Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-24 / 52. szám

MC. ftrtolyam. . SZ.szóm. Szekszfird. 1916. december 24.

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

Szerkesztőség: Fürdőház-utCa 1129. szárn, hová a lap I szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telelőn 11, Kiadóhivatal Telefon 11.

Molnár-féle nyomda r.*t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők.

Felelős szerkesztő :

HORVÁTH IGNÁCZ

Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon.

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, ‘M évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában.

Hirdetési árakÁrverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garitiond soronként 40 fillér.

Békesség a földön .'..

Nem a harmadik háborús karácsony konvencionális békeórzelmeinek kifejezése képen nyílik ma minden ajak a bűnös, véres sártengerbe veszett földünkre leszállóit betlehemi angyalok eme kijelentésére:

„békesség a földön az embereknek!“

És nem csak mi, hanem ellenségeinknek is..szivébe,.fülébe ezek a szavak csengenek, ajkukról ezek a szavak hallatszanak ma erősebben, mint bármikor is.

És nemcsak odahaza, a család feje, fenntartója, reménye után sóhajtozó családi körben, nemcsak a meggyujtatlan karácsonyfák hangtalan, gyászba öltözöttéi, hanem a lövészárok fáradt vándorai között is, határán a .földi életnek, hátuk, mögött az otthon hagyott, család, előttük a központi hatalmak igazságot osztó és legyőzhetetlen fegyverei.

, Az a 4 békejobb, melyet a központi hatalmak nyújtottak nekik s amelyet ravasz fondorlatu diplomatáik, mint alantas {^elfogást szeretnének feltüntetni, — hiánya- '■ .ban minden becsületnek, nem is bírnak már kipni sem a becsületnek: — az a békejobb acélos szorítással még mindig ugyanazokat az erős fegyvereket szegezi a frontnak, amikkel eddig is oly sokat küldtek az ellenséges lövészárokból a túlvilágra.

Ezt az entente államoknak a lövészárokban karácsonyt élő népei jobban látják és tudják, mint Briand, meg Lloyd George és a többiek.

És a békében is magába szállást és lelkileg való megcsendesedni vágyást hozó karácsonyi elgondolások és elmélkedések

az emberi lélek minden erejével fordítják ma,, a háború borzalmai között nyugalom után fokozottabban vágyakozó népek minden gondolatát és energiáját a béke télé, hasztalan fogalmazzák diplomatáik a legraffináltabb nyilatkozatokat, melyekkel a fölajánlott békét elriasztani, a központi hatalmak becsületes ajánlatából éppen az ajánlat tisztességes és böcsületes szándékát kicsempészni igyekeznek.

Alnok magatartásuk azonban már mit- sem változtathat azon, hogy a béke lehetősége a központi hatalmak részéről megadatott, hogy a béke lehetőségének tudata bevette magát az angol, a francia, az orosz és olasz népek leikébe s hogy ez a tudat onnan már semmiféle diplomata raffinériá- val kiterülhető nem lesz, hanem minden szenvedés és minden perc, mely a béke eljövetelét késlelteti, csak jobban vési be ezt a tudatot a néplélekbe,. .táplálya és erősb- bitve a hitnek és vallásnak karácsonyi béke sóvárgásaival.

És ha ma meg is akadályozza a diplomata-furfang a békeajánlatunkról való tárgyalást, holnap már elsöpörheti.a nép- érzeleni ázt az egész diplomata társaságot, amely akkor is és továbbra is elvéreztetni és pusztulásba * kergetni látja jónak népeit, amikor a béke lehetősége megadatott.

A karácsonyi ünnepek békét hirdető angyala, az égtek békekövete leszállóit ma ellenségeink közé és az emberi lélek legbenső húrját illeti meg és a velünk hadban álló népek hallják az angyali éneket szivükben: „békesség a földön az embereknek0" és ajkuk énekre nyílik és mondják a békeéneket.

Meg kell ezt hallani Lloyd Georgnak és társainak is. És ha ma nem, holnap. Népükből már seiiimi. ki nem törülheti a tudatot: hogy nem az ellenség kényszeríti őket tovább a háborúra, hanem a diplomatáik, s mert minket leverni nem lehet és nem is kéll: a hatalmi erővel népükbe fojtott békeóhaj az első további nagyobb harctéri kudarc nyomán olyan zivatar alakjában fog kitörni, amely zivatar elsöpri a diplqmatákat.

Hogy ezt Lloyd Georgék is tudják, mutatja a fölismerhető vergődés raffinált nyilatkozataikban, mert soha kínosabban nem érinthette volna .őket békeajánlatunkt, mint éppen a karácsonyi népérzelmek ider jén, mikor nincs ember, ki ne hallaná az •angyal énekét: „békesség e földön az embereknek!“ e. I*

Ki rslsin

Tolnavármegye hazafias közönségéhez í

Sajnálattal tapasztalom, hogy Tolnavármegye alispánjának és az összes hatóságoknak erélyes és ismételt figyelmeztetése dacára akadnak olyanok, akik a rekviráló bizottságok önfeláldozó munkáját megnehezítik, azokat félrevezetik, kész^ Jeteiket eltitkolják, elrejtik. s

, Ezeknek . eljárása akkor, amikor a kormány legnehezebb és legfontosabb gondosságát, dicsőséges küzdő katonáink , és az itthon szükölködők ellátása képezi, nem egyéb, mint az ellenségnek tett gyalázatos szolgálat és becstelen merénylet az állam legszentebb érdekei ellen.

