felhúztak, bár a muszka lövéseivel folyton kellemetlenkedett, felváltva hátramentünk a Búghoz *s nagy örömmel nekiláttunk a nagymosáshoz. Mosás után ruháinkat szépen kiteregettük: fehérre szárítja majd a nap. A muszka azonban észrevehette a kiterített fehérneműt s ott katonákat sejtve, néhány nehéz gránátot küldött azokra. Dicséretére legyen mondva, jó telitalálattal cafrangokká tépte a mi egyetlen kincsünket s bár sajnáltuk vagyonunk pusztulását, a muszka ügyetlen számításán jóizüet nevettünk. F. L.