Karácsony 1916-ban.

Karácsony, szeretet ünnepe,

Térjél be megráltón szivünkbe,

Szent békéd után úgy epedünk,

Óh jöjj s hozz örömet minekünk!- ' Háborúk villáma sujta ránk

És tfizbe boriiá szép hazánk.

Óyilkeló harcban foly a vérünk,

Halálos sebekből elvérzfink.

Tengernyi a gyilkos ellenünk,

Mint a vész, úgy törnek ellenünk.

Halál les minden hős honvédre,

Vitézül esnek a hont védve.

Mint fogyunk, hullunk ah, mint veszünk 1 Kihűl a családi tűzhelyünk.

Nincs boldog, gondtalan, vig öröm,

Csak fájó végtelen könnyözön.

Karácsony, szeretet ünnepe,

Térj be szent malaszttal lelkűnkbe.

Jöjj s gyógyítsd meg sajgó szívsebünk,

Óh jöjj s hozz már békét minekünk t

3 , i ■ \ ' 1 * 1 • ■

S mint zúgó, mámoros diadal,

Hadd törjön égre a háladal:

Dicsőség mennyben az Istennek!

S békesség földön az embernek!

1 Özv. Brandeiszné Frey Melanie.

Az atyuská kriszklndllje.

Irta: Ketskés Győző.

— Utánnyomás iHos. —

Erdős-Kárpátok, 1916. december.

Amikor a muszka hadsereg már valamennyire kipihente a múlt- tél* előtti »tervszerű visszavonulás« fáradalmait, a cár atyuskának

karácsony táján hirtelen az az ötlete támadt, hogy a szent estet szeretné Csernovvicban tölteni. Magához rendelte hát tábornokait és kiadta nekik a rövid, de velős parancsot:

— Áz én kriszkindlim az idén Cserriowic legyen.

A muszka tábornokoknak sokáig főtt a fejük s hosszú álmatlan éjszakákon keresztül, mint macska a forró kását, hiába kerülgették azt a nagy asztalt, amelyen az óriási haditérkép volt kiterítve, de a leggyötrelmesebb vajúdás után sem tudtak valami okos tervet kieszelni.

— Hol fogunk támadni, hol fogunk áttörni ? — ez volt most a kérdések kérdése. A felelet ugyan ott lebegett valamennyinek az ajkán, de egyik sem merte kimondani. Hogyisne ? — hiszen az »atyuska« nyomban kitekerné a nyakát annak, aki meg merné neki mondani, hogy:

— Támadni, támadhatunk akárkol, de »áttörni« nem fogunk sehol . . .

Russkij tábornok arcáról már ökölnyi ve- rejtékcseppek hullottak és szinte kétségbeesetten könyörgött a haditanácsnak:

— Mondjatok már valami okosat, az Isten szent szerelmére, hiszen reggel kilenckor már kész tervvel kell mennem az atyuska elé.

A sok okos ur még jobban ráhajolt a'térképre és tovább hallgatott mint a sir.

tt Végre, amikor a dolog már kezdett a körmükre égni, az egyik fialat tábornok, aki a

legokosabbnák látszott valamennyi között, merész elhatározással kezébe kapta a cirkalmat s beleszurta az egyik szárának a tűjét a térképre rajzolt Csernowic kellős közepébe, á másik ssí- rát pedig, csak úgy találomra, abba a vastag vonalba, amely a térképen a frontot jelezte.

— Itt fogunk támadni! — kiáltotta diadalmasan.

— Hol, hol ? — kérdezték a többiek izgatottan, miközben szinte az orrukkal szántották a térképét.

A merész stratégának csak most jutott eszébe megnézni, hogy hol is állt meg a, cirkálom másik tűje, de azért nem jött zavarba, hanem mélyen a térképre hajolva, felsőbbsé- gesen szávalta :

— Támadási irány: kettő száz kilencvennyolc magassági pont, Toporoiltz és Rarance között. Ez csak világos ? . . 4

— Mint a vakablak — mondta rá meggondolatlanul az egyik akarnok.

Az előbbi dühbe gurult:

Mondj- okosabbat! — vágott-vissza szikrázó szemekkel. '•'••"<*

— Hiszen ha tudnék ! . . . De mondd bajtárs, miért éppen a 298 ?

— Miért ne a 298 ? *

íj Erre aztán már nem tudott falelni a kötekedő rivális s mivel már a többiek is bele- bambultak a'sok gondolkodásba, (nagyon szokatlan mesterség volt ez nekik), boldog meg-